Magyar Péter:

A francia megoldás

HVG 2001/33. - 2001. augusztus 18.

Elsőként a párizsi Champs-Élysées-n lévő, Disney Store elnevezésű üzletet kötelezték cégtáblája és angol nyelvű árucímkéi megváltoztatására, azután sorra következtek a különböző body shopok, fast foodok, de még a bejegyzett külföldi - többnyire angol vagy amerikai - cégek is, amelyeknek kötelező volt francia kifejezéseket is tartalmazó elnevezést választaniuk a cégjegyzékben, ha ezt korábban nem tették meg. A francia nemzetgyűlésben 1994 augusztusában a sajtó élcelődései közepette elfogadott - s beterjesztője, az akkori újgaulle-ista kulturális miniszter után csak Toubon-törvénynek titulált - jogszabály minden előzetes kétkedést cáfolva működőképesnek bizonyult: eredményesen szorítja vissza a közterületeken burjánzó angol feliratokat, reklámokat, elnevezéseket. A törvény kötelezővé teszi a francia nyelv használatát számos esetben, például az áruk és szolgáltatások megjelölésénél, a használati utasítások, csomagolási feliratok, tájékoztató szövegek, általában minden közönségnek szóló információ esetében. Nemkülönben minden közterületen, tömegközlekedési járművön, nyilvános helyen (éttermekben, mozikban, áruházakban) elhelyezett tábla, felirat, reklám, tájékoztatás esetében.

A Sofres közvélemény-kutató még a végszavazást megelőző felmérése szerint a franciák 65 százaléka egyetértett azzal, hogy az állam jogszabályi úton is felvállalja a nyelvvédelem ügyét, s még szélesebb, 78 százalékos egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy az egyesült Európában többnyelvűség érvényesüljön, s ne az angol egyeduralma. Ennek jegyében a törvény előírja, hogy olyan, például turistáknak szóló feliratok, tájékoztatók esetében, ahol a francia mellett más nyelvet is használnak, legalább két nyelvre való fordítás kötelező.

Nincs-e ellentétben a törvény az Európai Unió (EU) piacegységesítési törekvésével, hiszen az EU-jog minden uniós termék és szolgáltatás akadálytalan forgalmát biztosítja? - merült fel a kérdés. Párizs értelmezése szerint nincs ellentét, mivel az EU-jogszabályok arra is kitérnek, hogy a fogyasztónak szóló tájékoztatás - címke, elnevezés, használati utasítás - érthető legyen a számára, s ez értelemszerűen az adott ország nyelvén adott tájékoztatást jelent. Egy cikkely azt is előírja, hogy a munkaszerződések csak franciául szövegeződhetnek, vagyis azok a külföldi cégek sem köthetnek idegen nyelven szerződést alkalmazottaikkal, ahol esetleg angol vagy más a munkanyelv, s a belső szervezeti és működési szabályzatoknak is el kell készülniük francia változatban. Az idegen nyelvű sajtókiadványok esetében kötelező a tartalom rövid összefoglalása franciául is. S végül az egyik legvitatottabb pontja a törvénynek: a Franciaországban megrendezett nemzetközi kongresszusok, tanácskozások, szemináriumok esetében is kötelező a francia. Pontosabban a francia résztvevők csak anyanyelvükön szólalhatnak fel, a tanácskozás dokumentumait francia nyelven is el kell készíteni, de legalább egy rövid összefoglaló mindenképpen kötelező belőlük.

A törvény pénzbüntetéssel fenyegeti azt, aki áthágja előírásait, a végrehajtásra vonatkozó miniszteri rendelet szerint magánszemélyek 5 ezer, jogi személyek 25 ezer frank büntetésre számíthatnak, s további szankció lehet az esetleges állami támogatás megvonása a vétkesektől. A büntetést bíróság szabja ki, s az eljárást a nyelvőr szerepét betöltő intézmények, társadalmi szervezetek indíthatják, mint például a Francia Nyelvvédelmi Egyesület (DLF) és más hasonlók.

Magyar Péter