Vajon helyes-e a sajtóban nemrég megjelent következő, pikáns, leleplező mondat: „Titkolni igyekeztek azt a sportban valóban képtelen helyzetet, hogy előzetes ígéretnek megfelelően a játékosok feleségei kimentek a döntő mérkőzés előtti napon Bernbe, s július 3-án (szombaton) estétől július 4-én reggelig együtt lehettek törvényes férjeikkel.” Természetesen nem az „erkölcscsőszködés”, hanem inkább a „nyelvcsőszködés” a mi dolgunk. Tehát kinek hány felesége és hány férje van?

Mielőtt erre válaszolnánk, említsük meg, hogy a Magyarosan folyóirat 1934. évi március–április száma is foglalkozik ezzel a problémával, pontosabban Csűry Bálint „Feleségeikkel, feleségükkel vagy feleségestől” című írásában. Ő azt mondja, hogy ha a birtokos több (esetünkben egy-egy férj), használjuk a -stul, -stül ragot. Azonban ez a megoldás számunkra nem jó. Egyrészt ez a rag, már mondhatjuk, egy kissé elavult, régies, különlegesen hangzana egy publicisztikai írásban, másrészt a mai mondatunk így nem lenne értelmes, (…együtt lehettek törvényes férjestül).

Nézzük tehát végre az igazi megoldást! Mindenekelőtt le kell szögezni azt a nyelvhelyességi szabályt, miszerint ha azt akarjuk kifejezni, hogy több birtokoshoz egy-egy birtok tartozik, akkor ne tegyük ki az -i többesjelet! Tehát mondatunk második fele helyesen a következő: „…együtt lehettek törvényes férjükkel.” Mondatunk első fele szabályunk szerint a következő lenne: „…előzetes ígéreteknek megfelelően a játékosok felesége kiment…” Ebben az esetben valóban érthetnénk úgy, hogy a játékosoknak egy közös felesége van. Ezt is elkerülve a legjobb megoldás tehát a következő: „…minden játékos felesége kiutazott…”

Feltételezem, hogy az újságíró esetében csak egy nyelvi bakiról van szó, s nem kívánta még azt is ráfogni a játékosokra, hogy illegális mohamedánok. Akkor lehetnének a játékosoknak feleségei – mindegyiknek külön-külön több is.

S még egy gondolatot. Vajon miért csak abban a mondatban tűnik fel inkább ez a probléma, ahol férjről, feleségről van szó? Miért nem szokatlan annyira például a következő esetben: a játékosok táskája / a játékosok táskái elvesztek. Természetesen azért, mert táskája mindenkinek lehet egy vagy több. Mindegy. De férje vagy felesége nálunk eleddig mindenkinek csak egy lehet.

M. K.

Nyíregyházai vagy nyíregyházi?

A helynevek teljes alakját toldalékoljuk?

Nem föltétlenül szükséges (nyíregyházi), de ha úgy érezzük, hogy az azonosítást nehezíti, használjuk a teljes formát (nyíregyházai).

Az egyik újságolvasó szerint az UPC csekkén hibásan szerepel a név: Nyíregyházai Kirendeltség. Nyilván az illető úgy gondolja, hogy a Nyíregyházi volna a helyes. Abban igaza van, hogy a -háza, -falva, -földe, -telke utótagú földrajzi nevek végső a, e hangja az -i képző előtt kiesik, pl.: Albertfalva + -i = albertfalvi, Jánostelke + i = jánostelki, Nyíregyháza + -i = nyíregyházi. Csakhogy az a megjegyzés is szerepel a Nyelvművelő kéziszótárban, hogy nem kifogásolható, s egyre gyakoribb a teljes, név végi magánhangzót megőrző alak: albertfalvai, mátraházai, nyíregyházai stb. Természetesen azt feltételezhetjük, hogy kirendeltség elnevezését egy nem nyíregyházi (!) illető adta, s még azt is mondhatjuk, hogy a nyíregyházai nem olyan gyakori alakváltozat, azonban a ritkább, így szokatlan elnevezés semmiképpen nem helyteleníthető. Ilyen nyelvművelő szabály nincs.

