Jegyzőkönyv az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának

OTB 1-08/2001.
OTB 1-66/1998-2002.

Jegyzőkönyv

az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának
2001. augusztus 29-én, szerdán, 13 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532-535. számú
üléstermében megtartott üléséről

Napirend:

1. Tájékoztató a kormány II. félévi, oktatást és tudományt érintő jogalkotási programjáról.
Előadó: Gál András Levente, az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkára

2. A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló T/4899. számú törvényjavaslat (általános vita)

3. A bizottság II. félévi munkatervének egyeztetése

4. Egyebek

Elnököl: Lezsák Sándor (MDF), a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Molnár Emese

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről:

Lezsák Sándor (MDF), a bizottság elnöke
Révész Máriusz (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke

Gubicza Tibor (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Sági József (Fidesz)
Dr. Sáringer Gyula (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Bazsa György (MSZP)
Csige József (MSZP)
Csizmár Gábor (MSZP)
Dr. Dán János (FKGP)
Danka Lajos (FKGP)
Vincze László (FKGP)
Balczó Zoltán (MIÉP)

Helyettesítési megbízást adott:

Kádas Mihály (Fidesz) Sági Józsefnek (Fidesz)
Kiss Péter (MSZP) Csizmár Gábornak (MSZP)
Szabados Tamás (MSZP) Csige Józsefnek (MSZP)
Szilágyi Péter (MSZP) dr. Bazsa Györgynek (MSZP)
Danka Lajos (FKGP) távollétében dr. Dán Jánosnak (FKGP)

Meghívottak:

Gál András Levente közigazgatási államtitkár (Oktatási Minisztérium)
Farkas Krisztina miniszter tanácsadó (Oktatási Minisztérium)
Lagundi Norbert főosztályvezető (Oktatási Minisztérium)
Soós Attila osztályvezető (Oktatási Minisztérium)
Dr. Vágvölgyi Péter főosztályvezető (Igazságügyi Minisztérium)
Dr. Balázs Géza, az Magyar Tudományos Akadémia nyelvi bizottságának titkára
Csöndes Mária (Magyar Tudományos Akadémia)
Dr. Deme László, a nyelvtudomány doktora

(Szünet: 13.53 - 13.57 óráig.)

ELNÖK: Tisztelt bizottság, folytatjuk a munkát. Megkérdezem, hogy az igazságügyi tárcától jelen lévő, a kormány képviselőjeként ideérkező dr. Vágvölgyi Péter jelen van-e. (Dr. Vágvölgyi Péter jelzi jelenlétét.) Jó napot kívánok!
Tisztelt Bizottság! Jó két hete kaptuk meg a T/4899. sorszámot viselő nyelvvédelmitörvény-tervezetet. Arról kell döntenünk, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság a törvénytervezetet. A kormány képviselőjén kívül köszöntöm a körünkben megjelent Deme professzor urat és Balázs Géza urat. Megkérdezem, van-e még valaki, aki ehhez a törvénytervezethez érkezett. (Senki nem jelentkezik.) Nincs, köszönöm szépen.
Akkor kérem röviden megindokolni a törvénytervezetet, azt követően a kérdések, észrevételek jönnek. Parancsoljon!

DR. VÁGVÖLGYI PÉTER (Igazságügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt bizottság, Vágvölgyi Péter, az Igazságügyi Minisztérium közjogi kodifikációs főosztályának a vezetője vagyok. Az itt fekvő törvényjavaslat benyújtásának okait röviden a következőkben foglalnám össze:
Az elmúlt években a technikai fejlődés új lehetőségeket nyújtott a távközlés, a tömegtájékoztatás területén. Ennek alapvetően természetesen pozitív következményei voltak, ugyanakkor negatív jelenségek is tapasztalhatók e tárgykörben. Ezek közé tartozik az, hogy a különböző reklámokban, üzletfeliratokban és egyébként a közéletünket gyakorlatilag elárasztották a lakosság széles körének tájékoztatását szolgáló tájékoztató táblákon az idegen nyelvű kifejezések. Hovatovább ez olyan méreteket öltött már, hogy veszélybe került az az alkotmányos alapjog, amely tulajdonképpen a közérdekű információhoz való hozzájutás jogát jelenti, aminek nyilvánvalóan előfeltétele az, hogy a magyar lakosság az anyanyelvén fogadhassa be azokat az információkat, amelyeket a széles közvélemény tájékoztatására kívánnak megjelentetni. Ez az egyik alapvető és legfontosabb indoka ennek a törvényjavaslatnak.
Nagyon fontos hangsúlyozni azt, hogy a törvényjavaslat megpróbálta arra a körre szorítani a normatív rendelkezéseket, amely körben ezek a nyelvrontó hatások a leginkább érzékelhetőek: alapvetően a gazdasági szféra, a reklámhordozók, illetőleg a különböző üzleti elnevezések, feliratok és a tömegtájékoztatást szolgáló egyéb feliratok. Ez nem egy kirekesztő jellegű szabályozás, és ez nemcsak egy jól hangzó szlogen, hanem a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseiben is tetten érhető. A lényeg az, hogy az itt megjelölt területeken az idegen nyelvű megjelenítést nem zárja ki, tehát magyar nyelven kell megjeleníteni, de ez nem kizárólagos, a követelménynek úgy is eleget lehet tenni, hogy a magyar nyelv gyakorlatilag kiegészítésként jelenik meg, tehát az idegen nyelvű megjelenítés mellett ugyanolyan méretben, ugyanolyan érzékelhető módon magyar nyelven is meg kell jeleníteni a gazdasági reklámokat, függetlenül attól, milyen reklámhordozón jelennek meg. Természetesen ugyanezek a követelmények vonatkoznak a közterületeken, középületekben elhelyezett tájékoztató táblákra, és gyakorlatilag az egyéb, a lakosság széles rétegének szóló tájékoztatókra.
A törvényjavaslat egy olyan szabályozást kíván megvalósítani, amely nyilvánvalóan kellőképpen rugalmas is. Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan kifejezések a magyar nyelvben, amelyek nyilvánvalóan idegen eredetűek, de már meghonosodtak, tehát ezeket nyilván nem kell külön szabályozni. Illetőleg annak érdekében, hogy ne legyen megkerülhető az itt felsorolt követelményrendszer, ezért a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása az irányadó azokban az esetekben, amikor kétség merül fel, hogy meghonosodott idegen kifejezésről, szófordulatról van-e szó vagy sem.
A törvényjavaslat rendelkezik az eljáró hatóságokról, amelyek ezeket a követelményeket ellenőrzik: a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a reklámok tekintetében, illetőleg a jegyzők, valamint általában az üzletekkel kapcsolatos engedélyezési jogkör keretében, az üzletfeliratok tekintetében. ezen túlmenően általában a közérdekű tájékoztatást tartalmazó feliratok esetében szinten a jegyző. A közforgalmi közlekedési eszközön a közlekedés-biztonsággal és egyéb ilyen tájékoztatókkal kapcsolatban pedig a Területi Közlekedési Felügyelet az, amely a rávonatkozó szabályok szerint ellenőrzi ezeknek a követelményeknek a betartását, és szükség esetén fellép a jogsértő állapot megszüntetéséért. Adott esetben ez bírságolási jogkört is jelent, illetőleg a kötelezett költségére el lehet végezni bizonyos esetekben a megfelelő kiegészítést.

