Külföldiekből áll a pénzváltók célközönsége (kép: Népszabadság – Gárdi Balázs)

Elég csak Budapest nagykörútján végigsétálni ahhoz, hogy bárki meggyőződhessen róla: kereskedőnek és ellenőröknek egyaránt sok munkát ad a januárban életbe lépett nyelvtörvény. A jogszabály lényege, hogy az újságokban, rádió- és televízióműsorokban, az óriásplakátokon, a középületeken és közterületeken, a tömegközlekedési eszközökön, illetve az áruk dobozain, használati utasításaiban az idegen nyelvű szöveg mellett – ugyanakkora méretben – magyarul is meg kell jelennie minden lényeges tudnivalónak. A törvény elfogadása, vagyis tavaly tavasz óta megnyitott üzleteknek, reklámoknak már eleget kellett tenniük az új szabályoknak, amelyek szerdától már minden feliratra vonatkoznak.

Annak ellenére, hogy tehát nem vadonatúj rendelkezésről van szó, a lapunk által megkérdezett kereskedők meglehetősen tájékozatlanok voltak. Tucatnyi, első ránézésre érintettnek tetsző boltban érdeklődtünk arról, miként akarják megoldani a feliratok „magyarítását”, de a kereskedők túlnyomó többsége a feladatról is csak tőlünk értesült, így hát a megoldásról sem volt elképzelése.

Betértünk például több „Change” feliratú helyiségbe: a pénzváltók egyike sem jelölte meg magyarul is azt, hogy mivel foglalkozik. Igaz, az egyik pályaudvar melletti pénzváltó németül is kiírta szolgáltatását. Az ott dolgozók nem is értették a magyar feliratra vonatkozó felvetést, mondván: célközönségük külföldiekből áll, magyarok a legritkább esetben térnek be hozzájuk. A szabály azonban szabály: a végkövetkeztetés az volt, hogy ha valóban szankciókkal jár a mulasztás, kiteszik majd a magyar feliratot is.

Volt néhány vitatott eset: így a „casino”, a „computer nagykereskedés” és a „lady fitness-aerobic”. Ez utóbbi helyen a tulajdonosnő elismerte, hogy a lady helyett írhat nőit is, ám ötlete sem volt, hogy mivel váltja ki a fitness-aerobic tevékenységet, amely jelentősen különbözik az egyszerű tornától. A komputer- nagykereskedés üzletvezetője szerint a számítógép angol megnevezése már olyannyira a köznyelv részévé vált, hogy felesleges fordítgatni.

A „jeans store” eladója szerint – aki hangsúlyozta, hogy nem tulajdonos – a „farmerbolt” megnevezés kifejezetten parasztos, és érdekes módon a hozzájuk betérők mindegyike farmert kívánt eddig vásárolni. Hozzátette, hogy a főnök inkább büntetést fizet majd, mert a homlokzatra nem fér el még egy ugyanekkora tábla, aminek az elkészítése is legalább annyiba kerülne, mint a büntetés.

Ugyancsak a költségekre panaszkodott annak a patikának a vezetője, aki nagy neontábláján a „Pharmacy” feliratot hirdeti; a „Gyógyszertár” is szerepel az ajtó fölött, ám sokkal kisebb betűkkel. A tulajdonos gyógyszerésznő nehezményezte: semmiféle értesítést nem kapott arról, hogy erre a kiadásra számítania kell 2003-ban, még a sajtóból sem értesült a törvényi előírásokról. A lapunk által megkérdezettek közül azok, akik már hallottak a nyelvtörvényről, a sajtóból szereztek tudomást a kötelezettségről, ám a részletek tekintetében ők is tájékozatlanok voltak.