M. K.

Bizonytalankodhatnékunk van? Mintha egyre gyakoribb lenne a feltételes mód és a –hat/-het képző használata!

Valóban, a sajtónyelvben egyre többet bukkan föl a feltételes mód és a –hat/-het képző. A jelenség kapcsolatban lehet a tényekkel kapcsolatos bizonytalansággal, feltételezésekkel. Bonyolult, nehezen megérthető ezért kerülendő kifejezésekhez vezet túlzott használatuk: a színház felépíthetősége, a darab bemutathatósága.

Nem arról van szó, hogy ne lehetne használni a feltételes módot. Sőt még arról sem, hogy bizonyos helyzetekben fölöslegesen használjuk: pl. meg szeretném kérdezni Öntől, elkísérném Önt (inkább magácskát), felolvasnám Önnek stb. Sokan már ezeket is kifogásolják azért, mert nem csak szeretné az illető megkérdezni, hanem meg is kérdezi, el is kíséri és fel is olvassa… Itt a tapintat, a szerénység, az eufemizmus miatt használjuk a feltételes módot. Gondoljunk csak az udvarlásra: Megfoghatnám a kezecskéjét? Adhatnék egy puszit? Hogy nézne ez így ki, mivé lenne a kezdeti közeledés szolid bája, ha így mondanánk rögtön a megismerkedés után: Megfogom a kezét! Adok egy puszit!

A –hat/-het képző azt fejezi ki, hogy az alany elvégezheti a cselekvést (megvan a lehetősége a cselekvés elvégzésére). Pl. Megnézheti a filmet, futhat egy kört. Van rá lehetősége, tehetsége, ereje stb. Mi is volt az említett példa? Felsorolhatnám (a következő példákat). Vagyis, van rá lehetőségem, hogy felsoroljam (-hat), ráadásul feltételesen (-nám). Nyilván ez tűnik soknak: lehetőség + feltétel! Szögezzük le: teljesen szabályos, használható nyelvi formáról van szó. Nehogy valakinek eszébe jusson ettől ódzkodni. Akkor mégis mi a baj?

Az, hogy nagyon sokat használjuk a –hat/-het képzőt. Ráadásul közönséges esetekben, fölöslegesen is. Ezt olvasom az újságban: „Még az idén nőhet a BKV-jegyek ára”. Mi az, hogy nőhet? Mióta az eszemet tudom, mindig nőtt a BKV-jegyek ára (leszámítva az első két évtizedet). Szombaton eshet az eső. Hát persze, hogy eshet.

Persze tudjuk, hogy miért mondják így. Mert még nem biztos. Mert még valaki közbeszólhat. De akkor is. Szinte evidenciaként hat: nőhet, emelkedhet, eshet. Tudni igazából azt érdemes, hogy nőni, emelkedni, esni fog-e, s ha igen, mikor, mennyit.

Ám a –hat/-hetet nem csak a feltételes móddal lehet „fokozni”, vagyis a bizonytalanságot tovább növelni, hanem előállítható belőle egy melléknévképző: a –ható/-hető, amely azután a –ság/-ség képzővel összekapcsolódva már valóban igen bonyolult és éppen ezért fölösleges szavakat képez. Pl. „Növelni kell az M0-s autópálya átvezethetőségét”. Nem is egyértelmű ez a mondat. Vajon valahová át kell vezetni az M0-s autópályát? Hogyne, a meglévő szakaszokat össze kell kötni, hogy ne Pesten át dübörögjön fél Európa autóáradata. Csakhogy nem erről van szó. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy azt kell elérni, hogy egyszerre több autó mehessen át a meglévő autópályán, vagyis ki kell szélesíteni. Ezt jelentette az „átvezethetőség”.