Itt tehát kifejezett szabályozást a törvényjavaslat nem tartalmaz, hanem a vonatkozó törvényi szabályokra utal, amely az eszközrendszert ezeknek az ellenőrző hatóságoknak megadja.
Még két lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy természetszerűen ez nem egy nyelvtörvény a szó hagyományos értelmében, amely Európának különösen ezen a részén elég rosszízű, tehát nem egy kirekesztő szabályozás. Ezt aláhúzandó, a törvényjavaslat maga kifejezetten rendelkezik arról, hogy ez a törvény nem érinti a nemzeti kisebbségi nyelven megjelenő feliratokat és az ezzel kapcsolatos törvényi kötelezettségeket. Másfelől, ami szintén nagyon lényeges, az az, hogy megfelelő átmeneti szabályokat állapít meg arra, hogy a törvényi követelményeknek megfelelhessenek az érintettek. Tehát a megfelelő felkészülési idő biztosítása, illetőleg a költségek csökkentése érdekében, például a reklámok tekintetében egy négyhónapos átmeneti időszak van, egyéves az egyéb feliratok tekintetében, ilyen módon ezek jelentősen csökkenthetik, adott esetben fölöslegessé tehetik az ezzel járó költségeket.
Amit még végezetül szeretnék elmondani, hogy itt egy nagyon széles körű egyeztetés volt, olyannyira, hogy tulajdonképpen a törvényjavaslatban foglaltak alapgondolatát a Professzorok Világtanácsa 1999-ben tartott ülésén fogalmazták meg, és hasonló módon, hasonló területeken is megoldási móddal javasolták a nyelv védelme érdekében a szabályozás kialakítását. A Reklámszövetség is egyetért az ebben foglaltakkal, illetve az önkormányzati szövetségeket is megkérdeztük és egyetértésüket fejezték ki. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen Vágvölgyi Péter úr értelmezését, indoklását. Megkérdezem vendégeinket először, hogy kívánnak-e valamit hozzáfűzni. Tessék, Deme professzor úr.

DR. DEME LÁSZLÓ, a nyelvtudomány doktora: Elnézést, én 60 év óta adok elő állva a felsőoktatásban, és szólalok fel állva a közéletben, engedtessék meg nekem, talán jobban is értjük egymást.
Nagyon örvendetes ez a forma, ami itt megszületett, mert mindenféle ilyen nyelvtörvény és nyelvvédelmi törvény, amire rájár a szánk, mert tulajdonképpen védjük a magyar nyelvet, de minden ilyesféle ebben a huzatos Kárpát-medencében és egy kicsit tovább mind tulajdonképpen úgy kirekesztő, hogy berekesztő. Tehát elsősorban a hazai kisebbségekkel szemben védi az államszervező nemzet nyelvét, és államszervezőt mondtam, nem államalkotót, mert minden közösség államalkotó az államon belül, része, de az államszervező feladat nem jog, hanem felelősség elsősorban.
Ezért én nagyon melegen javasolnám, hogy találjunk egy megfelelő becenevet ennek a törvénynek. Tudniillik: törvényjavaslat a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatára. Pontos, erről van szó, de nem ezt fogják mondani, hogy „a törvény a stb. használatára” szerint, hanem azt, hogy a nyelvtörvény szerint. Mint ahogy elnök úrnak sem volt más választása, nyelvvédő törvényt mondott. Ha már kell valami, akkor a „nyelvtisztasági törvény” még mindig jobb volna, bár erre is lehet azt mondani: miért, talán bepiszkolják az idegen szavak? Nem, de a nyelvnek a maga szerkezete és a maga állománya az, amely a tiszta állagát adja. Szóval valami hivatalos becenevet kellene ennek adni, találni, olyat, amely kevésbé magyarázható - nem mondom, hogy nem, mert mindenfélével lehet magyarázni - félre.

Nagyon nagy reménykedés, illetőleg feladat mutatkozik a Nyelvtudományi Intézet részvételével kapcsolatban. Nem tudom, ki ismeri a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a történetét - én azért ismerem, mert 1949-ben véletlenül arra jártam, amikor alapítottam - és ki ismeri a jelenlegi állapotát. Jelenleg a magyar nyelv kultúrájával két és fél ember foglalkozik hivatalosan. Nem tudom, hogy ez a két és fél ember hogy tudja majd megoldani mindazokat a feladatokat, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetére hárulnak. Szeretek megbízható forrásokat idézni, úgyhogy a Magyar Tudomány című folyóiratból és saját magamtól idézem a következőket: „A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének ma a fő programja - csupán ennyi -: az általános és elméleti nyelvészeti kutatások tapasztalatait fokozott mértékben kell kamatoztatni a magyar nyelvészeti, ezen belül az élő nyelvi kutatásokra.”. Tehát hogy kamatoztatni valamire, ez az egyik kérdés.
A másik az, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amit az új világ az óvilágból felszívott, a saját mentalitásához alkalmazott, azt most hozzuk vissza, és nem is hogy adaptáljuk, hanem adoptáljuk, mégpedig az élő nyelvi kutatásokra. Az élő nyelvi kutatások pedig azt jelentik, amit az állattanásznak jelent a poloska vizsgálata: megszámolja, hogy hány lába van, hogy milyen anyagból van a szárnya, és így tovább, és még azt sem mondja, hogy jó-e vagy rossz, mert az már egy másik reszort. És ha egy rovartanász mondaná azt, hogy a poloska egy haszontalan állat, akkor azt mondanák: ejnye-bejnye. Legalábbis ma ez a helyzet a nyelvműveléssel kapcsolatban. Az Oktatási Minisztérium szemléletformáló közlönye, a Köznevelés néhány hónapja közölt egy hosszú kinyilatkozatot egy bizonyos oldalról „SK” monogrammal - még nincs jogerős ítélet, tehát a személyiségi jogok védelme miatt a monogramot mondom -, aki körülbelül azt mondta: ami Magyarországon nyelvművelés címén történt és történik, az reménytelen, fölösleges és káros; tulajdonképpen megbélyegzi a különböző beszélőrétegeket, amikor nem fogadja el a nyelvhasználatukat, és ebben ugyanúgy benne vannak a legidegenszavasabb és legnagyképűbb reklámok, mint például a szleng és sok minden egyéb. A Magyar Tudományos Akadémián a szociolingvisztikai kutatásokat, tehát a magyar élő nyelvi kutatásokat osztályvezetőként egy orosz-angol szakot végzett kiváló kolléga irányítja, aki ennek az előbb említett szemléletnek az egyik legharcosabb képviselője.
Az Akadémiának volt egy anyanyelvi bizottsága. Az Akadémiának ma csak magyar nyelvi bizottsága van, mert a Nyelvtudományi Intézet igazgatója és a nyelv- és irodalomtudományi osztály elnöke abban a felfogásban él, hogy az anyanyelv nem kiemelt jelenség a többi nyelvek között, az az egyik nyelv, tehát mi az, hogy anyanyelv. Nem tudom, ezek után mit tudunk várni, mit tudunk rábízni a Nyelvtudományi Intézetre és arra a két és fél emberre, aki valahogy még ott ragadt, de véletlenül. Valamikor az értelmező szótárt, az Akadémiai Grammatikát, a Magyar Nyelvjárások Atlaszát, s a többit, ebben az intézményben hoztuk létre, és most ez a szerencsétlen két és fél ember dolgozik ott.
Tehát tulajdonképpen nagyon fontosnak tartanám, hogy éppen az oktatási és tudományos bizottság tekintse át egyszer az anyanyelv gondozásának az ügyét, mert itt nagyon érdekes dolgok vannak. Vannak lelkes kutatók, vannak lelkes nyelvművelők, illetőleg a modernisták úgy mondjak, hogy vannak nyelvészek és vannak nyelvművelők: a nyelvművelők teszik a kárt és - természetesen - a nyelvészek kapták a nagy ösztöndíjakat, azok kapták a kutatási segélyeket, és most már egyre inkább ők rohamozzák a pozíciókat még a magyar nyelvészeti tanszékeken is. Tehát jó volna ezt áttekinteni, és akkor, azt hiszem, meg tudnánk állapítani, hogy intézeten

