Sok idegen eredetű tulajdonnév végén van hangérték nélküli (úgynevezett néma) betű. Mivel ezeknek nincs hangértékük, kötőjellel kapcsoljuk hozzájuk a toldalékot. Elsősorban közismert német, angol, francia nevek esetében találkozunk szembe ezzel a helyesírási problémával. Például: Shakespeare-ről, Fourier-val, Rousseau-val, Voltaire-é.

Ilyenkor azért van szükség a kötőjelezésre többek között, hogy megőrizzük a név eredeti alakját, ugyanakkor az olvasót segítjük a helyes kiejtésben. Ezt erősítjük meg azzal tehát, amikor a toldalék egy betűje (a v) az ejtésnek megfelelően megváltozott módon kapcsolódik a névhez: Moliere-rel, Descartes-tal.

A leggyakoribb hiba az szokott lenni, hogy az ilyen típusú néma t-re végződő nevek után nem teszik ki a tárgyragot, pedig az nem „duplázás”. Például: Diderot-t és Maupassant-t tanultam tegnap. a színházban megnéztük a Godot-t. Hurrá, Peugeot-t vagy Renault-t veszünk! Gyakran hallgatták Bizet-t. Szeretem Manet-t.

Nem tekinthetjük viszont hasonlóképpen néma hangot jelölő betűnek azt a mássalhangzót, amelyet közismerten másként ejtünk, mint ahogy írunk. Így ezeket közvetlenül, egybeírva toldalékoljuk: Janus Pannoniusszal, Ovidiusszal, Balzackal, Bachhal, Lotzcal, Greenwichcsel. S végezetül: természetesen kis kezdőbetűre váltanak mindezek a tulajdonnevek is az i és az s képzővel. Például: bordeaux-i, voltaire-es, chambridge-i.

M. K.

Mennyire új a magyar helyesírás?

1984 óta változatlan (A magyar helyesírás szabályai, Akadémiai kiadó), csak a példák cserélődnek

A Magyar helyesírási szótár (1999) anyagának rövid bemutatása

Valljuk meg: olvasottság, műveltség ide, írásrutin, vizuális tapasztalat oda, mindannyian belebotlunk egy-egy olyan szóba, kifejezésbe, aminek leírásakor ingadozik nyelvérzékünk, „elbizonytalanodik” helyesírásunk. Különösen akkor, ha a szó maga olyan új vagy idegenszerű, hogy nincs mihez viszonyítanunk, igazítanunk írásképét, leírását. Ezért is tekinthető helyesírásunk egyik alapművének, nélkülözhetetlen tájékozódási kézikönyvének az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, megújult, felfrissített Magyar helyesírási szótár - helyesírásunkért, írásbeli műveltségünkért.

A helyesírás nemzeti önazonosságunk része, látható, őrizhető jele, a nemzet összetartó kapcsa, olyan, mint a magyar zászló vagy a himnusz. A helyesírás szükségessége nálunk elfogadott tény, evidencia. Nem olyan nagyvonalúan kezelt dolog, mint az angoloknál, ahol az összetételek egybe-, külön- vagy kötőjellel való írása csaknem mindegy, s nem is olyan vita tárgya, mint a németeknél, ahol a nemrég lezajlott helyesírási reform csaknem botrányok alapját képezte. Az 1831-ben alapított Magyar Tudós Társaság már a következő évben elkészítette az első magyar helyesírási szabályzatot (Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai) azzal a felkiáltással, hogy „győzzön a jobb”, s nem kirekesztően, hatalmi szóval erőltette az újat, hanem demokratikusan, mintegy felajánlva, felkínálva a köz javára. Ez az elv érvényesül azóta is. Nem a törvény erejével, hanem csupán „alkotmányozó” javaslattételként, a nyelvi-beszédbeli változások tiszteletteljes követőjeként, a teljes magyarságra vonatkozó állásfoglalásként születtek a későbbi szabályzatok is. 1832 óta immár tizenegy, a legutóbbi 1984-ben látott napvilágot, s a következő szabályzat valamikor 2005–10 között jelenik meg. (Ahogy mondani szokták, egy-egy szabályzatnak illik egy emberöltőt kibírnia, hiszen a gyors változtatásokkal senki nem tudná elsajátítani.)