Ismerünk még efféléket: megvalósíthatósági tanulmány, büntethetőséget kizáró ok, a tárgy felismerhetősége, a program finanszírozhatósága, a színház felépíthetősége, a darab bemutathatósága, a termék forgalmazhatósága (mindegyik szószerkezet mellé könnyűszerrel találhatunk valódi közéleti témákat, majdnem azt írtam, hogy mindegyik témának van konkrét „feltalálhatósága”). Értjük, megértjük ezt a bizonytalankodást: félünk a biztos, határozott kijelentésektől, mert a dolgok valóban nem egyszerűek, s tájékoztatni kell a lehetőségekről, a bizonytalanságokról, a feltételezésekről is. Ám ha alaposabban szemügyre vesszük ezeket a szerkezeteket, akkor nyilvánvalóan egyszerűsíthetők, s az egyszerűsített formák, amellett, hogy világosabbak, érthetőbbek, nem mondanak kevesebbet. Mert mennyivel világosabb forma az, hogy megvalósítási tanulmány, s mennyivel jelent(het) többet a megvalósíthatósági tanulmány? Nem jobb a büntetést kizáró ok, mint a büntethetőséget kizáró ok? Nem világosabb a tárgy felismerése, mint felismerhetősége? S a programot vajon nem inkább pénzelik (no jó, finanszírozzák), mintha a program finanszírozhatóságáról (pénzelhetéséről) beszélnénk? A színház megépítési lehetősége kifejezés is jobb, mint meg- vagy felépíthetősége. Azután a darab bemutatása és nem bemutathatósága. A termék forgalmazása nem jelenti-e ugyanazt, mint a forgalmazhatósága. Már hallom egyes olvasóim válaszát: nem, nem, nem! A forgalmazás az már maga a cselekvés, a forgalmazhatóság pedig a lehetőség. Igen, ha van jelentősége a megkülönböztetésnek, ám használjuk. De ha nincs, inkább egyszerűsítsük! Elég bonyolult amúgy is az élet, ne bonyolítsuk tovább bizonytalankodásokkal, „föltételezett lehetőségekkel”!

B. G.

Megnyitottunk! Felújítottunk! Nem az lenne a helyes: Megnyitottuk, felújítottuk (ti. a boltunkat)?

A magyar nyelvben folyamatosan ható folyamat a tárgyas igék tárgyatlanná válása. A boltokra felkerülő feliratok ezt a jelenséget mutatják. Természetesen inkább javasoljuk a hagyományos tárgyas ragozású formákat: Megnyitottuk! Felújítottuk!

A Megnyitottunk! (pl. Székesfehérvár, Union Centrum) és Felújítottunk! (Budapest, Csepreghy utca) felirat sokak nyelvérzékét borzolja. De a következők már aligha: Megújultunk! (Sülysáp, építőanyag-telep), Kinyitottunk! (sok helyen), Megszépültünk! (sok helyen). Leginkább ugyanis ezek a feliratok szerepelnek az újonnan nyílt vagy felújított üzleteken. Mi a különbség a két csoport között?

Főként az, hogy ezek lehetnek cselekvő, illetve úgynevezett középigék (mediális igék), amelyek vagy akaratlagos, tudatos cselekvést (pl. kinyit, megnyit, felújít), vagy történést, állapotváltozást (pl. megújul, megszépül) fejeznek ki. A cselekvő és mediális szembenállást jól mutatja a felújít -> megújul igepár.

Továbbá ezek az igék a tárgyra való irányultságuk (tranzitivitásuk) szerint is különböznek. A cselekvő igék lehetnek tranzitív és intranzitív jellegűek, a mediális igék leginkább intranzitív jellegűek.

