www.e-nyelv.hu
Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda
 
Vissza az E-nyelv nyitólapra   Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzenetei olvasásához be kell jelentkezniePrivát üzenetei olvasásához be kell jelentkeznie   BelépésBelépés 

A nyelvművelés alapjai
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> E-nyelv.hu
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Akadékos
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2006.02.18. Szombat 14:40
Hozzászólások: 13

HozzászólásElküldve: Csüt. Márc. 02, 2006 1:44 pm    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves marabu!

Nagyon örültem a hozzászólásának: nagyon hiányzott már erről a fórumról egy olyan szöveg is, amely világosan megmutatja, miket fog mondani még az egyébként teljesen normális és józan ítélőképességű ember is, ha sokat nézi, hallgatja, olvassa azt, amit „egyes” nyelvművelők terjesztenek (méghozzá tudományos ismeretterjesztés címén!), és véletlenül nem figyel oda, kitől mit tanul el. Hozzászólása jól szemlélteti azt is, milyen módszerrel szokták beetetni (magyarán: átverni) a gyanútlan embert, hogy még csak eszébe se jusson megkérdezni, hogy vajon tényleg úgy van-e, ahogy hallja.

marabu írta:

Az a bizonyos sor engem is minden alkalommal bosszant. Még több sebtől vérzik, mint amennyit Balázs Géza említett.


Gondolt-e már arra, vajon miért is bosszantja, és miért nem bosszantja például az, hogy minden alkalommal? Félre ne tessék már érteni, nem azt mondtam, hogy ez is kellene, dehogy! Hanem én úgy gondolom, hogy miután az „egyes” nyelvművelők rendesen belesulykolják valakibe, hogy a tizenkét éven aluliak számára szerkezet terjengős, tehát rossz, csúnya, kerülendő kifejezés, utána az ilyen embernek már nagyon ki van hegyezve a füle az ilyesmire, és rögtön felfigyel rá, mikor ilyet hall, így aztán nagyon sok alkalma lesz a (szerintem teljesen fölösleges) bosszankodásra is. Ha Ön ugyanannyiszor hallotta volna, hogy a minden alkalommal is kerülendő, mondjuk inkább helyette azt, hogy mindig, mert az tömörebb, rövidebb, tehát szebb, akkor biztosan erre is mindig felkapná a fejét, de mivel ez szerencsére nem szerepel a nyelvművelők kedvenc vesszőparipái között, Önnek semmi baja vele, és nyugodtan használja is. Ennek a kitartó nyelvművelői igyekezetnek egyenes következménye, hogy az ilyenfajta figyelemre rászoktatott ember sokkal csúnyábbnak fogja tartani anyanyelvét, mint amilyennek amúgy látná, és sokkal könnyebben vevő lesz mindenre, amit nyelvművelés címén hall, mert úgy fogja látni, hogy a magyar nyelv tényleg nagy bajban van, hiszen ezt ő maga is állandóan tapasztalja. A nyelvművelés mára sikeresen megteremtette népes közönségét, a következő lépés pedig az, hogy ha az ember odaszól, hogy nem kellene az emberek életét ilyesmikkel keseríteni, akkor azt mondják, nem hagyhatják abba, hiszen a közönség nagyon igényli az ilyesmit. És mivel mára tényleg sokan lettek, akik igénylik, az „egyes” nyelvművelők nagyon könnyen hozzájutnak egy-egy mikrofonhoz a tévében vagy a rádióban, és így még hatékonyabban tudják kinevelni azt a közönséget, amely őket majd nemcsak gálánsan eltartja, hanem még úgy is néz rájuk, mint az atyaistenre.

marabu írta:

A „mellett” névutó mostanában túlburjánzik más, pontosabb kifejezőeszközök rovására. Ugyanez a baj a „számára” szóval.


Ezt is az „egyes” nyelvművelőktől tudta meg, nyilván, mert ezt sehonnan másunnan nem lehetne. Nagy kérdés, hogy ők vajon honnan tudják. Ugyanis soha senki sem számolta meg, hogy a mai magyar nyelvhasználatban ezer szóra hány ilyen „mellett” esik, és mennyi esett mondjuk száz évvel ezelőtt, mikor még gyakoriak voltak az ilyenek is, mint a nap nap mellett (azt jelentette, hogy „naponta”). Viszont teljesen mindegy, hogy így van-e, vagy sem, mert ha erre Ön elkezd odafigyelni, azt fogja tapasztalni, hogy ez is színigaz, hiszen ezentúl minden mellett-re felfigyel, és meg fog lepődni rajta, hogy tényleg, milyen sokszor használjuk!

marabu írta:

Van egy szállóige, nem tudom pontosan idézni, de a tartalma körülbelül ez: aki öt szóval mondja el azt, amit kettővel is lehet, az más gazságra is képes.


