Kétfrontos nyelvvédelem
Az Országgyűlés fog dönteni a T/4899. számú törvényjavaslatról

Aligha van hazánkfia, aki ne fogadná szívesen, ha a mindnyájunk által látható gazdasági reklámokat, üzletfeliratokat, bizonyos közérdekű közleményeket magyarul (is) olvashatnánk. Az igazságügy-miniszter evégett törvényjavaslatot terjesztett elő az Országgyűlésben. A javaslat élénk vitát keltett – és nemcsak a Parlament falai között.

„Magyar nyelven kiadott sajtótermékben, magyar nyelvű rádió-, illetve televízió-műsorban, továbbá szabadtéri reklámhordozón közzétett, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényben meghatározott gazdasági reklámban a reklám szövegét – a vállalkozás neve, megjelölése, illetve az árujelző kivételével –, ideértve a jelmondatot (szlogent) is, magyar nyelven meg kell jeleníteni, függetlenül a közzététel módjától... A követelmény teljesíthető úgy is, hogy – ugyanazon reklámban – az idegen nyelvű szövegen (szövegrészen) kívül annak magyar nyelvű megfelelőjét is megjelenítik, legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben, mint az idegen nyelvű szöveget (szövegrészt)” – így kezdődik az Igazságügyi Minisztérium T/4899. számú törvényjavaslata.

Fotó: Szabó Bernadett

A javaslat megszületésének történetéről dr. Kovács Ferencet, a tárca közjogi-kodifikációs főosztályának főosztályvezető-helyettesét kérdeztük: – A Magyar Professzorok Világtanácsa és nyelvvédő civil szervezetek kezdeményezték, hogy a reklámok területén törvényi szabályozással ellensúlyozzák a magyar nyelvet rontó idegen hatásokat – hozzátéve, hogy nem lenne kívánatos valamiféle kirekesztő célzatú „nyelvtörvény”. Büszkék vagyunk rá, hogy Grétsy László professzortól szinte készen kaptunk egy erre vonatkozó javaslatot. A parlamenti fogadtatás bizonyította, hogy efféle szabályozásra van fogadókészség. Pedagógusok és diákok több száz aláírása is támogatta a nyelvvédő szervezetek javaslatát. A törvényjavaslat-tervezetet elküldtük véleményezésre a Magyar Tudományos Akadémiának, az önkormányzati érdek-képviseleti szervezeteknek és a Magyar Reklámszövetségnek.

–Az említettek miképpen formáltak véleményt?

–Az első kettő egyetértett a javaslattal. Az MTA főtitkára – a szokásos hivatali úton neki címezzük az Akadémiának szóló leveleinket – ezt válaszolta: „Örvendetesnek és támogatásra méltónak tartom a javaslatot, amely a magyar nyelv védelmében törvényi szabályozást kíván bevezetni. Egyetértek azzal, hogy az idegen nyelvű kifejezések meghonosodottsága tekintetében az Akadémia Nyelvtudományi Intézete... állásfoglalását tekintsék mérvadónak.” Ez utóbbi mondat arra vonatkozik, hogy a tervezet a szakma állásfoglalását igényli, amikor kétségesnek látszik: valamely szó, kifejezés „idegen” vagy már „meghonosodott”.

– Nyilvánított-e véleményt a főtitkár említette Nyelvtudományi Intézet?

–Azt hiszem, hogy telefonon beszéltem a főtitkár úr hivatalával, és úgy emlékszem, hogy onnan olyan információt kaptam, mely szerint a hivatal egyeztetett a Nyelvtudományi Intézettel. Egyébiránt a törvénytervezet megszületése után a Fidesz-frakció és a főtitkár úr egyeztetése alapján készült egy módosító javaslat, és azt a kormány várhatólag támogatni fogja. Eszerint a törvény a Nyelvtudományi Intézet helyett egy az MTA elnöke által felkért bizottságnak adná a szakértői feladatot az idegen szavak meghonosodottságának megítéléséről.

