Folyamatosan változik a hülye szó stílusértéke. Ma éppen enyhülőben van durva jellege, de mi nyilvánosan mégsem használnánk.

Az egyik üzlethálózat azt javasolja, hogy „fukarkodjam velük”, káromkodásra rímeltet: „A fukar mindenit”, sőt nyelvtorzítástól sem riad vissza: „az árak le vannak fukarkodva”. Ha az üzlethálózat fukar (fösvény, szűkmarkú, smucig, sóher, zsugori), akkor milyen lehet az áruja? Ha én, a vevő lennék az – akkor kikérem magamnak!

Ahogy azt is, hogy hülyének nézzenek. Bevallom, eleinte kicsit szántam, később megmosolyogtam azokat az embereket, akik buszon-villamoson – mint hajdani szégyentáblát - harsány piros nejlonszatyrokon hordozták „hülye” feliratot. Ősi büntetőszokásra emlékeztettek, penitenciára, esetleg elővigyázatosságra: tőlük minden telik, figyelmeztettek, előre megmondták, jó lesz kikerülni őket!

A teljes feliratok persze egy áruházlánc reklámmondatai: „Mert hülye azért nem vagyok…”, „Nem lehet hülye, aki ilyen zacskót cipel”. De a hülye csupa nagybetűkkel kiordít a szövegből.

Emlékszem, hogy a hülye szó használata nemzedéki szakadékot képzett szüleim és énközöttem. Szüleim soha nem mondták ki, durva szónak tartották. Édesanyám legföljebb annyit mondott – véletlenül is ráérezve a szó eredeti jelentésére: hüle vagy hüllő. Ez volt a legtöbb. Mi, gyerekek viszont már sértésként használtuk: „Te hülye!” Rákosfalván ezért verekedni kellett.

Később, ahogy terjedt korosztályunkban a hülye szó, úgy kezdte elveszteni durva, sértő, bántó jelentését. Már fizikai elégtételt sem kellett mindig venni érte. Ma már alapvetően nem sértő, bár nyelvi alakjától és használati környezettől azért jelentősen függ. „Na ne hülyéskedj már” – nem bántóbb, mint ha azt mondanánk: „Na ne bolondozz már”. A hülyéskedik tehát körülbelül azt jelenti: bolondozik. A „Te hülye vagy” kijelentés hangszíntől, helyzettől függ. Lehet elnéző legyintés, de komoly fenyegetés is, főnöknek mondva biztos kirúgás. Ismerik a viccet? Az alkalmazott nagyon feldühödik valamin, és bejelenti munkatársainak, hogy most bemegy a főnökhöz, s megmondja neki, hogy mekkora hülyének tartja. Két perc múlva kijön. A kollégák kérdezik, na mi történt? „Végül is megegyeztünk. Én bocsánatot kértem, ő meg megígérte, hogy nem rúg ki”.

A hülye elég nagy utat járt be a magyar nyelvtörténetben. Nem indult bántó szóként. A hűl, elhűl igéből alakult ki a befejezett melléknévi igenév (-ó, -ő) –e változatával. Így keletkezett a kergül-ből a kerge, a szül-ből a szüle, a peng-ből a penge. Ez utóbbiaknak megvan másik változata is: szülő, pengő. A hül-nek is megvan ez a változata: hül-ő, vagyis hüllő (nyelvújítási szó: hidegvérű állat, a szó utal az efféle állatok hidegebb hőmérsékletére). Anyukám tehát kétszeresen is helyesen mondta ránk, csintalan gyerekekre, hogy „hüllők vagytok”: etimológiailag és illemtanilag is.