A helyesírás szinteződéséről is szólni kell e helyen. Van az általános iskolai szint, a középiskolai szint, a tanárok szintje (elsősorban magyartanároké) s a legmagasabb szint a profiké, egy-egy szakterület kiemelkedő képviselőié. (Így főleg a térképészek, geográfusok, térképkészítők számára jelent meg 1998-ban ugyancsak az Akadémiai Kiadó gondozásában A földrajzi nevek helyesírása.) Így az új szótár széles rétegek érdeklődésére számot tart, igen nagy iránta az érdeklődés, ezt bizonyítja, hogy a könyveladási listán dobogós helyen volt 1999 augusztusában a Helikon könyvesbolt felmérése szerint.

A helyesírási szabályzatban a 10. kiadás óta van szótárrész. Ez azonban terjedelménél fogva szűk, így 1961-ben megalkották a Helyesírási tanácsadó szótárt (9 változatlan lenyomatot élt meg), majd 1988-ban kézbe vehettük a Helyesírási kéziszótárt, ez 3 változatlan lenyomatban jelent meg. Évszázadunk utolsó évtizedében (mondhatnánk azt is, hogy a rendszerváltás, -változtatás óta) a technikai, gazdasági és társadalmi fejlődés hatására nyelvünk szókészletében jelentős változások mentek végbe: szavaink egy részének korábbi gyakorisága csökkent, más szavak fontossága pedig nőtt. (Századunkban egyébként most harmadszor fordul elő, hogy hihetetlen mértékben változott a szókincs. Először az 1. világháború majd a 2. világháború hozott gyors változásokat. Oka a technikai fejlődés volt, valamint az, hogy a trianoni békeszerződés elvágta az országot azoktól a német nyelvű területektől, amelyeknek fogalmait, szavait nyelvünk addig gyakran átvette a németből. Másodszor pedig 1945 után volt jelentős módosulás a társadalmi, politikai élet megváltozása miatt.) Tehát ismételten szókincsünk mozgása tette szükségessé az 1988-ban megjelentetett Helyesírási kéziszótár korszerűsítését, felfrissítését, a Magyar helyesírási szótár megjelentetését. A szakemberek joggal vélték úgy, hogy most lehetséges, szükséges és időszerű a változtatás. Ez elsősorban a szóanyag bővülését jelenti: mintegy tízezer új adattal gazdagodott a száznegyvenezer szót tartalmazó kötet, míg közel ezer idejétmúlt címszó kimaradt. (Ezt a későbbiekben részletezem még.) A félreértések elkerülése végett tehát két alapvető dolgot érdemes kiemelni. 1. A szabályzat nem változott (!), a 11. kiadás van még mindig érvényben, ezért szerepel az új helyesírási szótár alcímében a következő: a Magyar Tudományos Akadémia szabályai szerint. 2. A Helyesírási kéziszótár is használható még, csak természetesen abban sok új kifejezésünket nem találjuk meg.

A kötet szerzői: Deme László, Fábián Pál és Tóth Etelka, lektorai Keszler Borbála és Szathmári István. A változásokat négy csoportba sorolhatjuk.

1. Kimaradt a szótárból körülbelül ezer idejétmúlt tétel. Pl.: cséplőellenőr ifjúgárda-parancsnok, lakbéradó, lottóház, tagkönyvcsere, köfa (községfejlesztési alap), Vörös Csillag Tsz., tsz-istálló, Nagybajom Nagyközségi Közös Tanács, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, pártközpont, agglegényadó, széncsata, sztahanovista, bizalmi gyűlés, Abház ASZSZK stb. Itt említhetjük meg azokat a példákat is, amelyek kicserélődtek: tanácselnök - polgármester, tanács - önkormányzat.

