HVG 2001/33. - 2001. augusztus 18. 82-85. oldal

Dobszay János:

Törvény a reklámnyelvről?
Kötelező magyar

Jövőre eltűnnek a hirdetésekből, üzletfeliratokból az idegen szavak, vagy ott áll majd mellettük magyar megfelelőjük, feltéve, hogy a parlament elfogadja a reklámnyelvtörvény kabinet által múlt héten jóváhagyott tervezetét, és sikerül is érvényt szerezni az új paragrafusoknak. Az anyanyelv védelmének fontosságát a reklámszakma sem vitatja, azt viszont igen, hogy az idegen hatásokkal szemben a jog eszközeit kell bevetni.

Ha a kormány következetes lenne önmagához, rövid időn belül átfestetné az Országimázs Központ „cégtábláját", és valamilyen magyarosabb szóösszetételt íratna rá helyette. A kormányzati álmokat ünnepi formába öltöztető Happy End Kft. pedig mondjuk Boldog Vég Kft.-re kereszteltetné át magát.

„Mivel a nemkívánatos idegen nyelvi hatások a legerőteljesebben a gazdasági életben, elsősorban a reklámtevékenységben mutatkoznak meg, e területen indokolt az állami szabályozás eszközeit alkalmazni" - áll annak a törvényjavaslatnak az indoklásában, amelyet a múlt héten fogadott el a kormány, és amely a meglehetősen bonyolult, „A magyar nyelvnek a reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról" címet viseli. A javaslat - az alkotmány 61. szakaszában rögzített információs szabadsághoz való jogra hivatkozva - abból az alaptézisből indul ki, hogy hazájában minden magyar állampolgárnak lehetőséget kell adni arra, hogy a hozzá címzett, közérdeklődésre számot tartó közleményeket a saját nyelvén „fogadhassa be". Ennek gyakorlati megvalósítását szolgálná az új törvény, amelyik főszabályként előírná, hogy a reklámokat, üzletfeliratokat és tájékoztató anyagokat magyar nyelven kell megjeleníteni. A tervezet szövege tartalmaz ugyanakkor egy megengedő kitételt, amely szerint a törvényi kötelezettség teljesíthető úgy is, hogy az idegen szöveg magyar megfelelőjét is szerepeltetik - „legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben" - a reklámhordozón.

A nyelvművelő szakirodalomban jelenleg háromféle felfogás létezik. A konzervatív álláspont szerint az anyanyelv védelmében mindent részletesen szabályozni kell (ezt az utat járja például Franciaország - lásd keretes írásunkat). A liberális álláspont szerint viszont a nyelv spontán fejlődésébe semmilyen módon nem szabad beavatkozni (ezt főként az angolszász területek nyelvészei vallják). A középutas nyelvészeti filozófia hívei szerint a törvény szigorával csak a legvégső esetben szükséges élni. A jelek szerint az Orbán-kormány úgy látta, Magyarországon jelenleg ilyen a helyzet. „Az idegen nyelvi hatások olyan méreteket öltöttek, amelyekkel a magyar nyelv egészséges önfejlődése, szűrőképessége és átformáló ereje csak nehezen képes lépést tartani (...), a nemkívánatos hatások ellensúlyozása törvényhozási lépéseket is sürget" - szól a törvényjavaslat preambuluma. A tervezetet kidolgozó Igazságügyi Minisztériumban (IM) ugyanakkor azt hangsúlyozták a HVG-nek, hogy nem egy - Közép-Európában különösen rossz csengésű - tilalmakból álló nyelvtörvényről van szó, hanem csak „kiegészítő jellegű követelményeket megállapító" jogszabályról.

A törvénytervezet például a cégnevek vonatkozásában nem állapít meg kötelezettségeket, így Magyarországon továbbra is eredeti nevét használhatja majd a McDonald's, az Interspar és egy sor más nemzetközi üzletlánc. A plázák elnevezésével viszont már komoly gondok lehetnek. Nincs például Eurocenter nevű vállalkozás bejegyezve a cégbíróságon, így az e néven futó óbudai bevásárló- és szórakoztatóközpont is alighanem a törvény hatálya alá esik majd. „Nevünk a piacon már bevezetett »márkanév«, nem hiszem, hogy a törvény miatt mondjuk Európa Központra magyarítanánk" - mondta a HVG-nek Csillagh András, az Eurocentert működtető Real Management Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzátette, üzletfeliratuk különben is a magyar nyelvben már meghonosodott szavakból áll. Márpedig az ilyeneket a törvénytervezet alkotói szerint sem kellene lefordítani.

Korántsem biztos azonban, hogy éles helyzetben a törvény betartatására rendelt hatóságok - a fogyasztóvédelem, az önkormányzatok jegyzői - is ugyanígy gondolkodnának. Az ugyanis, hogy mi számít idegen vagy már meghonosodott szónak, kifejezésnek a magyarban, tág értelmezési lehetőségeket kínál. Grétsy László nyelvészprofesszor szerint idegen szó például az eszpresszó vagy a bisztró is, de már nem érdemes megváltoztatni ezeket. Ő úgy véli, azoknak a szavaknak kell a magyar megfelelőjét kiírni, amelyek láttán még eltöpreng az átlagember, vajon mit is jelenthetnek.