Ez eredetileg némely politikusoknak szólt, a normális beszélőkre inkább ne alkalmazzuk.

marabu írta:

A magyar nyelv egyik legfőbb értéke a tömörség. Melyik nyelvben lehet egyetlen szóval kifejezni azt, hogy „szeretlek”?


Köszönjük, kedves marabu! Olyan példát hozott, amilyen nekem sajnos nem jutott eszembe, mikor azon gondolkoztam, mivel lehetne azt a jelenséget bemutatni, ami engem különösen bosszant a nyelvművelésben.
Ezt, hogy csak a magyar tudja egyetlen szóval kifejezni azt, hogy szeretlek, már én is hallottam. Pedig nagyon nem igaz. Ha azt vesszük a tömörség mértékének, hogy mi mindent lehet egyetlen szóval kifejezni, hát akkor a magyar igencsak a középmezőnyben van. Tanulok itt a fórumon egyet-mást, és miután abrage felhívta rá a figyelmemet, letöltöttem egy szöveget (http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/doktori.zip), abban olvastam a következőt: az új-guineai warembori nyelvben például az, hogy Epuetatanamenatao, azt jelenti, hogy „Elmentem a kutyáimmal disznókra vadászni”.
De nem ezért annyira jó a példája, hanem mert gyönyörűen mutatja, milyen trükkökkel hitetik el némely szemfényvesztők azt, hogy nekik igazuk van. Nyelvművelőktől hallottam én is, hogy a magyar nyelv szépségének egyik titka a párját ritkító tömörsége, és hogy gondolkozzunk csak el rajta, milyen szép az, hogy egyetlen szóval ki tudjuk fejezni azt, hogy szeretlek. A hallgató erre elkezd mélázgatni ezen a szón, hogy szeretlek, és megállapítja, hogy tényleg, milyen szép is ez! Ekkor következik a dobpergés, mikor is a bűvész kiemeli a nyuszit a kalapból: na ugye, hogy igazam van, hogy milyen szép! Hatalmas taps, és senki sem gondol arra, hogy vajon akkor is ugyanolyan szépnek találta volna-e a tömörséget, ha nem ez lett volna a példa, hanem mondjuk az, hogy utállak vagy rühellek. Vagyis: ha itt valami szép, az biztosan nem a tömörség, de egy ügyes szemfényvesztő el tudja érni, hogy azt higgyük mégis, sőt még azt is, hogy a belépőjegyet is kifizessük a produkciójára.

marabu írta:

A hivatalos nyelvnek abban kellene különböznie a hétköznapi nyelvtől, hogy szabatosabb, pontosabb, kimértebb, és használ néhány olyan kifejezést, amelyet a hétköznapi beszédben nem használunk. Ha ilyen volna, nem rosszallóként, elrettentőként emlegetnénk. De sajnos, a magyar hivatalos nyelvre nem a fentiek a jellemzők, hanem az, hogy túl bonyolult, sokszor érthetetlen, helytelen szórendet használ, elspórolja a névelőket, stb.


