Kemény Gábor:

Szavak átvilágítástól rendszerváltásig

Népszabadság 1997.04.25. 9.o.

A kor szava, korunk szava kifejezés átvitt értelemben valamely korszaknak az uralkodó szellemi áramlatát, irányát, irányzatát jelenti. Aki „meghallja a kor szavát”, az tudja, mit kell, mit szabad, lehet tenni és nem tenni az adott időszakban.

ÁTVILÁGÍTÁS A mai közéleti nyelvben képes értelemben használatos: ahogyan a röntgenorvos átvilágítja a megvizsgálandó személy testét, úgy világítja át múltunkat az erre felhatalmazott bizottság. A hosszas átvilágítás éppoly ártalmas lehet az átvilágítottra, mint a túl gyakori röntgenezés! Újabban nemcsak személyeket, hanem intézményeket, például vállalatokat, kutatóintézeteket is átvilágítanak, hogy vajon gazdaságosan működnek-e.

CONTROLLING Divatos szakszó a közgazdasági nyelvben. Nemcsak az angol eredetiből, hanem német közvetítéssel is terjed (ott sem kerestek/találtak helyette saját szót). Az angol szó ebben az értelemben nem annyira ellenőrzést, mint inkább (ellenőrzésen alapuló) irányítást jelent. A controlling tehát lehetne irányítás, vállalat- vagy cégirányítás, csak le kellene fordítani. Ez azért is kívánatos volna, mert a magyar kontroll, kontrollál(ás) mást jelent, következésképp zavarhatják egymást.

CSOMAG A diplomácia nyelvében alakult ki a csomagterv metafora: ’olyan kérdések (összessége), amelyeket csak együtt lehet megoldani, amelyekről csak együttesen lehet megállapodni’. A mai gazdasági-politikai zsargonban a csomag, intézkedéscsomag egymással összefüggő, egymásra épülő rendszabályok (gazdasági megszorító intézkedések) együttesét jelenti. Híressé-hírhedtté vált például a Bokros-csomag.

CSÚSZTAT Átvitt értelemben, sajtó- és közéleti nyelvi divatszóként azt jelenti, hogy (írásban vagy szóban) ferdít, torzít, hamisít. Szabályos képzésű, érzékletes szó, hiszen aki a tényeket vagy vitapartnere korábbi állításait egy kissé arrébb csúsztatja (például olyan nézeteket tulajdonít neki, amelyeket az nem is vallott), az voltaképpen hazudik. Ám ezt a sajnálatos tényt a csúsztat ige olyan tapintatosan állapítja meg, hogy nem lehet miatta sajtópert indítani. Talán ennek köszönheti növekvő népszerűségét. Még divatosabb a belőle képzett csúsztatás főnév: nem kenyerem a csúsztatás; X. érvelése tele van csúsztatásokkal. Mind az ige, mind a főnév szépítő-enyhítő és épp ezáltal gúnyos, ironikus jellegű szó.

ELLEHETETLENÍT Kellemetlen hangzású, de igen tömör szóalkotás a lehetetlen melléknévből: a tb-járulék felemelése ellehetetleníti a vállalkozókat, ugyanis lehetetlenné teszi további működésüket. Visszaható párja az ellehetetlenül, például a szélsőséges erők ellehetetlenültek a választásokon, azaz olyan gyengén szerepeltek, olyan csúfos kudarcot vallottak, hogy (szinte) lehetetlenné vált a tevékenységük. A belőlük képzett ellehetetlenítés, ellehetetlenülés is divatszó. E szócsalád tagjainak használata – elcsépeltségük miatt – az igényesebb sajtónyelvben egyre inkább ellehetetlenül.

FEJVADÁSZ Ritka példa arra, hogy egy szónak kedvező, amelioratív irányban is megváltozhat a jelentése (a gyakori ennek az ellenkezője, a pejoratív irányú jelentésváltozás: például a perszóna eredetileg egyszerűen ’személyt’ jelentett, ma pedig a ’kellemetlen, házsártos nőre’ használjuk). A régi fejvadász olyan indián, maláj stb. harcos, aki azért vadászik emberekre, hogy megölje őket, s levágott fejüket trófeaként, győzelmi jelvényként őrizze. A mai fejvadász „jó fejekre”, azaz jól képzett, tehetséges munkaerőre vadászik, hogy munkatársként megszerezze valamely (gyakran külföldi vagy ilyen tulajdonban levő) vállalat számára. A fejvadászat napjainkra jövedelmező üzletággá vált: aki egy fejvadász cégnél dolgozik, az maga is „menő fejnek” számít.