A hüle ~ hülye kezdetben tehát az elhűlést mutató, oktalanul csodálkozó, bambuló emberekre vonatkozott. A hüledezik szavunk is őrzi a hűl szótövet. 1792-ben, első előfordulásakor a butácska, málészájú emberek, illetve a siketek, értelmi fogyatékosok megnevezése. Semmi bántó nem volt abban, hogy az értelmi fogyatékosok intézményeit kezdetben „magyarországi hülyeintézeteknek” nevezték. Hülye szavunk jelentése ezek után folyamatosan durvult. A „hülyeintézetek” neve is megváltozott. A 20. század első felében a hülye sértő, bántó szóvá vált. A tanárok, illemtankönyvek, etikettek tiltották, sajtóban, rádióban és televízióban nem fordult elő. Egy ideig. Manapság a hülye kezdi elveszíteni durva jellegét. Mintha visszatérne kialakulás kori jelentéséhez. Aki hülye, az egy kicsit butácska, értetlen, málészájú.

Legutóbb már nekem is adtak egy hülye feliratú piros zacskót. A feliratot befelé fordítva, szinte menekültem a kocsiig, hogy elrejtsem. Otthon vettem észre, hogy a másik felén is ott szerepelt a hülye.

B. G.

Egyre többet kell böngészni az álláshirdetéseket! És egyre többet hazudnak, becsapnak, vagy finomabban: nyelvileg félreinformálnak ezek a hirdetések. Nem kellene lerántani a leplet a hazug hirdetésekről?

Az álláshirdetések – de általában a hirdetések, reklámok – a gyakori nyelvhelyességi hibák mellett sokféle rejtett és félrevezető (becsapó) üzenetet hordoznak. Ezért tartjuk fontosnak a közérthető, világos szövegek írását és közlését, illetve a befogadók oldaláról a jobb szövegértést.

Érdekes szociológiai kérdés, hogy miféle szakmákban van nagy kereslet, miket ajánlanak hébe-hóba, és melyeket nem hirdetnek soha. Vonzóak a hirdetések kulcskifejezései: „magas jövedelem” és „jó csapat” (a „magas jövedelem” nyilvánvaló anglicizmus, a „jó csapat” meg valami tananyag lehet a humánpolitikaiaknál), s ha pénzről is szó esik, nem állnak meg a hat számjegynél. Ha pénzről nem esik szó, akkor ötszámjegyű lehet a fizetés. Azután a hirdetések túlnyomó többségében angolnyelv-tudást kívánnak meg. Puff neked Európai Unió, meg nyelvi ajánlások, hogy tanuljátok szomszédjaitok nyelvét, meg hogy a kisnyelvek is fontosak… Következnek azután a furfangosok. Pl. „Könnyen, otthonról végezhető munka havi 200 ezer forintért. Kérje ismertetőnket!” vagy „10 tanács a meggazdagodáshoz”. Sokan nem tudják, ezek tipikus átverések. Feladnak egy ilyen hirdetést, pénzért küldenek tájékoztatót (esetleg csak annyit: „Én ezzel a módszerrel gazdagodtam meg”), vagy valamilyen – semmire nem jó – képzés, esetleg eszköz, anyag megvásárlására ösztönöznek. Tipikus földigilisztás-ügy! Így lesznek az emberek gilisztások (nem gilisztásak!). És vannak a kimondottan szemérmetlenek: „Magas jövedelmet biztosítok! Biztos munka! A hívás díja: 400 Ft+áfa/perc”. És nyilván akad, aki egy ilyen telefonszámot felhív. Néhány embernek biztos állás, nagy jövedelem – persze a vonal túlsó végén, no meg a telefontársaságnál. Ezen az oldalon pedig nő a bizonytalanság és fogy a pénz.

Sok száz hirdetésre válaszoltunk. Válasz egyre se jött.

A cégek rendszerint a szörnyű elnevezésű profinak tartott „fejvadász-cégeken” keresztül hirdetnek, vagy saját, modern üzleti „filozófiával”, egyetemeken képzett „humán menedzserekkel”, „humánpolitikai ügyintézőkkel” (korábban: személyzetis) intézik munkaerő-utánpótlásukat. Úgy látszik, hogy sem a „filozófiájukba”, sem pedig a mindennapi nyelvi illemtanukba nem fér bele annyi: egy levélre válaszolni kell. Vagy legalább: illik.