Ezt én is így látom, ha nem is éppen így fogalmaznám meg. A magyar hivatali nyelvre tényleg ráférne az egyszerűsítés, az élőbeszédhez való közelítés. Mert ha van egy olyan magyar nyelvváltozat, amit normális, hétköznapi magyar anyanyelvű ember a maga nyelvtudása alapján nem tudhat megérteni, márpedig ha nem érti meg, akkor az neki sok pénzébe kerülhet, akkor azzal biztosan kellene valamit csinálni. Ez akkor egy nyelvi emberi jogi probléma, ebben az esetben viszont szerintem eleve nem a nyelvművelőkre tartozik, hanem mondjuk a fogyasztóvédelmi törvényre, illetve az országgyűlésre. Az országgyűlés viszont ezzel már csak azért sem foglalkozik, mert ezt a nyelvművelés mint saját feladatkörébe tartozó dolgot kezeli, pedig a nyelvművelő sohasem hozhat olyan szabályt, amely kényszerítő erővel írhatná elő, hogy a közérdekű információkat igenis tessék közérthető, világos nyelven megfogalmazni. Az itt többször idézett adóbevallási űrlap csak egyike a számos ilyen esetnek.
Azért ha már ebben a kontextusban beszélünk erről, nem árt arra is gondolni, hogy a magyar hivatali nyelv miért is lett mára ennyire bonyolult. A nyelvművelők nem győznek eleget hadakozni az olyan terpeszkedő kifejezések ellen, mint például az, hogy az összeg kifizetésre került. Azt ajánlják helyette, hogy az összeget kifizették. A hivatali nyelven fogalmazó ember azonban, mint Ön is írja, „szabatosabb, pontosabb” akar lenni, ő tehát a javasolt formát nem szívesen alkalmazná, mert úgy érzi, hogy ha azt írja, hogy „kifizették”, akkor okvetlenül oda kell írnia azt is, hogy kik. Ettől azonban a mondata még bonyolultabb lenne, de másrészt meg nem is biztos, hogy az illető ezt tényleg meg is akarja mondani: a hivatali nyelvre (nemcsak a magyarra, hanem bármelyikre) mindig jellemző a személytelenség. A falusi, nyelvjárást beszélő embernek itt egyszerű dolga lenne, mert ő úgy mondaná, ahogy szokta: az összeg ki lett fizetve. A hivatalnok azonban igényesen akar fogalmazni, nem írhat le olyasmit, amiről úgy tudja, hogy azt a nyelvművelők elítélik, tehát neki nem marad más lehetősége, csak az, hogy: az összeg kifizetésre került, vagy hogy az összeg kifizetése megtörtént. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a mai hivatali nyelv kizárólag a nyelvművelői szempontok alkalmazásának erőltetése miatt lett ennyire bonyolult, de hogy ennek is nagy szerepe volt benne, az, azt hiszem, kétségtelen.

marabu írta:

A nyelv legrégibb, legértékesebb kulturális örökségünk, mindennapi használati eszközünk, de művészeti anyag is. Évezredek alatt csiszolódott ki nagyjából szabályos rendszerré.


Elfogadom, így is lehet mondani, nagy baj nem lesz belőle. A második mondatával pedig teljes mértékben egyetértek ebben a formájában is. Csak annyit teszek hozzá, hogy az évezredekhez képest a „nyelvművelő” elenyészően kevés ideje szerepel a civil foglalkozások jegyzékén. Az, ami ma olyan szép és értékes, legnagyobbrészt nyelvművelők bábáskodása nélkül alakult ilyenné. Nem hinném tehát, hogy nyelvművelők (és pláne az „egyes” nyelvművelők) nélkül a nyelvünk pusztulásra lenne ítélve.

Kedves marabu, egy kicsit mérgesek vagyunk itt, de ne higgye, hogy itt valaki is Önre haragszik!

Akadékos
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
pocak
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2006.02.21. Kedd 0:28
Hozzászólások: 30

HozzászólásElküldve: Csüt. Márc. 02, 2006 4:15 pm    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Akadékos írta:
Kedves marabu, egy kicsit mérgesek vagyunk itt, de ne higgye, hogy itt valaki is Önre haragszik!


Csatlakozom, tegnapi kissé nyűgös felszólamlásomat valóban az váltotta ki, amire utaltam: kissé úgy éreztem, le lettem gazemberezve, amiért nem utasítom el kapásból a névutók intézményét úgy, ahogy van. Szóval bocsánat, marabu, ha esetleg megbántottam, főleg ha amúgy belát valamit abból, amit ellenérvként kevésbé barátságosan, mint pl én, vagy barátságosabban, mint pl Akadékos felhoztunk.

Tisztelettel,
pocak
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
domonkosi
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2005.11.30. Szerda 5:24
Hozzászólások: 8

HozzászólásElküldve: Csüt. Márc. 02, 2006 5:39 pm    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Fórumozók!

Marabu levele és a hozzá kapcsolódó különböző megnyilvánulások arra késztetnek, hogy írjak a nyelvhasználók hiedelmeiről és „igényeiről”.

(Elnézést, ha okoskodva kezdem, még tanulom a fórumstílust – regiszterváltóban vagyok épp.)