HITELES Régebben a hiteles melléknevet csak tárgyak, fogalmak jelzőjeként használták: hiteles másolat, azaz hitelesített; hiteles állítás, (hír)forrás, tehát hitelt érdemlő, megbízható. A nyolcvanas évek vége felé felbukkant a hiteles politikus, akit az különböztetett meg a nem hitelestől, hogy a közvélemény (illetve annak formálói) szerint nem kompromittálta magát a diktatúra évtizedeiben. A hiteles politikus olyan ember, akire nyugodtan rábízhatjuk a kormányrudat, mert hitele van a szavának, személy(iség)ének. Ma már nem hallani ilyen politikusokról. Lehet, hogy kiderült, hiteles politikusok nincsenek is?

HUMÁNPOLITIKA Az új korszak hajnalán valaki úgy érezte, a személyzeti osztály, személyzeti munka, de kiváltképpen maga a személyzetis annyira hitelét vesztette, hogy új nevet kell adni neki. Így született a humánpolitika meg a humánpolitikai részleg, osztály, munkatárs. A humán magában véve is divatszó (például humán erőforrások – ahelyett, hogy emberi erőforrások). A mai gyakorlatban a humánpolitika általában – sajnos – nem humánus politika (gondoljunk egyik fő feladatára, a létszámcsökkentésre!). Így hát ma már semmivel sem hangzik jobban, mint a korábbi elnevezés. Sőt rosszabbul hangzik, hiszen félig idegen.

IMAGE Ez a főnév angol is meg francia is, csak az egyikben így ejtik ki: „imidzs”, a másikban: „imázs”. Alapjelentése ’kép’, átvitt értelemben ’az a kép, amely egy emberről vagy egy intézményről a közvéleményben kialakul’, illetve ’amelyet az illető személy vagy cég saját magáról kialakítani igyekszik’. Magyar szóként az image-et (vagy az image-t) se leírni, se kimondani nem tudjuk pontosan, mégis kedveljük. Grétsy László és munkatársai megpróbálták elterjeszteni helyette a hírkép vagy a közkép összetételt, egyelőre szerény sikerrel. Olykor pótolhatná a magyar arculat szó is: a vállalat, a párt arculata. Olykor persze nem; furcsa lenne azt hallani például, hogy valakinek hozzátartozik az arculatához a fekete fűzős bakancs.

KARCSÚSÍTÁS Régebben inkább csak nők emlegették: ez a minta vagy ez a szabás karcsúsít („slankít”). Ma a karcsúsítás eufemizmus (tapintatosan szépítő kifejezés) a semlegesen rideg elbocsátás, leépítés vagy a durva kirúgás helyett. Például azt mondják: az intézetet karcsúsítani kell, azaz „fogyókúrára kell fogni”, csökkenteni kell az ott dolgozók létszámát. Aki először használta a karcsúsítás szót ebben az értelemben, feltehetőleg humorba akarta pácolni a rideg tényeket. Ma már sajnos senki sem tud nevetni az ilyen tréfákon.

KASZÁL Az argóban nem mezőgazdasági tevékenységet jelöl, hanem ezt jelenti: besöpri a pénzt; sokat vagy jól keres. Például: az üzleten kerek tízmilliót kaszált; vagy némi iróniával: holnap fizetésnap, kaszálunk! A jelentésátvitel alapja a kaszáló, illetve a pénzt besöprő mozdulatnak a hasonlósága lehetett. De számolnunk kell a német eredetű kasszíroz ’pénzt beszed, behajt’ igének a hatásával is. A kaszál szót ebben a jelentésben egyelőre csak a bizalmas-tréfás társalgási nyelvben használják, ott azonban elég gyakran. Már szinte meglepődünk, ha eredeti értelmében bukkan elénk, például egyik esti lapunk cikkcímében: Kaszál a tbc. Ez is korjelző adat (sajnos).

LENYÚL VALAMIT Napjainkig csupán mozgást jelölő tárgyatlan ige volt: lenyúlt a táskájába a jegyzetfüzetéért. Újabban azonban tárgyas igeként kezdett új életet az argóban, majd a bizalmas stílusban. Aki lenyúl valamit, az jogtalanul elveszi, eltulajdonítja, magyarán szólva ellopja. Az új jelentés kialakulását még nem látjuk tisztán, de talán a lefölöz ige is közrejátszott benne. Két sajtónyelvi példa, véletlenül épp a Népszabadságból: „A képviselő kiszámolja, így 22 millióval többet »nyúlhat le« a miniszterelnökség évente az államkasszából” (1996. március 11.). Az idézőjel még érzékelteti a kifejezés újszerűségét, szinte mentegetőzik a csúnyácska argószó használata miatt. De ugyanebben a számban már idézőjel nélkül is előfordul, sőt nem is az alapszó, hanem a származéka: „A hivatásos képlenyúlók piti összegekért jutnak hozzá egy-egy százezret is érő alkotásához”. Mivel divatdolgok ellen nem érdemes hadakozni, minderről csak ennyit: a lenyúl igének ez a fajta használata nyelvészetileg érdekes (mert a régi ige új vonzatot kapott), stilisztikailag azonban nem örvendetes, mert még nyeglébbé teszi társalgásunkat. Minden kornak olyan a beszélt nyelve, amilyen ő maga. A fanyarságnak, a kiábrándultságnak nem oka, csak tükre a nyelv, a nyelvhasználat.