B. G.

Mi az a csetnyelv (chatnyelv)?

Írásbeli beszélgetés a világhálón, képújság segítségével. A képújság-cset egészen sajátos írásbeli nyelv, stílus.

A C6 most nem a sakktábla egy négyzete, hanem egy írásbeli rövidítés, a hatos kiírva magyarul, olvasva angolul, igazi hibrid szó: chat. Magyarra átírva is használjuk: cset. A chat ~ cset a világhálón történő egyidejű – online – írásbeli „beszélgetést”, társalgást jelenti, ez a tevékenység tehát a csatizás vagy csetelés, esetleg csevegés.

Lehet azonban csetelni telefon és sms segítségével is az egyik kereskedelmi tévécsatorna teletextjét (képújságját) felhasználva. Ez a képújság-cset. A lényeg az, hogy a csetelő a telefonjáról elküld egy üzenetet egy megadott számra, majd az üzenet kivárva sorát megjelenik a tévé képernyőjén. Mások a megadott jelszóra újabb üzenetet küldhetnek, esetleg átmehetnek „privire”, folytathatnak magánbeszélgetést is, ha valaki – vállalva a kockázatot – kiírja a telefonszámát.  Ilyenkor a magánbeszélgetést folytatók „lekapcsolódnak” a képújság-csetről.

Belepillantottam ebbe a most formálódó, nem éppen mindennapi nyelvhasználati formába.

Vannak bölcsességek, okosságok, sértegetések, ám többnyire a társ-, kapcsolatkeresés uralkodik: „Kerizek barikat”, „Ari srác szétunja az agyát, sms-ezzünk!”, „13ker-ből valaki?”, „én is szomi vagyok, mert a barinőmmel ma szakítottunk”, „nem vok tv előtt”, „no txt no csöri csak sms”. Persze azért kell egy kis tanulás, odafigyelés, s talán szótározás, hogy megértsük ezt a nyelvet: „Keresek barátokat”, „Aranyos srác unatkozik, sms-ezzünk”, „Van-e valaki a tévé előtt a XIII. kerületből?”, „Én is szomorú vagyok, mert a barátnőmmel ma szakítottunk”, „Nem vagyok tévé előtt”, „Nem vagyok a teletext előtt, ne csörgesd meg a telefonomat, csak sms-t küldj”. Stb.

A kapcsolatkezdésnek számos változata alakult ki: csövi, csőváz, hali, halipuxa (ezt talán a hali és a puszi összevonásából keletkezett), kösszencs, puszkány.

A leggyakoribb szó a „keri”, sőt összetett formája is rövidítve szerepel: „társkeri”. Igés alakja: „kerizek”, azaz „keresek”, amely nyilvánvalóan mutatja, hogy nem azért lesz a keresek-ből kerizek, mert működik a nyelvi ökonómia, a gazdaságosság törvényszerűsége, hiszen karakterre (betűszámra) ugyanaz a két szó. Nincs tehát semmi takarékosság. Akkor nyilván azért kerizek és nem keresek, mert e szónak van valami helyi „bája”, használati többlete van, „társkeresni” legföljebb az idősebbek szoktak, mi „társkerizünk”.

Egyébként is annyi az –i képzőre végződő játékos, fiatalos, a korábbi nyelvtudományban „játszi képzésnek” nevezett forma: bari (barát), tali (találkozás), ismi (ismerkedés, ismerkedő, pl. Hali ismik = Sziasztok ismerkedők), csöri (telefoncsörgetés), privi (privát telefonszám), rendi (rendben van), kari (telefonkártya, pl. A karimon nincs pénz). De nem csak –i-re rövidülés van, pl. telo (telefon). Sejtjük már, hogy nem csupán „játékosság”, infantilizálódás van ebben a nyelvhasználati formában, mert a gyerekek, fiatalok egyre nagyobb része ismeri és használja ezt a „kicsinyítős” nyelvet, s nagyon komoly, életbevágó, véletlenül sem csak játékos dolgokban, hanem a nyelvi elkülönülés egyik nyilvánvaló tényezőjét ragadhatjuk meg.

