Az olvasó oldala

Népszabadság 1997.06.03. 10.o.

A közömbösség vétsége

Legnagyobb példányszámú napilapunk többnyire nem túl sok teret szentel anyanyelvünk ápolásának és védelmének, nem vádolható azzal, hogy az anyanyelvvédők szócsöve lenne. Viszont olykor előszeretettel ad nyilvánosságot olyan nézeteknek, amelyek az úgynevezett nyelvi gyarmatosítás jelenségeit helyénvalónak, elfogadhatónak tartják, de legalábbis azt állítják, hogy nincs mit tenni ellene, mert „mi” akarjuk, hogy így legyen, mert „nekünk” ez tetszik. (Ken áj kik it?, március 10.; A nyelv és a kormány, április 23.; Gyarmatosulunk, Hétvége, május 10.)

A lap munkatársának, az újságírónak és az olvasónak a lehetősége a nyilvánosság befolyásolására nem mérhető össze. Ezért ellenvetések részletes kifejtése helyett csak az alábbiak megjegyzésére szorítkozhatom. Elszomorító, sőt lesújtó tény, ha egy írástudó ember közéleti feladatát egy látlelet (nem térve most ki arra, hogy ez helytálló-e vagy sem) leírásával teljesítettnek látja. „Pedig mozgalmári lelkesedésben nem volt hiány. Csak éppen a társadalmi, a tömeges igény hiányzik évtizedek óta, hogy lecseréljünk bizonyos idegen szavakat, hogy megszabaduljunk tőlük. Inkább az ellenkezőjét tapasztaljuk. Kívánjuk ezeket a kifejezéseket, egyre nagyobb előszeretettel használjuk őket, ragaszkodunk hozzájuk” – írta Zappe László (május 10.). A többes szám első személy használatát helyesen tette, mert sajnos az írástudók (az értelmiségiek) igen nagy hányadára igaz lehet az idézett megállapítás, de legalábbis a jelenség iránti közömbösség. Márpedig az írástudók felelősségteljes gondolkodása és magatartása vagy nemtörődömsége, igényessége vagy igénytelensége jelentősen befolyásolja a társadalmi környezetet. Nem tartozom az anyanyelvvédő mozgalmárok közé, de törekvésüket – mint nemzeti kulturális értékeinket megőrizni akaró magyar állampolgár – támogatom. S nagyon szeretném, ha még inkább így tennének azok az értelmiségiek, akiknek különösképpen módjuk van a közvélemény, a társadalom szellemi befolyásolására.

Gados László
Budapest