Nyelvi tudásunk alapvetően készségjellegű, a ryle-i kettősségben a tudni-hogyan, nem pedig tudni-mit kategóriájába sorolható be inkább (vö. http://hps.elte.hu/~zagoni/15-Pleh.htm).
A nyelvről való reflektált tudás viszont inkább tudni-mit kategóriájú tudás, megtalálhatók benne közvetett, saját tapasztalatainkra épülő (tudás ismertség alapján) és mások kijelentéseire építő (tudás leírás alapján) összetevők egyaránt.
Az egyén nyelvről való reflektált tudásában az, hogy mi igazolható tudományosan, és mi hiedelem alapú, nem feltétlenül különül el élesen.

Feltételezhető (már pusztán ebben a fórumban is többször kiderült), hogy a magyar beszélőközösség tagjainak nyelvről való tudásában igen erőteljesen vannak jelen a hiedelemre épülő összetevők (babonák, mítoszok), és ebben a helyzetben a nyelvművelés által kinyilatkoztatott értékítéleteknek, az iskolai anyanyelvi nevelésnek is kétségtelenül van szerepe.
A helyzet megváltoztatásához azonban a mostani, jelenlegi kiinduló helyzetet is célszerű figyelembe venni: és egyetértek lanstyi hozzászólásával abban, hogy nem taktikus lépés a kioktatás, laikus hozzászólók esetében. (Éppen ez a nyelvművelés taktikája is: felülről, kioktatva megmondani mi a jó, és mi nem). És ezért nagyon örültem Akadékos és pocak legutóbbi hozzászólásainak.
Akadékos marabuhoz címzett levele számomra csodálatra- és tiszteletreméltó példája annak, hogy hogyan lehet ehhez a mítoszokkal terhelt helyzethez viszonyulni.

Kedves Akadékos! Bár Marabunak címezte, nagyon köszönöm ezt a hozzászólását.
És ugyanezt a viszonyulást kellene megvalósítani az anyanyelvi nevelésben és nyelvi ismeretterjesztésben is.
És itt kapcsolódnék sussoger első hozzáászólásom után írt megjegyzéséhez is:

Idézet:
Érdekesnek tartom azt a már többször előforduló érvet a nyelvművelők tevékenysége mellett, hogy a beszélők egy része igényli azt, hogy megmondják neki, mi helyes és mi nem. (…) A tudománynak, miután felismerte, hogy a nagy presztízsű változatai a nyelvnek nem jobbak, helyesebbek, kifejezőbbek, szebbek a többinél, az a kötelessége, hogy ezt a felismerését megossza az őt támogató adófizetőkkel
.

Amikor én a nyelvhasználók igényeiről beszélek, akkor nem arra gondolok, hogy ezeket az igényeket áttételek nélkül ki kell szolgálni, hanem arra, hogy aki tanít, vagy ismeretet próbál terjeszteni, annak célszerű figyelembe venni ezt a jelenlegi, hiedelmekkel teli kiinduló helyzetet is.

Üdvözlettel:

Domonkosi Ágnes
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
lovas
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2006.02.22. Szerda 20:34
Hozzászólások: 4

HozzászólásElküldve: Csüt. Márc. 02, 2006 7:40 pm    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves mindenki!

abrage írta:
Kárpát-aljai értelmiségi ismerőseim, egészen kiváló tudású, magasan képzett emberek, diplomások, egyrészük magyar tannyelvű végzettséggel: feltűnően sokan suksükölnek közülük. Mert nekik anno nem jutott a magyar nyelvművelőkből, ellentétben más környező országokbeliekkel.


A nyelvművelők támadásainak egyik kedvenc célpontja valóban a suksükölés, és ezt meg is próbálják "tudományos" érvekkel alátámasztani: azt mondják, azért helytelen, mert homonímiához vezet, s a beszélők ezáltal összemossák a kijelentő és a felszólító módot. Helyesen" tehát így lenne: Mi szeretjük a mákosrétest (kij. mód) - Szeressük egymást, gyerekek! (felsz. mód) Very Happy
Azt hiszem, ez a magyarázat nagyon el van szúrva, ugyanis a nem -t végű igéknél a tárgyalt esetben ugyanúgy homonímia van, mint a suksükölésnél: Már egy órája várjuk a vonatot. (kij. mód) - Várjuk ki, mi lesz a vége! (felsz. mód)
Ezek szerint nagyon is helyesen, szabályosan járnak el azok, akik suksükölnek, és éppen a nyelvművelők előíró szabálya képez kivételt a nyelvi rendszer természetes szabályai alól.
Tényleg kíváncsi lennék, mi alapján születnek meg ezek a látszólag nyelvészeti alapokon nyugvó, a valóságban viszont eléggé ingoványos talajon mozgó nyelvművelői csacskaságok...
Üdv,
lovas
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
abrage
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2006.02.21. Kedd 9:25
Hozzászólások: 26

HozzászólásElküldve: Csüt. Márc. 02, 2006 8:38 pm    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves lanstyi!
lanstyi írta:
Ha a nyelvi mítoszokban hívő laikusokat elmarasztaljuk, az legalább akkora megbélyegzés, mint ha a nemstandard formákat használókkal tesszük ezt.