Persze valódi takarékosság a helynevek rövidítése. A képújság-cseten felbukkannak az eddig főleg szóbeliségben élt rövidített helynevek: Egom (Esztergom), Bújfalu (Berettyóújfalu), Nyír1 (Nyíregyháza), Móvár (Mosonmagyaróvár).

A sok rövidítés ellenére a korábban már bevett, hivatalos, igen helytakarékos rövidítéseket nem használják: nincs vki a valaki helyett.

Éppenséggel vannak durvának, esetleg obszcénnak nevezhető közlések is, bár ezeket a számítógépes rendszer elvileg nem engedi, sőt az ilyen szövegek küldőit kitiltja az üzenetküldésből. Ám ilyenkor jön a szavak eltorzítása vagy pontokkal való megszakítása, a betűkihagyás, s ekkor a gép már nem ismeri fel, hogy miről is van szó: s.e.x., /verz (szex, perverz). Mondat formájában valahol ekképp: „Mi a faxom az smss.e.x.?”

A tömörítésre, a jelszerűvé váló kommunikációra példa ez az üzenet: lax? Vagyis: Hol laksz? Illetve a kapcsolat lefolytatásának koreográfiája: sms + pari = tali. Azaz: „Küldj egy sms-t a paramétereiddel (magasság/súly/életkor), s azután szó lehet a találkozásról.”

De hogy nem csak egyszerűen rövidítésről van szó, mutatta a kerizek szó, vagy a halipuxa, esetleg a havercsávó nagyon is tautologikus, pazarló nyelvi forma.

Látható, hogy társalgásnak, a kapcsolatteremtésnek, az emberi kapcsolatoknak egyik egészen új formája a képújság-cset. Aligha pótolja, pótolhatja a valódi, mondjuk tea vagy kávé melletti beszélgetést, az eleven társas cselekvéseket, a nagy kibeszélős sétákat, kirándulásokat, meccseket, s erről árulkodik is néhány csalódott üzenet. Most azonban még nincs elég tapasztalatunk ez ügyben, ezért nem mondhatunk mást, csak (csetnyelven) annyit: „ez van”. Nem tudható, hogy ez a nyelv megmarad-e egy nyelvváltozaton belül, avagy néhány év múlva a gyerekektől eltanulva, mi is csetnyelven fogunk-e beszélni. Puxa, barik!

B. G.

Érthetetlen a jogszabályok, de az önkormányzati rendeletek szövege! Mit lehetne tenni?

Az érthetetlenség részben az élet bonyolultságából, részben a túlszabályozottságból, részben a kellő nyelvi pallérozottság hiányából, és remélhetőleg nem a dolgok tudatos bonyolításából származik. Mi, nyelvészek a nyelvi pallérozottság dolgában tudunk tanácsot adni.

Megkaptunk néhány önkormányzati rendelettervezetet. Milyen jellegű hibák akadnak a jogi szaknyelvben? Ha valaki kihirdetett törvényre, jogszabályra, rendeletre ismer, az nem pusztán a véletlen műve!

Néha igen sokáig kell várni a lényegre, s a mondat végére elfelejtjük, hogy addig miről is volt szó: „Játszótérre, tiltó táblával megjelölt parkterületre, közterületre, iskolába, óvodába, bölcsődébe, élelmiszerüzletbe, vásárcsarnokba, egészségügyi és oktatási intézménybe, strandokra (eddigre könnyen elfogy az olvasó türelme) kutyát bevinni még pórázon sem szabad!” Tehát a szerkezet átalakításával könnyebben érthetővé tehető a mondat.

És vajon mit jelenthet a tömör kijelentés: „Állatot elhagyni tilos.” Legyen mindig Önnél az állata! Holnaptól a piros 7-esen pitonok, krokodilok, kacsák, libák is közlekednek majd.

