Készült: 2001.11.10.15:48:06

Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében, a pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4899. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4899/50. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy az előterjesztés szerkezeti rendjét figyelembe véve a részletes vita négy szakaszból álljon. Felkérem Szabó Erika jegyző asszonyt, ismertesse a javasolt egyes vitaegységeket. Jegyző asszony, öné a szó.

A felszólalás szövege:

DR. SZABÓ ERIKA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita javasolt szerkezete a következő:

Az első szakaszban a reklámok, üzletfeliratok és egyéb közérdekű közlemények nyelvi követelményeire vonatkozó rendelkezésekhez érkezett módosító javaslatok megvitatására kerül sor az ajánlás 18-43. pontjai, valamint a 4., 16., 44., 51., 52. és 53. pontjai szerint.

A második szakaszban az eljáró hatóságokra vonatkozó szabályok módosítását kezdeményező indítványok vitája szerepel az ajánlás 45-48. pontjai szerint.

Ezt követően kerül sor az értelmező és a záró rendelkezések módosítására beadott javaslatok vitájára az ajánlás 49., 50., 54., 55. és 56. pontjai alapján.

Végül pedig a címhez és a preambulumhoz érkezett indítványokat vitatja meg az Országgyűlés az ajánlás 1-17. pontjai szerint, a már tárgyalt pontok kivételével.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző asszony. Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel a javaslattal egyetért, azt kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a négy szakaszban történő tárgyalást elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 18-43. pontjai, valamint a 4., 16., 44., 51., 52. és 53. pontjai szerint.

Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Jelzésre:) Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony jelezte, hogy fel kíván szólalni. Nem tudom, ebben a vitaszakaszban kíván-e a képviselő asszony felszólalni.

(16.40)

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Zavarban vagyok, és ebben a pillanatban még nem sikerült a zavaromat áthidalni, tudniillik egy bizottsági módosító indítvány tárgyában kívánok felszólalni, amelyik egy korábbi indítványhoz csatlakozik.

Ez a bizottsági módosító indítvány azonban a jelenlegi formájában a záró rendelkezések közé illeszkedik, tehát a korábbi, Hargitai János, Schmidt Ferenc és Jakab Róbertné által jegyzett módosító indítványtól eltérő helyen szerepel a javaslatok között. A számsorból nem tudtam áttekinteni, hogy melyik szakaszban kaphatok e tárgyban szót, az indítvány eredeti helyén vagy a záró rendelkezések között.

ELNÖK: Azt gondolom, képviselő asszony, hogy amíg ezt tisztázni fogják, addig Bauer Tamás képviselő úrnak megadom a szót az első vitaszakaszban.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem egyébként, hogy a harmadik vitaszakaszba tartozik...

ELNÖK: Igen.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): ...de most térjünk rá a saját témámra. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt a saját módosító javaslataimat szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, amelyek két körre vonatkoznak. Egyrészt az ajánlás 19-20. pontjában találhatják meg képviselőtársaim azokat a módosító javaslataimat, amelyek - nem tudom ezt finomabban fogalmazni - kárenyhítő módosító javaslatok; mármint az esetleg megszületendő törvény által okozott kár enyhítésére irányulnak, és a törvényjavaslatból az 1. § és az azt megelőző cím elhagyását indítványozzák.

Ez a törvényjavaslat a magyar nyelvhasználat előírását szolgálja, mégpedig három területen: a gazdasági reklámok, az üzletfeliratok és bizonyos közérdekű feliratok, hirdetmények, közérdekű közlemények esetében. Én is, valamint Podolák György és Tóth András képviselőtársaim is ilyen kárenyhítő javaslatot tettünk arra nézve, hogy ezeknek a szabályoknak legalább egy részét hagyja el az Országgyűlés.

Én voltam az óvatosabb, mert én csak a gazdasági reklámok területén javasoltam mellőzni a törvényjavaslatban szereplő nyelvhasználati szabályozást, míg Podolák és Tóth képviselőtársaim - akik nálam szokás szerint bátrabban voltak - a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok terén javasolták a szabályozás elhagyását.

Meg kell mondanom, hogy én azért voltam ilyen szerény, mert úgy gondoltam, hogy a legnagyobb károkat az okozná és a leginkább értelmetlen szabályozást az jelentené, ha a gazdasági reklámokban írnának elő ilyesmit. Azt is hozzáteszem, hogy valójában a gazdasági reklámokban a csak idegen nyelvű felirat elvétve fordul elő. Azért kényszerültem arra, hogy részben politikai plakátot, részben külföldi plakátot hozzak fel példának, mert nem tudtam - az utcákat járva - olyan jelenlegi magyarországi reklámot találni, amit a törvény alapján másképp kellett volna csinálni. Hozzáteszem: képviselőtársaim sem tudtak a vitában ilyen példákat hozni.

Tehát azt gondolom, hogy ez a szabályozás fölösleges. De azt is hozzáteszem, hogy előállhatnak a gazdasági reklámtevékenységben olyan esetek - és én erre hoztam föl a múltkor a példákat -, amikor viszont ha mégis érvényesítik a szabályozást, akkor ártalmas.

A gazdasági reklám is, ha úgy tetszik, művészet; nem véletlen, hogy plakátkiállításokat szoktak rendezni. A gazdasági reklámban előállhat olyan szituáció, amikor egy idegen nyelvű szövegelem alkalmazása a reklámhatást szolgálja. És értelmetlen és káros, ha ezt a törvény megtiltja. Ezért javasoltam mindenekelőtt a gazdasági reklámok kihagyását a törvényjavaslat által szabályozott területek közül. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a vitában képviselőtársaim, miközben védik ezt a szabályozást, fognak-e nekem olyan példákat fölhozni, amivel ezt indokolni tudják - ugyanis az eddigi vitában nem sikerült. Azért provokálom most az államtitkár urat, mert szeretném, ha hozna erre példákat, amelyekkel alátámasztja ennek szükségességét. (Dr. Hende Csaba: Fogok.) No, ez az egyik módosító javaslatom.

Ami pedig a nálam bátrabb javaslatot beterjesztő Podolák és Tóth képviselő úr témáját illeti, tehát az üzletfeliratok kérdését: én igyekszem mostanában úgy járni az utcán, hogy figyelem az üzletfeliratokat, és az a tapasztalatom, hogy ami angolul van az üzletfeliratban, az a vállalkozás neve, a bolt neve. Az a felirat, hogy "könyv" vagy "cipő", vagy bármi más, mindig ott van magyarul is. Nyilván az államtitkár úr majd példákat fog nekem hozni arra, hogy nem így van - én nem találtam ez elmúlt napokban ilyen esetet. Úgyhogy egyetértek velük, hogy az is fölösleges.

A közérdekű feliratoknál pedig azért fölösleges a szabályozás, mert ott úgyis mindig ki van írva magyarul, sőt általában csak magyarul van kiírva. Még ott is csak magyarul van kiírva, ahol indokolt lenne az idegen nyelvű felirat is.

No, de az én javaslatom csak arra vonatkozik, hogy a gazdasági reklámokat szíveskedjenek kihagyni. Őszinte érdeklődéssel várom az államtitkár úr és a törvényjavaslatot támogató képviselőtársaim érvelését abban, hogy erre mi szükség van. Ha azt akarná netán mondani, hogy ugyan nincs, de lehet, és ezért célszerű megtiltani, akkor azt gondolom, talán egyet fognak velem érteni, hogy ez nem érdemes az Országgyűlés tevékenységére. Noha azt is tudom - államtitkár úr majd mindjárt mondja -, hogy vannak a büntető törvénykönyvben olyan tényállások, amelyek még nem fordultak elő, és mégis szükségesek - elhiszem. De ebben az esetben talán erre nincsen szükség. No, ennyi.

A 19. és 20. pontra vonatkozó érvelés után legyen szabad áttérnem arra, ahol nem elhagyást javaslok, hanem kiegészítést. Ezek a kiegészítő jellegű javaslataim összefüggő javaslatcsomagot képeznek, az ajánlás 31., 34., 38., 40. és 52. pontjában. Ezek a pontok az adott településen élő kisebbség nyelvének használatára vonatkoznak. Mit mond a törvényjavaslat? A törvényjavaslat azt mondja, hogy a magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az őt megcélzó közlést az anyanyelvén, tehát magyarul kapja. Ezt mondta el mindenki, aki e mellett a törvényjavaslat mellett érvelt.