2. Új szavak, szószerkezetek kerültek be. Pl.: apport, apportál, barter, barterügylet, bróker, brókercég, brókerház, lízing, lízingdíj, lízingszerződés, lízingrendszer, lízingel, tender, tenderkiírás, tendergyőztes, szponzor, szponzorál, nonprofit (szervezet), privatizáció, reprivatizáció, projekt, menedzserkalkulátor, menedzserbetegség, menedzserasszisztens, válságmenedzser, liberalizáció, liberalizálás, ombudsman, ombudsnő, szamizdat, aberráns, ablakmosó folyadék, adatbázis-hordozó, autópályadíj, autópálya-bérlet, e-mail, e-mailezik, élelmiszerdiszkont, fizető-autópálya, járműtörzskönyv, magánnyugdíjpénztár, mikró (mikrohullámú sütő), PIN kód, taj-szám, adójóváírás, áfa, áfa-törvény, szja, agrárszektor, akkreditívmódosítás, akciófilm, dereguláció, Állami Számvevőszék, csecsenföld, dekóder, dominóeffektus, euró, eurokonform, eurorakéta, EU-tagság, Európai Unió, intercity, pop-corn, vezetőedző (feladatkör), NAT (Nemzeti alaptanterv), alsófokú oktatási intézmény, angol nyelvtanfolyam, diszgráfia, diszlexia, nyelvvizsga-bizonyítvány, Országos képzési jegyzék (OKJ), szemléltető szöveg, Szent Korona, (s a Szent Jobb is nagy kezdőbetűs most már mint nemzeti ereklye), webgazda, weboldal, WHO, CD v. cédé, CD-lejátszó v. cédélejátszó, CD-ROM, komputer, Internet (intézmény), internet (távközlési rendszer). A kisbetűs írásmód küzdelem a hajlongó nagybetűk járványa ellen, ezt tükrözi a szótárba felvet szócsalád is: internetcím, internetkapcsolat, internetkiszolgáló, internet-hozzáférés, internetezik, internetforgalom, internethasználat, internethasználó, internetkiadvány, internetszabvány, internetkiszolgálás, internetszolgáltató, internettelefon.

3. A szótár újdonsága az ún. történelmi jelzést kapó földrajzi nevek csoportja: pl. Leningrád történelmi minősítést kapva (tört.) a Szentpétervár főalak alatt keresendő, de a sztálingrádi csatát sem lehet volgográdi csatára átkeresztelni. A Varsói Szerződés, a Német Demokratikus Köztársaság, Kelet-Berlin, Hazafias Népfront, Békevilágtanács, Komszomol, Vörös Hadsereg, Alkotó ifjúság pályázat, KISZ, Világifjúsági Találkozó, Magyar Népköztársaság  szintén történelmi minősítést kapott többek között.

4. Igen sok, széles körben elterjedt, közérdekű, közismert idegen szó fonetikus átírása is megtörtént. (Így két gonddal kevesebb: le tudjuk írni és ki tudjuk ejteni. Ugyanakkor fél megoldás, hiszen ez azt is jelenti, hogy a szó hivatalosan is befogadtatott a magyar nyelvbe, miután nem sikerült neki találó magyar megfelelőt keresni és elterjeszteni.). Néhány példa: aerobik, bébiszitter, csip (chip), csipkártya, díler, dzsúsz, fájl (file), fájlnév, fitnesz, fitneszszalon, flopi, helló v. heló, holokauszt, kapucsínó, klip, lobbi, logó, menedzsment, neszkávé, szkinhed, szkennel, szkenner, szolárium, imázs, sztreccsnadrág, tonik, tviszt, tvisztel, vaksz, vakszol, videoklip stb.

A további terveket illetően az Akadémiai Kiadó a szótárt meg kívánja jelentetni CD-ROM-on, s így a számítógép helyesírási ellenőrző programjai is bővíthetők, s ma már ez is nagyon fontos, jelentős terjesztője az újításoknak, a helyesírásnak.

M. K.

Hány h hangunk van?

Három: gyenge (hó), az erős (potroh) és a néma h (Kossuth).

