A részletes vita 1. része

Felszólalás adatai

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát, a 45-48. pontokra. Ki kíván felszólalni? (Nincs jelentkező.) Jelentkező nincs, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát... (Jelzésre:) A képernyőn most már megjelent, képviselő úr. Akkor parancsoljon, öné a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Egyébként úgy gondoltam, hátha másvalaki is felszólal, nem akartam elsőként jelentkezni. Amikor láttam, hogy lezárásra kerül, akkor megnyomtam a gombot, úgyhogy ez volt a háttérben.

Egyetlenegy módosító indítványról szólnék, amelyet én nyújtottam be, és 45. szám alatt szerepel. Maga a módosító indítvány kizárólag pontosító jellegű. Nincs elvi háttere, nincs semmiféle politikai vonatkozása, az egyedüli célja az, hogy megkönnyítse a jogalkalmazónak a helyzetét.

A módosító indítványnak az a lényege, hogy a 4. § (1) bekezdése ne azt a kifejezést használja, hogy fogyasztóvédelmi felügyelőség, ilyen ugyanis ezzel az elnevezéssel Magyarországon nem működik, hanem az államigazgatási szervezetrendszer vertikumát vegye figyelembe, és pontosan megjelölje azt, hogy mely szerveknek van feladat- és hatásköre az adott ügyekben. Kétségtelen, hogy ha a gazdasági reklámokról szóló 1997. évi LVIII. törvény 15. § (1) bekezdését is figyelembe vesszük, akkor lehetséges bizonyos jogértelmezési munkával megállapítani az eljáró szervet, azonban azt tapasztaltam, hogy az úgynevezett központi hivatalok esetében, és e körbe tartozik a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség is, nagyon gyakran nem pontosan rögzítik a hatásköri, illetőleg illetékességi szabályokat.

Mindössze az a célja ennek a módosító indítványnak, hogy az 1997. évi LVIII. törvény 15. § (1) bekezdését pontosan vegyük figyelembe, és nevezzük meg, hogy mely szervekről van szó, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségről, amely ilyen ügyekben másodfokon jár el, illetőleg a megyei, fővárosi fogyasztóvédelmi felügyelőségekről; ezek a szervek, mint közismert, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok részeként tevékenykednek, de szakmai kérdésekben teljesen önállóak. Megítélésem szerint ezt a módosító indítványt célszerű lenne figyelembe venni, mert megkönnyítené a jogalkalmazóknak a munkáját.

Megjegyzem egyébként, hogy szintén nem teljesen pontos a hatásköri rendezés a (2), illetőleg a (3) bekezdésben sem, a 4. §-ra gondolok természetesen, bizonyos utánjárást igényel annak a megállapítása, hogy melyik az a jogszabály, illetőleg melyek azok a jogszabályok, amelyek a feladat- és hatáskört rögzítik. Még akkor sem egyértelmű a helyzet, ha elolvassuk a törvényjavaslat 4. §-ához fűzött indoklást, ez ugyanis döntően az 1957. évi IV. törvényre hivatkozik; egyébként ez a törvény megjelenik a (3) bekezdésben is, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy itt más jogszabályokról is szó van, például a ma már általam említett, belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvényről, illetőleg az azt végrehajtó 4/1997. számú kormányrendeletről.

Végezetül, egyetlenegy mondat: ez utóbbi két törvényhelyhez, pontosabban jogtételhez én nem kapcsoltam indítványt, nem nyújtottam be módosító javaslatot, sőt kapcsolódó módosító javaslatot sem. Úgy ítélem meg, hogy amennyiben pontosítást az alkotmányügyi bizottság szükségesnek tart, akkor ez bizottsági indítványként szülessen meg. Azért ez az álláspontom, mert a bizottsági ülésen a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel, illetőleg területi felügyelőségeivel kapcsolatosan benyújtott indítványomat a bizottság nem fogadta el, és ugyanezt a döntést hozta a többi, az adott törvényjavaslattal kapcsolatosan érintett bizottság is.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zakó László képviselő úr.

ZAKÓ LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót. A 47. pontban Takács Imre képviselőtársam nagyon helyesen beadott egy módosító javaslatot, én nagyon sajnálom, hogy nem támogatta senki sem. Nem tudom, ha az időből futja, a részletes vita lezárásáig lehet-e ehhez kapcsolódni. Az, hogy az ellenőrzés a helyesírás szabályaira is vonatkozzon, nagyon helyes, és szerintem azért utasították el, nem tudtam utánanézni az okoknak, mert úgy folytatódik ez a szakasz, hogy a jogsértő állapot megszüntetéséről intézkedni kell.

(18.00)

Egy helyesírási hiba valószínűleg nem számít jogsértésnek; én feltételezem, hogy ez az oka, viszont én nagyon támogatnám azt, hogy a helyesírás kerüljön jobban előtérbe. S ha abból indulunk ki, hogy nyelvében él a nemzet, akkor minden kis helyesírási hiba egy apró koporsószögnek számít.

Köszönöm.