Csak nagyon távolról van igazad ebben. Nem azért, mert kötekedni akarok, bár már olyan rég nem mondtam semmi rosszat, hogy annak is ideje lenne Very Happy De nem tudok, mert sorra jönnek a nagyon okos reakciók marabu szerencsétlen (= nem szerencsés) véleményére.
De inkább a megbélyegzésről: a megbélyegzés képessége, ill. hogy megbélyegzünk, velünk született és adaptív, kifejezetten hasznos tulajdonságunk. (Pl. R. Kurzban és M. Leary: Stigmatization: the functions of social exclusion. Psychological Bulletin 127/2 (2001), 187-208.) Nincs is ezzel semmi baj, míg egyensúlyi feltételek között zajlik. Pl. te megbélyegzed az én nyelvem, én meg a tiédet. (Pl. kölcsönösen kiröhögjük a másik nyelvjárását.) A baj akkor jön, ha ez az egyensúly felborul. Ha valaki hatalommal rendelkezik, és egyoldalúvá válik a stigmatizálás. Pl. a nem létező (ez csak Kalcsó Gyula miatt Smile ) sztenderd beszélő (= nyelvművelő. De értsük már! Nem csak a hivatásos nyelvművelők vannak, bárki lehet nyelvművelő, akik módszereik szerint a másik embert nyelvileg khm! cseszegeti). Szóval elölről kezdve: ha a sztenderd "védelmében" valaki megbélyegzi a nem sztenderdet beszélőt, az nem vághat vissza, hogy a tiédet is, mert a sztenderd, ezt lassan már minden magyar genetikusan örökli, a legszebb, legtökéletesebb. legcsiszoltabb nyelvváltozat, nemzeti kincs, jövőnk záloga blablablabla. (Nagyon pontosan megírja ezt az egyensúly-felborulást a nyelvi megbélyegzésben - nem a nyelvművelőkhöz, hanem az írásbeliség megjelenéséhez kötve, Sándor Klára "A nyelvi arisztokratizmus alkonyá"-ban. Kulcsfontosságú tanulmány a kérdéskörben).
Véleményem szerint a lanstyi említette kétféle megbélyegzés nem azonos súlyú. Az egyik direkte emberijogi probléma (a nyelvművelői megbélyegzés), a másik a tudatlanság megbélyegzése (a nyelvi mítoszoké; még ha hiten alapulnak is). Csatlakozva pocak kaja-metaforájához, nem mindegy, hogy kiverik a kezemből a kanalat, hogy ne marhapörköltet egyek, hanem spenótot (ha meg nem szeretem, ne is egyek), mert az előbbi egészségtelen (ami egyszerűen nem igaz, bár tény, hogy van, amikor eszik az ember spenótot is), vagy azért szólnak rám, mert a porcelántányért rágcsálom. (Ha nem világos hirtelen kelt hasonlatom, felejtsétek el Very Happy )
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
lanstyi
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2006.03.01. Szerda 14:38
Hozzászólások: 3

HozzászólásElküldve: Csüt. Márc. 02, 2006 9:32 pm    Hozzászólás témája: megbélyegzés Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves abrage!