– A javaslat a szabályozást semmibe vevőkkel szemben szankciókat ígér: „többszörösen kiszabható, 100 ezer forintig terjedő végrehajtási bírság, az elmulasztott kötelezettségnek a kötelezett költségére és veszélyére való elvégeztetése stb.” Mit jelent a szövegben a „stb.”?

–Például üzletek esetében meghatározott időre szóló vagy akár végleges bezárás. De nem hiszem, hogy ilyen drasztikus intézkedésekre kellene majd sort keríteni. Egyébiránt van idő a szükséges változtatásokra. Szankciókra – ha a javaslat törvénnyé emelkedik – 2003. január 1-je után kerülhet sor.

– Mennyire igazodik a javaslat az Európai Unió gyakorlatához?

– Uniós előírás nincs, de az Európai Bíróságnak van olyan állásfoglalása, hogy ebben a kérdésben az országok a saját területükön az EU-jogszabály megszületéséig maguk rendelkezhetnek. Az egyetlen megszorítás: a szabályozásban nem lehet diszkrimináció.

Nincs foga

A Fidesz országgyűlési képviselője, Horváth János munkatársunknak, Csuhaj Ildikónak nyilatkozott:–A magyar nyelv fontos instrumentum, és nem mindegy, hogy hogyan használjuk e kincsünket. Azért is ideje van annak, hogy szebbé tegyük nyelvünket, mert így jobban tudunk kommunikálni is. Az a kívánság, hogy a gazdasági reklámok szövege, az üzletek neve, valamint a közlemények jelenjenek meg magyar nyelven is, nem magyarkodás. Kanadában a francia anyanyelvű lakosság nagyon kényes a nyelvhasználatra. Montrealban nem az a szabály, hogy bizonyos feliratoknak francia nyelven is meg kell jelenniük, mivel ott nem is szabad más nyelven használni azokat. A kormány által benyújtott törvényjavaslatnak elsősorban üzenetértéke van: szebbé kell tenni nyelvünket. A parlamenti vitában több képviselő is bírálta a javaslatot, mondván, hogy annak szövegében nincsenek olyan szigorú rendelkezések, amelyek garantálnák a törvény betartását. Egyetértek azzal, hogy a törvényjavaslatnak „nincs foga”, amivel haraphatna – de nem is ez a célja, hanem nyelvünk esztétikusabbá és hasznosabbá tétele.

Másképpen vélekedett a tervezetről az SZDSZ frakcióvezető-helyettese, Bauer Tamás: – A Fidesz-kormány által benyújtott törvény, noha a kormány ezt tagadja, nyelvtörvény. Nyelvtörvény azért, mert a magyar nyelv használatát írja elő a közérdekű hirdetményeken, üzletfeliratokon és a gazdasági reklámban. A közérdekű közleményekben fölösleges előírni ezt, mert Magyarországon minden ilyen közlemény és hirdetmény magyar nyelven jelenik meg. A gazdasági reklámban és az üzletfeliratokon pedig a magyar nyelv előírása azért nem indokolt – így ítéli meg az SZDSZ –, mert aki hirdet, aki el akar jutni a vevőkhöz, az akkor jár el bölcsen, ha ezt magyarul teszi. Mindez azonban a hirdető, a kereskedő érdeke – és szabadsága kell hogy legyen. Felesleges ezt előírni. Bár a kormánypárti képviselők minduntalan nyelvvédelemről beszélnek, az előterjesztés valójában nem szól erről, a magyar nyelv szókincsének és szerkezeteinek megőrzéséről. Sőt a kormánypárti politikusok megnyilvánulásai ezzel rendre ellentétesek, amikor feleslegesen használnak idegen szavakat. Az „országimázs”-központot, az MNB „monetáris” tanácsát említhetném, de a sportminiszter is olimpiai „kandidálásról” beszél „jelentkezés” helyett. A kormány törvényjavaslata nemcsak felesleges, hanem ártalmas is, mert hivatkozási alapul szolgálhat a szomszédos országokban azoknak, akik olyan nyelvtörvényeket alkotnak, amelyek ott a magyar kisebbségek számára hátrányosak. A „nyelvtörvény” tehát a nemzeti érdek szempontjából káros lenne.

