Mi a nyelvészet és mi a nyelvművelés?

Érdemes a nyelvészettől megkülönböztetni a nyelvészkedést, melynek körébe tartoznak a nyelvre irányuló, de nem tudományos jellegű tevékenységek, például a nyelv értékközpontú, (normatív) vizsgálata (avagy bírálata). Ilyennek tekinthető például a preskriptív nyelvészet általában, vagyis a nyelvi illemtan, a nyelvművelés és a helyesírás kérdései. Utóbbi kettő szabványosítással foglalkozik, a nyelvművelés a beszédnek és írásnak, a helyesírás pedig a beszéd írásos lejegyzésének a szabványosításával. Ezeknek természetesen megvan a maguk helye a nyelvi kultúrában, csakúgy, mint az illemtannak a hétköznapi életünkben, de semmiképp nem tekinthetők tudományosnak, hiszen a tudomány azzal foglalkozik, ami van, nem pedig azzal aminek “lennie kellene” (lásd A nyelvi ösztön “Nyelvi ítészek” c. fejezetét). Közelebbről a szabványosításról elmondhatjuk, hogy az írás szabványosítása minden társadalom természetes igénye, míg a beszéd szabványosítása inkább csak heterogén (például sok független tartomány egyesülésével létrejött) társadalmakban szükséges feladat. Más történelmi helyzetekben inkább csak egyes beszélői rétegek, nyelwáltozatok megbélyegzése (stigmatizálása) lehet az eredménye.

Tulajdonképpen a preskriptív nyelvészkedés ágait is sorolhatja az alkalmazott nyelvészet körébe az, aki elfogadja, hogy a nyelvhasználat megregulázása is valamiféle problémákat orvosolhat.

Copyright © by MTA Nyelvtudományi Intézet.