ELNÖK: Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát, a 49., 50., 54., 55. és 56. pontok alapján. Kérdezem, ki kíván szólni. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, az MDF képviselőjének.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár már korábban jelezte fideszes képviselőtársam, de mindenképpen kitüntetett figyelemmel kell foglalkoznunk az oktatási és tudományos bizottság 49. pontban leírt javaslatával. Eszerint ha valamely idegen nyelvű kifejezés meghonosodottságát vagy a magyar nyelvű szövegfordítás nyelvhelyességét illetően kétség merül fel, akkor a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által kijelölt tanácsadó testület állásfoglalása legyen az irányadó, és ne a törvényjavaslatban megnevezett Nyelvtudományi Intézeté. Részben alkotmányjogi, részben pragmatikus indokokat sorolhatnék fel itt.

Alkotmányjogi indoknak talán azt, hogy az Országgyűlés hagyományosan nem szól bele országos főhatóságok belső működésébe, mert nem ez a feladata. Sem a rendőrségről szóló törvényben nem nevesítettük a rendőrség belső szervezeteit, sem a minisztériumokat felsoroló törvényben nem említettük a tárcák alá tartozó intézményeket, és itt sem tehetjük meg, hogy ebben a törvényben nevesítjük a Magyar Tudományos Akadémia egyik intézetét. Hiszen ha ezt tennénk, akkor kétségbe vonnánk az Akadémiának azt a jogát, hogy belátása szerint újraszervezze önmagát, hiszen lenne egy olyan intézete, amelyiknek a nevéről vagy a létezéséről csak törvénymódosítás révén dönthetne.

Az alkotmányossági aggályom mellett meg kell említeni azt a tényt is - és talán ez is legalább ennyire lényeges, a bizottsági vitában többször előkerült -, hogy a szóban forgó intézet munkatársai a kilencvenes évek második felében nyílt levélben fejtették ki azt a véleményüket, hogy a magyar nyelvet nem kell védeni, a nyelvi változásokat bízzuk a nyelv öntisztító képességére. Állásfoglalásukból egyértelműen kitűnt, hogy nem kívánnak anyanyelvvédelemmel foglalkozni. Tiszteletben tartjuk a törekvésüket, és ezt a nemes feladatot másokra bízzuk. Megtörtént ez az egyeztetés, mint hallhattuk, és nagyon bízom abban, hogy nemcsak a tárca, de a parlament is elfogadja ezt a bizottsági módosító javaslatot.

Ugyancsak ehhez a vitaszakaszhoz tartozik az ajánlás 54. pontja. Jómagam - és itt eltér a véleményünk - sajnálattal vettem tudomásul, hogy mind a bizottságok, mind az előterjesztő elfogadta azt a módosító indítványt, amely 2003. január 1-je utánra halasztaná a törvény előírásainak az alkalmazását.

Elfogadom a bizottsági ajánlás 54. pontjában leírt indítványok indokait, miszerint idő kell az üzletfeliratok megváltoztatására, a magyar nyelvű tájékoztatók nélkül már forgalomban lévő árucikkek veszteség nélküli eladására, mégis nagyon bánt ennek a kezdeti szerény nyelvhasználati törvénynek az ilyen kései életbe léptetése.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 49. pont alatt feltüntetett oktatási bizottsági módosító indítványnak azzal a részével, amely a Magyar Tudományos Akadémiát, illetőleg annak elnöke által kijelölt tanácsadó testületet kívánja állásfoglalási joggal felruházni, a magam részéről teljes mértékben egyetértek.

Meg kívánom jegyezni, hogy a törvény-előkészítés szakaszában tárcánk természetesen egyeztetett a Magyar Tudományos Akadémiával, és az Akadémia főtitkára akkor egyetértett abban a szakaszban a Nyelvtudományi Intézet nevesítésével. Nagyon fontos kérdés az, hogy a Tudományos Akadémia, az MTA mindenképpen vegyen részt a törvény végrehajtásában, legyen egyfajta megfellebbezhetetlen legfőbb testülete a magyar nyelv védelmének és használatának, hiszen emlékezzünk csak vissza, a múlt század közepén pontosan a magyar nyelv védelme és művelése érdekében hozták létre dicsőséges elődeink.

A szövegfordítás nyelvhelyességére, illetőleg Takács képviselő úr javaslatát, a helyesírási ellenőrzés szabályaira vonatkozó törvényi kötelezést nem tudjuk támogatni. Fájdalom, de a helyesírási és a nyelvhelyességi szabályok kívül esnek a törvényhozási kompetencia körén. Ezek csak követendő zsinórmértékként, ha úgy tetszik, bizonyos foglalkozási körökben akár erkölcsi követelményként is kell hogy érvényesüljenek, de semmiféleképpen nem kodifikálhatók álláspontunk szerint.

Egyébiránt többször elhangzott a vitában, hogy a jogszabályokat magyarosabban kellene megalkotni. Felhívom a figyelmet arra, hogy a hatályos jogalkotási törvény szerint is a magyar nyelv szabályai szerint és közérthetően kell megfogalmazni a jogszabályokat. Reméljük, hogy ez a törvényi felhívás a jövőben nem marad pusztába kiáltott szó. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András képviselő úr, az MSZP képviselője.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Két egyszerű kérdést szeretnék elmondani, csatlakozva az előttem felszólalókhoz. Egyrészt az 5. § címe, különösen abban a felfogásban, amit most Hende államtitkár úr elmondott, szerintem hibás, hiszen az értelmező rendelkezés kifejezés a törvényekben arra szokott vonatkozni, amikor a törvényben használt fogalmakat megmagyarázza a törvény, hogy milyen értelemben használja azt a fogalmat a törvény. Itt ez az értelmező rendelkezés ebben a formában, különösen akkor, ha itt arról van szó, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hozzon létre egy testületet a magyar nyelv őrzésére, azt hiszem, nem jó, ezt mindenféleképpen módosítani javaslom.

