Lendvai Endre:

Gyógyír nyelvi önérzetünknek

Népszabadság 1998.08.08. 29.o.

Angol szóözönben élünk. Színes amerikai thriller – hirdeti a műsorfüzet. Bank keres menedzserasszisztenst. Inline skates bevezető áron – reklámozza a katalógus. Megint nem értünk valamit. Pedig magyarok mondják magyaroknak. Amerikanizálódunk. Nyelvünkben is.Öntudatos nép a magyar. Ez abban is megnyilvánul, miként viszonyulunk nyelvünk változásaihoz. A vélemények persze megoszlanak. A borúlátók nyelvromlásról beszélnek. A „nyelvi imperializmus” sok, elsősorban angol kölcsönszót hozott nyelvünkbe: Discount, project, manager, leasing, sponsor (magyarosabban diszkont, projekt, menedzser, lízing, szponzor) stb. Divatosak lettek az angolos cégnevek: Fitness Center, Multi Cleaner, Free Design Marketing. A nyelvvédők szerint ez maga a „nyelvi elnyomorodás”. Francia mintára törvénnyel kellene megvédenünk anyanyelvünket. Nyelvtörvény nem kell, az alkotmány azonban felvehetné nyelvünket nemzeti szimbólumaink közé – hallani a véleményeket. A derűlátók szerint a fenti, valamint a hostess, file, walkman, jet-ski, mountain bike, beach house típusú nyelvi újdonságok gazdagítják anyanyelvünk kincsestárát.

Nem érthetjük meg a nyelvet, ha csak metaforákban beszélünk róla! A nyelv ember alkotta kommunikációs eszköz, mely semmit nem kölcsönöz, nem fogad be, nem vet ki magából. Nem támadják meg idegenszerűségek sem. Változásainak okát a nyelvközösségben kell keresnünk. Közelítsük meg tehát a kommunikáló ember oldaláról, akinek tevékenysége nyomán fejlődik a társadalom, tágul a világ. Mindez igényli, kitermeli az új megnevezéseket. Ha újat „teremtünk”, név dukál neki. Hogy is mondja a Biblia: „És nevezé Isten a mennyezetet égnek..., a szárazat földnek”. A megnevezés ugyanis a dolgok szellemi birtokbavételét jelenti. Ha „importálunk”, a név tekintetében is „behozatalra szorulunk”: file, monitor, floppy, cursor, modem, printer, disquette, e-mail. Szegényedik vagy gazdagodik nyelvünk a kölcsönzések által? Rajtunk keresztül gazdagodik.

Válogatunk az idegen szavakban. Elfogadjuk a projekt (project) használatát, de borzolja nyelvérzékünket a prodzsekt, olykor szívesebben élünk a projektum-mal. Mivel a latin–görög szavakkal szemben engedékenyebbek vagyunk, az amerikanizmusok „visszalatinosításával” elaltatjuk éberségünket. A honvédség NATO-felkészülése során például a logistics hatására megjelent a logisztika (utánpótlás-szervezés) műszó. Hasonló módon aktivizálódtak a kompatibilis (compatible), kompatibilitás (compatibility) stb. szavak. NATO-kompatibilisek vagyunk, de a csatlakozás feltétele a teljes kompatibilitás.

Nemigen vesszük észre a magyaros külsőben nyelvünkbe besurranó amerikanizmusokat. Terjed az indián nyár (indian summer) kifejezés, miközben a régi vénasszonyok nyara feledésbe merül. Egy sor új fogalom nevét ugyancsak amerikai–angol nyelvi sugallatra alkottuk meg: szappanopera (soap opera), szociális munkás (social worker), zöldhatár (green border). A szappanoperát régebben limonádénak mondtuk. A másik két fogalom nemrég jelent meg a köztudatban. Elterjedtek az utóbbi időben a helyettes igazgató típusú megnevezések, szemben a megszokott igazgatóhelyettes-sel. Ez is angol hatás (deputy-manager), csakúgy, mint egyes szavaink „áthangolódása”. Felelős szavunkat például negatív jelentésben szoktuk használni, angol mintára azonban gyakori a semleges vagy pozitív jelentés is: „a tesztoszteron a felelős (responsible) az agynak hím vagy nőstény irányba való fejlődéséért”. Konzervatív nyelvérzékünk szerint drámaian felgyorsulhat valami, de le nem lassulhat. A „daganat növekedése drámaian lelassult” formulát feltehetően az angol dramatically hatására használja egy helyen a magyar onkológus.