belül vagy intézeten kívül vagy intézet mellett hol lehet létrehozni egy olyan bázist, amely ezeknek a nagyon fontos és hasznos célkitűzéseknek valóban segítséget tud adni, amely ezeket támogatni tudja és amely ezeket a megvalósításuk felé tudja lendíteni. Nagy a veszélye annak, hogy a Nyelvtudományi Intézet elvállalja ezt feladatot, még nagyobb a veszélye, hogy el is szabotálja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Balázs tanár urat arra kérem, hogy nagyon röviden szóljon hozzá, mert erősen behatárolt az időnk. Tessék, parancsoljon!

DR. BALÁZS GÉZA, az Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának titkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Pár mondatban egészíteném ki Deme professzor urat. Nagyon rokonszenves ez a törvény, nagyon rokonszenves az a törekvés, hogy a magyar nyelvet védjük - a korrektség jegyében hozzá kell tennem azt, hogy az akadémiai bizottság nem javasolta az „anyanyelvi törvény”-t, nem javasolt „nyelvtörvény”-t, de ez nem olyan nyelvtörvény, amit ők ne javasolnának, csak ez már nem került vissza. Kiegészítésként néhány információt szeretnék hozzátenni.
Az egyik az, hogy Lengyelországban például van elfogadott nyelvtörvény, amelynek a fordítása megjelent a Magyar Nyelv legutóbbi számában. Ez bizonyos tekintetben sokkal több, mint a magyar nyelvtörvény, bizonyos tekintetben pedig sokkal kevesebb, mert ilyen részletes szabályozásokat nem alkalmaz például a feliratokkal kapcsolatban, például nincs benne szó a kétnyelvűségről és egyebekről. Ez tehát egy nagyon érdekes párhuzam lehetne. Annyit tennék még hozzá, hogy összegyűjtöttem, mi az, amire nem terjed ki ez a törvény, és ezért is lenne szükség mindazokra a tevékenységekre, amelyeket Deme professzor úr említett: a média nyelve, semmi, egy szó nincs róla, cégelnevezések. Egy ismerősöm nem túl régen bejegyeztette a „Blümtré Bt.”-t, ilyen szó a világon nincs, a franciában, sehol, Magyarországon bejegyzik; a „Második szereposztás”-t nem jegyezték be, mert az túl hosszúnak minősült. A jogalkotás nyelvével kapcsolatban - tudom, hogy ez egy érzékeny terület - el kell mondanom, hogy az adótörvényekhez mellékelt utasításokat sem lehet világosan érteni, én például nem nagyon értem, pedig több diplomám van. Ilyenek még a használati utasítások, a jótállások, szerződések és egyebek.
Befejezésül egyetlenegy gondolat: én támogatni tudom ezt a törvényt, nagyon örülök neki, de úgy, ahogy most le van írva. végrehajthatatlan lesz. A Nyelvtudományi Intézet munkatársai négy évvel ezelőtt egy olyan nyilatkozatot tettek - Élet és Irodalom, 1997. május 9., a győzelem napja -, hogy minden idegenszó-üldözés idegengyűlölethez vezet. Tehát az idegen szavakat nem lehet kifogásolni. Ezt ők aláírták, az igazgató is aláírta.
Szívesen közreadom, itt fogom hagyni, nekem van belőle másolatom. Javaslatom és kérésem van önökhöz ezzel kapcsolatban, jelenleg önök tehetik ezt meg egyedül. Szükség lenne egy anyanyelvi testületre, amelyben a társadalom széles rétegeiből, tehát színészektől kezdve nyelvészekig és politikusokon keresztül lenne egy testület, persze szakemberekkel képzelem el, és az segítené végrehajtani ezt a törvényt. Ha önök a Nyelvtudományi Intézetre fogják ezt bízni, minden el lesz fogadva. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen Dr. Balázs Géza, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának a titkára, ebben a minőségben hívtuk őt meg.

Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaimé a szó. Tessék, parancsoljanak! Sági képviselő úr.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Professzor úr! A kormány képviselőjének nem emlékszem a nevére.

ELNÖK: Vágvölgyi Péter.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Nem is tudom, hogy kinek tegyem fel a kérdést. Igazából ezt a kérdést nyelvészeknek, nyelvművelőknek kellene feltenni, vagy a minisztérium képviselőjének kellene feltenni, én is úgy érzem, hogy ez a törvény ebben a formájában ugyan jó, üdvözlendő, de végrehajthatatlan. Magam is, amikor még tanítottam, nagyon sokszor vitába keveredtem egy-két tanár kollégámmal és diákommal is a túlzott idegenszó-használat miatt. Akkor ők azzal érveltek, hogy nincs magyar megfelelője, vagy az idegen nyelvi kifejezés sokszor alkalmasabb az adott szó, kifejezés körülírására, mert a magyarban hosszú a körülírása. Nem tudtam ezzel vitatkozni, mert ilyenekkel jöttek, hogy a stop táblát hogyan tudnám most lefordítani? Milyen szónak minősül ez? Idegen kifejezésnek vagy magyarnak? A windows-operációs rendszer elterjedt, a second hand-ek elterjedtek, ezek mind egytől-egyig olyan idegen kifejezések, olyan idegen szavak, amelyek a magyar nyelvben és más helyen már rögzültek. Akkor mondhatnám a sportkifejezéseket, például „out”, „korner”, amely szintén a mindennapos használatunkban benne van… (Dr. Deme László: Volt.)… vagy mondhatnám a szettet, a boxot, vagy a technikából a diszk, a DVD, ezek most gyökeresednek meg.
Nem tudom, én sem tudom eldönteni, hogy ezek közül melyiket használhatjuk, melyikre van magyar kifejezés, mert a törvényjavaslat 5. §-a ezt látszik rendezni, hogy majd ezt a Nyelvtudományi Intézet eldönti, hogy melyik a helyénvaló, ami megint csak hónapokba telik, és addig lehet, hogy meg is gyökeresedik.

Tehát nem tudom, hogy kinek tegyem fel a kérdéseimet, hogyan lehet majd ezt szankcionálni, ellenőrizni? Benne van persze az, hogy egy év vagy két év alatt kell lecserélni ezeket a táblákat, de akkor ott van a másik kérdésem, hogy van-e értelme így egyáltalán minden szabályozásnak? Ami szerintem egy jó reklám, egy jó kis idegen nyelvi szójáték, amit minden magyar ember ismer: „gut, besser, gösser”, ha át kellene magyarosítani, nem tudom, hogyan lehet ezt a magyar nyelvben megejteni?
Tehát lehetne sorolni egy csomó olyan példát, ami alapján azt mondom, hogy bizony, a törvény még a legjobb szándék ellenére is csak nagyon nehezen végrehajtható.
Tehát a kérdésem úgy hangzik, hogy tudnak-e emellé forrásokat rendelni vagy olyan rendeletet, amelynek alapján valóban megvalósítható a pontos gyakorlata.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdés egyértelműen a kormány képviselőjéhez szól, hiszen a törvény végrehajtásáért a kormányzat felel, de hagyjuk későbbre. Tessék, Bazsa képviselő úr.