A másik, hogy az Ivanics István és Ughy Attila képviselők által benyújtott, a hatályba léptetésre vonatkozó javaslatokat támogatjuk. Nem azért támogatjuk, mert valamilyen késedelmet akarnánk ezzel előidézni, de tudjuk, hogy számos esetben vannak olyan jogi problémák, vagy lesznek olyan jogi problémák, hogy például a meglévő, hosszú távra lekötött reklámtáblák módosításával összefüggésben szerződési és egyéb ügyeket is rendezni kell. Tehát nemcsak technikai igényű a törvény bevezetése, hanem ennek bizony egy olyan igénye is van, amit olyan időtávban kell meghatározni, ami az eredeti határidőtől eltérően bizony szükségessé teszi a 2003. január 1-jei bevezetést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ismét Hende Csaba államtitkár úr következik két percre.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány támogatja a törvényjavaslat 2003. január 1-jén történő hatálybalépését. Az eredeti javaslat egyfajta többlépcsős megoldást alkalmazott.

Már a kormány eredeti javaslata is messzemenően igyekezett, ha úgy tetszik, előzékenynek mutatkozni, igazi előzékenységet tanúsítani az üzletek tulajdonosai, illetőleg a reklámoztatók kapcsán, amikor mindenképpen el kívánta kerülni egy olyan helyzet veszélyét is, amikor is a törvényjavaslat korai hatálybalépése bárkit, a gazdasági élet bármely szereplőjét felesleges kiadásokba ver, neki kárt okoz például olyan módon, hogy a törvény hatálybalépése után a korábban legyártatott plakátjait, reklámanyagait, leforgatott televíziós vagy rádiós reklámját nem tudja majd felhasználni. Ezt tehát eleve szerettük volna elkerülni, és az egységes későbbi hatálybalépés ezt a célt jól szolgálja.

Abban nem értek egyet Tóth András képviselő úrral, hogy az értelmező rendelkezés elnevezés az 5. § vonatkozásában helytelen lenne, hiszen idegen nyelvű szövegről beszél a törvény. Meg kell magyarázni, hogy az a befogadó jelleg, amelyről Kósáné Kovács Magda képviselő asszony már olyan érzékletesen beszélt, azzal is jár, hogy számos, valóban idegen nyelvből származó szöveg mára már beépült a magyar nyelvbe, sőt ez a folyamat jelenleg is tart, napról napra folyik.

(18.10)

Ma is vannak olyan kifejezések, amelyek a garashoz vagy a mozihoz, vagy más hasonló nyelvújítási leleményekhez hasonlóan éppen napjainkban keletkeznek; ahogy az e-mail-t lassacskán egyre több helyütt "emil"-nek kezdik nevezni. Rendkívül szellemesnek találom, és csak pártolni lehet az ilyenfajta nyelvi önfejlődést.

A törvényre azért van szükség, mert a nyelvi befogadókészség, a nyelv felszívóképessége, alkalmazkodóképessége, a ránk zúduló idegen nyelvi hatások közepette már nem elégséges.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát, az ajánlás 1-17. pontjai szerint. Hozzászólásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Boldog vagyok! Boldog vagyok azért, mert az elmúlt három évben még nem tapasztaltam azt, hogy elfogadtak volna módosító javaslatomat, de azért a mi oldalunk sem nagyon élvezte ezt az előnyt; megmondom őszintén, még akkor sem, ha esetleg arra meg lett volna az ok.

Önkritikát is gyakorolok. Nem tudom, hogy vannak képviselőtársaim vele, amikor egy törvényjavaslatot az ember meg akar nézni, elemezni, a címet valahogy átfutja. Na jó, tudomásul veszem, ott a cím, és mindjárt belemerülök. Pedig pedagógusként megtapasztaltam a kreatív gondolkodás kapcsán, hogy ha a gyerekeknek azt mondtam, hogy ehhez vagy ahhoz a témához mondjanak jobb címet, mint a könyvben van, bizony ötöst adtam akkor, ha jobb címet találtak.

Szóval, ez a cím; a cím eredetileg így hangzott volna: "A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok, üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról". Ehelyett azt mondtam, és köszönöm még egyszer, hogy elfogadták: "A gazdasági reklámok és üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről".

Azt hiszem, hogy az előterjesztőnek és a bizottságoknak is köszönet jár ebből a szempontból, egyszerűen azért, mert a törvényjavaslat a magyar nyelvet kívánja óvni és megőrizni. Ezért a törvényjavaslat elnevezése során különösen fontos a magyar nyelv szabályainak betartása. Ezzel nem azt mondom, hogy más részeknél nem fontos, de a címnél azért különösen fontos.