A kölcsönzések ellenzői gyakran azzal érvelnek, hogy az idegen szó kiváltható azonos jelentésű magyar szóval. Miért kell a szponzor, amikor ott van a mecénás? Miért jobb a bowling, mint a teke? Ha árnyalatnyi eltérés van a két szó között, a kölcsönzés indokolt lehet. A bowling a teke altípusa, a szponzor pedig abban különbözik a mecénástól, hogy ellenszolgáltatásért, míg a mecénás önzetlenül támogat. Az ilyen szaporulat gazdagítja a nyelvet.

Komlexusaink vannak a latin eredetű, de angolból átvett média (media) használatában, mely a mai angolban egyebek között „kommunikációs eszközöket, tömegkommunikációt” jelent. „A harmadik hatalmi tényezőt a média alkotja” mondatot latinos műveltségű honfitársaink például hibásnak tartják, mert a media a médium többes számú alakja. De nem a magyarban. Gondoljunk csak keksz (cakes – sütemények), klipsz (clips – kapcsok), notesz (notes – feljegyzések) szavainkra, melyek eredeti angol többes számára nyelvünk bizony már „nem emlékszik”. Nem történhet meg ugyanez a médiával is?

Az igényes beszélő képes az idegen kölcsönszavak kulturált bemutatására. A mesterien szőtt magyarázó mondat egyszerre közvetít kultúrspecifikus és nyelvi ismereteket: „Egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon is az angliai pubok közkedvelt szórakozása, a dárdadobálás, vagyis a darts”. Kevésbé nevezhető viszont olvasóbarátnak az olyan idegenszó-használat, amikor a beszélő mellőzi a jelentésmagyarázatot: diszkont pakett, overnight aktív repokamat... Ki érti ezt? Legfeljebb a bennfentesek. De vajon csak nekik szól az üzenet?

Megfigyelhető, hogy az idegen szavak egyszer csak „magyarosodni” kezdenek. Fontos ugyanis, hogy ne csak a felkentek szűk köre, hanem lehetőleg mindenki használhassa a technikai és egyéb újdonságokat, valamint a hozzájuk rendelt fogalom- és szókészletet. Így lett írásban a file-ból a kiejtést követve fájl, majd később irat vagy akta. „Rámozdult” a tömegigényre a többi szó is. A monitor mind gyakrabban képernyő, a printer – nyomtató, a disquete pedig lemez. Az E-mail-nek több magyar versenytársa is akadt – a lényegre utaló villanyposta, a kissé zsargonos drótposta, sőt a humoros Emil. Hasonló megfigyeléseket tehetünk a kereskedelemben is, ahol a walkman már gyakran sétamagnó, a mountain bike – hegyibringa, a jet-ski – vízi robogó, a snowboard pedig hódeszka. „Veszélyes szórakozás a vízirobogózás” – olvassuk a hírt, mely tudatja, hogy a vízen száguldó robogó, a jet-ski egyre jobban divatba jön, és mind több balesetet okoz.