A szóba hozott öt igénk három csoportba sorolható tranzitivitás szempontjából:

a)      tárgyatlan ige: megújul, megszépül

b)      tárgyas ige: megnyit, felújít

c)      tárgyas (és tárgyatlan használatú) ige: kinyit

A tárgyatlan igék esetében az alanyi (újabban: általános) igeragozás a megszokott: megújulok, megújulsz, megújul, megújulunk, megújultok, megújulnak. Illetve az említett esetben a múlt idős változat: megújultunk. És a másik tárgyatlan ige esetében is: megszépültünk. Ezekben az esetekben a cselekvés ráirányul az alanyra (személyre, dologra). Vagyis: megújult az üzlet, megszépült az ember, a bolt stb. A cselekvés hatóköre csak az alanyra vonatkozik, más személyre, dologra nem terjed ki.

A tárgyas igék egyaránt szerepelhetnek tárgyas és alanyi ragozásban. A tárgyas (újabban: határozott) igeragozás: megnyitom, megnyitod, megnyitja, megnyitjuk, megnyitjátok, megnyitják. Illetve az említett esetben a múlt idős változat: megnyitottuk. A másik ige esetében is: felújítottuk. A tárgyas igék olyan cselekvést fogalmaznak meg, amely valamely személyre vagy dologra kihat. Leggyakrabban tárgyi vonzatuk van, azaz esetünkben: megnyitottuk a boltot, felújítottuk a kávézót. A tárgyas (vagy határozott) személyrag azonban utalhat ki nem fejezett, odaérthető (implicit) tárgyra, amely a szövegkörnyezetből (kontextus) vagy beszédhelyzetből kideríthető. Esetünkben, ha egy bolton az a felirat szerepel, hogy megnyitottuk vagy felújítottuk, egyértelműen kiderül, hogy az az adott boltra utal (mintegy jelzésszerűen).

De a két utóbbi tárgyas ige mégis alanyi (általános) ragozással szerepel a feliratokon: megnyitottunk, felújítottunk. Lehetséges ez?

A tárgyas igék alanyi (általános) ragozásában az igeragok funkciója az, hogy a számon és személyen túl utaljanak a tárgyatlan használatra vagy a 3. személyű határozatlan tárgyra. Említett igénk esetében a ragozás a következőképpen alakul: megnyitok, megnyitsz, megnyit, megnyitunk, megnyittok, megnyitnak, vagy a tárgyalt múlt idejű esetben: megnyitottunk. A másik példa esetében: felújítottunk. Vagyis itt vagyunk a figyelmet fölkeltő jelenségnél. Tárgyas igék alanyi (általános) ragozásánál, amely az igék tárgyatlan használatára vonatkozik. Csakhogy ezek az igék még sokak számára nem képzelhetők el tárgy nélkül. Megnyitottunk? Szinte törvényszerűen odakívánkozik: mikor? mit? Időhatározók és határozatlan tárgyak tehetők ki: tegnapelőtt, ma; egy boltot, egy iskolát, de önmagában előfordulva nehezen tudjuk elképzelni. Ugyanez vonatkozik a felújítottunk-ra. Megállapítható, hogy a tárgyas igék tárgyatlan használata nyelvi hiányt eredményez vagy többértelműséghez vezet. Mert az adott nyelvtani formák a szövegkörnyezetből, illetve a beszédhelyzetből azért kiegészíthetők: (Holnap) Kati megnyit (hiszen tudjuk róla, hogy fűszerüzlete van a sarkon),  (Mától) István felújít (étterme van a közelben).

Mégis miért szerepelnek tehát így, sokak nyelvérzékét próbára téve ezek az igék?

Erre az lehet a válasz, hogy természetesen vannak tárgyas igék, amelyek tárgy nélküli használatban is előfordulnak. Ide tartozik például az ebbe a jelentéskörbe sorolható: kinyit. A kinyit ige esetében már az értelmező kéziszótár (692.) is megjegyzi: ts (tárgyas) és tn (tárgyatlan) ige. Tárgyas használatban: fedelet, zárat nyitottá tesz: kinyitja a boltot. Átmeneti (tárgy nélküli, a tárgy kitétele nélküli) használatban: üzletet vásárlók számára hozzáférhetővé tesz: hajnalban kinyit. Tárgyatlan használatban: kinyit a jegyiroda.

