Hanthy Kinga
A kígyó farka
Piacképes termék-e a nyelvművelés?
Magyar Nemzet, 2007. május 19. (33. oldal)
Eszményi nyelv, minta, érték, közös
norma, szabvány – címszó az új magyar nyelvhasználati szótárból. A kötet
szerkesztője Balázs Géza és Zimányi Árpád. Első látásra egy szelíd nyelvművelő
szándékú lexikonnal állunk szemben, de gyorsan kiderülhet, hogy több annál: a
nyelvészháború következő kitüntetett célpontja. Bár csak a kisebbség érdeklődik
a beszélt és írott anyanyelv jelene és jövője iránt, e szubkultúra indulatai
hevesek, a vita hullámai elérik a tudományos és politikai élet köreit.
Nem tetszett már az sem néhányaknak, hogy Balázs Géza 1996-ban
a Magyar Tudományos Akadémia kebelén létrehozta a Magyar Nyelvstratégiai
Kutatócsoportot. Mert mi az, hogy nyelvstratégia? Miért lenne szüksége egy
organikusan fejlődő nyelvnek stratégiai tervezésre? Tudta az a dolgát
évezredeken keresztül, és bár sokan borongtak már állapota fölött, sokan
féltették, mégis él és virul minden nyelvművelő igyekezet mellett, vagy éppen
ellenére.
Emlékezetes, hogy a jó szándékú reklámnyelvi törvény körül is milyen magasra
csaptak az indulatok, pedig nem volt szó másról, csak hogy a boltosok,
vendéglősök írják ki magyarul is a bejáratuk fölé, mit árulnak. Egy nyelvet nem
kell és politikailag nem is korrekt törvénnyel védeni, zengték az ellenzők.
Pedig a felháborodás mögött elsősorban anyagi érdekféltés volt, hiszen pénzbe
került a portál átfestése, az óriásplakátok, hirdetések újradizájnolása. A
háború elült, a törvény életbe lépett, a helyzet azonban lényegileg nem javult.
Az idegen nyelvet nem beszélő magyarok többsége továbbra is tanácstalanul
bolyong az érthetetlen feliratok erdejében. Nyelvész szemszögből persze izgalmas
lehet e nyelvi káosz. Az idegen szavak idő múltával ízesülnek, némi hangtani
módosulással beépülnek a magyarba, mint egykor a „fenerossz pora”, ma meg a
„békon”. A magyar kimondja, a nyelvész feljegyzi, a nyelvművelő hajlamú nyelvész
pedig véleményezi. Na, itt a baj!
A Pauz-Westermann kiadó jóvoltából most megjelent, Balázs Géza és Zimányi Árpád
szerkesztette Magyar nyelvhasználati szótár új szótártípus, előzményei a
nyelvhelyességi, magyarító és helyesírási szótárak, és minden olyan kiadvány,
amelyik szándéka szerint a nyelv használóját kívánja segíteni abban, hogy
tudatosabban, helyesebben fejezze ki magát az anyanyelvén. Mondjuk ki bátran,
egyike a nyelvművelő szándékú munkáknak, amelyeket a szerkesztők és szerzők –
Balázs és Zimányi mellett Bódi Zoltán, Dede Éva és Minya Károly – bátran
vállalnak. De lássuk, miért is kell ma bátorság ehhez! (Vajon lenne-e ma is
mersze Vágó Istvánnak nyelvművelő műsor vezetéséhez?) Olvassuk el tehát az
alábbi, interneten közzétett véleményt, és talán megértjük, hol húzódik a
nyelvháború frontvonala, és mi köze van ehhez a világnézetnek:
„Talán az újságírásnál is fontosabb az iskolai tanítók és tanárok hatása,
pozitív és negatív értelemben egyaránt. Tisztelet s megbecsülés a kivételnek, de
a pedagógusok túlnyomó többsége nem tudja, hogy milyen érzelmeket vált ki
diákjaiban egy-egy – akár jó szándékú – nyelvi megjegyzésével. Az a tanár, aki
diákjára ráförmed, mert az adeverincát mond bizonyítvány helyett, vagy
szekretárt titkár helyett, valószínűleg nem tudja, hogy esetleg a kisdiák
édesanyját szidja akaratlanul. A kétnyelvű gyermek ugyanis nem azért használ
»tisztátalan« magyart, mert »rossz magyar ember«, sem nem azért, hogy bosszantsa
tanítóját. Egyszerűen azon a nyelven beszél, amelyet szüleitől s a környezetében
levőktől megtanult. A diákot letorkoló, kijavító tanár megszégyeníti növendékét;
azt a nyelvet, esetleg egyetlen szót, bélyegzi meg, amelyet a gyerek
édesanyjától tanult. Ugyanezt teszi egyébként minden magyarországi tanító is,
amikor a nyelvjárást beszélő diák minkjét kijavítja mire. Az »üzenet« úgy szól,
hogy »rendes, művelt, igazi stb. magyar ember« nem salapétát mond, hanem
munkaruhát, nem halasszukot, hanem halasztjukot és így tovább. A tanár által
megbélyegzett nyelvi alakot, szót a gyerek édesanyjától tanulta, tehát neki a
tanító üzenete úgy szól, hogy édesanyja »nem rendes, művelt, igazi stb. magyar
ember«. Az ilyen tanár – akaratlanul is – szidja diákja édesanyját.”