Én azt mondom, hogy ezt azoknál a közléseknél, amelyekkel ez a törvényjavaslat foglalkozik, fölösleges kimondani, mert a gazdasági reklám és az üzletfelirat esetében bizonyosak lehetünk abban, hogy aki közölni akar valamit, aki megcélozza egy közléssel a potenciális érintetteket, olvasókat, az maga is a magyarul tudókat akarja elsősorban Magyarországon elérni, tehát számíthatunk arra, hogy ezt magyarul fogja tenni.

Azokban a ritka esetekben, amikor nem a magyarul tudókat, hanem az idegeneket, a külföldieket, az angolul tudókat vagy a németül tudókat akarják elérni, akkor legyen nekik ezt szabad - az én felfogásom szerint. Önök azt mondják, hogy ne legyen nekik szabad csak angolul vagy németül, vagy bármilyen nyelven beszélni.

De ha elfogadom az önök álláspontját, hogy - ahogy mondták - az információszabadság alkotmányos jogából vezetik le önök - szerintem tévesen - azt a követelményt, hogy minden magyarul is legyen, akkor az információszabadságnak ez a joga a Magyarországon élő kisebbségekre is érvényes. Ha tehát elfogadom önöknek azt a logikáját, hogy gazdasági reklámokban, üzletfeliratokban és üzleti közlésekben magyarul mindent ki kell írni, akkor ebből az következik, hogy olyan településen, ahol egy bizonyos minimális részarányt elér a kisebbségi népesség, ott a kisebbség nyelvén is ki kell írni.

Azt gondolom tehát, hogy indokoltak azok a módosító javaslataim, amelyek a közérdekű hirdetmények, közérdekű közlemények esetében, valamint az üzletfeliratok esetében, tehát a 2. és 3. § esetében azt mondja ki, hogy kötelező a magyar fordítás vagy a magyar nyelvű szöveg, és kötelező az adott településen széles körben használt kisebbségi nyelvű szöveg is.

(16.50)

Tehát ha egy településen jelentős létszámban élnek szlovákok, németek, románok, szerbek vagy horvátok, akkor legyen kötelező az üzlet feliratában, ha az van kiírva, hogy cipő, meg az van kiírva esetleg németül, hogy Schuhe vagy angolul, hogy shoes, akkor legyen kötelező kiírni szlovákul is, hogy obuv és ennek megfelelően horvátul vagy szerbül szintén obuv - tessék ezt azon a nyelven is kiírni! Én nem tennék ilyen kötelezettséget, ezt hangsúlyozom (Közbeszólás a MIÉP soraiból.), de ha önök fontosnak tartják, hogy magyarul ez ki legyen írva, akkor azt gondolom, hogy a kisebbségi településeken legyen ez kiírva szlovákul, románul vagy annak a kisebbségnek a nyelvén. Azt hallom jobbról, hogy milyen ország ez. (Dr. Fenyvessy Zoltán közbeszól.) Ezt szokták mondani Romániában is, amikor valaki a magyar nyelvű feliratot követeli; ezt szokták mondani a Mec iar-féle Szlovákiában is, amikor valaki a magyar nyelvű feliratot követeli. Szlovákul ezt úgy mondják, már a '30-as évek végén, a '40-es évek elején a fasiszta szlovák államban is úgy mondták, hogy "Na slovensku po slovensky." Mi pedig nem azt mondjuk, hogy Magyarországon magyarul kell beszélni, hanem azt mondjuk, hogy Magyarországon mindenki beszélhet az anyanyelvén, és hozzátesszük, hogy ha közérdekű feliratról van szó, a kisebbségi törvényünk is kimondja bizonyos közérdekű feliratoknál meg közérdekű hirdetményeknél, hogy kötelező a kisebbség nyelvén is beszélni. Ha önök az üzletfeliratoknál és a közérdekű közleményeknél a magyar nyelvű feliratot kötelezővé akarják tenni, akkor a kisebbségi településen tegyék kötelezővé a kisebbségi nyelven való felírást is.

Ilyen típusú megjegyzéseket a bizottságban is hallottam: Hol élünk? Magyarországon. Akkor miért kell kisebbségi nyelven kiírni? Őszinte érdeklődéssel várom. A kormány a bizottságokban nem támogatta ezt a javaslatomat, nem értem, hogy miért. Elhangzottak mindenféle technikai szempontok, hogy ennek költségigénye van meg ilyesmi, meg hogy lehet egyszerre annyi nyelven kiírni. Ugyanezeket az ellenérveket hallottuk mindig Szlovákiában, Romániában és más országokban a magyar kisebbségekkel szemben. Nagy érdeklődéssel várom az államtitkár úr indoklását, hogy ezt a módosító javaslatomat milyen indokkal fogja elutasítani. A költségigény minimális, mert Magyarországon minimális azoknak a településnek a száma és lakossága, ahol a kisebbség jelentős részarányt ér el.

Az én javaslatom tulajdonképpen csak egy gesztus, ugyanúgy, mint ahogy a magyar kisebbségi törvény egy nagyon jelentős gesztus. Tudjuk, hogy Magyarországon nem élnek vagy nagyon kis számban élnek olyan kisebbségiek, akik nem értenek magyarul, és mi mégis kiírjuk a kisebbségi településeken a városházára vagy községházára ezt a szót a kisebbség nyelvén is, mert ez egy fontos gesztus. Kérdezem én, hogy ezt a további gesztust a kormány miért nem akarja megszavazni, mert a bizottsági nemekből arra következtetek, hogy a kormány nem akarja megtenni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mondandóm nemcsak erre a szakaszra vonatkozik, éppen ezért ajánlási számot nem mondok Minden törvényjavaslatot a magyar nyelv szabályainak megfelelően kell megfogalmazni. Ez erre a nyelvhasználati tervezetre is vonatkozik. Ezúton köszönöm meg ellenzéki képviselőtársaim azon módosító javaslatait, amelyek szövegpontosítóak, amelyek a magyar nyelv szabályait megfelelően alkalmazzák.

Engedjék meg, hogy külön kiemeljem Bazsa György, Takács Imre és Kiss Gábor képviselőtársaink észrevételeit, módosító indítványait. Ezek jelentős részét - olykor az előterjesztő ellenére - az oktatási bizottság is elfogadta. Arra kérem a kormány képviselőjét, hogy fontolja meg újra az elutasított, stiláris szándékkal beterjesztett módosító javaslatokat, azok sorsát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony, a szót, és köszönöm a türelmét. Az együttes ajánlás 32. pontjában benyújtott módosító indítványról, illetve az ahhoz fűzött bizottsági kiegészítő indítványról szeretnék beszélni. Ahhoz, hogy világos legyen a mondanivalóm, föl kell olvassam a módosító indítvány mindössze két fél sorát: "E követelményeket - a törvény 1. és 2. §-ában rögzített követelményekről volt szó az eredeti javaslatban - a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXXVII. törvény 42. §-ában meghatározott kisebbségi nyelvek esetében nem kell alkalmazni." A felolvasásból kiderül, hogy egy rendkívül általános tartalmú módosító indítványról van szó, amelyik egyértelművé teszi, hogy Magyarországon a magyarországi kisebbségek nyelve nem idegen nyelv, következésképp a törvény a kisebbségi nyelvekre nem terjed ki.

A bizottsági ülésen hosszú és kétségbeesett vita bontakozott ki ebben a kérdésben. Az előterjesztő képviselőjének mentségére legyen mondva, hogy kötött mandátummal érkezett a bizottsági ülésre, de az az érzésem, hogy a bizottsági ülésen ellenzéki és kormánypárti oldalról egyaránt elhangzott érvek meggyőzték őt arról, hogy a javasolt módosítás helyes.

Nem szeretném visszahozni az általános vitát és az általános vitához tartozó dolgokat, de egyben a sajnálkozásomat is ki kell fejeznem, hogy sajnálatos hiba folytán az emberi jogi és kisebbségi bizottság nem foglalkozott a törvénnyel abban a munkaszakaszban, amikor az általános vitára való alkalmasságát kellett volna megvizsgálni. Lehet, hogy ebben az esetben most nem lenne szükség módosító indítványra és indokolásra. Mindenesetre feltételezem, hogy minden képviselőtársammal egyetértésben szeretném leszögezni, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény a kisebbségi nyelvhasználat jogát mint alanyi és bizonyos esetben mint közösségi jogosultságot rögzíti.