Talán ennek a tárgyát vesztő, illetve tárgyatlan használatú tárgyas igének a hatása bukkan fel más tárgyas igék tárgy nélküli használatában. Például a kinyit a bolt mintájára teljesen elképzelhető a megnyit a bolt (a szótárban nem említett tárgyatlan használati forma). A *felújít a kávézó még nem nagyon létező nyelvtani forma magyar nyelvi beszélő számára, de az említett (Mától) István felújít (tudjuk, hogy étterme van a közelben) mondat elképzelhető. A megnyit esetében tehát a megnyitottunk (a boltunk megnyitott) forma az ige tárgyatlan használatának a következménye. Az alanyi vagy általános ragozásban más esetekben is elképzelhető: (Holnap) megnyitok, (Mikor) nyitsz meg? (= Mikor nyitod meg az üzleted), (A cukrászda holnap) nyit meg (mellettünk), (Mikor) nyittok meg? (teljesen hétköznapi forma) stb. A felújít esetében még kevésbé érezzük a tárgy nélküli vagy tárgyatlan használat jogosultságát, tehát a felújítottunk föltételezhetően analógia (egy másik eset, például a kinyitottunk, megnyitottunk hatására jött létre). A helyzetből adódóan azonban igenis itt is felbukkan a tárgyatlan használat: (Holnaptól) felújítok (tudják rólam, hogy egy lepusztult szállodám van), (Mikor) újítasz fel? (kérdezik tőlem, mert látják lepusztult üzememet), (A cukrászda éppen most) újít fel (mellettünk), Felújítunk (nincs mit tenni, dől össze a ház), (Mikor) újíttok fel? és még példánk esetében is elképzelhető: Felújítottunk (újjávarázsoltuk a boltot).

Mivel meglehetősen elkalandoztunk az igék tárgyas és tárgyatlan viselkedésének útvesztőiben, foglaljuk össze röviden az említetteket! A tárgyatlan igék esetében az alanyi ragozás és az önálló használat probléma nélküli (megújul, megszépül). A tárgyas igék tárgy nélküli használatában is elképzelhető az önálló használat: kinyit, és most már (talán) ide tartozik a megnyit. A tárgyas igék esetében az önálló használat csak nagyon korlátozottan képzelhető el: felújít. A két, kifogásolt forma (Megnyitottunk!, Felújítottunk!) tárgyas igék tárgy nélküli használatát jelenti, amelyek egyelőre furcsák, szokatlanok, bár a szövegkörnyezetből, beszédhelyzetből kikövetkeztethetők, ám így is hiányosak, többértelműséget sugallnak. A megnyit a kinyit mintájára talán hamarosan tárgyatlan használatúvá válik, s mintha a felújít is elindult volna a tárgy nélküli használat irányába.

A nyilvános (sokak számára szóló) nyelvhasználatban továbbra is javasolható, hogy az üzleteken, reklámokban a „Megnyitottuk” és a „Felújítottuk” felirat szerepeljen. Mindkét esetben a tárgyas igékhez a beszédhelyzetből odaértjük a tárgyat: a boltot, a kozmetikát, a szaunát, a kávézót (hiszen látjuk is) stb.

Mi pedig most letettük vagy letettünk? Hát igen: letettük a tollat, illetve letettünk a továbbírásról. És befejeztük vagy befejeztünk? Igen: befejeztük (az írást), és semmit se fejeztünk be (lehet egy nyelvi kérdést lezárni?). Valamint megmutattuk vagy megmutattunk? Megmutattuk a tárgyas igék tárgyatlanná válását. Megmutattunk Önöknek egy nyelvi jelenséget. És megpihenünk. És várunk (úgy általában). Meg várjuk (az észrevételeiket).