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én alapjában véve, és talán mi a szakmabeli tudósok véleményével azonos állásponton vagyunk, ez a törvény szükséges, úgy gondolom, hogy hasznos lesz, segíteni fog abban, amit célul tűzött ki. Olyan célokra gondolok, amelyeket a kormány képviselője szép logikusan elmondott, egyébként jobbára le is van írva az indoklásban. Én optimista volnék, hogy ez a

törvény akkor is segít, ha a végrehajtásában vannak és lesznek nehézségek, merthogy valóban sokszor nehéz a magyar nyelvben elképzelni, hogy hogyan mondjuk azt magyarul, amit az angol a maga nyelvében angolul mond, mert ő nem használ ám magyar kifejezéseket segítségül, hanem valamire ráfogja, hogy az most diszk vagy DVD, de a magyarban - ahogy elmondta Sági képviselőtársam - egy időben még gyerekként mi kornert rúgtunk, taccsot dobtunk, ofszájd volt, bekk volt, és manapság szögletet rúgunk, partdobás van, kéz van, les van, úgyhogy csak az a kérdés, hogy akarjuk-e, mert a les valamikor nem jelentette azt a magyarban, amit a futballban jelent, mert nem volt esetleg futball, vagy sokáig csak ofszájd volt és utána majd elkezdjük megszokni, a diszkből is lehet lemez vagy mágneses lemez vagy merevlemez vagy rugalmas lemez, én nem volnék ennyire pesszimista.
Kétségtelen, hogy a magyar vicceket, a pesti viccet sem lehet jól lefordítani más nyelvre, a „gut, besser, gösser” tényleg nehezen fordítható, azt gondolom, hogy valahol a rugalmasságot is meg lehet majd ez ügyben találni. Tehát nem hinném, hogy ezeken múlna a dolog.
Ami a törvény „nevét” illeti, én most magamnak most felírtam egy reklámmagyarító törvény elnevezést, nem hangzik jól, de vannak nálam szakértőbb és a magyar nyelvet jobban művelő, bíró tagjai is a bizottságnak és másutt is. Tehát azt gondolom, hogy ezt meg lehetne találni, mert ez valóban nem az, ami most így közszájon forog, és talán jó is volna időben, mert a státustörvénnyel is úgy jártunk, hogy rajta ragadt a státustörvényen az, ami nem lett belőle, és ez sem nyelvvédő törvény. Nagyon szimpatikusnak tartom, hogy tényleg nem kiszorító, úgy, ahogy Deme professzor úr mondta, mint mások esetében, hanem megenged minden mást, és én még azt is hozzátenném, hogy ha végrehajtják azért nagy hányadban, még egy kicsit tanítja is a magyar közembert, mert látja az idegen kifejezést és látja mellette a magyar kifejezést, és egy kicsit nyelvet is tanul. Hát miért ne tanulna ezen az úton is valamennyit, hátha. Sokakra ragad rá, ugyanakkor a zene is tanít, a popzene - vagy minek kell nevezni -, abból is rengeteget tanul a magyar fiatalság. (Dr. Pósán László: Főleg a harlemi rapzene!) Jó, mindegy.
Tehát én azt gondolom, hogy egyébként a végrehajthatóságot illetően itt van ez a nemdohányzókat védő törvény, azt is úgy, ahogy hajtjuk csak végre, de azért nem ártott, azt gondolom, hogy csak használt.
Azt vélem tehát, hogy érdemes mellette lennünk és inkább segítenünk. Azt azért hozzáteszem, hogy még fogok - vagy már alá is írtam - olyan módosítót benyújtani, ami a helyes magyar nyelvhasználatot realizálja vagy valósítja meg a törvényben - hogy ne a realizálást mondjam -, mert a cím maga, önmagában ezzel a töltelék „való” szóval idegesítő. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Jánosi alelnök úr, utána Dán képviselő úr.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Én magam is egyetértek a törvény céljaival, azzal az eszközrendszerrel, amit latba vet, bár nekem is vannak aggályaim a végrehajthatósággal kapcsolatban. Ezzel összefüggésben tennék fel majd kérdést.
Először azonban egy szubjektív megjegyzés. Én végtelenül sajnálom, hogy a törvény nem terjed ki a média nyelvére. Tehát azt gondolom, hogy a borzasztó furcsán magyarított reklámszövegek nagyobb kárt okoznak a magyar nyelvnek és az ízlésvilágnak, mint az idegen szavak, amelyek részben befogadottakká váltak már a magyar nyelvben, részben bizonyos rétegekben már ismertek.

Nem akarok példákat mondani, de ahogyan egynémely reklám magyar szavakkal, de nem magyar nyelven rombolja a társadalom nyelvi érzékét, az valami egészen tragikus. Azt gondolom, érdemes lenne majd végiggondolni, hogy ilyen irányba milyen feltételekkel és milyen eszközrendszerrel lehet továbbvinni ezt a törvényi kezdeményt.
Az aggályaim, amivel kapcsolatban a kérdést szeretném feltenni. Felvetődött-e az előkészítő tárgyalások során az anyagi következmény-rendszere ennek az egész törvénynek? Tudniillik mindannyian gondolhatjuk, hogy nem kicsi anyagi terhelést jelent ez azoknak, akikre a törvény hatálya vonatkozni fog. Nem egyszerűen egy bolt feliratának átfestése tartozik ide, hanem gondoljunk az olyan reklámfelületekre, például szabadtéri reklámhordozókra, mint a tűzfalakra festett hatalmas reklámfelületek. Vagy gondoljunk a bérházak tetején álló, óriási kiterjedésű reklám-, neonreklám-feliratokra! Ezek levétele, átírása, újraszabása azért, azt gondolom, nem kis költséggel jár. Felvetődött-e ez az előkészítő tárgyalások során?
De felvethető az anyagi következmény a reklámozó cégekkel kapcsolatban is. Tudniillik mindannyian tudjuk, hogy a televíziókkal, rádiókkal a nagyobb cégek nem egy-két hónapra, meg nem is mindig egy évre kötnek szerződést, hanem hosszabb időtávú keretszerződéseket kötnek, és már az előre elkészített reklámokat fogadja be a televízió, rádió, amelyek adott esetben még 120 nap múlva sem fognak megfelelni azoknak az előírásoknak, amelyeket a törvény megfogalmaz. Ebben az ügyben végigmentek-e a tárgyalások? Felvetődtek-e ezzel kapcsolatban aggályok vagy kérések? Futott-e be ilyen jelzés a minisztériumhoz? Mert lehet, hogy ez későbbi, a törvény alkalmazása során előálló konfliktusok forrásává válik majd.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dán képviselő úr, parancsoljon!

