Gyors beszédtempó, ironikus megfogalmazások, divatkifejezések, "éneklő" hanglejtés - ilyennek ismerjük a kereskedelmi rádiók hangját. Balázs Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem mai magyar nyelvi tanszékének vezetője állítja: a kulturális közeg változásával szükségszerűen változik a munkatársak nyelvhasználata.
Az országos kereskedelmi rádiók műsorának nagy részét popmuzsika tölti ki, a zeneszámok közötti szünetben hallható szöveg pedig mintha egy egészen más világból származna, mint az, amit a hagyományos rádióműsorban megszokhattak a hallgatók.
- Ezeknek a rádióknak a műsora lázadás a hivatalos kultúra és túlszabályozott életmód ellen - mondja Balázs Géza egyetemi tanár. - Természetes, hogy a bevett, hagyományos - és általuk tűrhetetlenül unalmasnak tartott - nyelvhasználat ellen is tiltakoznak gyors beszédtempójukkal, ironikus megfogalmazásukkal, divatkifejezésekkel, "éneklő" hanglejtésükkel. És "hallhatóan" jól céloznak: ezzel az attitűddel eltalálják azt a korosztályt, amely szinte kizárólagosan az ő műsoraikat hallgatja.
Balázs Gézának nincs kifogása a normatívtól eltérő, kötetlen beszédstílus ellen, bár zavarja, hogy ez a kötetlenség válik közösségi mintává. Nem tartja jónak, hogy az egyeduralkodóvá váló köteletlen, "laza" beszédmodor miatt a fiatalok nem sajátítják el a nyilvános nyelvhasználat emelkedettebb változatát.
- Megszűnik az a minta, amelyet régebben a rádió nyújtott - szögezi le a nyelvész. - Semmi baj nem volna, ha váltogatnák a nyelvhasználati módokat, többféle stílust mutatnának be. A mai magyar kereskedelmi rádiózás azonban "egyenhangon" szól és "műfajsintér". Csak egy műfaj van, a magában beszélő vagy a hallgatóval beszélgető riporteré. Ráadásul mindent áthat az irónia, ami legfőképpen a hallgató folyamatos provokálásában nyilvánul meg. Nem kívánnak vele igazából beszélgetni, csak a pénzét akarják.
Ugyanakkor a kötetlen társalgási nyelvnek megvan az az előnye, hogy az új kifejezések gyorsan utat törnek maguknak, a változó kor változó nyelvhasználatot kíván meg: vannak terjedő szavak és kifejezések, amelyet élvezettel fogad a nyelvész. Ott van például a "bekattan": egyrészt "beugrik", "eszébe jut", másrészt "belebolondul", "mániákussá válik" értelemben. A szleng a nyelvújítás, a nyelvi kreativitás fontos terepe. Ide tartozik a "nagyon jó" értelmű "király" vagy "sirály", vagy amit Balázs Géza a héten hallott először: "ez nagyon rakkendroll volt".
- Az olyasmit viszont el kellene kerülni, hogy "a rendőr eliminálta a kutyát" - sorolja feljegyzéseiből. - Ebből ugyanis nem tudjuk meg, hogy mi történt az oktalan állattal. (Utánajártam: lelőtték.) Az is nívótlanságra utal, hogy a szinonimakészlet bizonyos területeken egy-két szóra szűkül: már nincs "feladat" vagy "tennivaló", csak "kihívás", nem lehet a lehetőségre másként utalni, csak az "akár", "akármi is lehet" bevetésével. Sokszor a szavak eredeti jelentésárnyalatát is eltüntetik, ma már a tragédia is "köszönhető" valaminek, "diszkriminációt élveznek", sőt: "a gyerekeknek játék témában örömet akarnak okozni karácsonykor".
A nyelvész leszögezi, hogy nem ellensége az ironikus beszédnek, a maga helyén nagyon is alkalmazhatónak tartja. A kereskedelmi rádiózás ilyen terep, de működtetői ne feledkezzenek meg soha kulturális és nyelvi felelősségükről. Ahogy ma ők beszélnek a rádióban, úgy fognak holnap velük (velünk) beszélni az utcán, a boltokban. Nehéz eldönteni, hogy puszta irónia vagy a beszédkészség hiánya fedezhető-e föl az ilyen mondatokban: "A mai nap az időjárás tekintetében kihívásokkal küszködik".
Annak viszont nem örül, hogy nem törődnek a szép beszéddel, kevés a jó orgánumú közreműködő, kevés a "gondolat" és a helyes, értelmet tükröző hangsúlyozásra sincsenek tekintettel.
- Nehéz lesz írásban érzékeltetni - mondja -, de mindannyian hallottunk már a hírek elején egyetlen lendülettel elhadart ilyesféle mondatot: "Baleset a Forma-1-en Kofi Annan figyelmeztette az Egyesült Államokat esős idő várható!" A beszélő nem tartja be a mondathatárokat, ebből fakadóan egy nagy jelentéstani felhő ereszkedik a mondanivalójára.
Balázs Géza szerint rendkívül gyorsak a kulturális és nyelvi változások, változik a műveltség tartalma is. Az előadásain is tapasztalja, hogy a hallgatók nem értenek bizonyos fogalmakat, amelyek az idősebbeknek még világosak, ilyen például a "csengőfrász". Nemrégiben, amikor a májátültetéses kislányért izgult az ország, egy kereskedelmi médium riportere arra akart utalni, hogy a kórházban nagyon bíznak a sikerben, és azt mondta: "Az orvosok között hurráoptimizmus uralkodik." Fogalma sem volt róla, hogy ez nagyjából azt jelenti, csak hazudják, hogy derűlátók.
Mindez a nyelvész szerint abból az egész társadalmat is jellemző jelenségből adódik, hogy a generációk elbeszélnek egymás mellett. - Szomorú vagyok amiatt, hogy a közszolgálati rádió lassan elveszti fiatal hallgatóit - mondja. - És lehet, nem kis részben azért, mert munkatársai nem képesek a fiatalok nyelvén beszélni. A magam részéről örültem a Nagy Feró-féle Garázsnak, azután meg Csiszár Jenő műsorának a Petőfi adón. Sokan kifogásolták a témáikat, és a nyelvüket is de az biztos, hogy szót értettek az új nyelvet beszélő hallgatósággal. És voltak gondolataik is...