Egy másik vélemény az e-nyelv.hu-ról, tehát ugyanonnan, Balázs Gézának címezve:
„Ön nyilvánvalóan nem tudja, milyen szabály alapján marasztal el mások
beszédében bizonyos formákat, mégis megteszi, éspedig rendszeresen és
meglehetősen magabiztos módon. Ettől az emberek azt hihetik, hogy Ön tud
valamit, amit ők nem tudnak, tehát egy részük elkezd aszerint beszélni. De mi
lesz akkor, ha kiderül, az, amit Ön szabálynak hisz, úgy rossz, ahogy van, vagy
egyáltalán nincs is? Ennek egyenes következménye lesz az, hogy akik Önre
hallgatnak, elkezdenek rossz formákat használni, amit különben a világért sem
tettek volna. Aztán egy idő után ez még Önnek is fel fog tűnni, és akkor elkezdi
őket kijavítani, egy újabb szabálynak hitt valami alapján.”
És még egy: „A sztenderd nyelvművelői sulykolásával (pl. az iskolai tananyagba
való beépítése és a nem magyar szakos tanároknak is tanított nyelvművelés) csak
azt érték el, hogy Európában élenjáró mértékűvé vált a magyarok nyelvi
bizonytalansága. Ez persze egyúttal élteti is a nyelvművelést, hiszen így az
emberek megtanulták, hogy nem tudják a saját anyanyelvüket, és a nyelvművelők
majd »segítenek« nekik. A kígyó saját farkába harapott…”
Ezekkel szemben egy másik: „… ha például valaki egy helyesírási hibáktól
hemzsegő önéletrajzot ad be egy meghirdetett ügyintézői állásra, jó eséllyel már
be sem hívják az elbeszélgetésre. Ilyen a világ – és ez lehet, hogy rossz, de
mégiscsak ilyen. A tanárnak nem az lenne a dolga, hogy javítsa a gyerek esélyeit
az érvényesülésre, ha már a gyerek egyszer egy ilyen világba született bele? Ez
bizony, amennyire látom, a nyelvművelés mellett szól némiképpen. (Azt nem tudom,
és még nem láttam a mellette szóló bizonyítékot sem eddig, hogy a nyelvművelés
lenne kizárólag a ludas abban, hogy a munkaadók elvárják a jelentkezőktől a jó
helyesírást. Ha esetleg tud ilyenről, természetesen kíváncsi lennék rá.)”