Csak kötekedj nyugodtan, legalább rákényszerítesz, hogy jobban átgondoljam a dolgokat. (Anélkül lusta vagyok hozzá, illetve egész más dolgokon kell gondolkodjak.)
Egyelőre a következőkre jutottam: egyensúlyviszonyok tekintetében nem látok különbséget a két eset (nyelvhasználat megbélyegzése és mítoszok megbélyegzése közt), hiszen mindkettőt tekintélyi pozícióból végzik, sőt ez utóbbi esetben az áldozat bizonyos értelemben még rosszabb helyzetben van, mert objektíve sincs igaza, míg a nyelvhasználatával valójában nincsen baj, azaz "igazságtalanul szenved", ami legalább erkölcsileg a megbélyegző személy fölé emeli.
Ami a kétféle megbélyegzés jellegét illeti, természetesen tökéletesen igazad van abban, hogy ezek a megbélyegző szempontjából nem azonos súlyúak. Az első esetben a megbélyegzést elkövető személy -- hogy úgy mondjam -- nemcsak rossz "pszichológus", hanem rossz "nyelvész" is. Azzal is teljesen egyetértek (írtam is már róla), hogy nyelvi emberi jogokat sért az illető (akár elismeri ezt az adott ország jogrendszere, akár nem). A másik esetben csak rossz "pszichológus", de lehet nagyon jó nyelvész is az illető. Ez a helyzet a megbélyegző személy oldaláról nézve. Viszont a megbélyegzett személy ezt nem így érzékeli. Ezt a megbélyegzést ő ugyanolyan megalázónak érezheti, mint a másikat. Sőt: mivel sok emberben már internalizálódott az, hogy ő "csúnyán beszél", lehet, hogy az ilyen megbélyegzést könnyebben viseli, mint azt, ha valaki a nyelvvel, nyelvműködéssel stb. kapcsolatos mítoszokba vetett hitét támadja meg. És hát mivel egyrészt eleve nem akarunk embereket bántani (ha nem muszáj), másrészt meg ebben az esetben meg se érdemlik, fontos a megbélyegzés hatását a megbélyegzett szemszögéből is mérlegelni. És így nézve -- mondom -- tulajdonképpen mindegy, hogy kinek van igaza. Így kell érteni azt, hogy nincs a kétféle megbélyegzés közt lényegi különbség.
Kajálásos metaforád érzékletes, de annyiban sántító, hogy a mítoszoknak pozitív funkcióik is vannak (akárcsak a megbélyegzésnek Smile ), ami a porcelántányér rágcsálásáról kevésbé mondható el. De ennek ellenére én magam is úgy gondolom, hogy a nyelvi mítoszok közt nagyon sok a kártékony, és ezért fontos lenne őket rombolni. De úgy, hogy ne a rombolás, a "cáfolat" legyen előtérben, hanem a meggyőződésünk szerint helyesebb nyelvszemlélet bemutatása. Könnyebben le tudom beszélni a fiamat egy (az én véleményem szerint) rossz hobbiról, ha valami jobbra beszélem rá helyette, mint ha állandóan csak azzal gyötröm, hogy milyen hülyeség és káros az, amit csinál, de nem mutatok föl vonzó alternatívát. (Ezért nagyon fontos dolog a nyelvi ismeretterjesztés.) Hiába van igazam, ha nem használok vele, hanem még esetleg ártok is. (Mert megbántom az illetőt, és a másfajta szemléletet nemcsak hogy nem fogja megismerni, hanem még ellenszenvet is fog érezni iránta.)
Na ideje befejeznem, mert úgy látom, egyre több olyan dolgot mondok, amit mindenki tud, és amiben úgyis -- gondolom -- egyetértünk.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
marabu
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2006.02.17. Péntek 15:24
Hozzászólások: 3

Új hozzászólásElküldve: Pént. Márc. 03, 2006 1:27 am    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Pocak és Akadékos!

Nagyon köszönöm, hogy hozzám sokkal kedvesebbek voltak levelükben, mint a többiekhez, mert laikusnak néztek. (Egy kicsit tudatosan alakítottam így első levelemet, de egyébként is távol áll tőlem a körmönfont fogalmazás, szeretem a tudományos kérdéseket is józan paraszti ésszel mérlegelni.) Igaz, céhen kívüli vagyok, de végzettségem szerint szakmabeli, és megszállott nyelvművelő. Sőt, még elvetemültebb, mint barátaim, akiket Önök maró gúnnyal igyekeznek kiüldözni a tudomány tájékáról is. Én bizony a legszívesebben helyreállítanám nemcsak a -tatik/-tetik-et, hanem még az -and-os jövő időt is. Éppen azt próbálom kidolgozni, hogyan lehetne egyértelműbben megfogalmazni a nyelvművelés elveit és módszertanát, túllépve azon, hogy csak szentesítjük, ami úgyis kialakult. Ezért most nem megyek bele a részletekbe, majd talán olvashatják itt részletesebb elveimet.
Köszönöm, Pocak, azt a megjegyzését is, miért nem zavar engem a „minden alkalommal”. Igaza van, ez is terjengős kifejezés, írhattam volna azt, hogy „mindig”.