Talán meglepő a kijelentés, de több h hangunk van! Például a hó, a hogy és a híres szavaink elején, illetve a mostoha, a lomha, az olvashat szavaink belsejében felbukkanó h a gégefőben képződik és az akadály nélkül kiáramló levegővel tör elő, ez az ún. gyenge vagy puha h. Mivel ennek a h-nak a képzése nagyban hasonlít a magánhangzókéhoz, „zöngétlen magánhangzónak” is szokták nevezni. Van azután egy ún. erős h hang is, amely valódi mássalhangzó, ráadásul az idegen szavakban ch-val jelöljük. Figyeljük meg, hogy a potroh, az ihlet szavunk h-ja ugyanúgy hangzik, mint pl. München, az almanach vagy a pech ch-ja. Sőt, a magyarban bizonyos hangkapcsolatokban j is lehet a jele: a kapj, rakj, lopj igealakokban a j ch-nak, azaz erős h-nak hangzik. Végezetül van egy néma h-nk is. Pl. a régi családneveknek egyes betűkapcsolataiban nem ejtjük a h-t: Balogh, Kossuth, Rhédey, illetve önálló formában sem: Oláh, Kacsoh (ezeket a neveket bizony úgy kell ejteni: olá, kacsó).

Van tehát gyenge, erős és néma h hangunk, ráadásul sokféle jelöléssel! Alkalmazásukra kialakult nyelvi szabályok vonatkoznak, amelyek közül némelyik mostanság – főleg az írás hatására – átértékelődik. Magánhangzó előtt gyenge h-t mondunk: hab, Hannibál, honvéd (a szó elején, de a szó belsejében is): fehér, mindenható, prehisztorikus. Még olyankor is többnyire gyenge h-t ejtünk, ha a helyesírásban – a szó idegen eredete miatt - ch-t írunk: archaikus (kiejtése: arhaikus) és mechanika (kiejtése: mehanika). Természetesen – az íráskép hatására – létezik az archaikus, mechanika ch-s, erős h-s ejtésmód is. A technika, technikus szavunk ejtése – megfigyeléseim szerint – ingadozik, hol h-val, hol ch-val hallani. A köznevekben szereplő ch hangokat – funkciótlanságuk miatt – érdemes lenne h-s formában átírni: mazochista, jacht, mechanika, monarchia, technika, pech, pszichológia.

Erős h hangot ejtünk mássalhangzó előtt, illetve a szó végén: ihlet (ejtése: ichlet), pech, almanach, valamint a következő, magyar h-val jelölt szavak végén: bolyh, enyh, keh, tereh, doh, potroh, fellah, Allah, Zilah.

Szó és szótag végén gyakran elnémul a h. A tipikus példák, amelyeket a helyesírási szabályzat is felsorol, mert írásbeli következménye is van az elnémulásnak: céh, cseh, düh, juh, méh, pléh, rüh (kiejtése: cé, cse, dü, ju, mé, plé, rü). Ha az ilyen szónak a folytatása mássalhangzóval kezdődik, akkor továbbra is néma marad: csehnek (csenek), csehvel (csevel), ha azonban magánhangzóval, akkor rögtön életre kel: csehül, csehet, juhász, rühös. Persze itt is vannak sajátságok, mert pl. a pléhedény szavunkban meglehetősen nehézkes kiejteni a h-t, egyszerűbb a h nélküli forma.