Nincs oka

A javaslat – különösebb kutakodás sem kellett hozzá – a parlamenten kívül is sokakat foglalkoztatott. Közülük kettővel – hivatásuk okán a nyelvhez erősen kötődő honfitársunkkal – beszélgettünk.

Ahol sokan élnek magyarok, ott Nádasdy Ádám költő boltosként magyarul is ráírná a cégtáblára, mit árul. Mert – úgymond – ezt kívánja nemcsak az érdek, hanem az elemi udvariasság is. Litván környezetben pedig litvánul tenné ugyanezt.

– Lehet persze – folytatja –, hogy egy budapesti kereskedő éppen üzletpolitikai okokból festet francia nyelvű cégtáblát. Mert olyan vásárlókörre számít, amelyik tud franciául. És a nyelvet ismerőben esetleg kellemes borzongást kelt a tudat: ő érti azt a feliratot, amit a többség nem, a szolgáltatást csak ő veheti igénybe, más nem. A „second hand” esetében talán az a meggondolás, hogy a vásárlónak ne kelljen szégyenkeznie, amiért neki csak használt cikkre telik. A kegyes csaláshoz hozzátartozik, hogy a cégtáblán nincs ott a magyar nyelvű felirat. Ami az angol szöveg valóságos haszna: a magyarul nem értő is megtudhatja, hogy abban a boltban olcsóbban vásárolhat. Ebben én különösebb veszélyt nem látok. Ennélfogva nem tartom bölcsnek, ha egy törvény olyasmit ír elő, ami – ha nem teljesül – nem okoz kárt. Ellenben fontosnak tartom megjegyezni: a reklámok terjesztette idegen szavaknál, kifejezéseknél sokkal több kerül be a magyarba például a tudomány révén: „klónozás”, „hibrid”, „melanóma” és így tovább. Ezenkívül: az idegennek mondott szavak egy része már régen meggyökeresedett nyelvünkben, azok „kiirtása” fölösleges, haszontalan. Nem tartom jó érvnek, hogy azért van szükség a törvényre, mert „van rá társadalmi igény”. Kisebb-nagyobb társadalmi igény mindenre van. És még valami: a szövegek idegen nyelvénél nagyobb kárt okozhat – ha úgy tetszik: súlyosabban rontja a magyart –, ha rossz fordítások öntik el a reklámokat, tájékoztató feliratokat. Ezért én a törvényjavaslatot a jóindulat és a dilettantizmus keverékének, jóindulatú álmodozásnak, a nyelvhasználók életébe való kissé túlzottan erőszakos beavatkozásnak tartom. Ha pedig a törvényjavaslat az alkotmánynak az információhoz való jutás jogáról szóló passzusára hivatkozik, akkor okkal vetődhet fel egy ellenvetés: a KRESZ táblái is fontos tudnivalókat tartalmaznak, és – noha nem mindenki ismeri a jelentésüket –, mégsem kell magyarul rájuk írni, hogy láttukon mit kell tennie az állampolgárnak.

Az MTA Nyelvtudományi Intézete élőnyelvi osztályának vezetője, Kontra Miklós egyetemi tanár bizonyosra veszi, hogy noha a magyar kormányok időnként el-eljátszanak valamiféle nyelvvédő törvény ötletével, nincs megfelelően megalapozott nyelvpolitikájuk, és nincs nyelvtudós szakértőjük sem. Szerinte az sem vitatható, hogy a javaslat legjobb esetben is legföljebb nemes szándékú laikusok munkája.

– Mi kellene ahhoz, hogy a jó szándékból jó törvény legyen?