Hogy mennyire nehéz ezen a területen egzakt szabályokat alkotni, jól illusztrálja a hazai cégbejegyzési gyakorlat. A cégnyilvántartásról szóló törvény szerint a vállalkozások elnevezésében első helyen álló „vezérszón" kívül csak magyar szavak szerepelhetnek a névben. Ám még a cégbíróságokon is meglehetősen szélesen értelmezik ezt a megszorító passzust. Az IM nyilvántartásában például 4112 olyan vállalkozást talált a HVG, amelynek a nevében a marketing szó szerepel; ráadásul soha nem vezérszóként, az első helyen. Divatos még az „invest" is - amit 1747 cég használ a nevében -, a 876 „computeres" vállalkozás mellett pedig mindössze 56 „számítógépes" társaság található az IM céglajstromában.

Bár a cégnyilvántartás szerint mindössze 613 pub, 287 shop, 33 restaurant és 11 pizzéria működik az országban, a járókelők jóval többször találkozhatnak ezen elnevezések valamelyikével, hiszen tevékenységet is jelölhetnek például egy étterem, üzlet falán. Az új törvény elfogadása után viszont az a furcsa helyzet állhat elő, hogy ami cégnévként még elmegy, ahhoz üzleti feliratként már „szótár mellékelendő".

A törvény ugyanakkor nem igazán kínál orvosságot arra a problémára, hogy némely idegen kifejezés magyarított változata inkább sutának, máskor pedig egyenesen megmosolyogtatónak tűnhet. A „távmásoló-szaküzlet" feliratból például aligha következnék, hogy itt egy faxkészülékeket forgalmazó boltról van szó. Egyes helyzetekben a törvénytervezet alkotói maguk is a körülírást javasolják. Így például a dartsjátékra invitáló felirat helyettesíthető lenne például a „tűben végződő nyilacskákkal történő célba dobással" is, csakhogy az utóbbi valahogy nem annyira frappáns.

A törvény által megkövetelt „magyar nyelvű megfelelőn" egyébként nem szükségképpen tükörfordítást kell érteni - igazít el a tervezet indoklása: „A reklámokban előforduló lefordíthatatlan szójáték például hasonló magyar szójátékkal is helyettesíthető." Levendel Ádám, a Magyar Reklámszövetség elnöke viszont aggályosnak tartja, hogy azok a nagy nemzetközi cégek, amelyek bárhol a világon hirdetnek, mindenütt ugyanazt a szinkronizálatlan szövegű hirdetést teszik közzé - például Gut, Besser, Gösser vagy Menthos. The freshmaker -, magyar „mutáció" készítésére lesznek kötelezve. „A kormány felfogása egy 19. századi romantikus nemzetfelfogást tükröz; úgy gondolkodik, hogy jön valaki, aki el akarja rontani a magyar nyelvet, amit neki tűzzel-vassal védenie kell" - mondta a HVG-nek Levendel. Ő egyébként - hasonlóan egy, a reklámtörvény tervezett módosítása kapcsán született, nyelvészek által 1997 májusában kiadott nyilatkozathoz - úgy vélekedik, nem a jog eszközeivel kellene küzdeni (a szabályok megszegése esetén többször is kiszabható bírság elérheti a 100 ezer forintot), inkább pozitív kampányt kellene folytatni, például nyelvi játékok támogatásával. Ebben a reklámszakma is partner lenne, hiszen a hirdetők érdeke is az, hogy üzeneteiket a vásárlók megértsék - tette hozzá Levendel, aki úgy véli: nem is az idegen szavak jelentik a legnagyobb veszélyt a magyar nyelvre, hanem például a helytelen szórend, a magyartalan fordulatok.

Erre egyébként már évekkel ezelőtt felfigyelt a nyelvészszakma. „Magyarul rövid ujjú inget és fehér ruhás nőt mondunk, nem pedig azt, hogy ing rövid ujjal vagy nő fehér ruhában" - írta a Magyar Tudomány egy 1997-ben megjelent számában Rába Erzsébet, aki az „Eduscho dupla - aromazáró szeleppel" szlogent azért bírálta, mert a hátravetett határozós szerkezetet a magyar nyelv nem használja állandó tulajdonságok, sajátosságok jelölésére. Más nyelvészek nem a reklámok, hanem például az e-mailek és az sms-ek helyesírás-, következésképp nyelvromboló hatásaira figyelmeztetnek. Balázs Géza kutatásai szerint az írásos kommunikációban fogyatkoznak és „tompulnak" az ékezeteink (a hosszú ékezet helyett rövidet használunk), az ly-t pedig újabban például azért is váltja fel a j, mert az csak egykarakternyi helyet foglal el a szöveges üzenetben.

Dobszay János