Még egyszer köszönöm, hogy elfogadta az előterjesztő.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kiss Gábor képviselő úr, az MSZP képviselője.

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismerem a regulát - és a regula itt egy helyénvaló kifejezés, bár idegen eredetű, a paraszti nyelvhasználatba is átment -, hogy a részletes vitában az egyes paragrafusokhoz benyújtott módosító indítványokat indokoljam.

Elöljáróban mégis kell tennem egy megjegyzést, ez pedig a következő. A törvényjavaslatot támogatom, a benyújtó szándékával egyetértek, ezért arra törekedtem, hogy egyetlen olyan természetű szövegszerű módosító indítványt se tegyek, ami a törvényjavaslat felfogásán változtatna. Még arra is törekedtem, hogy a törvényjavaslat szóhasználatát megőrizzem, mert úgy gondoltam, tiszteletben kell tartani a törvényjavaslat-tevő szándékait. Elolvastam azonban a törvény szövegének bevezetését, némi tanáros akkurátussággal. Ez megint idegen eredetű szó, de Jókainak ez is tetszene, mert ez is átment a magyar nyelvhasználatba. A következő javításokat voltam kénytelen rajta eszközölni, mindenekelőtt nyelvhelyességi szempontból, a magyar stílus szempontjából és néhány, általam súlyosnak gondolt tárgyi tévedés kiiktatása miatt.

Döbbenten tapasztaltam azt, hogy a bizottsági vitában az előterjesztő képviselője a már ősi szokások szerint gondolkodás nélkül, egyre-másra utasította el ezeket az indítványokat; anélkül, hogy igazában az ésszerű érvelés meggyőző erejére igényt tartott volna. A kulturális bizottságban egyetlen indítványommal kapcsolatban sikerült a többségi képviselőket álláspontom elfogadására rávenni, az előterjesztő fenntartásai ellenére is. Ezért kérem, bocsássák meg, ha javaslataimat a bevezetés négy bekezdésével összefüggésben a szokásosnál egy kicsit részletesebben fogom megindokolni.

Így hangzik az eredeti előterjesztésben az (1) bekezdés: "A magyar nyelv a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása, élő közege, amely a magyar kultúra és tudomány legfőbb hordozója." Ebben a mondatban először is van egy súlyos képzavar, amelyet nehezít és súlyosbít az "amely" vonatkozó névmás. Ez a magyar nyelv szabályai szerint a megelőző szóra vonatkozik. Így az a sajátos helyzet áll elő, hogy a magyar nyelv alkotás is, közeg is, és mint közeg, hordozója is valaminek.

De ha eltekintek a képzavar jellegétől, és továbbmegyek a szövegben, a következő problémákba akadhatok bele: "A magyar nyelv védelme a nemzet jövőjének is záloga." És még minek a záloga? Mit keres itt az "is"? A zálog mint kifejezés, nagyon képszerű vagy képletes, de azt gondolom, hogy itt a kevesebb több lenne, mert a magyar nyelv nem egyszerűen záloga a nemzet jövőjének, hanem a nemzet jövője alakításának egyik feltétele, tényezője, fontos összetevője.

A szórend: "A magyar nyelv védelme a nemzet jövőjének is záloga, ezért a ma élő nemzedékek közös felelőssége a nyelvi környezet épségének megtartása és az utódokra való átörökítése, a nyelv egészséges alkalmazkodóképességének fenntartása." Ha eltekintek attól, hogy a megtartás és fenntartás nem elég elegáns, mert ugyanazt jelenti, akkor is, az épséget nem megtartjuk, hanem inkább megőrizzük. Ezek azonban - mondom még egyszer - stilisztikai észrevételek, de a szórend és a hangsúlyozás a törvényjavaslat szándéka szerint a következőképpen kellene hogy alakuljon: "A magyar nyelv védelme, átörökítése, alkalmazkodóképességének megtartása a nemzedékek közös felelőssége." Mert ez az igazán hangsúlyos mondanivaló, amely mindannyiunk felelősségévé teszi a törvényalkotó szándékát is.

Ezek voltak a stiláris és nyelvhelyességi észrevételek. Van azonban ebben egy súlyos tartalmi tévedés. Engedjék meg, hogy ennek időt szenteljek. "A magyar nyelv a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása." - mondja a szöveg. Kérem szépen, a nemzet egy késő történeti kori fejlemény. A XVIII. században van az európai nemzetek nemzetté válásának folyamata s a többi. Nem szabadna tehát megfordítani a viszonyt, mert magyar nyelv korábban is létezett.

Ha azt mondták volna, hogy a magyar nép fontos fejleménye, az is pontosabb és kifejezőbb lett volna, bár történetileg a népnek is jelentése van. Hiszen a népvándorlás-korabeli magyar nép egészen mást jelent, mint a rabotázó együgyű magyar jelentett Petőfi korszakában, amikor a népen elsősorban az alkotmány sáncain kívül rekedt parasztot értették. Hiszen még az ország szavunk is az uraság, uruszág kifejezésből származik. És hol vagyunk még attól, hogy az egységes magyar nemzet létrejöjjön?

A XVIII. században a magyar nyelvnek és a nyelvújítóknak, valamint a nyelvteremtőknek óriási szerepük volt, éppen a magyar nemzetté válás történeti folyamatában; abban, hogy ez a magyar nemzet mint egységes alakulat, végül is létrejöhetett.