Temetői rendeletek következnek: „A temetőben koporsós, hamvasztásos temetkezésre, az emberi maradványok méltó elhelyezésére van lehetőség.” Ki a fene gondolta volna? Hát mire szolgálna egyébként a temető? És méltó-e az emberi méltósághoz „az emberi maradvány”?

Kellően kétértelmű a következő mondat: „A temető díjfizetési kötelezettsége”.

Vagyis a temető, nekem köteles díjat fizetni, vagy éppen ellenkezőleg: a temetőnek való díjfizetési kötelezettség. Ismerjük a latin példát: az apa szeretete.  A túlzott tömörítés más veszélyt is rejt magában: „A temetőbe való belépés és az öntözővíz díjtalan.” Két igen különböző dolgot összevonni nem szerencsés, mert mulatság tárgya lehet. Folytathatnánk a sort: „könyv és szem bekötése”. Illetve a karikírozott rendőri megszólalás: „Jó estét és személyi igazolványt!”

Vannak azután további tömörítések: „A kolumbáriumfalban kiképzett urnafülék egyszemélyesek és kétszemélyesek, így igény esetén családtagok elhelyezését is biztosítani lehet.” Most már csak az a kérdés, hogy halál előtt, vagy után. Mert én például nem vagyok nagy darab ember, de meglehetősen nehezen tudom magam elképzelni még egy kétszemélyes urnafülkében is.

És itt van a tipikus eset a jogi túlbonyolításra: „A halál időpontjában Nekeresd városban állandó lakhellyel agy tartózkodási hellyel rendelkező elhunytak esetében a köztemető fenntartási feladatok ellátásra kötelezett szerv abban az esetben is köteles a 4. bekezdésben foglaltak szerinti temetési hely biztosítására, ha a halál nem Nekeresd városban következett be.”  Ez persze csak annyit jelent, ha nekeresdi vagyok, akkor ha nem Nekeresden halok meg, akkor is kapok sírhelyet Nekeresden.

Egy vessző elmaradása ugyancsak „félhomályhoz” vezet: „A kötelező veszettség elleni oltásban nem részesült, vagy nyilvántartásba nem vett eb azonnali hatósági eltávolítását rendelheti el a jegyző.” Ezek szerint van kötelező veszettség. És ha van, akkor minek kell rögtön oltást is adni ellene?

A tömörítés, kihagyás ellentéte a túlírás: „A vakvezető és jelzőkutya, továbbá külön jegyzői engedély rendelkezése kivételével nem szabad ebet beengedni, bevinni, illetve megtűrni… - egészségügyi intézmények területére.” Ebben a mondatban még az is nyelvi probléma, hogy a beengedés a bevisz igének van valahová vonzata („területére”), a megtűr-nek viszont nincs. Így a megtűrni… területére meglehetősen magyartalan megfogalmazásmód, és még csak „nyelvi változásnak” sem tekinthető… Mi pedig sokszor az ilyen mondatokat mégis kötelesek vagyunk beengedni, bevinni és tűrni, tűrni…

A túlszabályozás bukkan fel ebben a mondatban: „A temetőnek és  létesítményeinek alkalmasnak kell lennie az elhunytak felravatalozására, gyászszertartásuk lebonyolítására és eltemetésükre, ugyanakkor meg kell felelnie az elhaltak iránti kegyelet igényeinek, és lehetővé kell tennie a temetkezési tevékenység, temetkezési szolgáltatás korszerű lebonyolítását.” Most tekintsünk el a lebonyolítás szó megismétlésétől, a „gyászszertartás lebonyolítására és eltemetésükre” (vagyis temessük le gyászszertartást lebonyolítókkal együtt), csak a fölösleges ismétlésre szorítkozzunk: „temetési tevékenység, temetési szolgáltatás”.

