Magyar Nemzet

Tanácskozás a szakmai anyanyelv védelmében

N. Tóth Ida

A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESz) karöltve az MTA Nyelvtudományi Intézetével, az Anyanyelvápolók Szövetségével, az ELTE Mai Magyar Nyelv Tanszékével és a Magyar Szakírók Szövetségével I. Magyar szakmai anyanyelvi tanácskozást rendez ma délelőtt kilenc órától az MTESz pesti konferencia központjában. A tanácskozás célja áttekintést adni a magyar szakmai anyanyelv jelenlegi állapotáról, az adottságokról, a nemkívánatos jelenségekről és a belátható folyamatokról. Bertók Lóránd professzor, az orvostudomány doktora szaknyelvi gondjainkról beszél délelőtt tíz órától, Kiss József mérnök Szabványainkról és műszaki kiadványainkról címmel tart előadást a szaknyelvi témacsoport keretében. Kis Ádámot, az oktatási témacsoport előadóját a nyelv és az oktatás összefüggéseiről kérdeztük.

•  
• Számítógépes nyelvészként, az ELTE oktatójaként, úgy is, mint a Szak Kiadó vezetője évek óta foglalkoztat, hogyan lehet szaknyelvet művelni magyarul – mondja Kis Ádám. – A nyelvújítástól kezdve megfigyelhető: a magyar emberben él a vágy, hogy egy idegen szó hallatán rögtön megkeresse annak hazai megfelelőjét. Megtalálja vagy sem, de a magyarítás belső parancsa kitörölhetetlen. A Szak Kiadó számítástechnikai szakkönyvek gondozására specializálódott, s mert a számítástechnika nyelve ma az angol, könyvkiadói tevékenységünk folyamatos nyelvi munkával párosul. Szakterületem a számítástechnikai terminológia, ami kiadványainkon is megmutatkozik: minden kötet értelmező szótárral, ha szükséges magyar-angol, angol-magyar szójegyzékkel lát napvilágot. Értelmező szótáraink szerkesztését jellemzi, hogy a szómagyarázat kivétel nélkül a részben meghonosodott magyar kifejezések mellett olvasható, az idegen kifejezéseknél csupán utaltunk a magyar meghatározásra, ezzel is elősegítve a hazai változat terjedését, megerősödését. Az oktatás és könyvkiadás területén eltöltött harminc év a magyar szaknyelv ápolásának elkötelezett hívévé tett. Mégis azt mondom: ne beszéljünk a nyelv védelméről, hiszen végső soron úgy sem áll módunkban megvédeni anyanyelvünket. Hatalmasabb az, mint bármelyikünk. Időről-időre megjelennek ugyan elméletek, melyek gyakorlati törekvésekkel is párosulnak annak érdekében, hogy bizonyos társadalmi folyamatok alá rendeljék, vagy azokhoz igazítsák nyelvünket, mégis ezek a próbálkozások rendre tévesnek bizonyulnak, éppúgy, mint a természet leigázásáról szóló egykori diadaljelentések. A nyelv öntörvényű univerzum, amelybe (tán) beletekinthetünk, de mozgását nem szabályozhatjuk. Tapasztalatom szerint a nyelvi mozgalmak valójában nem is magára a nyelvre, inkább a nyelvhasználók bizonyos csoportjaira irányulnak. Egyetértek Nádasdy Ádámmal, aki a nyelvhasználat értékelését, minősítését az illemhez hasonlítja egyhelyütt. Amit nyelvi hibának mondunk, sok esetben inkább nyelvi illetlenség – állítja –, így az a közmegegyezés, nem pedig a nyelv belső törvényszerűsége alapján bírálható. Elgondolkodtatónak tartom, hogy a nem illem jellegű nyelvi hibák fölött sok esetben elsiklanak nyelvészeti körökben. A nyelv, különösen a szakmai nyelv művelésének, szabályozott fejlesztésének jelentősége nézetem szerint messze meghaladja a nyelvhasználat illemtani-esztétikai vonatkozásait. Olyan kérdésről van itt szó, amely gátolhatja vagy elősegítheti egy-egy szakág fejlődését. Nem véletlen, hogy terminológiatan néven különálló szakág alakult, amely a nyelv alkalmazásának szabályozására törekszik.
•  
• Gyakori vita tárgya az alkalmi, rövid életű újdonságok elfogadása vagy elutasítása. A szaknyelvek területén miként folyik a kanonizálás?