Nem kívánjuk a továbbiakban e vita részleteivel terhelni az olvasót, aki
bizonyára maga is el tudja dönteni, mely gondolat tekintetében kinek a pártján
áll. Az viszont örvendetes, hogy anyanyelvünk sorsa és helyzete sok laikus
számára sem közömbös, élénk vita folyik nyelvészeti és nyelvpolitikai
kérdésekről egyaránt. Egy nyelvtudós nyilvánvalóan jobban örül a nyelvi
gazdagodásnak, változásnak, mint a normatívaszemléletnek, vagyis az
egységesítési szándéknak. Ma már tudjuk, hogy a Kazinczy-féle nyelvújítás sem
minden ízében jelentett áldást, a beszélt és a hivatalos nyelv attól kezdődően
távolodott el egymástól. Hogy most e kettő kapcsolata milyen, mindenki magán
mérheti le. Örülünk, ha egy, akár életünk folyását is meghatározó hivatalos
iratnak a felét megértjük. És még ehhez sem árt egy diploma.
Balázs Gézának azonban, aki a hazai nyelvművelő szemléletű nyelvészet új
generációját képviseli, egyéb „bűne” is van. Egyrészt vállalja, hogy
tudományterületén „idejétmúlt, avítt” szemléletet képvisel, vagyis folytatja
Lőrincze Lajos, Grétsy László és jeles kollégáik munkáját. Másrészt tavaly
januárban néhány nyelvésszel közösen megnyitotta a Magyar Nyelvi Szolgáltató
Irodát (Manyszi), mely ingyenes gyorssegélyt nyújt bárkinek, akinek nyelvi,
nyelvhasználati gondjai akadnak. Az iroda megalakulását az tette lehetővé, hogy
a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport háttereként működő Inter Kultúra-, Nyelv-
és Médiakutató Központ Kht. 12 millió forintot nyert a Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériuma Édes anyanyelvünk pályázatán. A pályázat a hivatalos,
jogi, gazdasági, kereskedelmi és más közérdekű iratok nyelvezetének
egyszerűsítése érdekében szolgáltató iroda felállítását kívánta támogatni. A
Manyszi angol mintára jött létre, az 1979-ben alakult Plain English Campaign
mozgalomhoz (PEC) hasonlóan ahhoz igyekszik tehát segítséget nyújtani, hogy a
nyilvános szövegek közérthetően jelenjenek meg. Felfogásuk szerint gyakran
érdekek fűződnek ahhoz, hogy egy szöveget az olvasóik ne értsenek meg, ez ellen
harcolni tehát egyben a demokrácia szolgálatát jelenti. Az iroda közszolgálati,
térítésmentes tevékenysége mellett pénzes szolgáltatásokat is nyújt:
lektorálást, igazságügyi nyelvi szakértői megbízatást, nyelvi tréningek
szervezését. Így tehát a Manyszi tevékenysége állami pénzből finanszírozott
közszolgáltatás, másrészt viszont üzleti vállalkozás. Pénzes szolgáltatásai
közül az igazságügyi szakértői munka iránt a legnagyobb az igény. Stilisztikai,
nyelvészeti elemzéssel ugyanis feltárható vagy cáfolható két írásmű szerzőjének
azonossága, erre mostanáig a bíróságok alkalmanként kerestek szakértőket.
Az angol nyelvi szolgáltató, a PEC kimutatása szerint partnereik, köztük a
British Telecom, a General Electric vagy a Royal Mail, eddig dollárszázezreket
takarítottak meg azzal, hogy segítségükkel használati utasításokat, gyakorlati
útmutatókat, szerződéseket írtak át, rövidítettek le. Elmondható ez legnagyobb
megrendelőjükről, a brit kormányzatról is, mely az elmúlt húsz évben félmilliárd
fontot takarított így meg. A PEC védjegye a kristályjel – a világos, közérthető
szöveg garanciajegye –, melyet eddig több mint 14 ezer dokumentum és 1500
szervezet kapott meg. A Manyszi nyelvészei egyelőre csak reménykednek abban,
hogy az ő védjegyük, az Ez a beszéd! is felkerülhet idővel mind több írásműre.
Ez eddig rendben is volna, ha mindenki így gondolná.