A túlírás, az ún. tautológia iskolapéldája a következő mondat: „Úttestet, járdát és egyéb közterületet bármiféle szeméttel (szennyvízzel, vizelettel, emberi és állati ürülékkel stb.) beszennyezni tilos.” Vagyis: szeméttel, szennyvízzel ne szennyezzen! Olyan ez, mint a „vizuálisan láttam a szememmel” mondat. És vajon milyen lehet a „szabálysértésen tetten ért elkövető”? Ha már elkövető, nyilván valamit (szabálysértést) elkövetett…

De térjünk vissza ismét a túlbonyolítottsághoz: „Ezen rendelet a parlagfű visszaszorításával kapcsolatos rendelkezéseinek betartását a parlagfű fertőzöttségi térkép, illetve kimutatás felhasználásával a körjegyző mint hatáskör gyakorlója köteles ellenőrizni.” Mint láthatjuk, sokan foglalkoznak parlagfű fertőzöttségi térkép, kimutatás készítésével, a munkák ellenőrzésével. Ha ők mind – ha már ott vannak – csak irtanának, nem lenne egyetlen parlagfű-szál sem Magyarországon.

B. G.

Hemzsegnek a magyartalanságok egyes prospektusokban. Ilyen például a Kell a vasút Európában! című MÁV-os kiadvány is. Nem kellene valamit tenni?

Éppen az ilyen kiadványok segítésére hoztuk létre a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodát. A Kell a vasút Európában! című kiadvány valóban jó példa arra, hogy mit és hogyan kellene jobban, közérthetőbben magyarul mondani!

Mivel ott voltam 1980-ban az Őrségben a lakossági tiltakozás ellenére megszüntetett vasútvonal búcsúztatásán, nagy érdeklődéssel vettem kézbe a 2000-ben újraindult vasútról szóló, Kell a vasút Európában! című kiadványt.A tájékoztatóból megtudom, hogy a beruházásra szükség van, hogy miként kezdődött a megvalósítás, hogy melyek a legjellemzőbb műszaki adatok (persze ez már „fordítás”, mert a kiadványban a paraméterek szó szerepel) stb. Már ebben a szakaszban is hihetetlen nyelvi bakugrásokat találok: „az országhatár felé csatlakozó nyíltvonali szakasz”, „a magyar szakasz építése 14 tenderre lett megbontva”, „a tender aláírásra került” stb.

Ezután a (nyom)vonal leírását olvasom: „A talaj vizes, különleges növényzettel rendelkezik” (inkább: különleges vízi vagy vizes helyekre jellemző növényzete van, s nem vizes növényzete), „A munka keretén belül optikai és hagyományos kábelépítés történik Zalaegerszeg állomás és Hodos állomás között” (inkább: optimális és hagyományos kábelt telepítenek Zalaegerszeg és Hodos állomás között), „A vonalon két állomási felvételi épület létesül…” (inkább: a vonalon két állomásépület létesül vagy még egyszerűbben: lesz), „Csöde-Felsőjánosfa, Nagyrákos, Bajánsenye megállóhelyeken és Pankasz megálló rakodóhelyen létesülő épületek csak utas beállót és a szükséges üzemi helyiségeket foglalják magukba” (inkább: Csöde–Felsőjánosfa, Nagyrákos, Bajánsenye és Pankasz megállóhelyen csak utas beálló – esetleg: várakozóhelyiség – és üzemi helyiség lesz”) stb.

Persze tudom, hogy az általam javasolt forma nem minden esetben tökéletesen szakszerű. A „megálló-, rakodóhelyből” bizony egyszerű megállót kanyarítottam, de higgyék el, szabad egyszerűsíteni, sőt kell könnyíteni a hivatalos szövegek bikkfanyelvén.