- Az új fogalmakat jelölő szavaknál nem a származásra kell fektetni a hangsúlyt, meggyőződésem, hogy érdemesebb arra figyelni: vajon a neologizmusok illeszkednek-e nyelvünk sajátosságaihoz. A szakszóteremtés meglehetősen kétes vállalkozás. A nyelvtudomány egyik adóssága, hogy nem tudja megindokolni, mi az oka annak, hogy egyes szavak minden erőfeszítés nélkül elterjednek, gyökeret vernek, mások pedig rövid virágzás után feledésbe merülnek. Mivel magyarázható, hogy nagyszerűnek tartott, és valóban alkalmas szavak a legnagyobb sajtótámogatás mellett sem tudnak elterjedni, mások pedig észrevétlenül válnak közkinccsé. A számítástechnika egyik kiirthatatlan kifejezése a fájl. Semmit nem jelent. Ráadásul azért is “rossz” szó – ha lehet egyáltalán ilyen jelzőt használni egy szóra –, mert a jl szótagzáró hangkapcsolatot a magyar hagyományosan nem tűri, példa erre sámli, kübli szavunk is, amelyet ötletesen oldott fel nyelv. A fájl kiejtése fonetikai képtelenség számunkra, mégis virágzik a kifejezés. Próbálkoztunk már helyettesítéssel: az állomány szó mellett a fájl verhetetlennek bizonyult. A számítógép szavunk viszont meghonosodott, annak ellenére, hogy talán nem is a legkifejezőbb, hiszen a számítógép többnyire nem számít... A hetvenes években nagy versenyfutás volt a számítógép és a számológép között, akik a szegedi egyetemre jártak, azok számológépnek mondták, amit a Budapesti Műszaki Egyetemen számítógépnek. A vita mára eldőlt, ráadásul a számológép is megtalálta saját, jól elkülönülő jelentésterületét.

•  
• Az oktatás-nevelés során milyen lehetőségek vannak a kívánatos szakmai nyelv kialakítására?

- Tapasztalatom szerint a legtöbb a művelt és elhivatott tanárokon, valamint az ápolt, igényes tankönyveken múlik. Előfeltevéseim alapján készítettem egy kérdőívet, amelyet szűk körben, saját hallgatóimmal, kollégákkal és néhány középiskolással is kitöltettem. Kérdésemre, hogy a válaszadó szakmájában szükség van-e összefüggő szöveg megfogalmazására, sajnálatos módon egyes idegennyelv-szakosok azt válaszolták, hogy erre nincs szükségük magyarul. Ugyanakkor többen megjegyezték, hogy ilyen jellegű képzésben részük van, de csak idegen nyelven. Sokszor, sokhelyütt hangoztatott tény, hogy magyar nyelvi illetékességet a leendő tanítókon és tanárokon kívül egyedül a magyar szakos bölcsészek szerezhetnek a hazai felsőoktatásban^. Pedig a történelem- vagy fizikatanár is magyarul oktatja tanítványait, a szakmunkásokat is magyar nyelven kell a mérnöknek eligazítania, és a boltban szintén magyarul folyik a társalgás, hogy további példákat ne is említsek… A következő kérdésekből kiderült, hogy a válaszadók jelentős része nem tanult szóban vagy írásban fogalmazni, illetve ha tanult is, úgy érzi, nem eleget. Nézetem szerint a retorikát minden egyetemen-főiskolán tanítani kellene. Képtelenség? A budapesti bölcsészkaron minden hallgatónak meg kell ismerkednie a számítógéppel. Néhány éve ezt is képtelenség lett volna megkövetelni, és ma valóság. A nyelvi ideálra vonatkozó kérdésemre sokan bevallották, hogy tanulmányaik során még nem találkoztak olyan tanárral, aki nyelvi példaképük lehetett volna, és nem kevesen az egyetemen sem hallottak kifogástalan magyar beszédet. Utolsó kérdésem a magyar oktatásügy sajátos lehetőségét, a magyar szakemberré válás egy meggondolandó feltételét vizsgálta. A mai Magyarországon ugyanis elvégezhető az egyetem, kiadható a magyarul megírt diploma olyan szakembernek is, aki egyetlen magyar szót ki nem mond és le nem ír egyetemi tanulmányai ideje alatt. Ez nézetem szerint még egy idegennyelv-tanár esetében is káros, minden más szakma esetében pedig megengedhetetlen. Nem ideológiai, nem is érzelmi okokból, egyszerűen szakmailag. Hogy ez elő ne fordulhasson, megfontolandónak tartom a kifejezőkészség értékelését minél korábban, akár már a magyar írásbeli és szóbeli érettségin, a későbbi tanulmányok során pedig ajánlom, hogy egy félév retorikai és helyesírási gyakorlat elvégzése után kaphassanak csak diplomát a diákok, készüljenek bár mérnöknek, vagy biológusnak. A magyar nyelven oktató tanároknak szívem szerint kötelezővé tenném, hogy szakjuktól függetlenül vizsgát tegyenek az általános és a szaknyelvi norma ismeretéből.