Még azt is hozzá szeretném ehhez tenni, hogy a magyar nemzetfejlődés sajátos formában ment végbe. Ha azt veszem, hogy a franciák a napóleoni háborúk időszakában, a napóleoni terjeszkedéssel és expanzióval a nyelvi expanziót is meghirdették; és meggondolom azt, hogy a magyar nyelvújítás - és egyáltalán a magyar nyelv beemelése a nemzeti küzdelmekbe - az Ausztriától való függetlenségnek a nemzeti önállóságunk és önfejlődésünk alapján történő kimunkálását vagy kialakítását tűzte ki célul, akkor azt kell mondanom, hogy ez a fogalmazás nem jó, tartalmilag nem helyes, nem lehet vele egyetérteni.

(18.20)

Nem szabad, hogy a tudomány álláspontjával és - hogy mondjam csak - már a tudományok egyetértésével találkozó egész problémakör hibás megjelenítése egy ilyen fontos törvénynek mindjárt a bevezető szakaszában, az 1. §-ában így szerepeljen.

Ezért én megpróbáltam azt a szöveget a törvényalkotó szándékai szerint úgy módosítani, hogy lehetőség szerint kiiktassam ezeket a hibákat, és azt próbáltam tanácsolni, javasolni, hogy a magyar nyelv nemzeti létezésünk legfontosabb megnyilatkozása, igen, a nemzeti létezésünknek ez egy fontos megnyilatkozása, ez megkülönböztet bennünket más nemzetektől; nemzeti hovatartozásunk kifejezője, ez egy legfontosabb ismertetője ennek; a magyar kultúra és tudomány legfőbb hordozója, ezért a magyar nyelv védelme, nyelvi környezetünk épségének megóvása, az utódokra való átörökítése, egészséges alkalmazkodóképességünk fenntartása a ma élő nemzedékek közös felelőssége. Miért nem tetszik ez a törvényalkotónak, miközben a gondolatát minden tekintetben megőrzi anélkül - az én legjobb meggyőződésem szerint -, hogy nyelvi hibákba tévedezne bele, stilisztikai törések mutatkoznának benne, és egy képtelen állítást is - ami a tudomány eredményeivel szemben áll - megfogalmazna?

A (2) bekezdés: "A magyar nyelv - a magyarság hagyományos befogadó gondolkodásmódjának megfelelően - mindig is kész volt a külső hatások befogadására és azok saját képére formálására." Megint: "befogadás", "befogadás". "A magyarság hagyományos befogadó gondolkodásmódja." Beszélhetnénk arról, hogyan korszerűsítjük és értelmezzük át az istváni befogadásnak a gondolatkörét, de én azt gondolom, ebbe most ne menjünk bele.

A nyelv valóban egy élő organizmus átvitt értelemben, de megszemélyesíteni a nyelvet, és azt mondani róla, hogy mindig kész volt, ez egy fatális hiba. A nyelv nem kész volt, hanem képes volt. A magyar nyelv fennmaradt ezer éven keresztül, beolvasztotta az őt ért hatásokat, ezáltal gazdagodott, fejlődött, és követte a társadalom fejlődésének azokat a fontos szakaszait, amelyek következtében - mint végül is mondtam - mint egységes magyar nemzet létezünk, élünk és jelen vagyunk.

Szeretném még azt is elmondani itt, hogy már a törvény benyújtása pillanatában megjelentek a szélsőségek ebben a tekintetben - mint ahogy a nyelvtudományban is -: a tiszta purizmus, csak semmi idegenséget, és a teljes megengedésnek a másik véglete. Nem lehet a nyelvet hermetikusan elzárni. Mi lett volna velünk, tessék mondani, ha, mondjuk, már a Szent István-i korszakban, amikor találkozunk a kereszténységgel, a latinos kereszténységgel, nem találkoztunk volna egy egész olyan gondolatkörrel, amit beemeltünk a magyar nyelvbe és a magyar gondolkodásmódba?! Ha azt mondja a Halotti beszéd, hogy "Isa pur es chomuu vogymuk", az egész egyszerűen egy új gondolatrendszernek a meggyökeresedését jelenti a magyar gondolkodásban, ami elterjed, és, mondjuk, az egész népnek az alkotórészévé válik.

Templum - ez egy latin eredetű szó, de a templom és a templomok, amelyekről a millennium esztendejében olyan szép szólamokat mondtunk, már teljesen a magyar nyelvnek a sajátos része. De elmondhatnám ezt minden nyelvi hatásról, a szlávokról; nem mondhatjuk, hogy az asztal nekünk nem tetsző kifejezés azért, mert szláv eredetű, vagy hogy, mondjuk, a földműveléssel kapcsolatos foglalkozás török és részben szláv eredetűek, vagy hogy a nyelvújítást követően, a kiegyezés korszakában a német hivatalnoki nyelv, amelyből sok mindent átvettünk és a többi. A nyelvújításnak, a nyelvi alkalmazkodóképességnek ez a folyamata napjainkig tart. Nem szabad lezárni a XIX. századi nyelvújításnál!