A kisebbségek nyelvhasználatának lehetséges körét pedig - amelyet ez a törvény a záró rendelkezésben felidéz - a kisebbségi önkormányzat kezdeményezéséhez kapcsolja, és felsorolja, hogy a kisebbségi önkormányzat kezdeményezése alapján mikor kell az egyébként általános magyar nyelvhasználat körében és ezen a körön kívül a kisebbségek nyelvén is bizonyos közléseket kisebbségi nyelven tenni. A törvény felsorolja, hogy ilyenek a helység- és utcanevek, a közhivatalok és közszolgáltatást végző szervek elnevezését feltüntető táblák, feliratok, illetve e szervek működésére vonatkozó közlemények. Az eredeti törvény egy kicsit bővebb, az itteni átemelés valamivel rövidebb.

Aligha lehet kétséges, hogy a kisebbségi törvény szelleme a magyar nyelv nyilvánvalóan korlátlan használata mellett egy kisebbségi jogot, a kisebbségi anyanyelv használatának jogát biztosítja. Ebben a törvényben azonban másról van szó, és a hibás szabályozás a kisebbségi nyelvhasználat jogát sajnos a talpáról a fejére állítja. Az a bizonyos 53. § c) pont, amelynek tartalmára utaltam, és amelyet részben a törvény is átemel, egyszerre beszél magyar nyelvhasználatról és kisebbségi nyelvhasználatról, csak fordított logikában. A magyar az általános, hiszen államnyelvről van szó, a kisebbségi nyelvhasználat pedig a kisebbségek törvényben biztosított joga.

(A jegyzői székben dr. Szabó Erikát
Koppánné dr. Kertész Margit váltja fel.)

Ezért az előterjesztő jelen lévő képviselőjének az érvelése sajnos nem áll meg, aki állandóan arra hivatkozott, hogy a kisebbségi törvény is összekapcsolja a kisebbségi nyelvhasználatot a magyar nyelvhasználattal. Nem, fordítva van! A magyar nyelvhasználatot kapcsolja össze a kisebbségi nyelvhasználattal, és ebben a pillanatban a vita el is dőlt, hiszen a hozzánk forduló kisebbségi önkormányzatok nem kértek többet és mást, csak azt, hogy ahol egy szűkebb közösség belső kommunikációs nyelve nem a magyar, ott bizonyos információk közlését ne kapcsoljuk össze szükségszerűen a magyar nyelv használatával.

Képviselőtársaim kiváló példákat mondtak, államtitkár úr tudja, hogy a bizottságban vannak kisebbségi identitású képviselők, de kiváló példákat mondott Heinek Ottó elnök úr, a német kisebbségi önkormányzat elnöke, aki szerintem egy ügyes szójátékkal érttette meg a dolgot, hogy ha Pilisszentivánon vagy egy Klingerhof nevű vendéglő, akkor azt vajon miért kellene csengőudvarra lefordítani, miközben a Klinger természetesen családnév, a Hofról pedig mindenki tudja, hogy ebben az esetben vendégeket várnak étellel, itallal.

(17.00)

De rengeteg más példa is felmerülhet, hiszen nem csupán gazdasági reklámokról és feliratokról van szó a törvényben, hanem más típusú közérdekű közlésekről, tehát ebben az esetben azt a szót, hogy "Vigyázz, gödör!" - Bauer képviselő úr példája -, magyarul és románul egyformán ki kellene írni Méhkeréken, pedig feltehetően akiknek a gödörben nem szabad hasra esni, azok mind románok. Vagy Hargitai János példája: a bajai német nyelvű általános iskolában, ahol a gyermekek is németek, az oktatás nyelve is német, a tanárok is németek, azt a feliratot - lehet, hogy ő nem ezt mondta, de nekem most ez jut eszembe -, hogy "A fiúvécé a második emeleten nem működik", németül és magyarul egyformán ki kellene írni. Nincs értelme, felesleges, és a kisebbségektől, nem is jó szó talán, hogy alkotmányos jogot von el, inkább valamit, ami természetes, ami a méltóságukhoz tartozik, ami a kisebbségi önérzet része, azt sérti, és feltehetően a jogalkotónak nem ez a szándéka.

Egyébként Heinek elnök úr a felszólalásában elmondta - és ezzel végül is Bauer képviselő urat igazolta -, hogy amikor a kisebbségi törvény készült, akkor hasonló problémák felmerültek, de mindenkinek az volt az álláspontja, hogy nem kell ezeket beírni a kisebbségi törvénybe, tehát reklám, gazdasági felirat, belső tájékoztatást szolgáló szövegek, mert majd elrendezi az élet. Eddig nagyjából el is rendezte, azt gondolom, hogy egy át nem gondolt törvényi megfogalmazással nem lenne szabad az élet által megszabott és jól működő rendet erőszakkal megváltoztatni.

Azért kellett, elnök asszony, arra hivatkoznom, hogy két módosító indítványhoz szólok, mert a vitában az is egyértelművé vált, hogy három képviselőtársam módosító indítványa rossz helyre kapcsolódik. Ha az általuk javasolt helyre a 2. § új (3) bekezdéseként kerülne be a törvény szövegébe, akkor például a tájékoztató feliratokra - Hargitai János példája alapján ennek is lehet jelentősége - ez a felszabadítás nem vonatkozna. Ezért egy bizottsági módosító indítvánnyal azt javasoljuk, hogy a módosító indítvány a záró rendelkezések közé kerüljön, és legyen egyértelmű, hogy e törvény alkalmazásában a kisebbségi nyelvekre a törvény szövegét egyáltalán nem kell alkalmazni.

A bizottsági módosító indítványt a bizottság egyhangúlag fogadta el, és nagyon remélem, hogy a Ház egyetértését is sikerül hozzá megnyerni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vita ezen szakaszában is úgy érzem, hogy szólnom kell. Hogy Bauer képviselő úrnak mondjak néhány példát, ő nem látott még kizárólag angol nyelvű reklámot; "Let's make things better", szól az egyik, általam megnevezni nem kívánt cég óriásplakátja, kizárólag öles angol betűkkel ez van ráírva. "Leasure and pleasure", szól egy másik, ruházati termékeket gyártó cég reklámja. Nem akarom a cégeket mondani, tudnám mondani, de felesleges itt pellengérre állítani egyetlen vállalatot is. A képviselő úr figyelmébe ajánlom, hogy számos olyan üzletfelirat van, hogy second hand shop, illetve jeans mode, ami az angol és a német szöveget keveri össze, aztán számtalan olyan reklám van, ezek a legborzasztóbbak, amelyek a magyar szavakat keverik össze az angol szavakkal, és egyfajta ilyen gyarmati típusú nyelvhasználatot eredményeznek. Nem mondom meg annak a világcégnek a nevét, amely cég az általa gyártott, egyébként kitűnő üdítőitalt "Maximum íz, no cukor" szlogennel hirdeti. Eléggé borzasztónak találom.

Képviselő úr, ki kell menni a Nagykörútra, és a megastore-tól elkezdve a különféle pubokig rengeteg feliratot fog találni, amelyben magyar szó egyáltalán nem szerepel. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Butikokat is dögivel.)

Amiért azonban szót kértem, ez a kisebbségi nyelvhasználat ügye. Ezt Bauer képviselő úr és Kósáné Kovács Magda elnök asszony is érintette. Teljesen világos a törvényjavaslatból, annak az indokolásából, a preambulumából és magából a szövegből, hogy az előterjesztőket semmiféle olyan szándék nem vezette, hogy a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvhasználati jogait akár a legcsekélyebb mértékben is korlátozza. Kifejezett rendelkezés szerepel a törvényjavaslatban, megengedem, hogy a vita tanulságait levonva ez a rendelkezés módosításra szorul, de azt kérem mindenkitől, hogy az előterjesztő szándékát, e tekintetben elfoglalt kiinduló pozícióját ne vonja kétségbe, mert ez méltatlan lenne valamennyiünkhöz. Különösen fájdalmasan érintené az igazságügyi tárcát egy ilyen vád, amely minisztérium a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyelete révén erősen elkötelezett a kisebbségi jogok oltalmazása és védelme ügyében.