Persze, a „szeretlek”-nek a jelentése is szép, de nyelvileg az szép benne, hogy bele van sűrítve az ige, az alany, a tárgy. Sőt: szerettelek, ebben még a múlt idő is benne van. Bizonyára vannak a magyarnál tömörebb nyelvek is, például az arámi valószínűleg az volt, némely bibliai nevet úgy írnak le, hogy egész mondatot jelentett, a keleti nyelvek, azt hiszem, általában ilyenek, de ebbe nem volt alkalmam belemélyedni. Nem említettem, hogy csak az európai nyelvekből indultam ki. Mindenesetre az ember arra büszke, azt szereti, ami az övé.

Mivel csak tegnap kapcsolódtam be, nem tudtam az egész vitasorozatot végigolvasni, Irigylem Önöket, hogy ráérnek ennyit levelezni. De nemcsak az összegyűlt hatalmas mennyiség akadályozott meg abban, hogy végigolvassak mindent, hanem a bicskanyitogató hangnem is. A munkatársak szelíden magyarázzák álláspontjukat, elismerik, hogy egyes dolgok még nincsenek teljesen tisztázva, Önök pedig leszedik róluk a keresztvizet, valótlanságokat is állítva. Egyetlen tudomány sem mondhatja, hogy készen van, de addig sem állhat meg az élet. Az kétségtelen, hogy sokáig tapasztalati úton működött a nyelvművelés. Vannak dolgok, amelyeket nem kell statisztikával bizonyítani, úgy is látszanak. Például nem szorul bizonyításra, hogy a „felügyeletével” egyszerűbb, mint a „felügyelete mellett”: a két szó, ugye, messziről nézve is több, mint az egy. Ez nem jelenti azt, hogy általában nem szeretjük a névutókat, sőt! A „következtében” -nél sokkal jobban szeretjük a „miatt”-ot, a „megelőzően” helyett az „előtt”-öt, a „követően” helyett az „után”-t. mert ezekben az esetekben a névutó az egyszerűbb.

Azt mondják: hagyjuk békén a beszélőket! (Nem tudom most visszakeresni, hogy pontosan idézzem.) Ki bántja az egyszerű beszélőket? A kipécézett mondat a televízióból van. Aki százezrek előtt beszél, az nem egyszerű beszélő, mert beszédével százezreket befolyásol. A televízió, a rádió, az újságok miatt ma már nem természetesen fejlődik a nyelv. Sőt, már régóta nem öntörvényűen fejlődik, ezért kell megfigyelt törvényszerűségei alapján beavatkozni a fejlődésébe.

Ezt a honlapot azért hozták létre, hogy aki akar tájékozódni, szebben, jobban beszélni, írni, annak legyen hova fordulnia. A fórum arra jó, hogy tisztázzuk a tisztázatlan kérdéseket, de aki az egész tevékenységet elutasítja, az jobb, ha másik honlapot nyit magának, mert úgysem fogjuk meggyőzni egymást.

Üdvözlettel
Marabu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
pocak
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2006.02.21. Kedd 0:28
Hozzászólások: 30

Új hozzászólásElküldve: Pént. Márc. 03, 2006 8:14 am    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

marabu írta:
Köszönöm, Pocak, azt a megjegyzését is, miért nem zavar engem a „minden alkalommal”. Igaza van, ez is terjengős kifejezés, írhattam volna azt, hogy „mindig”.


Lehettem volna, de ez sem én voltam.

marabu írta:
Sőt, még elvetemültebb, mint barátaim, akiket Önök maró gúnnyal igyekeznek kiüldözni a tudomány tájékáról is.


Kedves marabu, vegye észre, hogy ezek az emberek magukat üldözik ki a tudomány tájékáról. Sem balazsgenek, sem önnek egyetlen olyan érve nincs, ami akár távolról emlékeztetne a tudományra. Ha megtalálja pár nappal ezelőttről sussoger hozzászólását balazsge h-elemzésével kapcsolatban, azt is látni fogja, hogy a Manyszi vezetője a legegyszerűbb nyelvészeti kérdésekben is képes tévedni. Ha valaki valamiféle hatalmi pozícióból védhetetlen sületlenségeket beszél, és ezt érvekkel rábizonyítják, majd nemes egyszerűséggel kiszáll a vitából, és amikor a látszat kedvéért mégis hozzászól, nem is érnti a lényeget, akkor aligha van ránk szükség, hogy a tudomány környékéről száműzzük.

marabu írta:
Mindenesetre az ember arra büszke, azt szereti, ami az övé.