– A nyelvet paranccsal, büntetésekkel nem lehet szabályozni. Hadd mondjak egy példát! Elvben a külföldi termékek használati utasítását magyarul is mellékelni kell az áruhoz. Sok termék mellől azonban vagy hiányzik a magyar szöveg, vagy a szöveg zavaros, érthetetlen, a gyakorlatban használhatatlan – mintha nem is volna. És bár létezik a törvény, azt sokan nem vagy csak látszatra tartják be. Ha törvénnyé válik, nehéz lesz betartatni a mostani javaslatot is. Hiszen tele van tudományosan meghatározhatatlan vagy meghatározatlan fogalmakkal.

– Például?

– Nem tudom, mit jelent az a fogalom, hogy „meghonosodott idegen nyelvű kifejezés”. A „jövevényszó”, az „idegen szó”, a „meghonosodott idegen nyelvű kifejezés” mondvacsinált, azáltal keletkeznek, hogy beszélünk róluk. De mivel az emberek azt hiszik, hogy amiről beszélünk, az van is, azt is hiszik, hogy vannak jövevényszavak meg idegen szavak. A nyelvészek azonban tudják, amit a nem nyelvészek nem tudnak, nevezetesen azt, hogy „jövevények” és „idegenek” között nem lehet éles határt megvonni. Ezt Bárczi Géza már az 1958-ban megjelent egyetemi tankönyvében kifejtette. És nem tudok róla, hogy a tétel elvesztette volna az érvényét. Hadd idézzem egy kolozsvári professzor, Szilágyi N. Sándor példáját. E szerint, ha meg akarunk határozni egy lovat, egy darabig elvitatkozhatunk rajta, hogy három vagy négy füle van-e. De a vita nem tarthat a végtelenségig, mert valamelyik vitázó fél előbb-utóbb kimenne az istállóba. Azonnal kiderülne, hogy a lónak a valóságban két füle van. Más a helyzet, ha olyan – a reális valóságban nem, hanem csak a beszédben létező – valamiről beszélünk, mint a „meghonosodott idegen nyelvű kifejezés”. Az erről szóló vita évtizedekig is eltarthat – és eredmény nélkül.

– Meddig számít egy más nyelvből Magyarországra került szó idegennek, és mikortól számít meghonosodottnak?

–Nincs ember, aki ezt megmondhatná. Illetőleg: egyik ember így látja, a másik úgy. Nemrég egy héten belül két nyelvművelő vélekedését olvastam két napilapban. Az egyikük szerint terjed a suk-sükölés, a másikuk szerint visszaszorulóban van.

– Mit lehet, kell tenni például egy „computer-shop” cégtáblával?

– Ha valaki arra akarna kényszeríteni, hogy írjam ki azt – vagy azt is –, hogy számítógépbolt, megkérdezném, hogy miért tegyem meg? Az illető érdemben csak azt válaszolhatná, hogy mert a „computer” és a „shop” nem meghonosodott szó. Erre azt kérdezném: mi bizonyítja, hogy nem honosodott meg? Ezt nem vizsgálta senki – pedig már a hatvanas évektől folyik a vita, hogy a „komputer” jobb-e vagy a „számítógép”. Sokan az egyiket, sokan a másikat, sokan mindkettőt használják. Lehetne erre a válasz, hogy „nem meghonosodott, mert Magyarországon évszázadokkal vagy évtizedekkel ezelőtt nem használták”. De például a „shop” esetében még ez sem igaz. Már Bölöni Farkas Sándor leírta – a „shopping”-gal egyetemben – az észak-amerikai utazásáról szóló könyvében. A reformkorban! És nemcsak az idegen vagy az idegennek mondott kifejezésekről van szó, hanem arról is, hogy sokszor a magyar nyelvet is rosszul használjuk. De lehet-e olyan törvényt hozni – és azt a törvényt betartatni –, hogy a postán ne írják egybe, „utalványlevelezőlapnak” a helyesen kötőjellel írandó „utalvány-levelezőlap” szót? Ez engem legalább annyira bosszant, mint az, hogy a „computer-shop”-ra nincs kiírva az is, hogy ott számítógépet – vagy akár komputert – lehet vásárolni.