Nem akarok én most azzal foglalkozni, hogy mennyivel más a magyarországi helyzet, mint, mondjuk, a felvidéki vagy az erdélyi magyarság kérdése, hiszen tudjuk jól, hogy ott tömbben él a magyarság, ott bizony nagyon gyakran előfordul, hogy az államnyelvet nem beszélik egyáltalán vagy nem beszélik megfelelően az ottani magyar testvéreink. Tudjuk azt is, hogy nálunk a kettős, sőt többes identitás a jellemző a kisebbséghez tartozó polgártársaink vonatkozásában, és semmiféle nyelvi nehézség nem jelentkezik. Gyakorlatilag nincsenek olyan települések, ahol a kisebbségiek többségben lennének, egy-két települést szoktak említeni, de valójában azt kell mondani, hogy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek szórványban élnek. Most a cigányság kérdését nem említem, mert az bizonyos értelemben más megítélés alá esik.

Ismert az is, hogy Magyarország elfogadta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, az elsők között ratifikálta azt, és ismert az is, hogy Magyarország a nyelvhasználati, a kisebbségi nyelvi jogok biztosítása terén már a nemzetközi sztenderdet tartalmazó szerződés elfogadása előtt olyan szintet ért el, hogy gyakorlatilag semmiféle teendője ebből a nemzetközi szerződésből nem származott, hiszen már azt meghaladó jogokat biztosított.

Ismert az is, hogy ennek a nemzetközi szerződésnek az egész szövegezéséből, szellemiségéből az tűnik ki, hogy természetesen mindenütt a kisebbségi nyelv védelmét, a többségi nyelv melletti használatát preferálja, hiszen ez az a védendő cél, ami miatt a szerződés megszületett. Mindezzel valóban nem is kívánok hosszasan foglalkozni.

A vita tanulságait levonva, úgy érzem, hogy módosítani kell az álláspontunkat, és el kell fogadni azokat a megfontolandó érveket, amelyek a bizottsági vitában az emberi jogi bizottságban is elhangzottak. Természetesen a dolog nem problémamentes, hiszen a hazai kisebbségi nyelvek egyik legjelentősebbike a német nyelv, amely ugyanakkor világnyelv, ugyanakkor az Európai Unió egyik tagállamának is a nyelve, és tudjuk jól, hogy az Európai Uniónak az egyik alapelve a diszkriminációmentesség. Tehát nagyon vékony vagy keskeny pallón kell végigmennünk akkor, amikor úgy akarunk belsőleg sem diszkriminatív szabályokat hozni, amely tehát egyik hazai kisebbségünket sem hozza hátrányos helyzetbe, miközben nem akarunk az európai uniós követelményekkel és elvekkel sem szembekerülni.

Éppen Kósáné Kovács Magda elnök asszony volt aki, aki - elolvastam természetesen a bizottság jegyzőkönyvét - nagyon helyesen utalt arra, hogy teljesen más a helyzet a német feliratokkal egy dél-baranyai községben, mint mondjuk Balatonföldváron. Azt a módot kell megtalálnunk, hogy hogyan tudjuk abban a dél-baranyai faluban biztosítani a nyelvi jogok teljességét az ott élő németségnek, anélkül azonban, hogy az elburjánzó "Zimmer frei"-őrületet, mondjuk, a Balaton partján a maga káros mivoltában tovább kellene tűrnünk.

(17.10)

Azt hiszem, az elnök asszony is a "Miért kellene tűrnünk a balatonföldvári állapotokat?" kifejezést használta e tekintetben a bizottságban, úgyhogy teljesen egyetértek vele a megközelítés hőfokát illetően is.

Azt hinném, Bauer képviselő úr javaslata, amely bizonyos százalékos kvótához köti a kisebbségek jelenlétét, azért nem igazán járható út, miután nincsen regisztráció. Ezen túlmenően pedig nyilván nem lehet előírni - ez teljes félreértése volna az ügyeknek -, hogy kisebbségi nyelven is kötelezően tüntessünk fel valamit. Éppen elég, ha a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy ahol kisebbségiek élnek, ott a kisebbségi nyelvet használhassák, ha akarják, üzletfeliraton is, kisebbségi intézményen is, meg az intézmény falain belül is, úgy, hogy ne legyen nekik kötelező magyarul is feltüntetni. Ebben tökéletesen egyetértek az elnök asszonnyal.

Mármost az a kérdés, hogy a települések körét hogyan lehet lehatárolni. Nekünk volna erre egy továbbgondolásra érdemes javaslatunk, amelyet én most esetleg egy kapcsolódó módosító vagy újabb bizottsági módosító formájában szíves továbbgondolásra felajánlok az elnök asszonynak. Az elv itt az lenne, hogy azokon a településeken, ahol kisebbségi önkormányzat működik, az adott kisebbség nyelvén megjelenített feliratra - legyen az üzlet, legyen az kisebbségi intézmény épületén vagy épületében, létesítményén vagy létesítményében -, ott e törvény rendelkezéseit ne kelljen alkalmazni. És természetesen megmaradna a törvény eredeti szövegéből az a passzus is, amely visszautal a kisebbségi törvényre, amely egy kétharmados törvény, amely eleve bizonyos, az üzleteket fel nem ölelő körben megadja és biztosítja a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségét. Azt hiszem, ez lenne ebből a vitából a kivezető út, és kérem, hogy ebben működjünk együtt.

Nagyon köszönöm a konstruktív megközelítést, az értékes munkát és észrevételeket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. A reményeim nem teljesültek, abban a tekintetben nem, hogy az államtitkár úr hosszasan magyarázta, miért más a magyarországi kisebbségek helyzete, mint a szomszédos országokban élő magyaroké; hogy nálunk szórványban élnek, amit tudunk; hogy nálunk jobb a helyzet, mint ott, ami nem igaz, rosszabb, mert hiszen a magyaroknak mindenütt vannak tiszta magyar iskolái, ahol a tantárgyak többségét magyarul tanítják, Magyarországon nincsenek olyan kisebbségi iskolák, ahol a tantárgyak többségét a kisebbségi nyelven tanítják, legfeljebb egy-egy, a kisebbségi iskola általában azt jelenti, hogy az anyanyelvet tanítják a kisebbség nyelvén. De most nem erről akarok beszélni, hanem azt akarom mondani, hogy ez a különbség nem indokolja azt, hogy amit a magyaroknak törvénnyel akarunk garantálni, azt a kisebbségieknek ne kellene törvénnyel garantálni.

Azt mondja az államtitkár úr, hogy ha akarják, a kisebbségi nyelvet is használhatják - tudtommal ma sem tilos, bár vannak, akik betiltanák. Amit én kezdeményezek, az az, hogy ha a magyar nyelvű szöveg az idegen nyelvű mellett kötelező, akkor ott, ahol a kisebbség létszáma nagy, ott a kisebbségi nyelv is legyen kötelező. Az államtitkár úr nem mondta meg, hogy ezt miért nem támogatja. Ha a probléma az, hogy ezt milyen alapon mérjük, akkor arról beszélhetünk, és hasonló, bár nem azonos megoldás elképzelhető erre. De az államtitkár úr nem a technikai problémáról beszélt, hanem elutasította a dolgot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Wiener György képviselő úr következik ugyancsak kétperces hozzászólásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Én is megerősíteném Kósáné Kovács Magda elnök asszony álláspontját, amely szerint a 35. pont alatt megemlített módosító indítvány mindenképpen támogatandó, és én pozitívan értékelem Hende Csaba politikai államtitkár úrnak a most kifejtett gondolatait, amelyekben ő is elismerte, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Már csak azért is rendezni kell ezt a kérdést, mert a ma hatályos jogi szabályozás egyértelmű megoldást ad erre a problémára, és véleményem szerint gondolkodnunk kell azon, hogy mi az, ami abból az új törvényi szabályozásban hasznosítható. Az 1978. évi I. törvényt, a belkereskedelmi törvényt módosító 1986. évi 18. számú törvényerejű rendelet ugyanis kiegészítette ennek a törvénynek a 14. §-át egy (3) és egy (4) bekezdéssel - ezeket a bekezdéseket a mostani törvényjavaslat egyébként hatályon kívül helyezni javasolja -, s e bekezdések közül az első és a harmadik egyértelműen kimondja, hogy magyar nyelven kell megnevezni az üzleteket, ez alól az egyedüli kivétel az, hogy a nemzetiségek által lakott településeken a nemzetiség nyelvén is szerepelhet ez az elnevezés.