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon-nagyon jónak tartom az elgondolást és ezt a törvényjavaslatot, pontosan azért, mert úgy érzem, hogy az a globalizációs folyamat, amely megindult és amelyet nem tudunk megállítani, azt a veszélyt rejti magában, hogy hosszú évek vagy évszázadok távlatában a magyar nyelv sorsa esetleg megpecsételődhet. Úgy érzem, hogy ahol meg lehet fogni ezt a folyamatot, az a terület pontosan a reklám-, üzletfeliratok területe, ezeknél lehet megfogni, nagyon sok egyébnél nem.
Nagyon sajnálom, hogy a két professzor úr nincs teljesen azonos állásponton. Lehet, hogy én részrehajló vagyok, nekem a Deme professzor úr hozzászólása és bevezetése nagyon tetszett. Valóban, a Kárpát-medence huzatos, de ahogy elindultunk az Etelközből és végigjöttünk az utunkon, nagyon sok idegen eredetű szó ragadt meg a nyelvben, amely a mai napon már magyarnak számít. Az előttem hozzászólók már mondták, hogy amikor nagyobb volt a német hatás, akkor a németből jött át nagyon sok szó, amely - nem tudom szebb kifejezéssel mondani: - honosult. A mai időszakban, amikor a középiskolai oktatás is meg az egyetemi, főiskolai nyelvoktatás is az angol irányába megy el, egyre több angol szó telepedik meg a nyelvünkben. Véleményem szerint - mert nekem mint vidéki képviselőnek az egyszerű emberek véleményét is képviselnem kell - valóban úgy van, hogy ha egy egyszerű, falusi ember bemegy a városba, nézi az üzletkirakatokat és üzletfeliratokat, valóban nem tudja, miről van szó, nem beszélve arról, ha bejön a fővárosba, nem beszélve arról, ha elmegy az ország egy-két üdülőnegyedébe. Véleményem szerint pontosan ezekkel a dolgokkal kell megőriznünk a magyarságunkat. Hogy ez a törvénytervezet hogy lesz végrehajtható, azt én a szakemberekre bíznám.

Ugyanígy feltehetném a kérdést a minisztérium képviselőjének, hogy a Deme professzor úr által felvetett anyanyelvápolás szervezeti formáját hogy lehetne megőrizni, mert a két és fél ember, aki erre felügyel - ne vessen rám senki követ! -, a 15 millióhoz képest viszonyítva véleményem szerint nagyon kevés.
Már felvetették itt és én is csatlakozom ehhez, a cégbejegyzések - ha jól tudom, ’88-ban jelent meg a társulási törvény, akkortól lehetett kft.-t, bt.-t meg a csoda tudja mit alapítani - ügye. Olyan fantázianevű cégek jöttek létre, amelyekről valóban minden elmondható, csak az nem, hogy magyaros a hangzásuk vagy hogy a magyar nyelvből eredeztethetők. Véleményem szerint ha visszamenőleg nem is, de egy bizonyos hatálybalépési időponttól kötelezővé kellene tenni, hogy csak magyaros hangzású cégnevek legyenek. Ugyanez van - lehet, hogy más pályára megyek, és ezért megint követ dobnak rám - például a családi utónevek vonatkozásában, néha olyan utóneveket hallok én is, pedig úgy érzem, az átlagosnál tájékozottabb vagyok és az átlagosnál nagyobb a kitekintésem, hogy nekem is gondolkodnom kell, hogy az illető kisgyermek, aki megszületett, fiú vagy lány, egyáltalán honnan származtatható az az utónév, amelyet a gyereknek adtak. Sajnos a társadalom egészére jellemző - bár most megint volt egy más tendencia is -, hogy igyekeznek furcsa és valóban a magyar nyelvtől, a magyar hagyományoktól idegen utóneveket adni, és ez valóban veszélyezteti a mi magyarságunkat is. Én személy szerint szerencsés vagyok, mert mindig egyetértésben voltam a feleségemmel, én magyaros nevű utóneveket adtam a gyerekeimnek. Úgy érzem, hogy az utónevek vonatkozásában van olyan magyar hagyomány, hogy az embernek akárhány, tíz vagy tizen-valahány gyereke születik is, akkor is tud a magyar tárból választani.
A végrehajtás tekintetében pedig megint az apparátusnak, a minisztériumnak kell megnéznie, mennyire lehet ezeket végrehajtani. Természetesen egy-egy törvény annyit ér, amennyit végre lehet belőle hajtani, de mindenféleképpen azt kell mondanom: a dohányzásról szóló törvénnyel kapcsolatban is az a helyzet, hogy amennyit végrehajtunk, annyit ér, millió trükk van arra, hogy hogy játsszák ki, úgyhogy azt hiszem, ez a kérdés a végrehajtáson fog múlni. Én maximálisan támogatom az elgondolást is, a javaslatot is, és remélem, hogy ebből egy nagyon jó törvény születik, amely mindannyiunk javára, a magyarok javára, a mi közérzetünk javára és - mert a mi egyik fontos kincsünk, amit nem lehet forintosítani - a magyar anyanyelvünk javára szolgál. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Balczó képviselő úr!

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! A MIÉP-képviselőcsoport nevében szeretném előrebocsátani, hogy támogatjuk ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára bocsátását, meg is fogjuk szavazni ezt a törvényt, annak ellenére. hogy a magyar nyelv, az anyanyelv védelmének csak egy szűk területét érinti, és még ezen a téren is kétségeink vannak a megfelelő érvényesülés kapcsán. Ki merem mondani: igen, a magyar nyelv védelmére szükség van. Többször felemeltük a szavunkat ebben a kérdésben. Már 1999-ben javasoltuk, hogy törvényi szinten történjen meg a magyar nyelv védelmének a szabályozása, akkor az illetékes államtitkár elzárkózott ettől - mint tudjuk, ezek szerint az Akadémia álláspontja is egybeesik ezzel.
Azért merem kimondani minden további nélkül, hogy a magyar nyelv védelmére szükség van, mert annyira azért tisztában kell lennünk saját magunkkal, a kisebbséginyelv-használat magyarországi támogatásával, hogy természetesen tudjuk:

ez nem olyan nyelvtörvény, mint amilyen néhol a környező országokban van, amelyből teljesen egyértelmű, hogy miközben az államnyelv védelmét jelenti, ugyanakkor a kisebbségi nyelvhasználat ellen irányul. Ennyire azért - nem mondom, hogy büszkék tehetünk, de - tisztában lehetünk azzal, hogy Magyarországon a kisebbséginyelvhasználatnak nem az akadályozása, hanem az ösztönzése van, éppen ezért merhetjük talán mondani: igen, a magyar nyelv törvényi védelmére is szükség van.
Ahogy az többször elhangzott, ez a javaslat nem kirekesztő - néha már úgy érzem, ez a „kirekesztő” lett az utóbbi időszak azon bűvszava, amely nélkül nem is lehet megállapítást tenni (Derültség.), holott miről van szó? A globalizmust nyilvánvalóan különböző módon lehet megítélni, de egyben talán mindenki egyetért: a globális tömegkultúra ellen fel kell lépni. Hadd hivatkozzak Ankel Géza professzorra, akinek a Népszabadságban jelent meg - talán egy éve - egy írása „A világ anglo-amerikai magánosítása” címmel, amelyben a legerősebb fegyvernek pontosan a nyelvhasználatot tekintette, az egyes nemzetek nyelvének a megszűnését pedig az anglo-amerikai magánosításnak a fő eszközeként jelentette meg. Ma már szinte ott tartunk - de ez természetesen nem kirekesztő, megmaradhat az anglo-amerikai szóhasználat -, hogy tulajdonképpen elnézést kell kérni azért, hogy itt, ma Magyarországon második nyelvként megjelenhet egy reklámban vagy egy üzlet feliratán a magyar nyelv. Egy kissé ironikusan, de végül is itt tartunk, hogy örüljünk annak, hogy erre lehetőség lesz. Egyetértek azzal, hogy rendkívüli hiányossága ennek a törvénynek, hogy a média nyelve, amin nevelkedik a többség, az nem lesz szabályozva, de talán a reklámok területén azért nyilván az elektronikus médiában megjelenő reklámokra ez nyilván vonatkozni fog. Tehát a holland nagy cég - nem akarok reklámot csinálni - nem olyan reklámmal jelenik meg, hogy egyetlen magyar szó sincsen benne. Tehát azért ilyen téren nyilván bízunk benne, hogy a médiában is megjelenik.
Az anyanyelvi testület létrehozása rendkívül fontos lenne, mértékadó személyiségekkel, mert valóban azon túl kell lépni, amit ez az egyébként hasznos törvényjavaslat megcéloz. Hogy ennek az érvényesülésével kapcsolatban miért van esetleg aggályunk, az a következő.
A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényt nemrégiben módosította az Országgyűlés. Tulajdonképpen ez az a jogszabály, ahol tételesen szerepelnek azok a területek, ahol adott esetben a magyar nyelv használatát biztosítani kell. Itt, e törvényjavaslat tárgyalása során akkor fel sem merült ilyen szempont. Tehát egy ilyen 6 paragrafusos törvényjavaslatnál az embernek az a kétsége merül fel, hogy a megfelelő kodifikálások hiányában nem megint a jogállamiságnak abba a helyzetébe kerülünk, ahol büszkék lehetünk, hogy vannak törvényeink, de a törvényeknek a megvalósítására, ha tetszik a jog eszközeivel való kikényszerítésére vajon lesz-e eszköz? Ehhez pedig nagyon szorosan kapcsolódik az a kérdés, ami itt felmerült: a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a szerepe, lehetősége. Laikusként nyilvánvalóan én nem is kívánok olyan kérdésbe beleszólni - ehhez kell a szakember -, hogy mi az a jövevényszó, ami természetesen, főleg szakkifejezés, felesleges, indokolatlan lenne most áttérni a windows operációs rendszerről az ablakok operációs rendszerre, de talán ahol csak az van kiírva, hogy second hand, vagy feeling, és a feelingen kívül már a megfelelő helyes magyar szót már nem is használjuk, nyilvánvalóan itt nagyon fontos, hogy legyen az a törvényileg meghatározott, mértékadó intézmény, amely ilyen kérdésekben dönthet.
Sajnos, ezt a nyilatkozatot elolvasva, amire köszönöm, hogy felhívta a figyelmünket, az merül fel, hogy adott esetben a két és fél ember rendkívül kevés

ehhez a feladathoz, de adott esetben, és ha ilyen a felfogás, a két és fél is sok. Tehát ez egy nagyon nehéz terület, ha nincs meg egy konszenzus abban a kérdésben, legalább az anyanyelvvel foglalkozó, erre hivatott szakemberek között, hogy akkor mi is legyen az a cél, ahogy a nyelvet védeni kell.
Tehát még egyszer mondom: támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, de ez a mostani hozzászólás-sor is tulajdonképpen azt vetette fel, hogy mennyi teendőnk van még, akár ennek a bizottságnak is, hiszen mi oktatási és tudományos bizottság vagyunk, tehát megint csak arra utalhatok, hogy ha a munkaprogramot itt jóvá fogjuk hagyni, esetleg felmerül az a kérdés - ha a mai ülésünkön hagyjuk jóvá, területünk kiterjed a tudományos területre -, hogy vajon a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének helyzete is adott esetben egy megvizsgálandó kérdés lehet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Révész alelnök úr, utána Csige képviselő úr.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az lenne a felvetésem, hogy tulajdonképpen az eddigi felszólalók között úgy látom, többé-kevésbé konszenzus van abban, hogy ezt a törvényt talán ki lehetne egészíteni a médianyelvre vonatkozóan is. Azt kell mondanom, hogy megfontolandónak tartanék egy többpárti javaslatot erre vonatkozóan, tehát hogy külön paragrafussal egészítsük ki a törvényt, vagy az oktatási bizottság tegyen egy javaslatot erre vonatkozóan. Hogyha meg tudjuk oldani ennek a dolognak a kodifikálását, egészítsük ki, itt van három paragrafus, egy negyedik paragrafust én a magam részéről szívesen tudnék támogatni a médianyelvre vonatkozóan. Úgy is tudnám támogatni egyébként, hogy az oktatási bizottság tegyen egy ilyen javaslatot.
A feladat nem egyszerű, tehát én próbáltam belegondolni. Tehát nem egyszerű egy ilyen kérdést röviden kodifikálni, ezzel kapcsolatban lenne a kérdésem, hogy látnak-e erre valamilyen lehetőséget, hogy ez rövid határidőn belül módosító javaslatként bekerülhessen a törvénybe, megfogalmazzanak a törvény előkészítői valami olyasféle javaslatot, ami koherens a törvényjavaslattal, a törvény szellemével, és azt a hatást, amit pártállástól függetlenül kívánatosnak tartunk, segítené elérni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Csige képviselő úr.

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartom, támogatom. Természetesen nem tartom tökéletesnek, javítható, egészen tökéletes akkor sem lesz, mégis szükséges. Tökéletesen végre nem hajtható, annyira nem szankcionálható a dolog, de alapvetően végrehajtható lesz, ezért érdemes elfogadni ezt a törvényjavaslatot a korrekciókkal együtt - hogy én is használjak egy idegen szót. Azt gondolom, hogy nem is érdemes túlterjeszkedni a jelenlegi határokon ebben a törvényjavaslatban. Máskor, más közelítésben a magyar nyelv ügyében vagy egyéb ügyben, nyelvhasználat kérdésében természetesen lehet majd törvényjavaslatokat előterjeszteni, elfogadni, de ha túlzottan kinyitjuk a dolgot és beeresztünk mindent, akkor félő, hogy elveszítjük azt is, ami már megvolt ebben a törvényjavaslatban.
Egyébként indokolt minden olyan figyelmeztetés, amely a mai viszonyok között a nyelvromlás veszélyeire, fenyegetettségre utal, de azért a nagyharangot nem kell még húzni. Volt már a mi történetünkben nagyon sokszor olyan helyzet, hogy a

magyar nyelv ettől a jelenleginél nagyobb fenyegetettségnek volt kitéve, és a nép mégis megőrizte ezt a nyelvet mindnyájunk számára, merthogy az a bizonyos nép mégiscsak bölcsebb, mint a jog, a kormány - az akármikori kormány, tehát itt nem egy konkrét kormányra gondolok - vagy éppenséggel mint mi, parlamenti képviselők.
Úgy gondolom, hogy sem a latinizmus időszakában, sem a német korszakban, sem az orosz nyelv betüremkedése idején nem történtek olyan végletes károk, amelyeket a nép ki ne hevert volna. Egyéként pedig úgy gondolom, hogy ezt a kis törvényt jól meg kell csinálni, és amit jól megcsináltunk, azt jól kell végrehajtani, és akkor az sikeres tesz.
A média- vagy az egyéb irányba való kiterjesztése a dolognak nekem mindjárt azt juttatta eszembe, hogy például a parlamentre is lehetne egy ilyen nyelvhasználatot kiterjeszteni, mert csuda szövegek hangzanak el ott olykor, meglehetősen magyartalan fogalmazásban. Tehát nem lehet a végtelenségig terjeszteni ezt a törvényt, de ez jellegénél, természeténél, láthatóságánál fogva figyelemirányító, és ezért hasznos törvény lehet, ezért érdemes megcsinálni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Sáringer képviselő úr.

DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az elmúlt félévben két magyartanár keresett meg engem: egy nyugdíjas magyartanár és egy aktív magyartanár a fogadóóráim alkalmával.
Az egyik azt mondta, hogy tessék végigsétálni a keszthelyi főutcán és megnézni a reklámokat, azon kívül az üzletek fölött elhelyezett cégtáblákat. Talán hármat ha talál magyar nyelvűt. Az aktív magyartanár pedig azt mondta, hogy jó, jó, hogy angol nyelven ki vannak írva ezek, például egy hónappal ezelőtt Easy Club nyílt ott a főutcán, mert azt mondja, hogy az iskolában legtöbben angol nyelven tanulnak, és így játszva egy-két szó rájuk ragad vagy élővé válik bennük, ha addig mondjuk holt nyelvtudásuk is volt. Én azért örülök nagyon ennek a törvénynek, mert ez expressis verbis kimondja, hogy az angol vagy idegen nyelvű felirat alatt meg kell jelennie a magyar nyelvű szövegnek is. És ha ezt országosan végre tudják hajtani, akkor, én azt hiszem, egy nagy lépést tettünk előre. Ez egy nagyon fontos törvény. Tessék végigmenni a Rákóczi úton Pesten, szinte alig van már magyar nyelvű felirat az üzletek felett! Úgyhogy mindenképpen egy fontos törvényről van szó, amelynek a végrehajtása csak segít a magyar nyelv megőrzésében. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e egyéb észrevétel? Tessék, parancsolj!

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Pusztán csak egy mondatot szeretnék hozzátenni ehhez az egészhez: azt, hogy ameddig mi itt a konszenzusra törekszünk addig, azt hiszem, a saját házunk táján is kell egy kicsit söprögetnünk - (Révész Máriusz közbeszólására:) nem terád gondoltam (Derültség.), félreértés ne essék! -, mert bizony a mi szóhasználatunkban is elég sűrűn előfordulnak olyan szavak, amelyeknek van szép magyar megfelelője.

ELNÖK: Köszönöm. Akkor kérem szépen dr. Vágvölgyi Péter urat, a kormány képviselőjét, hogy reagáljon az elhangzottakra.

DR. VÁGVÖLGYI PÉTER (Igazságügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megpróbálok mindenre reagálni.

Az első a cím kérdése. Igen, itt nagy volt a dilemmánk, hiszen nagyon egyszerű lenne ezt „nyelvtörvény”-nek nevezni, de pont az a mögöttes tartalom, az a kirekesztő jelleg, ami általában a nyelvtörvényekre jellemző, volt az, amely miatt megpróbáltuk precízen megjeleníteni a címben, hogy miről szól ez a törvény, tehát se többről, se kevesebbről nincs szó. Ez valóban nem szép meg nem feltétlenül egyszerű megfogalmazás, ugyanakkor úgy éreztük, hogy miután ez fejezi ki azt a tartalmat, amit a törvény magában hordoz, tehát szakmai szempontok miatt ezt a címet tartottuk indokoltnak. Ettől függetlenül természetesen ha erre van egy egyszerűbb kifejezés, amely nem félreérthető, akkor a médiában és az erről való tárgyalás kapcsán azt nyilván meg lehet találni, de mi úgy gondoljuk, hogy jó lenne, ha mindenképpen ez maradna a címe, mert a jogi, szakmai kritériumoknak és magának a tartalomnak ez felel meg, sajnos ennél rövidebbet, egyszerűbbet mi legalábbis nem találtunk.
Ami nagyon hangsúlyosan felvetődött a hozzászólásokban, az tulajdonképpen egyrészt az, hogy a hatálya miért erre a körre terjed ki, miért nem terjeszkedik túl bizonyos tekintetben az itt megjelölteken, illetőleg a végrehajthatóság problematikája merült még fel. Úgy érzem, ez a két dolog nagyon szorosan összefügg egymással. Egyfelől ennek a törvénynek a célja az, hogy az az alkotmányos alapjog, amely a közérdekű információk anyanyelven való befogadását jelenti, megvalósulhasson, tehát mi gyakorlatilag azt szerettük volna elérni: az állampolgár tudja, hogy az az üzlet, amelybe betér, mivel foglalkozik, és sorolhatnám, hogy a reklámnál is tudja, mit reklámoznak és miért, hogy annak a valaminek milyen előnyös tulajdonságai vannak. Ez a vezérfonal, amelyre a törvényjavaslatot feltűztük. Az összes többi, ami ezen túlmutat, már nem szorosan ehhez kapcsolódik, és valóban úgy van, hogy a sort gyakorlatilag a végtelenségig lehetne folytatni: a médianyelv, adott esetben a parlamenti nyelvhasználat, és a többi, de az már egy másfajta megközelítés, hogy mennyire magyarosak és közérthetőek azok a kifejezések, amelyeket használnak. A másik rész, az, amire szintén nem terjed ki a szabályozás, ezekre a dologra azért nem terjed ki, mert például van rá szabályozás. Azt hiszem felmerült itt a jogalkotás, a jogszabályok nyelvezete - a jogalkotási törvény nagyon világos előírásokat tartalmaz a tekintetben, hogy a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan, egyértelműen kell a jogszabályokat megszövegezni, a végrehajtás során persze nyilván itt is vannak problémák, ezt nap mint nap tapasztaljuk. Felmerültek itt az utónévhasználattal kapcsolatos problémák is - erre is van egy megfelelő eljárási rendszer, amely szerint külön engedély kell például bizonyos fel nem sorolt utónevek alkalmazásához, tehát ez a kérdés is szabályozott.
Mi a magunk részéről a médiával kapcsolatos kiegészítést szakmai szempontból nem tartanánk aggálytalannak, tehát a törvényjavaslat jelenlegi hatályát ezen elvek alapján gondoltuk felépíthetőnek, és ez érzésünk szerint túlmenne ezen. Annyiban természetesen persze a médiára is vonatkozik a szabályozás, hogy a médiában megjelenő reklámokra is kiterjed a hatálya, ahogy az már szintén felvetődött az előzőekben. Ugyanakkor - hogy a gyakorlati végrehajtás oldaláról közelítsük meg a dolgot - erőteljes kétségek fogalmazódtak meg itt a tekintetben, hogy ez a viszonylag szűk körű hatály végrehajtható-e egyáltalán; nyilvánvalóan még erősebb kétségek lennének megfogalmazhatók abban az esetben, ha a hatálya még további tágításra kerülne, ráadásul nem is egyfajta elgondolás mentén, hanem tulajdonképpen a mostani szabályozási motívumokat kitágítva, tehát egyfajta logikai törés is lenne véleményünk szerint az ilyenfajta kitágítás.