A most következő mondat teljes egészében állatorvosi lónak tekinthető. Megtalálható benne mai magyar nyelvünk sok-sok „betegsége”: „Az állomásokon és az állomásokról a megállóhelyeket távvezérelve, ’digitonos’ beszédtároló (számítógépes beszédreprodukálás) alkalmazásával történik az utasok tájékoztatása.” Többszörös terpeszkedő kifejezések: beszédtároló alkalmazásával történik az utasok tájékoztatása = beszédtárolóval tájékoztatják az utasokat. Bukdácsoló szerkezet: az állomásokon és az állomásokról… Szokatlan elvonás, szóhasználat: a távvezérlés szóból elvonással keletkezett új, szokatlan igéből képzett határozói igenév: távvezérelve. Ezt a nem szótározott szót legalábbis idézőjelbe kellett volna tenni. Fölösleges idegen szó: a „digitonos” beszédtároló már idézőjelben volt, sejtetni engedve, hogy ezt azért igen kevesen ismerhetik. Örülök is annak, hogy végre megtudtam a nevét a magyar nyelv hangzásvilágát kerékbetörő vasúti hangzásnak… A nem tökéletes számítógépes beszédreprodukálásnak.

A szövegnek csak a nyelvhelyességi hibáit szemelgettem ki, a több tucatnyi helyesírási hibát nem. Ráfért volna egy kis (akár számítógépes!) nyelvi ellenőrzés erre a szövegre, hiszen a vasútnál amúgy is nagy rendnek kell lennie. A „Szigorúan ellenőrzött vonatok” helyett most egy nem kellően, nyelvileg nem eléggé szigorúan ellenőrzött kiadvány hirdeti: Kell a vasút Európában!

Az új vasútvonalnak azonban maradéktalanul örülök!

B. G.

Ma már egy korosztály „nevelkedik” a rapen, a felgyorsított beszédéneklésen. Divat is ez a jelenség. Hat-e ez a gyorsbeszédre, a szövegek meg nem értésére? Mi erről a nyelvész véleménye?

A magyar szójátékok között vannak a rapre emlékeztető jelenségek. És a magyar rapnek is vannak bravúros teljesítményei. De sok rapszöveg öncélú, illetve egyenesen sértő hangvételű. Ez nem nyelvi, hanem kulturális kérdés. A rapszövegek többségének magyartalan hangsúlyozása és hanglejtése azonban hatással lehet a köznapi magyar szövegekre is.

A beatkultúra azonban behozta Magyarországra is rapet, a rapbeszédet. A rap az angol szlengben társalgást, fecsegést, „szövegelést”, „vakert” jelent. Eleinte csak tágra nyílt szemekkel bámultuk a legújabb „cseneleket”, égi csatornákat, amelyek reggeltől estig, azután pedig estétől reggelig szüntelenül sugározták a különféle klipeket, többnyire hihetetlenül ötlettelen és monoton rapszövegekkel. A rapet ugyanis az ütemesen daráló (kereplő) ritmus és monoton dallamvilág jellemzi, az ének az éneklésre alig emlékeztet, inkább valamilyen recitáló szövegmondásnak, hadarásnak tűnik. A monoton szöveg azonban többnyire bravúros: mert a mondókákra, kiszámolókra, nyelvgyötrőkre emlékeztető szójátékokat, rímeket tartalmaz. A rap afro-amerikai műfaj, változata a nálunk is felbukkanó gengszer-rap pedig az afro-amerikai szegénynegyedek, gettók világát idézi. Szövegeik rendszerint egy adott szubkultúra jegyeit hordozzák magukon.

A rap első igazán jelentős magyarországi képviselője Geszti Péter lett, aki már korábban is feltűnt bravúros szövegeivel (pl. Dadogós braek). Geszti a Jazz + az (mára megszűnt) együttesével az afro-amerikai rapet magyar nyelvre és környezetre alkalmazta. Nem én vagyok az első, aki elmondja, hogy Geszti hihetetlenül virtuóz nyelvi teremtőerővel rendelkezik, s ebben a sokak által kedvelt „rímhányó” Romhányi Józsefnek méltó utóda. A Tour de France című számában például így játszik a szavakkal:

Én vagyok a Jenő, a jövő, a menő…

Hiszen eszem, iszom, az eszem izom.