– A törvényjavaslat hivatkozik az MTA egyetértésére...

– Nem tudom, mire utal a javaslat. Az Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztálya emberemlékezet óta nem tett közzé egyetlenegy hivatalos közleményt sem nyelvi vonatkozású törvénytervezetről. Az osztálynál alacsonyabb rangú testület, a magyar nyelvi bizottság pedig néhány esztendeje megállapította, hogy nincs szükség efféle törvényre. Osztályvezetőként nem vettem észre, hogy az intézet a törvénytervezetről bármilyen szakvéleményt készített volna.

–Nem szavatolja-e a végrehajtás szakszerűségét, hogy a tervezet szerint vitás esetekben az intézet állásfoglalása az irányadó?

– Az intézetünkben megvan ahhoz a szakmai felkészültség, hogy bármilyen kérdést megvizsgáljunk. De nincs pénz rá, hogy minden esetben valóban tudományos, vizsgálatokon alapuló választ adhassunk. Ami pedig a legelső kérdést illeti: a gondom az, hogy a törvény büntetne. Pedig megtehetné azt is – egy jó törvény –, hogy jutalmaz. Kanadában Québec tartomány lakóinak számottevő hányada francia anyanyelvű, miközben az országban az angol anyanyelvűek vannak többségben. Emiatt az országon belüli francia kisebbség nyelvi pozíciói meggyengültek. Ezt látva a tartományi kormányzat törvényt hozott a francia nyelv védelmére. Például anyagi támogatást ígért azoknak a bevásárlóközpontoknak, amelyeknek a katalógusai kétnyelvűek, és amelyekben az eladók franciául is képesek kereskedni.

Kontra Miklós példája még akkor is figyelemre érdemes, ha tudjuk, hogy Magyarország nem Québec és nem Kanada. A büntetés helyett jutalom elv azonban legalábbis elgondolkodtató.

Kaposvár példája

Az esetleges törvényszegőkkel szembeni intézkedéseket szigorítani kívánókkal Kaposvár példája is vitatkozik. Ottani tudósítónk, Török Tünde kérdésére a város jegyzője, dr. Kéki Zoltán elmondta, hogy a kilencvenes évek elején kezdődő divathullám hatására a butikoktól a kocsmákig több tulajdonos is idegen nyelvű feliratot íratott helyisége, tevékenysége megnevezésére. Őket azonban két esztendeje felkérték magyar elnevezések használatára. Az ezt szorgalmazó körlevél kedvező fogadtatásra talált, tíznél több üzletnevet változtattak meg, kéttucatnyian pedig magyarul is feltüntették idegen nyelvű felirataikat, illetőleg üzletük tevékenységi körét. A jegyző ezen önkéntes módosítások után legföljebb néhány újabb vitatható esetre számít – ám az eddigi tapasztalatok alapján nem lesz szükség szigorú hatósági intézkedésekre.

Az Országgyűlés hat bizottsága – a szeptemberi parlamenti előterjesztés, majd a törvényjavaslat részletes vitája után – a jövő héten tárgyal a kérdésről, az azt a hetet követő plenáris ülésen a módosító javaslatokról szavaznak a képviselők, hogy azután a legközelebbi plenáris ülés hetén eljöjjön a végszavazás mozzanata.