Miért nem tetszik az bárkinek, hogy azt mondjuk a módosító javaslatunkban, hogy napjainkig ez jellemzi a magyar nyelvet. És megint a szórend! A képzavartól eltekintek; hogy a saját képére formálja a nyelv az őt ért hatásokat, nem szerencsés mondani. De "a honfoglalást megelőző nyelvfejlődés állomásaitól ... a középkori európai kultúra" s a többi, nem olvasom végig az eredeti szöveget, holott azt akarja mondani a törvényalkotó: a nyelvfejlődés honfoglalást megelőző állomásaitól, a középkori európai kultúra közös forrását jelentő latin nyelven át a modern magyar nyelv megteremtésére irányuló XIX. századi nyelvújításig és napjainkig.

Miért akarják megvonni a magyar nyelvtől az őt olyannyira védelmezők azt a képességét, azt a mindannyiunk által becsült tulajdonságát, hogy ez a bizonyos alkotóereje, az alkalmazkodó- és befogadóképessége a napjainkig tart? Hiszen valaki idézte, éppen Csapody képviselő úr, mondjuk, a honlap című legújabb kifejezést, mintegy szerencsés magyarítását egy olyan idegen szónak, ami a legújabb korban kerül el a magyar nyelvbe. Ezért megpróbáltam erre nézve is egyfajta javaslatot tenni a törvényhozó számára, hátha mégis, esetleg elfogadható az, amit javasolni szeretnék.

A (3) bekezdés: "A legutóbbi évtizedekben bekövetkezett technikai fejlődés a távközlés és a tömegtájékoztatás olyan új lehetőségeit bontakoztatta ki, amelyek jelentős hatással vannak minden nemzet nyelvére." Ez egy ép, világos, normális mondat. De "az ennek folytán állandóvá vált idegen nyelvi hatások olyan méreteket öltöttek, amelyekkel a magyar nyelv egészséges önfejlődése, szűrőképessége és átformáló ereje csak nehezen képes lépést tartani" - megint egy képzavar. Hogyan lehet a szűrőképességnek lépést tartani? Tessék szíves lenni ezt nekem megmondani!

Miért kell ilyen értelemben cifrázni és bonyolítani, miközben azt mondták annak idején azok a nyelvújítók, akikre hivatkoznunk, hogy "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok." vagy "Pongyola járású lovadat fékezd meg erősen: S lépni tanul büszkén, tánchoz emelve nyakát"; vagy amikor Ady azt mondta, hogy "Mint legendák alvó daliái alusznak a legigazabb, legszebb magyar szavak", akkor nem egyszerűen csak a legigazabb, legszebb magyar szavak alvására gondolt, hanem azokra a fogalmi tartalmakra is, amelyek veszni látszottak Ady korszakában. Ezért én azt gondolom, hogy nem ártana meggondolni, hogy nem kellene-e mégis megfontolás tárgyává tenni az általam javasolt, egyszerűsített és hitem szerint megint világosabb szöveget, amely világosabb szöveg, én úgy gondolom, pontosabb. Én azt javasolom, hogy: megbirkózni nehezen képes. Megbirkózni - ez igenis kifejezi a nyelvnek azt a sajátságos küzdelmét, annak az élő, eleven nyelvnek a küzdelmét, amely a nyelvi hatásokkal valóban birkózik, és a birkózás közben minduntalan - mint ahogy ezer év óta mindig - győzelmeket is arat, és megyünk előre.

Azt mondta Bessenyei György annak idején, hogy "Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a Földnek golyóbisán egy nemzet se tehette eddig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta." Nem lehet a társadalmi fejlődés elől elrekeszteni egy egész országot meg egy egész nyelvet. Hadd érjenek csak bennünket a hatások! Nem kell ezt a nyelvet olyan mértékben félteni, hiszen aki olyan mértékben félti, az lekicsinyli ennek a nemzetnek az önmegifjító erejét.

Ezért tehát én azt gondolom, hogy a nyelv fejlődése nem egyszerűen igény, hanem szükséglet, azonközben a nemkívánatos hatások, nyelvi hatások ellensúlyozása az én meggyőződésem szerint is törvényhozási lépéseket is nem sürget, hanem szükségessé tesz. Nem árt azért neki egy kis segítség; hadd kerüljön a nemzeti közérdeklődés előterébe az, hogy a magyar nyelvet mégiscsak ezzel a bizonyos invázióval szemben bizonyos intézményes védelem is megilleti.

Szeretném még azt is elmondani, hogy persze a bennünket érő nyelvi hatások nem egyszerűen csak gazdagítanak, hanem okoznak nehézségeket, problémákat is. Emlékezzünk a germanizmusok burjánzó jellegére, amelyekkel hosszú ideig vívtunk küzdelmeket; de a russzicizmusok ellenére is. Engem máig idegesít nem egyszerűen csak a mnye kazsetfjának a magyar lefordítása minden szövegben, hogy: nekem úgy tetszik, hanem az, amit ez gondolatilag kifejez. A nekem úgy tetszik nem határozott állásfoglalás, hogy az a véleményem, hanem ez a véleményformálás alól mindenképpen kioldalogni akaró, az állásfoglalást kerülő, magyartalan megközelítés. Vagy: azt hangoztatjuk gyakran a törvényhozásban is, hogy elfogadásra kerül a törvény. Ez a "kerül" szintén egy orosz körülményeskedés címén maradt meg a magyarban. És ez micsoda? Ez az intézményes felelőtlenségnek a megnyilvánulása. Nem azt mondjuk, hogy én elfogadom, nem azt mondjuk, hogy én utasítom, nem azt mondjuk, hogy én megcsinálom, hanem azt, hogy elfogadásra kerül, megoldásra kerül és a többi.