B. G.

Mindennap olvasható és hallható nyelvtani formák: megemelésre került; társaság, aki; érthetetlen, félreérthető megfogalmazás. Ráadásul a médiában, százezres példányszámban terjesztett kiadványokban. Nem lehetne valamit tenni?

Úgy véljük, hogy tenni kell. Mi most azt javasoljuk, hogy vegyünk szemügyre néhány tipikus, valóban sok százezer példányban terjesztett hibás  mondatot!

Egy szórólapon olvasom: „Bizonyára értesült már arról, hogy a villamos energia ára a jogszabályi előírásoknak megfelelően megemelésre került.” Ez utóbbi az ún. terpeszkedő kifejezés. Amit el lehet mondani rövidebben és világosabban, azt bizony úgy kell elmondani. Javaslatom a „megemelésre került” helyett az: „megemelték”. Azt mondják, hogy azért szeretjük használni ezeket a terpeszkedő kifejezéseket, mert meglehetősen személytelenek. Megemelésre került… - csak úgy általában, valakik – nem mi! – hipp-hopp megemelték az áram árát. A személytelenség igaz, ám a rövidebb, többes szám harmadik személyű igés magyar forma is általános és személytelen: megemelték (nem mondjuk meg, hogy kik, pedig talán meg tudnánk mondani!).

Hasonló hiba bukkan föl egy közbeszerzési hirdetésben: „Az X. kórház-rendelőintézet kettő darab személygépjármű és kettő darab tehergépjármű beszerzését kívánja eszközölni.” És mindezt gyönyörűszép bikkfanyelven. „Kettő darab” helyett inkább: két db. Személygépjármű, tehergépjármű helyett inkább: személy- és tehergépkocsi. A „beszerzését kívánja eszközölni” helyett helyett inkább: kíván beszerezni vagy szeretne vásárolni.

Olvassunk el egy felhívást: „Keressük azokat a társaságokat, akiknek az X. Verlag társasággal kapcsolatban vitatott kötelezettsége van.” Több sebből vérzik ez a mondat. Először is a vonatkozó névmás használata: társaság, amely. Tehát itt az amely forma lenne a jó (a megszokott): társaságokat, amelyek. A másik: a társasággal kapcsolatban helyett elég lenne ennyi: társasággal. Végül – de ez már valóban csak aprólékoskodás – szebb lenne ez az egyeztetés: amelyeknek… kötelezettségük. A javított hirdetés így hangzik: „Keressük azokat a társaságokat, amelyeknek az X. Verlag társasággal vitatott kötelezettségük van.” Nem jobb így?

Egy pályázati felhívásból: „A pályázat témája: édesvízi halból készült ételreceptek leírása borban és pezsgőben készítve”.  Tipikus „kerti ösvény”-mondat (mondaná az angol), de mi jobb, ha a magyar szólásokhoz hasonlítjuk: „erdőbe vezető” mondat, azaz olyan, amely bevisz az erdőbe és magunkra hagy bennünket, jöjjünk ki, ahogy tudunk. Merthogy az idézett mondat szerint az ételreceptek leírását kell borban és pezsgőben elkészíteni, amelyet én csak úgy tudok elképzelni, hogy a számítógépen elkészült recepteket kinyomtatom és borban, pezsgőben megáztatom. (Előfordult már ilyen, hiszen írás közben olykor elkortyolgatok egy-egy pohár bort, különösen így, bornapok táján.) Ha erre gondoltak, máris mellékelem a vörösborfoltos receptet. Ha nem, akkor viszont így lenne helyes a felhívás: „A pályázat témája: édesvízi halból borban és pezsgőben készített ételek leírása”. Ehhez viszont nyomban gusztusom támadt. Remélem, Önöknek is. Jó étvágyat kívánok!

B. G.