A végrehajtással kapcsolatban azt szeretném még elmondani, hogy természetesen nem venném magamnak a bátorságot, hogy minősítsem: a két és fél fő

elég vagy sem a gyakorlati végrehajtásra. Amit ezzel kapcsolatban el tudok mondani, az tulajdonképpen az, hogy egyrészt nyilvánvaló: ha van egy törvényi előírás, egy törvényi kötelezettség, akkor azért feltételezhető az, hogy az érintettek jelentős része eleve úgy fog eljárni a jövőben, hogy azok a bizonyos vitás esetek, amelyek felmerülhetnek, lehetőleg ne merüljenek fel, tehát lehetőleg olyan kifejezést találjunk, amelynél ez a vita talán kevésbé éleződhet ki; ez egyébként saját magának is érdeke, hiszen egy ilyenfajta eljárás tulajdonképpen esetleg elhúzhatja azt az időt, amikor az üzletfelirat, s a többi, kikerülhet. Másfelől e tekintetben a Tudományos Akadémiával is egyeztettünk, a Tudományos Akadémia főtitkává üdvözölte ezt az elképzelést, a maga részéről a konkrét megoldást is, és mi ezt gyakorlatilag elfogadtuk, hiszen a szakmai kompetencia e tekintetben nyilvánvalóan nem nálunk van. A gyakorlat - miután a puding próbája az evés - természetesen cáfolhatja azt, hogy alkalmas-e ez a testület erre vagy sem, de azt hiszem, mielőtt a Tudományos Akadémia ezt az állásfoglalást állta volna, nyilván megvizsgálta a kérdést. Természetesen nyilván más megoldások is elképzelhetők a végrehajtás tekintetében, de mi ezt találtuk olyannak, amely a szakmai színvonalat gyakorlatilag biztosítja, és az ez ügyben legkompetensebbnek tűnő testület mondta azt, hogy ezt a gyakorlatban el tudják látni.
A végrehajtás, illetőleg ennek költségvonzatai, a képviselő úr azt kérdezte, hogy felmerültek-e ezek a kérdések az előkészítés során. Igen, felmerültek, olyannyira, hogy ezek az átmeneti rendelkezések próbálják ezt a nyilván valós problémát valamilyen szinten oldani. Egy differenciált szabályozásról van szó, hiszen külön van a reklámokra és külön van az egyéb feliratokra. A reklámok egy részénél talán azért kijelenthető az, hogy elég gyorsan avulnak, tehát az a 4 hónap a reklámok egy bizonyos részénél talán megoldja ezt a problémát, a többinél nyilvánvalóan felmerülhetnek ilyen költségek. Nagyon nehéz megbecsülni, hogy ezek adott esetben, egy-egy reklám kapcsán milyen költségek, a költségek a végtelenségig szóródhatnak. Ugyanez vonatkozik a többi közérdekű közleményre is, ahol egy még hosszabb határidőt adtunk pont amiatt, hogy a megfelelő költségek előteremthetőek legyenek. Nagyon visszafogott volt a szabályozás a tekintetben is, hogy minőségi követelményeket, hogy milyen módon, milyen díszes kivitelben és egyéb, tesznek ennek eleget, pont azért nem írtunk elő, hogy a költségek annak függvényében alakuljanak, amilyen a teherbíró képessége az adott érintettnek. Amit ezzel kapcsolatban még el tudok mondani, az az, hogy sem a Reklámszövetség részéről, sem az önkormányzati szövetségek részéről nem kaptunk olyan jelzést, amely a felmerülő költségek miatt végrehajthatatlannak ítélte volna a javaslatban foglaltakat. Ilyen szempontból ennyit mérlegeltünk az előkészítés során.

Azt hiszem, ezek voltak a leglényegesebb dolgok, amelyek itt felmerültek. Ha valamit kihagytam volna, elnézést kérek, és persze nyilván reagálok rá, amennyiben azt szükségesnek ítélik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság két alelnöke javasolta azt, hogy fontoljuk meg a médianyelvezetre való kiterjesztést. Azt kérem a bizottság két alelnökétől, hogy akkor egyeztessenek ebben az ügyben, és ha van olyan javaslat, amely mögé a bizottság oda tud állni, akkor azt a következő bizottsági ülésre készítsék elő, az esetleg bizottsági módosító javaslatként is megfogalmazható lesz. Ez az egyik.
A másik: magam is ösztönösen kerestem a rövidített formát, én „nyelvvédelmi törvény”-nek vagy „nyelvhasználati törvény”-nek neveztem - tudom, ezek sem pontosak, de keressük tovább a megfelelő kifejezést -, mert valóban nem nyelvtörvényről van szó, az az én értelmezésem szerint jóval több. Nem is attól tartok,

hogy erre esetleg hogyan reagálnának, hanem azt gondolom, jóval több lenne egy ilyen törvény, hiszen korábban, más formában ennek a lehetősége is felmerült.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, van-e valakinek még észrevétele? Ezt követően döntenünk kell, hogy alkalmas-e általános vitára ez a törvénytervezet. Tessék, Jánosi alelnök úr.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Egy problémára nem hallottam igazi reagálást, illetve elfogadható javaslatot, hogy tudniillik a törvény utal az Akadémiára, a Nyelvtudományi Intézetre, amelyről most kiderült számunkra, hogy egyszerűen semmiféle feltételt igazából nem biztosított annak a feladatnak az ellátásához, amit rögzít a törvény. Azt gondolom,hogy erre valamilyen választ adni kell, akár a törvény keretei között, akár egyéb formában, mert ez is egy olyan költségvonzat, amit meg kell jeleníteni valahol, és ha feladatot ad a törvény valamely testület számára, akkor azt gondolom, általános elv, hogy akkor ahhoz a forrást is biztosítani illik.
Tehát ebben azért szeretném még a kormány álláspontját megismerni, mielőtt továbbmegyünk.

ELNÖK: Köszönöm. Tessék!

DR. VÁGVÖLGYI PÉTER (Igazságügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Itt félig-meddig én már utaltam erre, tehát az Akadémiával egyeztettünk, az Akadémia részéről nem merült fel olyan plusz költségigény a végrehajtás kapcsán, mely többletforrásokat igényelt volna, tehát a jelenlegi költségvetési keretek között az Akadémia nyilvánvalóan ezt megoldhatónak tartotta, tehát nem merült fel ezzel kapcsolatban igény.

ELNÖK: Tehát az Akadémia vezetése adott egy garanciát ezek szerint, amelynek el kell jutni a megfelelő bizottsági szintekre. Köszönöm vendégeinknek is, hogy részt vettek a bizottsági ülésen. Dán képviselő úrnak mondom talán azt, hogy nincs, én legalábbis nem éreztem ellentétet a két megszólalásban. Nyilván Balázs Géza tanár úr talán az idő kímélete miatt is próbált meg röviden fogalmazni. Nagyon tisztelem mindkettőjük életművét, illetve kibontakozó munkásságát. Köszönöm szépen, hogy elfogadták meghívásunkat.
Tisztelt Bizottság! Döntenünk kell. Aki támogatja, általános vitára alkalmasnak tartja a törvénytervezetet, kérem, kézfeltartással jelezni szíveskedjék! (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag támogatja a bizottság az általános vitára történő alkalmasságot.
Megkérdezem, hogy ki az, aki a bizottság véleményét fogja majd közvetíteni, megfogalmazni?

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Én javaslom elnök urat.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Ez egy végtelenül racionális megoldás, hogy elnök úr képviselje a bizottságot.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a bizottság véleményét, illetve az elhangzott vitát fogom majd tolmácsolni. Ezzel lezárom ezt a naprendi pontot. Egy rövid szünetet tartunk. Köszönöm szépen a kormány képviselőjének a munkáját. (Zaj, közbeszólásuk: Nem kell szünet, ne tartsunk!)