Ez is mutatja, hogy a h ejtése meglehetősen ingadozik, és sok esetben nem dönthető el egyértelműen, hogy miként is ejtsük. Az indulatszavak végi h kiejtése ugyanis eleve ingadozik: ah, eh, hah, heh, huh (ezek ugye a, e, ha, he, hu formában ugyanúgy megfelelőek). Az íráskép hatására azonban életre kelnek a szó végi néma h-k: hallani, hogy cseh (erős h-val) és ekkor a toldalékos forma sem csehvel, hanem csehhel. Vagy azt, hogy düh (erős h-val) és dühhel (nem pedig a „szabályos” dühvel). Két szavunk esetében különösen szembetűnő az ingadozás. Az egyik a méh. A méh lehet ugyanis mézgyűjtő rovar (ekkor a szóvégi h nem hangzik), női belső nemi szerv (eredetileg ekkor sem hangzik, de újabban az íráskép hatására mégis mondjuk: magzat a méhben), a betűszós vállalat neve esetében pedig törvényszerűen mondjuk: MÉH (a rendszerszerűség szerint ejtve: méch; Melléktermék- és Hulladékhasznosítási Tröszt). Az egyébként egy újabb törvényszerűségnek tűnik, hogy a betűszók h-ját – függetlenül annak helyzetétől - ejtjük: Mahart, Mazsihisz, Hiszi-Map, OVH stb. Ide sorolhatjuk a BAH-csomópontot is (Budaörsi út–Alkotás utca–Hegyalja út), amelynek esetében már csak az a kérdés, hogy néma, gyenge vagy erős h-t ejtünk-e. A néma h furcsa lenne (ba), gyenge h-t ejteni nehéz, mert a magyar ilyen nyelvtani helyzetben nem használja, vagyis rájár a szánk az erős h-ra, ez esetben azonban így hangzik: bach, s máris kész a félreértés, nyilván Johann Sebastian Bach-ról van elnevezve a csomópont. Pedig dehogy.

Vagyis a jelenlegi rendszert úgy foglalhatjuk össze, hogy nem minden írott h hangot ejtünk h-nak, hanem ejthetjük ch-nak is, vagy elfelejthetjük ejteni; nem minden ch hangot ejtünk ch-nak, hanem ejthetjük h-nak is; a néma h hangok közül egyesek pedig kezdenek „megszólalni”, erősödni, ch-vá válni; a betűszavakban pedig mindig ejtjük a h-t, amely a rendszertani hely szerint hol h-nak, hol ch-nak hangzik. A kiejtésbeli bizonytalanságból helyesírási bizonytalanságok következnek. A köznevekben a ch betűkapcsolat h-ra való egyszerűsítése jogos lenne.

B. G.

Betű-e a ch?

A ch keresi a helyét a magyar ábécében.

Vajon miért nincs a ch a magyar ábécében? Nyilvánvaló, erre válaszoltak annak idején a helyesírási szabályzat készítői, azonban talán érdemes e rövid írás erejéig újra elővenni a kérdést.

Mint közismert, a magyar ábécé hagyományos állományába 40 betű tartozik, és ehhez jön még négy: a q, w, x, y. Miért nem kapott ezek között a „kiegészítő” betűk között helyet a ch? Néhány adat ugyanis a betű önállósága mellett szól.

Elég sok köznevünkben szerepel, és sok esetben keményebben ejtjük, mint a h-t. Például: technika, pech, cech, jacht stb. A szabályzat szerint a „ch kétjegyű ugyan, de egyetlen hangot jelöl… így egy betűnek számít az elválasztáskor.” Tehát például: pe-ches, almana-chot. (Bár ugyanez elmondható a th-ról is, azonban ez a jelkapcsolat csak tulajdonnévben fordul elő, pl. Mikszáth.

Ugyancsak a szabályzat írja, hogy az újabban átvett keresztneveket a mai köznyelvi kiejtésüket tükröztetve írjuk (Betti, Raul), a ch-t és az x-et a közszókhoz hasonlóan megtartjuk (Richárd). Eszerint a ch „felértékelődik” az x „rangjára”, azaz ez a tény is bizonyítékul szolgál arra, hogy a ch-nak is helye lenne a kiegészítő betűk között.

Érdekes megemlíteni azt is, hogy a nyelvészeti szakirodalom megemlíti az ejtéshibák között a h-nak úgynevezett lingvális ejtését, tehát az indokolatlanul kemény ejtését, és ezt ch-val jelöli. Pl.: pichen, vicheti.

A következő szabályzatig talán érdemes erről vitázni, érvek, ellenérvek felsorakoztatásával eldönteni, hogy van-e helye a ch-nak a magyar ábécében. Természetesen lehet, hogy ez „első látásra” szokatlan felvetés, de minden bizonnyal így volt ez korábban a dz és dzs betűvel is.

Van másik megoldás is: a köznevekben a ch-t át kellene írni h-ra.