Daniss Győző

A határainkon kívül

PÁRIZS – Az Európai Unióban Franciaországot tartják az idegen, elsősorban az angol szavak beszivárgásával szembeni fellépés legfőbb szószólójának. A párizsi Nemzetgyűlés 1975-ben fogadta el azt a nyelvvédő jogszabályt, amelyet 1994-ben tovább szigorítottak. A törvényi előírás kötelezővé tette a francia nyelv használatát minden közérdekű információ – használati utasítás, csomagolási felirat, járműveken elhelyezett reklám, hirdetmény – esetében. A hirdetésekről, óriásplakátokról azonban nem sikerült száműzni a jobbára angol kifejezéseket – igaz, a hirdetők mindenütt gondosan feltüntetik a feliratként használt idegen szavak, mondatok francia megfelelőjét. A gondosság indokolt: a törvény elvben szigorú pénzbüntetéssel fenyeget. Magánszemélyeket legkevesebb 5 ezer, jogi személyeket legkevesebb 25 ezer frankos bírsággal sújtanak. Kérdés azonban, hogy például a közérdekű információkat közlő tévéhíradók bemondói melyik kategóriába sorolódnak, amikor az országban egyre gyakoribb fegyveres bankrablásokat „hold-upnak”, a gyorsétkeztetést pedig „fast-foodnak” mondják. Az angolnak a francia nyelvbe való beszivárgása egyébiránt több évszázados folyamat. Több kiadásban is megjelent már a francia és az angol nyelv elegyéből megszületett frangol szótár. És egy ezzel – és ha akarjuk, a nyelvtörvénnyel is – kapcsolatos érdekesség: a mai szigetországi angolban több szó származik a franciából, mint ahány angol a franciában van.

D. A.

BUKAREST – A román felsőház plénuma a közelmúltban kezdte tárgyalni George Pruteanu kormánypárti szenátor nyelvvédő törvényét. A tervezet szerint közérdekű minden olyan írott vagy sugárzott szöveg, amelyik „elnevezést, információt vagy üzenetet” közvetít. Amennyiben a törvényt a jelenlegi formájában elfogadják, például a helyi tévéadókat arra lehetne kötelezni, hogy műsoraikat – az élő adások kivételével – románul feliratozzák. Le kell fordítani románra a cégtáblákat és a hirdetéseket is. A nyilvános helyeken közzétett idegen nyelvű hirdetésekért pedig 25 százalékkal több illetéket kell fizetni, mint a román vagy az itt élő nemzeti kisebbségek nyelvén írottakért. A polgármesteri hivatalok nyelvvédő bizottságokat hoznának létre, hogy azok ellenőrizzék a jogszabály betartását, és pénzbírsággal sújtsák az előírások ellen vétőket.

D. P. J.

POZSONY – A törvényhozás 1995-ben fogadta el a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló, a Meciar-kabinet kidolgozta jogi normát. E szerint a közvéleményt tájékoztató feliratoknak – egyebeken kívül az üzletekben, vendéglátó-ipari létesítményekben, utcákon, út menti táblákon – kötelezően szlovák nyelvűnek kell lenniük. Bármilyen tájékoztatást más nyelvre is le szabad fordítani, de a szlovák mögött csak a második helyen és annál nem nagyobb betűkkel. Az államnyelvtörvényt Meciarék szigorúan ellenőrizték, létrehozták az úgynevezett nyelvrendőrséget, amely akár milliós pénzbírságot is kiszabhatott. A valóságban egyszer sem folyamodtak ehhez a büntetéshez, csupán írásbeli figyelmeztetésben hívták föl az illetékesek figyelmét a hatályos törvényben foglaltakra. A kormányváltás óta senki sem ellenőrzi a rendelkezések megtartását. Dél-Szlovákiában az utóbbi években több magyar nevű étterem nyílt: Vezekényben a „Vén Diófa”, Dunaszerdahelyen a „Becsali”, Alistálon a „Turul”, Somorján a „Sárgarigó”. A cégtáblákon magyarul és szlovákul is olvasható, hogy a név étterem neve. Ezeken a vegyes lakosságú területeken a kisebbségi nyelvtörvény adta lehetőséggel – hogy tudniillik a kisebbségi nyelven is feltüntethetők a feliratok, ha a kisebbség lélekszáma valamely településen eléri a 20 százalékot – főleg a külföldi érdekeltségű cégek nem mindig élnek. Például a Billa cég mátyusföldi és csallóközi üzleteiben a helyi önkormányzatok és a lakosság tiltakozása ellenére máig csak szlovák nyelvű feliratok olvashatók.

Sz. J. P.