A nyelvvédelmi törvény előírásainak betartását ellenőrző Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség tapasztalatai szerint az idegenforgalmi tartalmú tájékoztatásban, a kereskedelmi egységek és szolgáltatásaik hirdetéseiben, a könnyűzenei és szórakoztató rendezvények plakátjain, valamint a kozmetikai szerek reklámjaiban szegik meg legtöbbször a szabályt. Még mindig sok a Zimmer frei, az exclusive change, a ticket express, a ristorante vagy restaurant felirat úgy, hogy nincs mellette a magyar alak, de önmagában a techno area, a live show, a meeting point vagy a long-timer-liner is kifogásolható.

A Vendég szaklap munkatársa, J. Kovács Imre lapunknak elmondta: a vendéglátó-ipari egységek tulajdonosai arra törekszenek, hogy a cégtáblán felhívják a figyelmet az üzlet arculatára. J. Kovács például az élő dzsesszmuzsikát is szolgáltató üzletének a jazztauratnak fantázianevet adta, amit lehetne dzsesszétteremnek is írni, szerinte azonban a magyar kifejezés nem fejezné ki pontosan a hely hangulatát. A különleges konyhákra – mediterrán, távol-keleti, dél-amerikai – specializálódott egységek kínálatuknak megfelelő nevet választanak. Az pedig, hogy az angol szöveg mellé magyart is írjon, csúfítaná a cégtáblát.

Megoldást jelent, ha az üzletnév egészét védjegyoltalom alá helyeztetik, a márkanevet a törvény a kivételek között említi. Ennek megfelelően jártak el a Pólus Center vezetői. Meczner Zoltán marketingigazgató elmondta: immáron az üzletkomplexum egészére vonatkozó név védett. A tájékoztató füzetekben, reklámüzeneteiben az üzlet neve mellett „magyarázatként” bevásárló-, szolgáltató- és szórakoztató központ megnevezés is rendszeresen szerepel.

A reklámokat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség ellenőrzi. Tavaly lefolytatott vizsgálatuk során 28 jogsértő reklámra bukkantak országszerte. A reklámozókra kiszabott legmagasabb pénzbírság 500 ezer forint volt. Büntethető a hirdetés közzétevője is, reá jellemzően 100–150 ezer forint bírságot róttak ki.

Nehezíti az ellenőrző szervek munkáját, hogy mire észreveszik a helytelen szövegezésű plakátot vagy szórólapot, addig a reklám lefutott, nem terítik újra, vagy új plakátot ragasztanak rá. Hogy a járókelők vagy a hirdetések olvasói a törvény ellenére sok idegen kifejezéssel találkoznak, az a törvényhozók „engedékenységének” is köszönhető: az árujelzők, a márkanevek, a szlogenek védjegyoltalom alatt állnak, rájuk tehát nem vonatkozik a magyarítás paragrafusa. Ugyanakkor – számol be Kolozsi Sándor, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség reklámfelügyeleti osztályának vezetője – van rá példa, hogy a védjegyoltalom alatti szlogen (Good Food, Good Life) mellett hasonló jelentésű magyar jelmondatot (Minden ízében nyugalom) is megjelenített a reklámozó.

Nem könnyű a nyelvészek dolga sem. A hiper- vagy szupermarket kifejezések alakjukban és hangzásukban idegenek ugyan, a nyelvművelő osztály munkatársai mégis kénytelenek szembenézni azzal, hogy sem az áruház, sem a piac, sem a bevásárlóközpont szavak nem helyettesíthetik. Hasonló a helyzet a nonstop, azaz éjjel-nappal nyitva tartó üzletekkel. Az éjjel-nappali nyelvünkben élelmiszerboltot jelent, de például a nap 24 órájában üzemelő szolárium: nonstop szolárium. Árnyalatnyi ugyan a különbség, a vitás esetekben döntést hozó nyelvművelő osztály állásfoglalása értelmében az utóbbi esetben mégsem büntetendő az idegen kifejezés használata.

Bírságolható azonban a bevásárlóközpont helyett önmagában alkalmazott center szó. Szó szerinti jelentése valóban központ, ám erre korábban a latinból vettük át a centrum kifejezést, ez pedig magyarítás nélkül is megállja a helyét. Eőry Vilma szerint meghonosodni látszik a plaza is, a kérdés csupán az, hogy ezzel vagy a kiejtés szerinti írásmóddal, pláza formában ver gyökeret nyelvünkben.

Az idegen szavak nyelvünkbe áramlása mindig természetes folyamat volt, és mire a nyelvvédők észbe kaptak, „televíziót” néztünk és „rádiót” hallgattunk, olykor „optimistán” tekintettünk a jövőbe, és nem derűlátóan, máskor „pesszimisták” voltunk, nem csalódottak, ma pedig azon vesszük észre magunkat, hogy „plázába” megyünk „shoppigolni” és mozizni a „multiplexbe’, „number one cédét” veszünk és „dermatológiailag tesztelt sampont”. Meglehet, hogy anyanyelvünk védelmét és hazánk lakosságának csaknem 80 százalékát, az idegen nyelveket egyáltalán nem beszélőket szolgáló törvény a borsos bírságok ellenére hasonló sorsa jut, mint elődje. Egy 1987-es kormányrendelet kimondta, hogy cégeknek, vállalkozásoknak kizárólag magyar nevet lehetett adni. A cégbíróság be is tartotta a rendeletben foglaltakat, legalábbis egy ideig, a rendszerváltozás után azonban a külkereskedelem fellendülésével, a vegyes – magyar és külföldi közös tulajdonú – vállalatok létrejöttével, a multinacionális cégek betelepedésével értelmét vesztette a rendelet. Ráadásul a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség keretében zajló vizsgálatok mindegyikét hivatalból indították, ez pedig azt feltételezi, hogy a lakosságot nem vagy csak csekély mértékben zavarják az idegen feliratok.