M. K.

Teljes a zűrzavar az SMS helyesírásában. SMS vagy sms?

Válaszunk: inkább sms.

Magam több tanulmányban is foglalkoztam az sms-sel (választási sms-hadjárat, sms-fal, sms-hírszolgáltatás), s mindig, következetesen kisbetűvel írtam. Bár lektoraim először csodálkoztak, később meginogtak, utóbb rám hagyták.

Mára az ország kétfelé szakadt sms-ügyben (is).

Az érvényes helyesírási szabályzat (11.  kiadás) 283/b. pontja szerint: „A közszói betűszók csupa kisbetűből állnak, mivel kis kezdőbetűs szavakat helyettesítenek.” Kicsit avítt példák következnek: gmk, tmk, szb, tsz, vb – és két idegen eredetű közszói betűszó is: tbc (= tuberkulózis) és tv (= televízió). Beljebb kezdéssel, tehát nem a szabály erejével ugyan ezt is hozzáfűzik a szerzők: „A szaktudományok körében a többelemű közszói alakulatokat is csupa nagybetűkkel írt betűszókkal szokás helyettesíteni: CB (= citizen band), DNS (= dezoxiribonukleinsav), EKG (= elektrokardiogram)” stb.

A szabálypont és magyarázata egyértelmű: (főszabály) közszói betűszókat (ha magyar, ha nem) kisbetűvel írjuk; (megjegyzés) a szaktudományokban azonban a nagybetűs írásmód is helyes. Képzeljenek maguk elé egy köznyelvi szöveget (például újságszöveget) és egy szaktudományos munkát. Látványosan elválik egymástól a csupa kisbetűs, kevés kiemeléssel élő és ezért könnyen olvasható újságszöveg, valamint a sok nagybetűs formát, rövidítést használó, sokféle kiemeléssel élő szaknyelvi szöveg.

Tehát a helyesírási szabályzat elvi alapján én az sms-t kisbetűvel írom. Ám az  Idegen szavak és kifejezések szótára, az Osiris- és az Újhold-helyesírás a nagybetűs formát javasolja. Természetesen nem tévednek, ha az eredeti angol formát (SMS = short message service), valamint a helyesírás által is elfogadottan, a szakszövegek csupa nagybetűs írásmódját követik. Nagyon sok idegen eredetű közszói nagybetűs forma bukkant föl a magyar nyelvben: ADSL, ATM, DAT, DVD-ROM, GDP, PC, PIN, RAM, TIR, VIP stb. Ezek egyértelműen közszói és szakmai rövidítések. Az idézett formákat ezért csupa nagybetűvel írjuk. Szerintem ez is túlzás, ha nem szakszövegeket fogalmazunk, de valóban nehéz eldönteni, hogy a példák a magyar köznyelvi környezetben mennyire otthonosak. Az ADSL talán, az ATM talán nem annyira; a GDP-ről többet hallunk, mint a napsütésről, s mindenkinek van PIN-kódja, holott a többség azt sem tudja, miből jön, a titkos kódot persze bizonyára értené (PIN = personal identification number ’személyi azonosító szám’).

A szabályzat tehát inkább kisbetűsítene a hétköznapokban, a különféle helyesírási szótárak viszont inkább nagybetűsítenének. Mi legyen a megoldás?

Szerintem egy határozott és merész lépés, amellyel a magyar helyesírás alapvető jellegéhez, a kisbetűs írásképhez térnénk vissza. Miért Írjunk MINDENT NagyBETŰvel, ha nincs annak valami különleges üzenete, jelentése?

Az sms ma már a leggyakoribb közszavak egyike, írjuk bátran kisbetűvel! Ahogy a tbc-t és a tv-t is kisbetűvel írjuk. Ráadásul kiejtés szerint is használjuk: tébécé és tévé. Vannak azután olyan öszvér-formák, amelyeket a szótárak csupa nagybetűvel és teljesen kiírva kisbetűvel javasolnak (a csupa nagybetűs formát szerintem indokolatlanul ajánlják): PVC, de pévécé. CD, de cédé. Semmi nem indokolja folyószövegben a WC csupa nagybetűs helyesírását. (Feliraton természetesen igen! Nehogy későn vegyük észre!)