Nemcsak a nyelvnek ezt az eltorzult formáját kellene elhagyni, hanem azt a gondolkodásmódot is, amelyet ez a nyelvi forma egy meghatározott időpontban rögzített. Ne egyszerűen a szavak ellen tiltakozzunk, és azokat próbáljuk ördögűzésszerűen kiiktatni a magyar gondolkodásból, hanem azokat a fajta gondolatelemeket, amelyek egy demokratikus közviszonyok mellett nemkívánatos magatartásformának a nyelvi megrögzítését is jelentik. Ez esetenként még fontosabb, mint egy-egy idegen szónak a kiűzése.

Végül, utoljára: az utolsó bekezdésre vonatkozóan szeretném a véleményemet elmondani. "A magyar nyelv védelme - mondja a bekezdés - olyan közérdek, amelynek előmozdítása megkívánja a társadalom, különösen a gazdasági szereplők és a közélet megkülönböztetett figyelmét."

(18.30)

Megint az "olyan, amelynek". Nagyon jólesett nekem Lezsák képviselő úr néhány mondata vagy szava, amit a vita bevezetéseként elmondott, de még egyszer mondom, és ez nem az "Uram, lángész lakik önben." - "Uram, önben nemkülönben." című bókolás, biztos voltam benne, hogy ezt észreveszi, mert akinek stilisztikai érzéke és gyakorlata van, az nem állíthat mást, mint amivel én is megkísérlem itt önöket meggyőzni.

A közérdek előmozdítása az, amit a törvényhozó mondani akar, vagy a nyelv védelmét? Én azt gondolom, hogy a törvényhozó a nyelv védelmére gondol. Nem az van, hogy "a magyar nyelv védelme olyan közérdek", és akkor egy alárendelt mondattal cifrázzuk, hanem "a magyar nyelv védelme közérdek", ez világosan hangzik. S akkor ezt már nyugodtan lehet folytatni azzal - most nem fogom megtalálni a saját magam üdvözítőnek szánt megoldását... Azt mondja: "védelme megkívánja a társadalmi és gazdasági szereplők" - miért csak a gazdasági szereplők, és mi az, hogy közérdek? Tessék csak odatenni, hogy a politikai szereplőknek és a kulturális élet szereplőinek, hiszen a közéletbe ők is beletartoznak, a felelősségük azonban elviselhetetlenül nagyobb, mint az egészen pontosan nem körvonalazott közérdeket képviselő - hogy mondjam csak - széles társadalmi rétegek felelőssége ebben a tekintetben. Mindenkié a felelősség, de nem árt, hogyha a felelősségben mi magunk, saját magunkra nézve, a magunk számára azért különös előírásokat fogalmazunk meg.

Közben megtaláltam, így hangzik: "A magyar nyelv megóvása közérdek." Én ezt pontosabbnak, és azt kell mondanom, hogy még szebbnek is gondolom. "Védelme megkívánja a társadalom, különösen a gazdasági szereplők, a politikai és kulturális közélet megkülönböztetett figyelmét."

Én pedig azt szeretném, hogyha mindazt, amit én megpróbáltam elmondani, mindazt a jelenlévők is és az előterjesztő is méltónak találná a saját maga megkülönböztetett figyelmére.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

Megadom a szót.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kiss Gábor Képviselő Úr! Nagyon kemény kritikát fogalmazott meg, és én most nagyon könnyű helyzetben is lehetnék, ha elmondanám, hogy egy rendkívül neves nyelvész professzorral vizsgáltattuk át ezt a szöveget, és így látszólag szabadulhatnék a felelősség alól - de ezt nem tehetem, mert én vagyok az előterjesztő, ez az én felelősségem.

Mint ahogy az is az én felelősségem itt és most, hogy az okos szót és a jó szándékot meghalljam, érkezzen az bármilyen politikai irányból is. Képviselő úr feltette azt a kérdést, hogy mi az, ami nem tetszik a kormánynak.

Képviselő Úr! Nagyon is tetszik, és leginkább az a hevület és az az elkötelezettség tetszik, amely higgye el, nemcsak önt, hanem minket is fűt. Ígérem, hogy felül fogjuk vizsgálni az álláspontunkat, és nagymértékben készek vagyunk az ön javaslatait elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Kiss Gábor: Köszönöm szépen.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én annyit szeretnék megjegyezni Kiss Gábor képviselő úr felszólalásához, hogy megint örültem neki, hogy itt voltam a plenáris ülésen, amikor őt lehetett hallgatni, mert a jegyzőkönyvben ez nem ugyanaz. Azt gondolom, hogy a felszólalásának, amellyel az elejétől a végéig egyetértek, fontos tanulságai vannak.