Ebből tehát egyértelműen következik az, hogy a ma hatályos szabályozás nem teszi kötelező, azonban mindenféleképpen lehetővé teszi ezt a fajta nyelvhasználatot, és szerintem nagyon komoly politikai hiba lenne, ha ebből visszalépnénk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat 6. §-ának (3) bekezdése pedig visszalépést jelent, mert csupán azokra a kérdéskörökre vonatkozik, amelyeket a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény tartalmaz, és nem utal arra, hogy itt bizony ma is van élő, hatályos szabályozás. A benyújtott módosító indítvány lényegében ezt ismétli meg más formában. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt képviselőtársaim, hozzászólásra következik Zakó László képviselő úr, aki független képviselő. Öné a szó.

ZAKÓ LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában hallgatva Bauer képviselőtársamat, valamint elolvasva a módosító javaslatait, illetve a mostani részletes vitához való hozzászólást hallva, ismét megerősödött bennem az a korábban is tartott álláspont, miszerint önnek fáj egyáltalán Magyarországon magyarul beszélni, vagy ön szerint lehet, hogy már itt a parlamentben sem kellene magyarul beszélni, ha lehetne ezt is nemzetközivé kellene tenni az éter hullámain, a jegyzőkönyveken keresztül. Ezt én mélységesen elítélem. Lehet, hogy ön sokat járt a világ nagyvárosaiban, illetve ezt tudom is, de van egy olyan érzésem, hogy még nem járt eldugott kistelepüléseken, parasztemberek között, úgynevezett kisemberek közt - bár ezt a kifejezést nagyon nem szeretem, az én szótáramban ilyen kifejezés nem is nagyon létezik, az emberek általában magukat szokták kisemberként feltüntetni -, és önnek mintha lúdbőrözne a háta akkor, amikor meghallja azt a szót, hogy "magyar". Én ezt mindig is tudtam, de most már írásba is adta a módosító javaslatán keresztül. Én nyolc módosító javaslatot adtam be - sajnos csak egyet támogatott a kormány -, én meg pont ellenkezően gondolom; bár ha most ön kétperces vitát szeretne nyitni, én nem szeretnék ebbe belemenni, mert arról, amit mondtam, meg vagyok győződve.

Rátérve a módosító javaslataimra, három helyen adtam be javaslatot - mert a törvény 1. §-a három helyen kívánta meg részemről a módosítást -, hogy a magyar nyelvű felirat minden esetben az idegen nyelvű felirat előtt, illetve fölött legyen, ezzel is hangsúlyozva és kimutatva, milyen országban élünk. Ezt sajnos nem fogadták el a bizottságok, illetve az előterjesztő sem értett ezzel egyet.

A törvény másik szakaszába, másik helyén megpróbáltam belevinni egy olyan módosító javaslatot, hogy a televízióműsorban a reklám sugárzásakor, ha ahhoz idegen nyelvű hanganyag is tartozik, a szövegnek magyarul is el kell hangzania, tudniillik az előtte lévő szövegből nem derült ki, hogy a közzététel módjától függetlenül magyarul kell megjeleníteni a reklám szövegét, és nem tudom, hogy a megjelenítés képi vagy hangi megjelenítés. (Dr. Hende Csaba: Is-is!) Én szerettem volna ezt egyértelművé tenni, mert esetleg beleesünk abba a csapdába, hogy ugyan magyarul lesz a felirat a tévéreklámban, de a hangalámondás idegen nyelvű marad.

A módosító javaslataimon keresztül azt szerettem volna érvényre juttatni, amit az általános vitában is elmondtam, ami homlokegyenest különbözik mindattól, amit itt az előbb Bauer képviselőtársamtól hallottam.

(17.20)

Úgy gondolom, néha a választókkal sem ártana kontaktusba kerülni, mert hozzám jöttek olyanok, akik még azt is kérték rajtam keresztül, hogy próbáljuk meg azt is elérni, hogy a parlamentben se hangozzanak el olyan idegen szavak, mint ombudsman, ad hoc bizottság s a többi - egy kis listát kaptam -, és azt kell mondanom, hogy igazuk van. Mint ahogy a módosító javaslataim egyikében a gazdasági reklámokból is levettem a gazdaságit, hogy csak a reklámokra vonatkozzon, ne tegyünk különbséget reklám meg reklám között, hirdetés meg hirdetés között, legyen érvényes a törvény a politikai, a sport- és a kulturális hirdetésekre, reklámokra is, és legyen ez igaz a politikai köznyelvre és a parlament nyelvére is.

A Magyar Igazság és Élet Pártja nem adott be módosító javaslatot a törvényhez, miután alapvetően elhibázottnak tartja azt, hogy másodhegedűsként tekintenek a magyar emberre oly módon, hogy kötelezővé teszik, hogy magyarul is jelenjen meg a reklámfelirat. A múltkor elmondtam, hogy fordítva kellene ennek működnie. Korábban, 11-12 évvel ezelőtt kellett volna egy olyan törvényt alkotni, amely esetleg megengedte volna az idegen nyelvű feliratot megfelelő helyen. Úgyhogy az egynyolcados arány az elfogadott módosító javaslataimat tekintve eléggé lehangol. Talán még hozzászólok a másik vitaszakaszban a vitához.

Köszönöm szépen. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Nem érdemelném meg a bizottsági elnöki pótlékot, ha nem kértem volna most szót, mert Zakó képviselő úr megbotránkoztatott. Zakó képviselő úrnak figyelmébe ajánlom az alkotmányt, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt, és őszintén remélem, hogy a figyelemfelhívást Hende Csaba politikai államtitkár úr is folytatni fogja.

Figyelmébe ajánlom, hogy egymillió magyar állampolgárról volt szó ezekben a felszólalásokban. Egymillió magyar állampolgár vallja magát kisebbséginek, van kisebbségi identitása, tudja az anyanyelvét többé vagy kevésbé, archaikusan vagy mai irodalmi nyelven, és egymillió magyar állampolgárról ilyen hangon beszélni a parlamentben méltatlan.

Arra már csak hajdan tanult szakmám jogán teszek megjegyzést, hogy felhívjam a figyelmét, a magyar nyelv befogadó nyelv volt, mindig is az volt, jelenlegi szókincsének igen jelentős része nem része a törzsszókincsnek, amelyet őshazánkból magunkkal hoztunk, és nem hiszem, hogy kultúrnemzet lehetnénk a nélkül, hogy történelmünk során be ne fogadtuk volna azokat az akkor idegen szavakat, amelyek ma az európai közlekedésre, az európai megértésre minket alkalmassá tesznek. Az idegen szavakat hibásan használni kulturálatlanság és hiba. Idegen szót akkor használni, amikor magyar megfelelője nincs, vagy nem pontosan az idegen szó tartalmát fejezi ki, egyáltalán nem szégyen, még itt, a parlamentben sem.

Végül, Bauer képviselő úr nem szorul az én védelmemre; azt gondolom, más a helyzet ezzel a törvényjavaslattal, és a más helyzetben a kisebbségi nyelvhasználat kötelezését is másképp kell felülvizsgálni. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A 20 százalékban államtitkár úrnak igaza van, de a formai (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megoldás nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak két percben megadom a szót Zakó László független képviselő úrnak. Képviselő úr!

ZAKÓ LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Engedje meg, képviselő asszony, hogy annyit válaszoljak önnek, hogy az én választókörzetemben vannak horvát nemzetiségi falvak, felmenőim között német és horvát származásúak vannak, és én nem ellenük meg a többi kisebbségi nemzetiség ellen beszéltem, én az ön által említett egymilliós lélekszámra tehető kisebbségek mellett a kilencmillió magyar ember érdekében szóltam. Úgy gondolom, méltatlan lenne most, e törvény kapcsán külön vitát nyitnunk ezzel kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Tóth András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önmagában az a tény, hogy egy viszonylag kis terjedelmű törvényhez - hiszen hat szakaszból áll ez a törvény, és ha jól számoltam, 15 bekezdése van mindössze - 50 módosító indítványt nyújtottak be az első körben, számomra két dolgot jelez.

Egyrészt azt jelzi - és ez objektív tény -, hogy ez a szabályozási témakör, amellyel foglalkozik az Országgyűlés, és amelyre törvényjavaslatot nyújtott be az Igazságügyi Minisztérium, rendkívül bonyolult és nehéz. Ez önmagában azt mutatja, hogy nem véletlen, hogy miközben az igény rendre megfogalmazódik, amikor a szabályozás kérdése kerül napirendre, bizony rengeteg olyan probléma, ellentmondás, jogi nehézség támad, amelyek bizony nehezen rendezhetők, nehezen oldhatók meg.