Bizony, dínom-dánom, én nem bánom,

ha már homár, legyen kövér…

Hasonló hangzású szavak egymásra rímeltetése, játékos ikerítések (párosítások: eszem – izom) a végtelenségig, szinte a felismerhetetlenségig eltorzított, ám mégis valamilyen hangemlék-foszlányt felidéző állandósult szókapcsolatok jellemzik Geszti valóban egyedülálló stílusát. Nincs az a hívószó, amelyre ne tudna valami hangzásban hasonlót rávágni, azután egymás mellé illeszti őket és máris kész a magyar rap. Geszti szövegeit figyelmesen hallgatva meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a rendkívüli hajlékonyságú magyar nyelv a szójátékokra van kitalálva (éppen most jelent meg a Szójátékos anyanyelvünk című válogatáskötet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának gondozásában), és az afro-amerikai eredetű rap termékeny talajra talál páratlanul gazdag anyanyelvünkben. Geszti megteremtette a rap ironikus, szelíden gunyoros, mókás, jelentésgazdagító változatát.

Létezik azonban a rapnak egy keményebb változata is, amelyet a  hardcore hullám (kemény, olykor obszcén szöveget is tartalmazó zenei irányzat) zúdított Magyarországra. Ez a gengszer-rock vagy gengszer-rap, amelyet képviselőiről  „gettóstílusnak” is neveznek. Ennek egyik képviselője a beszélő nevű Gangxsta (Döglégy) Zoli, de már újabb csapatok követik (pl. az ugyancsak beszélő nevű Fekete Vonat). A rap gengszterrap változatában ugyancsak megfigyelhetünk nyelvi bravúrokat, de a megfigyelésnek sokszor gátat szab az érthetetlenség. A gengszerrap-szövegeket ugyanis többnyire a hadarásig felgyorsítják, s így csak a szöveg ideges lüktetése érzékelhető, tartalma nem érthető. Ha mégis, akkor pedig az olcsó (és bizonyos körökben nagyon sikeres) hatásvadász nyelvi tabutörést, káromkodásokat, obszcén kifejezéseket hallunk. Végighallgattam egy ilyen összeállítást, mert nyelvi anyagot gyűjtöttem az írásomhoz. Bevallom, hogy még engem, a falfirkálások hangvételét jól ismerő nyelvészt is mellbevágott a durva, agresszív közlékenység, amely a gengszerrapből árad. Valójában ez a nyelvhasználat a szleng legalsó rétegét, az agresszív tolvajnyelvet, argót jellemzi, a szóhasználat kapcsolatban van a nyilvános WC-k falán olvasható obszcén-pornográf kifejezésekkel. Aki ilyen helyen már megfordult, ismeri ezt a stílust, de most más közegbe átemelve, hangfelvételről „hallva” valóban megrendítő első pillanatban. Mert miről is van szó: pénzről, drogról, fegyverről, mélységesen megalázott és kiszolgáltatott nőkről mint szexuális tárgyakról, fajtalanságról – természetesen az ehhez illő legdurvább szókészlettel. A kiejtésben pedig nemcsak a végletekig felfokozott beszédiram-gyorsulás figyelhető meg, hanem a magyar nyelvtől teljesen idegen, minden szó minden szótagján megjelenő ultrahosszúságú élhangsúly, valamint egyéb helyeken a nem is félig, hanem teljesen elnyelt magánhangzó. Ezek a magyar nyelv kerékbetörését jelentik.

Minden művészetben alapvető az önkifejezés szabadsága. Vannak alternatív és szubkulturális művészetek is. A magyar gangszter-rap egy pszichotikus ember beszédkényszeres viselkedésével a reménytelenséget, a céltalanságot,  a jövőtlenséget, az öncélú durvaságot és a kíméletlen hatalomvágyat tükrözi – mellesleg divatot csinálva a magyar nyelvtől, énektől tökéletesen idegen hangzásvilágnak.

B. G.