Nehéz értelmes nyelvészeti érvet találni a tbc és a PVC, WC helyesírásának megkülönböztetésére (tuberkulózis – polivinil-klorid, water closet), hacsak azt nem, hogy az első kettő összetett, míg az utóbbi két szó. De akkor miért az első után „változik” a helyesírás?

Merjünk bátran visszatérni az érvényes akadémiai helyesírás szelleméhez, a köznyelvivé vált formákat magyarosítsunk a helyesírásban, így a kisbetűs helyesírásban is! Ne tegyük csupa nagybetűssé az írott magyar köznyelvet! A választóvonal talán az lehet, amikor egy idegen eredetű betűszót összetételi tagként használunk, toldalékolunk. Inkább írjuk kisbetűvel és kiejtés szerint, minthogy valamilyen öszvér-megoldást találjunk. Pl. CD-tartó ~ cédétartó, SMS-ezik ~ sms-ezik, sőt: esemesezik. Ha ez nem győzte meg Önöket, magyar helyesírókat, akkor írják le a következő összetételeket: el + SMS + -ezik (a megoldás: elSMSezik?, na nem: elesemesezik!), vagy kör + SMS + t (a megoldás: körSMSt?, na nem: körsmst vagy köresemest). (Egyébként az összes sms-formát aláhúzza a számítógépes helyesírás-ellenőrző program. Nem tanították meg rá.)

Az sms ma már legalább annyira közhasználatú szó, mint a tv (tévé), és sokkal gyakoribb szó, mint a tbc. Nem tekinthető tudományos szónak, hiszen egy egészen mindennapi kommunikációs közlési módot jelent. Olyasmi, mint a posta, a levél, a telefon… Még alig tízéves eszköz, de valószínűleg igen sok időre beírta nevét a történelembe, a magyar történelembe is. Már itt van új formája: az MMS vagy mms is. Ne írjuk csupa nagybetűvel!

B. G.

Hogyan kell helyesen írni és ejteni a magyar nyelvben az angol eredetű, e- kezdetű szavakat? E-önkormányzat (e-önkormányzat vagy í-önkormányzat). S egyáltalán jó-e ez a szokatlan, a magyar nyelvben idegen helyesírás?

Mindenképpen a magyar kiejtést javasoljuk: e-önkormányzat, e-könyv. Kivétel csak a teljesen angol formában írt és kiejtett forma: e-mail (ímél), e-business (íbiznisz). A magyar helyesírásban egyelőre az angol mintájú tagolást javasoljuk. Egy új helyesírási szabályzatnak kellene majd rendelkeznie a megoldásról, ott a teljes egybeírást javasolnánk: email, ekönyv stb. Nyilván furcsa ez a megoldás, de gondoljuk meg, hogy mennyire bonyolult formák vannak ma forgalomban: e-önkormányzat-támogatás stb.

A számítógépes hálózatokkal kapcsolatos, azokon megjelenő banki, kereskedelmi, üzleti, kulturális, sőt nyelvi szolgáltatások, termékek elnevezéséről.

Kezdetben volt, a ma már megszokottá vált: e-mail. Kiejtve: ímél. Az e-mail  angol szóösszetétel: az electornic mail-ből, azaz az elektronikus postából származik. Leírása: e+kötőjel+mail. Sokféleképpen megpróbálták magyarítani: elektronikus posta, villanyposta, drótposta, e-posta, de talán a legjobb: villámposta.

Azt hihettük volna, hogy ez csak egyetlen furcsa kötőjelezés, ám csak ekkor, leginkább a 2000-ben indult meg az e- karrierje: e-banking (elektronikus banki kereskedelem), e-business (elektronikus üzlet, üzletkötés, kereskedelem), e-commerce (elektronikus kereskedelem), e-finance (a világhálón értékesíthető pénzügyi termékek), e-learning (tanulás a világhálón, távtanulás), e-market (elektronikus piac, piactér).