Másrészt jelent egy másik dolgot is, amit kritikai éllel fogalmazok meg, hogy ez az öt paragrafusból álló törvényjavaslat minőségben nem sikeredett olyanná, amit az Igazságügyi Minisztériumtól megszoktunk, és amelyet korábban ilyen anyagoknál jobb színvonalon tudott teljesíteni a tárca. Ezt elsősorban azok a módosító indítványok mutatják, amelyek tényleg a tárgykörhöz illően a magyar nyelv szabályainak pontos használatát, a pontos megfogalmazást illetik, és amelyekben, azt hiszem, nagy vita nem lehet. Ebben a tárgykörben Lezsák képviselőtársam is jelezte, hogy bizony ilyen problémák vannak.

Ami az első vitaszakaszt érinti, azzal kapcsolatban a magam részéről két típusú módosító indítványt nyújtottam be. Az egyik típusú módosító indítvány, amelyet Podolák György képviselőtársammal együtt követtünk el, arra irányul, és továbbra is azt próbálja, azt kísérli meg megközelíteni, hogy azoknak a kérdéseknek, amelyeket szabályozni kíván a törvényjavaslat, a szabályozása elhelyezhető-e a hatályos törvényekben: a gazdasági törvényben, a fogyasztóvédelmi törvényben, a belkereskedelmi törvényben; amit az előbb Wiener György képviselőtársam nagyon pontosan jelzett, sok tekintetben élő joganyagról van szó.

Tehát arról továbbra sem vagyok meggyőzve - és ha itt most sikerül meggyőzni engem, hálás leszek, és akár vissza is lépek a javaslataimtól -, hogy miért indokolt külön törvényben azokat a törvénymódosításokat megtenni, amelyek egyébként a hatályos szakmai törvényekben vagy benne vannak, vagy minimális módosítással beleférhetnek. Mert nem hiszem, hogy abban vita van, hogy a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvénybe az a rész, ami az 1. §-ban van, nem helyezhető el; az üzletfeliratokkal kapcsolatban - még egyszer megismétlem - még pontosabb volt Wiener György képviselőtársamnak az idézett példája.

A másik típusú módosító indítványok a meglévő szabályozási logikát elfogadva arra próbálnak kísérletet tenni, hogy azt részben pontosítsák, részben olyan körülményeket vegyenek figyelembe, amelyeket a törvényjavaslat előkészítése során vagy nem sikerült figyelembe venni, vagy valamely oknál fogva elvetették a figyelembevételét. Módosító javaslataim elsősorban arra vonatkoznak, hogy a gazdasági reklámokkal kapcsolatosan egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy a Reklámszövetség, általában a szakmai önkormányzat részvétele, a szakma képviselőinek részvétele bizonyos döntések meghozatalakor - legyen szó most akár a jegyzői döntésekről, akár önmagában a kérdés kezeléséről - valahol intézményesen megjelenjen. Erre vonatkozóan tettem módosító indítványt, amely vitatható, hogy ebben a formában megfelel-e, de magát a gondolatot szerettem volna jelezni, és kapcsolódó módosító indítvány formájában szeretném is továbbfejleszteni.

(17.30)

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ugyanilyen jellegű az a fölvetésem is, amely elsősorban a közérdekű feladatokkal összefüggésben egy olyan sajátos problémát jelez, amely lehet, hogy nem tipikus, de a végrehajtás szempontjából nem biztos, hogy figyelmen kívül hagyható. Tételesen arról van szó, hogy számos olyan épület van Magyarországon - elsősorban műemléképületek -, amely az adott kor szokásainak megfelelően főleg latin nyelvű vagy egyéb olyan feliratokat tartalmaz, sok tekintetben tájékoztató feliratokat is, amelyek nyilván nem kerültek magyar nyelven kiírásra, de hozzátartoznak az épület stílusához, ornamentikájához, az épület jellegét alapvetően meghatározzák.

Egy percig nem gondolom és nem is gondoltam, hogy a törvényjavaslat előterjesztői arra gondoltak volna, hogy ez esetben is valamifajta magyar nyelvű feliratot el kellene helyezni. De tudjuk jól, a végrehajtás során bizony egyfajta darabosság meg szokott jelenni, és az én ártalmatlannak szánt módosító indítványom mindössze arra irányul ebben a vonatkozásban, hogy azoknál a közérdekű közleményeknél ne kelljen ezt a törvényt alkalmazni, ahol nyilvánvalóan a felirat jellege, tartalma - megint említem - a kor szokásainak megfelelően, mondjuk, latin nyelven került felírásra, az épület díszítésének része, és ne kelljen ebből valamifajta utólagos értelmezést, vitát kialakítani.

Az alkotmányügyi bizottság vitájában rákérdeztem ennek a módosító javaslatnak az elutasítására. Akkor az Igazságügyi Minisztérium egyébként jelen lévő képviselője azt mondta, ez nincs teljesen szinkronban a műemlékvédelemről szóló törvénnyel. Annyit elfogadott, elismert, hogy ez a felvetés nem teljesen alaptalan vagy nem teljesen hajánál fogva előrángatott.

Én arra vállalkozom, és amennyiben ebben az ügyben az Igazságügyi Minisztérium részéről konzultációs lehetőséget kapok, még meg is konzultálom, hogy keressük meg azt a megoldást, amely az ügy korrekt rendezését szolgálja, nem ütközik más törvénnyel, és a végrehajtás során adott esetben ez egy ilyen bugyuta helyzetet ki tud kerülni, ennek következtében azt a szabályozási logikát, amelyet önök felvetettek, normálisan tudja követni, és ennek megfelelően gyakorlati szempontból sincs a törvénnyel gond.

Megjegyzem ezzel együtt azt is, hogy az első vitaszakaszhoz tartozó paragrafusokkal kapcsolatban továbbra is úgy érezzük, hogy minden jó szándék ellenére a leírt javaslat főleg a gazdasági reklámok, az írott reklámok magyar nyelvű megjelenítésével kapcsolatban elég könnyen - most így fogalmazok - kijátszható vagy megkerülhető, hiszen azt írja a törvényjavaslat, hogy idegen nyelvű reklám esetében vagy magyar nyelven is megjeleníti a reklámot, vagy abban a folyóiratban vagy sajtótermékben kiírja, hogy idegen nyelvű rész, és az idegen nyelvű rész alatt megjelenhet idegen nyelven az a reklám, amely reklám az angolul, németül vagy egyéb nyelven beszélőket célozza meg és nekik szól.

Úgy érzem, ebben az esetben mindenki ezt fogja követni. Én sem akarok lapokat mondani, de azt tudjuk, bizonyos lapokban az állásajánlatok angol, német, francia és egyéb nyelveken jelennek meg. Az én értelmezésem szerint a törvényben ez benne van, belefér, lehet ezen vitatkozni. Ahogy többszörösen átolvastam ennek a törvénynek a szövegét, úgy éreztem, hogy ezekre vonatkozik; vagy azt kell kitenni, hogy kérem, ebben az esetben az újság odaírja, hogy idegen nyelvű rész, és ott jeleníti meg. Ha rosszul értelmezem, akkor hajlandó vagyok itt is korrigálni, de azt gondolom, továbbra is nagyon nehéz ennek a törvénynek azokat a részeit pontosan szabályozni - ebből a szempontból együtt érzek a törvény előterjesztőivel -, amely az idegen nyelvű szövegek magyar nyelvű megjelenítésére szolgálnak, mert azért városképileg az a probléma, az a gond, amit mindenki látni szokott, ha egyszer az autó ablakából kinéz (Dr. Hende Csaba: Bauer Tamás nem látja!), vagy ránéz egy hegyoldalról a városra, rengeteg idegen nyelvű felirat van ma Budapesten és a város környékén. De szeretném azt jelezni, ezek meg fognak maradni, mert ezeknek a feliratoknak a túlnyomó többsége cégfelirat, és a cégfeliratot a törvényjavaslat nem érinti.