És rögvest meg is akarja mondani, hogy milyen legyen? Mint a rossz szülő, aki már nem is szereti a gyerekét, ha nem akar orvos lenni, pedig ő mindig azt szerette volna.

marabu írta:
De nemcsak az összegyűlt hatalmas mennyiség akadályozott meg abban, hogy végigolvassak mindent, hanem a bicskanyitogató hangnem is. A munkatársak szelíden magyarázzák álláspontjukat, elismerik, hogy egyes dolgok még nincsenek teljesen tisztázva, Önök pedig leszedik róluk a keresztvizet, valótlanságokat is állítva.


Na ne hülyéskedjen. A vita első percében derült ki, hogy balazsge össze-vissza hülyeségeket beszél. Tök mindegy, hogy szelíden tette vagy nem (bár ugye azzal kezdte, hogy megsértődött Pistire, aki felhívta a figyelmét, hogy nem válaszolt a kérdéseire), ezek után aligha meglepő, hogy kapott hideget-meleget. Szerintem, sem Kalcsó Gyula, sem domonkosi, sőt még minya.karoly sem kapott egyetlen ironikus választ sem, mivel egyszerűen nem adtak rá okot.

Annak pedig örülnék, hogyha közölné, hol állítottunk valótlanságot. Valótlanságokat balazsge állított, amikor séróból közölte, hogy melléknévi igenevet nem használunk állítmányként meg ilyenek.

marabu írta:
Például nem szorul bizonyításra, hogy a „felügyeletével” egyszerűbb, mint a „felügyelete mellett”: a két szó, ugye, messziről nézve is több, mint az egy.


A -vAl rag használatánál több szabály fut le, mint a névutónál, nem? Akkor viszont szerintem nem egyszerűbb, legfeljebb rövidebb.

marabu írta:
„következtében” -nél sokkal jobban szeretjük a „miatt”-ot, a „megelőzően” helyett az „előtt”-öt, a „követően” helyett az „után”-t. mert ezekben az esetekben a névutó az egyszerűbb.


Azt szeretném megkérdezni, kire vonatkozik a többes szám első személy? Amennyiben ön így érez, nekem is kötelességem-e így érezni? Hogyan került ön erre a magaslatra, ahonnan simán, lelkifurdalás nélkül ítélkezik?

Felhívnám a figyelmét, hogy ezekben a példákban névutókat állít párhuzamba névutókkal, majd levonja a következtetést, hogy a névutó az egyszerűbb. Bravó!

A többi kritikát egyelőre meghagyom a többieknek, sajna mennem kell.

Üdv,
Pocak
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
pocak
Aktív fórumtag


Csatlakozott: 2006.02.21. Kedd 0:28
Hozzászólások: 30

Új hozzászólásElküldve: Pént. Márc. 03, 2006 8:22 am    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ja, és persze az is különös, ahogy döntő érvként hoz fel valamit, (pl. a tömörséget), majd amikor hozzáértő emberek kapásból megcáfolják, megvonja a vállát, és továbblép. Ja, csak Európában, meg különben is, tök mindegy, szeretjük, azt kész.

Vegye már észre, hogy ha a nyelvünk az idők során úgy alakult volna, hogy mondjuk csupa izolálás az egész, mint teszem azt a kínai, akkor most az szeretné. Ez érzelmi kérdés, az rendben van, de a tudományhoz semmi, de semmi köze. A tudomány távolságot kell hogy tartson a tárgyától, különben nem tudománynak hívják, hanem mondjuk nyelvművelésnek.

Hozzászólásai alapján nehezen hiszem, hogy ne javítgatná ki embertársait a hétköznapokban. Ha nem teszi, bocsánat, de ha teszi, hát nagyon kérem, ne tegye többé. Végtelenül kínos az ilyesmi.

pocak
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése  
 
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> E-nyelv.hu Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
7 / 7 oldal
Leiratkozás a témáról
 
Ugrás:  
Készíthet új témákat ebben a fórumban.
Válaszolhat egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatja a hozzászólásait a fórumban.
Nem törölheti a hozzászólásait a fórumban.
Nem szavazhat ebben fórumban.


Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group
Magyar fordítás © Andai Szilárd - Magázó verzió: Magyar phpBB közösség