Kálmán László:

Kis szómagyarázat
Népszabadság  2000. 04. 18., kedd, 12. oldal

Grétsy László tanár úron – úgy látszik – tényleg kifognak az idegen szavak. Amikor a Népszabadság április 7-ei számában reagál az én március 23-ai észrevételeimre, kijelenti: „Nem vette észre” (mármint én, K. L.), „hogy a diszkriminációt ő követi el, mégpedig a magyar szavakkal szemben, amikor azért acsarog, mert a nyelvművelők szerint az idegen nyelvű reklámok, feliratok szövegét magyar nyelven is közzé kell tenni, hogy saját hazájában senki se szoruljon tolmácsra”. A diszkrimináció szó megkülönböztetést jelent (a latin discrimen, távolság szóból, amely a discerno, elkülönítek igéből ered), bár magyar használata kevésbé általános, inkább jogi szempontból nem egyforma elbírálást jelent. Hogyan követhetnék én el diszkriminációt a magyar szavakkal szemben, amikor az „idegen” szavak megbélyegzését, elkülönítését helytelenítem? Hogyan lehet a megkülönböztetés hiánya maga is megkülönböztetés? Ez a logikai abszurditás olyan, mintha valaki, aki mondjuk az A csoportnak a B csoporttal szembeni hátrányos megkülönböztetése ellen lép fel, azzal vádolnánk, hogy a B csoport jogait kívánja csorbítani. Tessenek bármilyen csoportra gondolni, ez csak példa.

Ezenkívül Grétsy tanár úr egyetlen észrevétele az írásommal szemben, hogy az ő munkásságának alapján készített statisztika nem támasztja alá azt az állításomat, hogy „az idegen szavak terjedése a mai nyelvvédők, nyelvművelők szinte egyetlen lényeges célpontjává lépett elő az utóbbi időkben”. Ám legyen, én nem fogom számlálgatni, de annyi bizonyos, hogy közéleti fellépéseit mégis csak az idegen szavak elleni rendeletek követelése jellemezte. Azonkívül érdemes lenne a sajtó többi nyelvművelő szereplőjét is bevonni a statisztikába.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz Grétsy tanár úrnak az a megjegyzése, hogy én „mint általános nyelvész a magyar nyelvészethez kevéssé, a nyelvműveléshez pedig egyáltalán nem” értek. Ezt az érvekkel alá nem támasztott állítást most nem vizsgálom meg. Az érdeklődő olvasó (és maga Grétsy tanár úr) figyelmét felhívom arra, hogy Nádasdy Ádámmal írt, az Osiris Kiadónál megjelent „Hárompercesek a nyelvről” című könyvünkben – amelyből Grétsy tanár úrnak is küldtünk tiszteletpéldányt – kellő terjedelemben foglalkozunk az általános nyelvészet mibenlétével, a „magyar nyelvészethez” és a nyelvműveléshez fűződő viszonyával.

Fontos azonban, hogy Grétsy tanár úr nem kérdőjelezi meg azt, amit a nyelvtudomány nevében az „idegen szavakkal” kapcsolatban írtam. Pusztán hangsúlyozza, hogy „az idegen szavak fontosságát egyetlen nyelvművelő szakember sem vonja kétségbe”. Ez a szabványos nyelvművelő sarlatán álláspontja, mondhatta volna hasonlóképpen az ufószakember az űrkutatónak: „az ufók jelentőségét egyetlen ufószakértő sem vonja kétségbe”. De ami ennél sokkal fontosabb, továbbra sem finomítja álláspontját, nem ismeri el, hogy az „idegen szavak” használatát csak akkor lehet kifogásolni (ha egyáltalán lehet), ha nem közérthetőek, viszont a nem közérthető szavaknak a köz előtt való használatát akkor is kerülni kell, ha azok nem „idegenek”. Hogy jogszabálynak is kellene-e tiltani, azt meg döntsék el a jogászok.

Kálmán László
egyetemi docens