Tehát városképileg azt, amit esetleg várnak tőle az emberek, hogy ez a rengeteg nem magyar nyelvű felirat megszűnik, ez nem fog megszűnni. Ez az élet része, ez a gazdasági kapcsolatok, az együttműködés része, hogy nemzetközi cégek, külföldi, multinacionális cégek, de sokszor magyar nyelvű cégek is angol nyelvű felirattal is megjelennek. Ezt a törvény nem érinti. Tehát itt azért van egy ilyen probléma, hogy felkeltünk egyfajta várakozást, és én attól tartok, hogy a törvény végrehajtását követően csalatkozás fog társulni ennek a várakozásnak a kielégítése kapcsán, főleg azért, mert minimális módosítás lesz. Azok a kis feliratok, amelyeket az államtitkár úr jelzett, a kis szlogenek, amelyek most is - hogy mondjam - tized akkora betűvel vannak felírva, természetesen oda fogják írni magyarul is, de maga az a kép, amely esetleg embereket zavar, az azért meg fog maradni. Ezt azért szerettem volna ebben a vitában elmondani, hogy ezzel azért mindenki legyen tisztában, és olyat ne várjon ettől a törvénytől, amelyre ez a törvény nem fog tudni vállalkozni.

Végül egyetlenegy mondat, amelyet lehet, hogy kétpercesben kellett volna elmondanom, amit Zakó képviselőtársam felvetett. Lehet, hogy képviselőtársam nem ismeri pontosan a Házszabályt, de a Magyar Országgyűlésben a kisebbségek nyelvén fel lehet szólalni. El lehet mondani - azt hiszem, ez jó dolog, normális dolog. Tehát az, hogy itt a parlamentben magyarul beszélünk, ez természetes állapot, de az legalább ennyire természetes állapot, ha valaki kisebbségi képviselőként az anyanyelvén kíván megszólalni, hiszen ez joga bármelyik képviselőnek. Azt hiszem, ez a magyarországi viszonyainkat pozitív módon jellemzi.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Tóth András képviselőtársam nagyon érdekes kérdést vetett fel, és jó lenne, ha a törvénykezésben a jövőben ezt bármilyen szempontból figyelembe vennék. Azért mondom ezt, mert a reklámtörvényt végigkísértem, vezérszónoka voltam, a szülésnél részt vettem. Akkor, amikor a reklámtörvényt készítettük, nem figyeltünk arra, hogy idegen nyelv, magyar nyelv, hanem bizonyos - nagyon finoman szólva - svindliket próbáltunk a dohányipar irányában vagy más irányban megszüntetni, és ezt a nagyon lényeges kérdést, hogy a magyar nyelv hogyan szerepeljen a reklámtörvényben, és valóban jól szerepeljen, nem vettük figyelembe. Azt hiszem, más törvényeknél is érdemes, tehát nemcsak az adott szakma kiváló ismerőit kell segítségül hívni egy törvénynél, hanem a magyar nyelvet tudókat is.

A másik, amit szeretnék megjegyezni. Nem olyan régen, néhány hónappal ezelőtt egy nagyszerű anyagot adott ki a Reklámszövetség és más reklámszervezetek, az úgynevezett új Reklámetikai Kódexet; ez már a második Reklámetikai Kódex. Figyelmébe ajánlom mindenkinek azt a néhány oldalt, hogy mennyire tömören, jól egészíti ki és pontosítja a reklámtörvényt.

Azt hiszem, ebben a magyar nyelvről szóló témában is jó lenne ezeket a szakembereket megkérdezni, mert ők komplexebben látják ezt az egész kérdést, és jó lenne még kapcsolódó módosító javaslatok alapján az ő jó ötleteiket esetleg figyelembe venni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra is Takács Imre képviselő úr következik. Megadom a szót.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A két módosító javaslatomról szeretnék szólni. Az egyik a 25. pontban van és arról szól, hogy az idegen nyelvű szövegen kívül annak a magyar nyelvű megfelelőjét is meg kell jeleníteni, legalább ugyanolyan jól érzékelhetően - és ez helyes -, valamint legalább ugyanolyan mértékben, mint az idegen nyelvű szöveget. Ezt azzal szeretném kiegészíteni, hogy a magyar nyelvű szöveg olvashatósága az idegen nyelvű szöveggel azonos legyen.

Miért mondom ezt? Az előbb szóltam arról, hogy végigkísértem a reklámtörvény születését, vitáját, és bizonyos nagyon sokszor reklámozó cégekkel volt vitám a parlamentben, amelyeket behívtunk és kikértük a tanácsaikat, hogy gyakorlatilag a reklámszöveg mindenféle szempontból legyen megfelelő.

(17.40)

Például mindenki tudja, hogy a dohányzással kapcsolatos reklámszöveg alatt ott van, hogy "A dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét". Először az szerepelt a törvényjavaslatban, hogy "súlyosan károsítja az ön egészségét", aztán később betettük a "környezete" szót is. Hadd ne nevezzek meg jelentős multi cégeket, amelyeket nehéz volt meggyőznöm arról, nem elég csupán azt szabályozni, hogy a reklámszövegnek legalább tíz százaléka legyen ez a rész, hanem azt is meg kellett nekik magyaráznom - azt hiszem, értették ők ezt, csak ki akartak bújni a lényeg alól -, nem mindegy, hogy milyen színű alapon milyen színű betűt alkalmazunk. Ha például a dohányreklám fehér alapon kék betűvel jelenik meg, ugyanakkor az a szöveg, amelyik úgy hangzik, hogy "A dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét", barna alapon zöld betűvel jelenik meg, az gyakorlatilag annyi, mintha nem is hoztunk volna törvényt a tiltásra vonatkozóan. Tehát a színtan törvényeit - amit a franciák, a csehek és a többiek nagyon jól kidolgoztak - figyelembe kellene venni, és a színtan törvényeihez igazodva a magyar nyelvű szöveg legalább olyan előkelő helyet foglaljon el a kontraszthatás szempontjából, mint az idegen nyelvű szöveg.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni ezzel kapcsolatban. Ogilvynak van egy könyve, bizonyára sok képviselőtársam olvasta, amely "A reklámról" címet viseli. Nem emlékszem rá, hányadik oldalon, de kifejti, hogy nem mindegy az sem, milyen betűformát alkalmazunk akkor, amikor valamilyen reklámot akarunk közzétenni. Magyarul, ha én az idegen nyelvű szöveget egy nagyon kedvező betűformában jelenítem meg valahol - nem akarom most a betűformákat ismertetni, mert erre nincs idő -, míg a magyar nyelvű szöveget egy kedvezőtlenebb betűformában, akkor gyakorlatilag kilőttem a lényeget, és nem a lényegnek megfelelően tevékenykedtem.

Még sok mindent mondhatnék ezzel kapcsolatban, de ezért akarom hozzátenni az 1. § (2) bekezdéséhez azt a szöveget - még egyszer ismétlem -, hogy a magyar nyelvű szöveg olvashatósága az idegen nyelvű szöveggel azonos legyen. Még sorolhatnék sok érvet ezzel kapcsolatban, de azt hiszem, hogy ez is elegendő volt.

A másik: szintén ebben a vitaszakaszban van a 42. pont. Helyesen mondja ki a 4. § (2) pontja, hogy a "2. §-ban foglalt követelmények érvényesülését az üzlet működési engedélyét kiadó jegyző ellenőrzi". Igen ám, de a vidéket járva biztos képviselőtársaim is megtapasztalták, hogy bizony a jegyző hiába ellenőrzi; hány helyen lehet találni olyan cégfeliratot, amelyben enyhén szólva helyesírási hiba van. Én nem szeretem a szeszt, de egy község központjában mindig ott van a templom, az italbolt, a polgármesteri hivatal, és csak ránéz az ember az italboltra. Nos, hány helyen van úgy írva, hogy "ital", közte egy üveg valami és "bolt". Az "ital" és a "bolt" szavak olyan távol vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Én nem vagyok magyar szakos tanár - bár tanár vagyok -, de magyar szakos tanárként makoghatom a gyerekeknek, hogy az "italbolt" szót egybe kell írni, ha netán a gyerek valamelyik családtagját minden este felkeresi ott azért, hogy menjen már haza, és közben mindig látja az "italbolt"-ot külön írva. Higgyék el, képviselőtársaim, a nyelvszakos tanár problémás helyzetbe kerül.

Még egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, amit talán érdemes lenne figyelembe venni. A jegyzők sokszor csak jogi oldalról közelítik meg a dolgokat - tisztelet a kivételnek -, a helyesírás szabályaira azonban nem minden esetben figyelnek oda, nem minden jegyző figyel oda.