Az egyik tanulsága az, amiről beszéltem az általános vitában, hogy a politikusok, a parlamenti képviselők nyelve nem azt mutatja, hogy a nyelv védelméért eleget tennénk - gondolom, valamennyien -, hiszen egy ilyen preambulum nyelvében ennyi kisebb-nagyobb, súlyosabb és kevésbé súlyos hibát talált Kiss Gábor képviselő úr.

A másik tanulság abból, amit elmondott, számomra már más, mint amit ő gondol, mert az, amit ő elmondott, engem megerősített abban, hogy erről nem törvényt kell hozni. Megerősített abban, hogy olyan tudományos kérdésben, amiben én vele értek egyet Szűcs Jenő nyomán, hogy magyar nemzetről egy nem túl hosszú ideje beszélhetünk, míg úgy érzem, hogy azok, akik ezt a törvényt kezdeményezték, azok úgy gondolják, hogy a magyar nemzet ezeréves, mert mást értenek magyar nemzeten, mint Szűcs Jenő, Kiss Gábor és én. Ezt a kérdést viszont nem a parlamentnek kell eldönteni, ezért azt gondolom, nem jó, ha ilyen típusú szövegeket az Országgyűlés hagy jóvá.

A harmadik pedig az, hogy a preambulum végig arról szól, mintha ez egy nyelvvédelmi törvény lenne, miközben ez egy nyelvhasználati törvény, az egész tartalma más, mint amiről a preambulum szól. Ez is amellett szól, hogy nincs rá szükség, de a módosító javaslatokat támogatni fogom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm államtitkár úrnak azt a válaszát, amit Kiss Gábor képviselő úrnak adott, mert ezt a választ nemcsak neki, hanem úgy gondolom, hogy az egész Háznak adta. Eszembe jutott egy idézet, ami Zsigmond idejéből való - és talán ezzel fejezném be és ezzel köszönöm meg -, és ami ma is érvényes: "A grammatikusoknak még a császár sem parancsol." Köszönöm szépen. (Derültség. - Dr. Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zakó László képviselő úr.

ZAKÓ LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Csatlakozom a gratuláló képviselőkhöz, én még tovább is elhallgattam volna Kiss Gábor képviselőtársamat még itt a kora esti órákban. Szívemből beszélt, és ez meglehetősen ritkán fordul elő a parlamenti patkó oldalait figyelembe véve. Nagyon szép beszéd volt és tetszett.

Azt már csak nagyon szerényen jegyzem meg, hogy én is adtam be a preambulumhoz módosító javaslatot, nevezetesen: "A magyar nyelv védelme olyan közérdek, amelynek előmozdítása megkívánja a társadalom, különösen a gazdasági szereplők" - és ide beszúrtam: - "a sajtó munkatársainak és a közélet megkülönböztetett figyelmét."

Ha már részletezzük a társadalmat ilyen módon, akkor én feltétlenül fontosnak tartottam volna, hogy szerepeljen a sajtó valamilyen módon, az írott, elektronikus sajtó munkatársai, tudniillik a mai magyar társadalomra a legnagyobb tájékoztatással vagy a legnagyobb erővel ők bírnak; ez sem szép szó, most már nagyon figyelni kell, hogy a mai ülésnapon hogyan beszélünk. Tudniillik az emberek többsége az újságokból és a televízióból szerzi információit, és nagyon előtérbe tört az internet, és nekem, aki rendszeresen ülök a számítógépem előtt, sokszor a hajam szála az égnek áll, hogy internetes újságokban és azok szerkesztőségei részéről milyen szörnyű kifejezésáradat zúdul felénk.

Azt kell mondanom, hogy ha felelősöket nevezünk meg, akkor elsősorban a sajtó munkatársait kellene megnevezni, mert a felelősségük óriási e vonatkozásban. Köszönöm.

ELNÖK: Ügyrendi felszólalásra jelentkezett Tóth András képviselő úr.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Figyelembe véve a Hende államtitkár úr által mondottakat és azt, ami a részletes vitában Kiss Gábor úrtól és más képviselőtársaimtól elhangzott, kezdeményezem, hogy elnök úr a törvényjavaslathoz a kapcsolódó módosító indítványok leadási határidejét pénteken, az ülésnap végében állapítsa meg, annak érdekében, hogy tényleg az itt elhangzottakat tudjuk érvényesíteni. Hiszen ha most itt, a vita végével lezárul a határidő, akkor itt szép szavak és nemes gondolatok elhangzottak, csak nem tudnak hasznosulni. Annak érdekében, hogy ezt meg lehessen tenni, kérem ennek az indítványomnak az elfogadását.

Egyébként magát a törvényhozási folyamatot nem befolyásolja, hiszen ha pénteken a munkaidő végéig be lehet adni a kapcsolódó módosító indítványokat, ez a további munkamenetet nem lassítja, ezért kérem, hogy ezt támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba bólint.)

ELNÖK: Képviselő úr, elfogadom a javaslatát, és a kapcsolódó módosító indítványok beadási határidejét pénteken, az ülésnap végéig állapítom meg.

Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Lezsák Sándor képviselő úr. (Lezsák Sándor: Elállok.) Elállt.

Amennyiben több felszólaló nincsen - és nincsen -, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Most már nem, köszönöm szépen.