MAGÁNOSÍT Nem tudni, ki alkotta, ki kezdte el használni ezt az új szót, de csodák csodájára felveszi a versenyt a latin–német eredetű privatizállal. Amikor felbukkant, többen – nyelvészek is – megrótták amiatt, hogy nem szabályos képzésű. Ebben van némi igazság (a magánít csakugyan szabályosabb lenne, de közbeszólt az államosít analógiája, így lett belőle magánosít, holott jelentése valóban nem ’magánossá tesz’, hanem ’magánjellegűvé, magántulajdonúvá tesz’). A lényeg azonban az, hogy egy új magyar szó spontán módon kezdi kiszorítani a hivatalos használatú idegent. Érdemes tehát szemmel tartani a privatizációt, akarom mondani a magánosítást!

MEGMÉRET(TET)ÉS Újabb keletű divatszó a közéleti nyelvben és ennek hatására más nyelvi rétegekben is. Tömören, szemléletesen fejezi ki azt a jelentéstartalmat, hogy valaki (különösen egy politikus) nyilvános bírálatnak, értékelésnek teszi ki magát, vállalja, hogy a nyilvánosság mérje őt meg, jelleme és tettei alapján. Két alakváltozata közül a megméretés és a képzőismétléses megmérettetés egyaránt kifogástalan. Az amúgy is kevésbé gyakori megméretődés viszont téves analógia folytán keletkezett, keverék – és emiatt kerülendő – forma!

MEGVÁLIK VALAKITŐL A Magyar értelmező kéziszótár szerint az ember olykor megválik a kedvesétől, az állásától, azaz búcsút vesz tőle, lemond róla. Aki öngyilkos lesz, az megválik az élettől. Arról azonban még nem tud a szótár, hogy a megválik valakitől azt is jelenti, hogy ’elbocsátja, az utcára teszi, kirúgja’. Például: a múlt év elején meg kellett válnunk néhány munkatársunktól. Eredetileg talán azt is kifejezte ez a szóhasználat, hogy a megválás kényszerűségből történt, hogy annak is fájt, aki elküldött, nemcsak annak, akit elküldtek. Ma már nem egyéb, mint az elbocsát igének kissé finomkodó, olykor képmutató szinonimája.

MENEDZSMENT Az angol management szónak több magyar megfelelője is van: kezelés, vezetés, intézés, illetve vezetőség, olykor igazgatóság. Helyettük mégis az angol menedzsment terjedt el, részben sznobizmusból, részben mert valóban egy olyan vezetői, termelésirányítói csoportot jelöl, amely tartalmilag nem azonos se a vezetőséggel, se az igazgatósággal. Így hát (egyelőre) marad a menedzsment, méghozzá magyaros-fonetikus írásmóddal, ami a nemszeretem szavak gyökeret verésének a biztos jele.

PIÁR (PR) A címszót azért írtuk kétféleképpen, mert mondani piárnak vagy píárnak mondjuk, de írni (még) csak így merjük: PR. Az angol betűszó a public relations kifejezésnek a rövidítése. Magyarul: a közönséggel tartott kapcsolatok, tömörebben közkapcsolatok. Ám ez az öt szótag is túl hosszú a két szótagos piárhoz képest. Ráadásul többnyire szóösszetételben van rá szükségünk: PR-tevékenység, PR-menedzser, PR-igazgató. Ez nagyjából el is dönti a rövid angol és a hosszú magyar szó versengését, az angol javára. De miért nem lehet ez a PR kiejtve péer? Ugyanazért, amiért a PhD sem péhádé, s a HBO sem hábéó. Még jó, hogy az AIDS-et már a nyolcvanas évek elején átvettük, így nem lett belőle é-áj-dí-esz.

RENDSZERVÁLT(OZ)ÁS Az elmúlt tíz év közéletének egyik kulcsszava. Roppant érdekes és tanulságos, hogy kétféle alakban terjedt el: rendszerváltás és rendszerváltozás. A váltás és a változás között van némi jelentéskülönbség: az előbbi gyors és teljes változtatást, kicserélést érzékeltet, az utóbbi fokozatos módosítást, átalakítást. Nyelvi szempontból mind a kettő kifogástalan, használatukban a szövegkörnyezet és a fogalmazó szándéka dönt.