Ezek természetesen valóságos idegen szavak, kifejezések, olyannyira, hogy még a legújabb angol-magyar nagyszótárban sem találtam meg őket. Persze volt, amit megtaláltam: e-journal – elektronikus újság, folyóirat, e-folyóirat. Itt a magyar jelentés megadásánál már szerepelt ez a forma: e-folyóirat (helyesírása: e+kötőjel+folyóirat).

Nos ez a fajta, immár magyar környezetben használt szóösszetételi forma kezdett el szaporodni a magyar nyelvben. Mivel magyar környezetről van szó, az angol eredetű electronic-ot javasolhatjuk rövidítve nem i-nek, hanem e-nek ejteni. Tehát: e-folyóirat, e-levél, e-könyv.

Ez utóbbiról újsághírben is olvastam: „E-könyvek. A(z egyik) e-könyvkiadó szolgáltatta be hazánkban elsőként az első elektronikus köteles példányokat az Országos Széchényi Könyvtárnak. A húsz e-könyv az internetes megjelenést követően folyamatosan került az OSZK állományában… A forgalomban lévő húsz e-könyvből február közepéig 1340 darabot töltöttek le, közülük 140 volt a pénzért forgalmazott e-kötet.” (2001. febr. 15.)

Szinte robbanásszerű az e-vel kapcsolatos, sehol sem szótározott szódivat. A reklámoztatók is rögtön ráéreztek, s a következő reklámok jelentek meg: e-mosoly, e-felügyelő, e-mágus, e-világi pénzügyek.

Hogyan értékelhetjük ezt a jelenséget a magyar nyelvben? Volt már hasonló szóalkotási mód, én neveztem el félmozaikszónak a jelenséget: a honvédségi étkezdékben például ezt írták ki: cs. leves, k. sajt – azaz csontleves, kockasajt. Ennek az e-vel kezdődő szócsaládnak azonban két okból nem örülhetünk: az egyik: a szó elején használt kötőjel: e+kötőjel+könyv – ez merőben szokatlan helyesírási forma! A másik: az e+kötőjel tükörképe, fordítottja, a kötőjel+e már foglalt a magyar nyelvben. Ez pedig az -e kérdőszó: tudja-e, látja-e, volt-e. Ráadásul ez a jelenség sajátos, egyedi magyar vonás. A szó eleji e-zés ezt megzavarja. Túlbonyolítja a helyesírást. Pl. e-mail-cím, vagy e-business-létesítés.

B. G.

Az ly helyesírása sok gondot okoz a gyerekeknek. Van-e valamilyen szabály arra, hogy melyik szóban kell ly-t írni?

Az ly-t valóban sokan gondolják a magyar helyesírás mumusának, holott a mindennapi életben használt szavak között mintegy kéttucatnyiban fordul elő. Ez könnyűszerrel megtanulható. Pontos szabály nincs arra, hogy mely szavakban kell ly-t írni. Az a nyelvjárási alapú megfigyelés, hogy az l-lel kiejthető szavakban általában ly van, segítséget nyújthat. Vannak azután tipikus szóelemek, amelyek mindig vagy ly-nal vagy j-vel állnak.

Segítségül közreadunk egy kis versikét, amely az ly-os szavak egy részét tartalmazza (a versezetet Zimányi Lászlóné Encsről küldte el nekünk):

Béklyó, golyhó, csobolyó

kályha, pulyka, hógolyó

kölyök, esztergályos, selypít

a keselyűt se felejtsd itt,

sólyom, sulyom, gombolyag

gömbölyödik a hólyag,

toklyó, vályú, petrezselyem,

sulyok, süllyed, bolyhos, selyem,

gabalyodik, mályva, golyva,

idetartozik a polyva,

végére maradt a dölyf,

Hüvelyk Matyi és az ölyv.

Néhány szót megmagyarázunk:

golyhó – együgyű, bolondos, tudatlan ember – golyó X bohó?

csobolyó – ital tartására szolgáló kis hordó

polyva – v. pelyva – a gabonaszemet borító, csépléskor leváló hártyás levélke

sulyom  - mocsarak felszínén termő, ehető növény

toklyó – 1-2 éves juh

B. G.