Az anyanyelv kertésze

Grétsy László 75 éves

Népszabadság • Munkatársunktól   • 2007. február 13.

 


Kép: Kovács Bence

Egy vascikkeket javító üzem saját óvodája volna a vasszervizóvoda. Meglehet, ilyen intézmény a valóságban nincs, de miért ne lehetne ilyen szó. Grétsy László nyelvész egyik kedvence egyébként, érdekessége, hogy németül, magyarul, franciául és oroszul is szerepel benne a víz szó.

Második legkedvesebb szava a szóhasadás, ez ugyan nem rejt meglepetéseket, ám részint saját leleménye, részint pedig 700 oldalas kandidátusi értekezésének kulcsszava. Erről szól ugyanis: a szóhasadás egy kevéssé ismert szóalkotási mód, melynek lényege, hogy egy szó hangalakja kettéválik: vacak és vacok, doboz és toboz.

Budán született, Pesterzsébeten nőtt fel, a gimnáziumban arról ábrándozott, hogy költő lesz. Tanulmányait a bölcsészkaron folytatta, 1958-ban nyelvtörténészként az MTA Nyelvtudományi Intézete főmunkatársa lett, 1971-ben Lőrincze Lajostól átvette a magyar nyelvi osztály vezetését, másfél évtized múlva már az ELTE Tanárképző Karán a magyar nyelvtudományi tanszéket vezette, onnan ment nyugdíjba 1998-ban. Eközben számos fontos nyelvművelő könyvet írt, és nyelvművelőként megjelent a Magyar Televízió képernyőjén is. Álljunk meg egy szóra! kérte, és mi megálltunk, mert bölcs volt, szelíd és hiteles.

Foglalkozott a tömegkommunikáció, a hivatalos, valamint az irodalmi nyelv és a nyelvi illem kérdéseivel, de foglalkozott nyelvi játékokkal is. Azt szokta mondani: a cél mindig ugyanaz: elérni, hogy anyanyelvi tudatunk erősödésével nemzeti tudatunk is erősödjék. Tekintve a mind pongyolább és silányabb közbeszédet, az írott és elektronikus sajtó egyre igénytelenebb nyelvezetét, a magyarságukkal harsányan tüntető politikusok gyötrelmes nyelvi fordulatait, elégedett nemigen lehet. És nyelvművelőként, vagy ahogy olykor fogalmaz, a nyelv kertészeként nem is az. Azt szokta mondani, a növény és az anyanyelv persze kertész nélkül is megél, csakhogy akkor kusza lesz, elvadult és fertőzött. Márpedig a magyar nyelv mostanában éppen ilyen. De ez nem a ma 75 éves Grétsy Lászlón múlik. Ő felettébb kitartóan gondozza, gyomlálja, nyesegeti a vadhajtásait, védi a kártevőktől. Azért szöszmötöl a "kertben" ilyen kitartóan, hogy senki ne tévedjen el benne, és senkit ne sértsenek az elvadult indák, tüskék. Otthon érezze benne magát mindenki.

Még a vasszervizóvoda apróságai is.(T. Z.)