Még annyit szeretnék mondani, hogy Széchenyi "Intelmek Béla fiamhoz" című könyvében azt írja, hogy "Írni sok mindent lehet, egy írás után nem ítélik meg az embert, de másképp áll a dolog a kinyomtatással. Nem adtam sajtó alá egy sor írást sem, mielőtt több barátom tanácsát ki nem kértem, pedig én sem tartozom a túlságosan szerények közé".

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ughy Attila úr, a Fidesz képviselője.

UGHY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy rögtön az előttem szóló Takács Imre képviselő úrhoz kapcsolódjam. Nem a hosszú felszólalásában, hanem a kétperces reagálásában említette, hogy szerencsés volna, ha a törvényalkotók, illetve a módosító indítványokat benyújtó képviselők valamilyen formában egyeztetnének azokkal, akik képesek arra, hogy a későbbiekben ennek a törvénynek a végrehajtásában valamilyen formában részt vesznek. A Fidesz-frakció és jómagam megfogadtuk ezt úgy is, hogy nem hallottuk még Takács Imre képviselőtársamnak ezt az intelmét. Tegnap a Tudományos Akadémia főtitkáránál jártunk Szájer József frakcióvezető úr és Sasvári Szilárd, a kulturális bizottság elnökének a társaságában, és az előttünk fekvő törvényjavaslatról egyeztettünk. Az egyeztetésnek az lett a vége, hogy frakciónk a későbbiekben a kulturális bizottság módosító javaslataként be fog nyújtani egy rövid finomítást, hogy a Tudományos Akadémia számára is elfogadható legyen ez a törvény.

Most pedig szeretnék az általunk benyújtott két módosító javaslatról beszélni. Az első módosító javaslat szintén az 1. § (2) bekezdéséhez kapcsolódik, amit az előbb Takács képviselőtársam is említett; egyébként ez is egyeztetés következtében született létre. Az Önszabályozó Reklámtestület vezetőjével egyeztetve nyújtottuk be ezt a módosító javaslatot, és arról az ominózus szövegrészről szól, amelyik azt mondja, hogy "legalább ugyanolyan jól érzékelhetően vagy legalább ugyanolyan méretben, mint az idegen nyelvű szöveget" kell a magyar szöveget is megjeleníteni a reklámokban.

A reklámszakma úgy gondolja, hogy ezen a szövegen egy picit változtatni kellene. Ez analóg is azzal, amit képviselőtársam az előbb mondott, mert igazából itt nem az a lényeg, hogy ugyanakkora méretben legyen, mert hiába van ugyanakkora méretben megjelentetve, ha rosszul látható. Ha nem megfelelő betűtípussal és színnel jelentetik meg, akkor a törvényhozó nem éri el azt a célját, amit ezzel a javaslattal szándékolt elérni. Másrészt viszont a reklámszakmában is problémát okozhat, hiszen gondoljunk csak arra, hogy ha egy óriásplakáton 3 méteres betűvel jelenik meg a magyar szöveg és 3 méteres betűvel az eredeti - angol vagy más - nyelvű mozaikszó, szlogen vagy bármi más, akkor gyakorlatilag az egész óriásplakát grafikai, tipográfiai ötletét agyonütheti, agyoncsaphatja. Ezért a módosító javaslatunk úgy szól, hogy legalább olyan mértékben, hogy a reklámhordozó sajátságainak megfelelően jól olvasható vagy érthetően hallható legyen. Zakó képviselő úr egyik módosító javaslatára analóg ez a javaslat, hiszen vannak olyan reklámok, ahol nem látszik, hanem elhangzik a szöveg, és egy rádióreklám esetében sokkal fontosabb az, hogy magyarul is hallható legyen a szöveg.

Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos módosító javaslat, és szeretném, ha a minisztérium még egyszer átgondolná az ezzel kapcsolatban kialakított álláspontját, mert úgy tudom, hogy ezt a módosító javaslatot első körben nem támogatta. De szeretném, ha ezt még egyszer átgondolná a minisztérium és államtitkár úr is, mert ez egy olyan jó szándékú módosító javaslat, amelyik a későbbiek folyamán elősegítheti azt, hogy a törvény a szándékolt célját el tudja érni.

(17.50)

Ehhez kapcsolódóan még egy törvényjavaslatot nyújtottunk be, ez a 2. vitaszakaszhoz tartozik, és a következő vitaszakaszban nem szeretnék hozzászólni, ezért csak egy mondatot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, amely a hatályba léptetés időpontjára vonatkozik. És ezt megköszönjük szépen, hogy a minisztérium és a kormány befogadta ezt a módosító javaslatot, mert ezzel nagyon sokat segít, azt gondolom, az átállási időben és az átállásban mind a jogalkalmazóknak, akiknek ezt a későbbiekben alkalmazni kell, és szerintem azoknak is, akik a későbbiekben érintve lesznek ebben a törvényben.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Ughy Képviselőtársam! Egy hajóban evezünk, egyet mondunk, de ha az kerül be a szövegbe, hogy jól olvasható, most gondolok az osztrák vagy a német reklámtechnikára, az még nem biztos, hogy megfelelő a mi szempontunkból. Most vegyük a színtant: tulajdonképpen jól olvasható fehér alapon a kék betű, vagy mondjuk úgy, hogy a legjobban olvasható. Utána sorrendben legjobban olvasható fehér alapon a fekete betű, utána sorrendben fehér alapon a piros betű és a többi. Jól olvasható mindegyik. De ha az idegen nyelvű szöveg fehér alapon kék betűvel szerepel, és a magyar szöveg fehér alapon piros vagy fekete betűvel, akkor már nem egyformán jól olvasható.

Tehát nincs köztünk semmi ellentét, csak én emiatt tettem be azt a kiegészítést, hogy a magyar nyelvű szöveg olvashatósága az idegen nyelvű szöveggel azonos legyen. Tehát még egyszer - ez szakmai kérdés, tehát itt nem is lehet vita köztünk -, ha fehér alapon kék betűvel jelenik meg az idegen nyelvű szöveg, akkor fehér alapon kék betűvel jelenjen meg a magyar szöveg is. Tehát nincs vita, csak a pontosítás miatt mondtam.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tényleg csak nagyon röviden: a vitában eddig háromfajta álláspont hangzott el, az igazság valahol középütt van, és én úgy érzem, hogy az arany középutat megint a törvényjavaslat tartalmazza.

Zakó képviselő úr javaslata arra irányul, hogy a magyar nyelvet preferáljuk nagyobb méretben, vagy az idegen nyelvű szöveg fölött legyen. Ez túlzásnak minősül, hiszen ez semmiképpen sem cél; egyfajta hierarchiát a nyelvek között hogy is akarhatna a törvényhozó kifejezni?

Amit Takács képviselő úr mond, hogy ugyanolyan jól olvasható legyen, ez, ha nem haragszik, képviselő úr, tautológia, hiszen benne van a törvényjavaslat 1. §-a (2) bekezdésében, hogy legalább ugyanolyan jól érzékelhetőnek kell lennie a reklámnak, és ez mint gyűjtőfogalom a legalább ugyanolyan jól olvashatóságot is magában foglalja, csakúgy, mint a legalább ugyanolyan jól hallhatóságot vagy a legalább ugyanolyan jól láthatóságot és így tovább. Tulajdonképpen itt az összes érzékszervünket felsorolhatnám.

Az pedig, amit Ivanics és Ughy képviselő urak javasolnak, éppen az ellentettje Zakó képviselő úr javaslatának, mert nem azt kívánnák meg, hogy legalább ugyanolyan jól érzékelhetően és legalább ugyanolyan méretben jelenjék meg a magyar nyelvű közlés, mint az idegen nyelvű szöveg, hanem csak azt kívánják, hogy olyan mértékben jelenjen meg a magyar, hogy az a reklámhordozók sajátságainak megfelelően jól olvasható vagy érthetően hallható legyen, ez adott esetben lehet az egytizede is az idegen nyelvű szöveg méretének, mint arra egyébként Takács képviselő úr a dohányreklámok kapcsán utalt. Egyébként a legalább ugyanolyan jól érzékelhetőség lefedi azt a problémát is, amelyet a színkombináció kapcsán oly érzékletesen Takács képviselő úr már elemzett.

Köszönöm szépen.

A részletes vita 2. része