A Manyszi elrejtett Nyelvművelő írások rovata

Az írások a Manyszi honlapján az alábbi címeken élnek:

http://www.e-nyelv.hu/nytanacs_helyesiras.php
http://www.e-nyelv.hu/nytanacs_kiejtes.php
http://www.e-nyelv.hu/nytanacs_nyelvtan.php
http://www.e-nyelv.hu/nytanacs_stilus.php

Kíváncsian várjuk, hogy vajon ezeket fogják-e megint felrakni (vagyis bátran „vállalják” a hülyeségeket is), vagy átdolgozzák, meghúzzák, kijavítják őket, esetleg mással helyettesítik.

A módosulások lemérésére (meg ha véletlenül egy szerverhiba miatt ez a pár file törlődne) itt vannak ezek az írások 2006. március 11-én 18:15-kor volt állapotukban:

nytanacs_helyesiras.htm
nytanacs_kiejtes.htm
nytanacs_nyelvtan.htm
nytanacs_stilus.htm

Ezekben affélék olvashatók egy B.G. szignójú szerzőtől az e- kezdetű szavakról (pl. e-mail, e-könyv), hogy „Ennek az e-vel kezdődő szócsaládnak azonban két okból nem örülhetünk: az egyik: a szó elején használt kötőjel: e+kötőjel+könyv – ez merőben szokatlan helyesírási forma! A másik: az e+kötőjel tükörképe, fordítottja, a kötőjel+e már foglalt a magyar nyelvben. Ez pedig az -e kérdőszó: tudja-e, látja-e, volt-e. Ráadásul ez a jelenség sajátos, egyedi magyar vonás. A szó eleji e-zés ezt megzavarja. Túlbonyolítja a helyesírást. Pl. e-mail-cím, vagy e-business-létesítés.”
Hát ettől megáll az ember esze — írja egyik levelezőtársam —, el se lehet képzelni, hogy tudhat valakinek ilyesmi egyáltalán eszébe jutni! (Ehhez képest már csak hab a tortán, hogy a honlapjuk címe: „www.e-nyelv.hu”. Csak kapkodom a fejem, nem tudom eldönteni, vajon nem azt akarja-e jelenteni, hogy: nyelv-e?)

A fórumon is foglalkoztak ezekkel az egyperces remekművekkel. sussoger elemzése emígyen szólt:

Jó, akkor nézzünk egy ú.n. nyelvi szakértői véleményt B.G. tollából ( http://www.e-nyelv.hu/nytanacs_helyesiras.php ):
 
B.G. írta:
Hány h hangunk van?
[...]Van tehát gyenge, erős és néma h hangunk

B.G. nem ismeri a betű és a hang különbségét. Néma h hang nyilván nincs, hanem van olyan h betű, amit a kiejtésben nincs, tehát néma. Még azzal sem mentegetőzhet B.G., hogy valaha ott volt egy h hang, csak a nyelv változott úgy, hogy mára már nem ejtik, hisz az első példái ezek: Balogh, Kossuth, Rhédey. Ezekben sosem volt h hang, csak helyesírási konvenció a h betű.
 

B.G. írta:
céh, cseh, düh, juh, méh, pléh, rüh (kiejtése: cé, cse, dü, ju, mé, plé, rü). Ha az ilyen szónak a folytatása mássalhangzóval kezdődik, akkor továbbra is néma marad: csehnek (csenek), csehvel (csevel), ha azonban magánhangzóval, akkor rögtön életre kel: csehül, csehet, juhász, rühös. Persze itt is vannak sajátságok, mert pl. a pléhedény szavunkban meglehetősen nehézkes kiejteni a h-t, egyszerűbb a h nélküli forma.

Na ezek már jobb példák a ,,néma h hangra'', mert itt váltakozást találunk. Azonban B.G. nem vette észre (ami bárkivel előfordul, nem baj, de akkor legalább lapozná fel a másutt általa is idézett Új magyar nyelvtant a 377. oldalon), hogy a h kiejtése itt nem azon múlik, hogy magánhangzó vagy mássalhangzó követi, hanem azon, hogy szóhatár van-e utána. Hogy a pléhedényt h-val nehéz kiejteni, azt a laikus érzi így, mert neki minden ,,nehéz'', amit nem szokott meg. Egyébként semmi nehézség sincs ebben a hangsorban, pl. azt hogy (csillapítsd az) éhed szerintem gond nélkül mondja minden magyar anyanyelvű beszélő. A pléhedényben azért nincs h, mert szóhatár követi. Ugyanúgy, mint a juhakolban, vagy a Csehországban.
Kedves B.G.! Ha egy elsőéves hallgató ezt a ,,szakértői véleményt'' szemináriumi dolgozatnak beadja, megvágom. Itt vajon mit kell figyelembe vennünk?

 

Utolsó módosítás: 2006.03.11.