Az ötvenes években magyarosodott el véglegesen az eredetileg angol futball (football), azaz labdarúgó nyelvezet: back – hátvéd, forward – csatár, corner – szöglet, touch – partdobás, goal – gól. Némely angol jövevény- elem persze keményen tartja magát. A gól ma is gól, nem kapu, a partdobás pedig taccs. Sőt egyesekből közkeletű kifejezés lett. Vannak, akik meggondolatlanul öngólt rúgnak maguknak, mások viszont rutinosan kibekkelik a nehéz helyzetet, ismét mások annyira felöntenek a garatra, hogy utána kidobják a taccsot.A kölcsönszó meggyökeresedését mi sem bizonyítja jobban, mint amikor „bokrosodni” kezd: bróker, brókercég, brókervilág, brókerkedik. Az Intercity-ből képzett humoros elnevezés, az Interpici (egy kocsiból álló városközi vonat) is a sikeres nyelvi integrálódás jele. Az életképes kölcsönszó olykor kissé elmozdul eredeti jelentéséhez képest. A diszkontáruház például nálunk nem annyira olcsó, mint inkább raktár jellegével tűnik ki. Az E-mail nemcsak „villanypostát”, hanem „villanypostacímet” is jelent. Megadtam neki az imélemet – lehet hallani a villanyposta-használóktól. A kölcsönzés tehát innovatív törekvéseket szolgál. A megnevezési kényszer, no meg a praktikum kezdetben a „kéznél levő” eredeti név átvételét sugallja. Az új tárgyak, fogalmak szélesebb körű birtokbavétele azonban már magyarosodási tendenciákat ébreszt. Végül az idegen elemek egy része kicserélődik, s számos példa van az alternatívák együttélésére is.

Ezt az állapotot azonban „harc” előzi meg. Az egyik szó gyengének bizonyul, s kihull az emlékezetből, a másik pedig dominanciára tesz szert. Vajon miért jobb a bróker, mint a tőzsdeügynök vagy alkusz? A tőzsdeügynök világos szerkezetű, de hosszú, s ezért szóképzése nehézkes, pl. brókercég – tőzsdeügynökcég. Az alkusz kellően rövid szó ugyan, de egyrészt régies, másrészt például vásári alkusz is lehet. Hátránya az is, hogy többes száma egybeesik egy igével – alkuszok. A bróker-féle kölcsönzések előnye, hogy „tabula rasa”-ként kerülnek a nyelvbe, használatuk egyértelmű.

A tájszólásról felismerhető, ki, hol született, a „suksükölés” műveltségbeli üzenetet közvetít a beszélőről. S miként vélekedünk arról, aki amerikanizmusokkal tűzdeli tele mondanivalóját? Nos, az angol szónak manapság imidzse, varázsa van. A beszélő „árfolyama” megnő, ha mondatait kissé „amerikanizálja”. Az ilyen közlés tartalmát nem feltétlenül értjük, imidzsét annál inkább. S valljuk be, gyakran ez a fontos. Amikor például valaki azt mondja „A BAT PR-menedzsere vagyok”, honfitársaink többsége csak annyit ért, hogy a beszélő valamit állít magáról. Avatottabbjaink tudják, az illető jelentős beosztásban van, mert hiszen menedzser. Akinek ismerős a British– American Tobacco Company (BAT), az tisztában van a beszélő munkahelyével is. Tovább szűkül azoknak a köre, akik a bűvös PR-t is meg tudják fejteni (public relations – társadalmi kapcsolatok). A PR-managert egyébként ma már arculattervezőnek is hívják, de akár propagandafőnöknek is mondhatnánk. Tekintély dolgában persze nagy a különbség! Persze attól függ, „kinek milyen hullámhosszra van hangolva az antennája”. A tartalomra vagy az imidzsre?

Végül is e jelenségek mögött mindig ott van a hús-vér ember. Ha megszemélyesítve beszélünk is anyanyelvünkről, közvetve magunkról nyilatkozunk: a magyar nyelv eufórikusan habzsolja az amerikanizmusokat, de bölcsességének is jelét adja, mert egyúttal okosan válogat, rendszerez, magyarít. Legyen ez gyógyír nyelvi önérzetünknek!