„Ez az iroda egy vicc. Ahhoz, hogy ez működhessék, hosszú évek kitartó
munkájával el kellett érni, hogy az emberek azt higgyék, önök (ha nem inge,
kérem, ne vegye magára) jobban tudnak magyarul, mint ők. Hogy önök »helyesebben«
meg tudnak fogalmazni egy szöveget, mint más. Hogy önök nélkül mi itt csak
makognánk össze-vissza, és képtelenek lennénk megérteni egymást. Elnézve
szemérmetlen áraikat, erősen az az ember benyomása, hogy a történet a
pénzszerzésről szól.” Ilyen és ehhez hasonló vélemények is olvashatók voltak a
Manyszi honlapján, melyre rövid idő, csekély két hónap alatt több mint kétezer
levél érkezett, bizonyítandó, hogy a nyelvi, nyelvhasználati kérdések nem mentek
ki a divatból. A fórumon vita folyt a nyelvművelés értelmetlenségéről és
hasznáról, arról, tudomány-e egyáltalán, vagy inkább áltudomány. De szóvá tették
azt is, hogy közhasznú társaságként, közpénzből alakulva az iroda egyes
szolgáltatásaiért több tízezer forintos szakértői díjat számol el. A Manyszi
vezetői látva, hogy vannak, akik az internetes fórumot nem nyelvi problémák
felvetésére és megvitatására, hanem személyes támadásra használják fel, úgy
döntöttek, megszűrik, vagyis cenzúrázzák a leveleket. E lépés miatt néhány
munkatárs tiltakozásul elhagyta az irodát. Meglehet, mikor Balázs Gézához
csatlakoztak, még nem tudták, mit vállalnak.
A nyelvész régóta szálka azok szemében, akik esküdt ellenségei a nyelvművelő
szemléletnek, vagyis Balázs a kezdetek óta a nyelvészháború egyik célpontja.
Ennek ellenére volt energiája arra, hogy megpróbálja talpra állítani a fáradó,
öregedő nyelvművelő gárdát, utódokat, fiatalokat nevelt ki, sőt maga is aktív
média-nyelvművelést végez. Sok álmatlan éjszakát szerezhet még ellenségeinek, ha
Balázs Géza mindezt még üzleti alapra is tudja helyezni, ha kiderül, hogy a
nyelvi szolgáltatás piacképes, igény van rá, sőt még hasznot is termel.
Erről szól tehát a Manyszi jövője.
A Manyszi szolgáltatásai
– ingyenes: nyelvi gyorsszolgálat, hírlevél a hónap nyelvi, nyelvhelyességi
kérdéseiről, az iroda híreiről;
– 1 Ft/leütés, illetve 250–1000 Ft/oldaltól: hivatalos iratok javítása,
szerkesztése, lektorálása, nyelvhelyességi, helyesírási ellenőrzés,
üzletfeliratok, reklámszövegek, hirdetések szövegének ellenőrzése, tanácsadás a
„reklámnyelvtörvénynek” megfelelően;
– 15 000 Ft-tól: névadási, keresztnévadási tanácsadás, névtörténet-kutatás:
személynevek és helynevek történetének megismeréséhez végzett tudományos
kutatómunka;
– 25 000 Ft-tól: (igazságügyi) nyelvi szakértői munka;
– 30 000 Ft-tól: azonnali telefonos segítség nyelvhelyességi, helyesírási
kérdésekben (a megrendelés órájától számítva egy hónapon át, átlag napi 5
kérdésig, havi 300 kérdésig), tartalomelemzés, gyors segítség hivatalos és más
szövegek ellenőrzésében, lektorálásában (a megrendeléstől számítva 24 órán belül
egy alkalomra), hivatalos iratok érthetőségének tesztelése;
– 50 000 Ft-tól: tartalomfigyelés, sajtószemle angolul és magyarul, internetes
témakeresés, hatékony kommunikáció, közéleti retorika, kommunikációs tréning,
levélírás;
– 60 000 Ft/hótól: személyes nyelvi asszisztens – SEGÍTSÉG, AZONNAL!
Egy évre szóló kedvezményes ajánlat elsősorban cégek, vállalatok, intézmények
részére: személyes (mobiltelefonon, e-mailen, faxon elérhető) nyelvi
asszisztens, aki a legrövidebb időn belül segít megoldani a munka közben
fölmerülő nyelvi (nyelvhelyességi, helyesírási) problémákat. A Magyar Nyelvi
Szolgáltató Iroda a fenti ajánlatot 12 hónapra 800 000 Ft+áfa áron vállalja.