Aczél Gábor:

Anyanyelvünk a sajtóban
MH-információ

Magyar Hírlap 1997. január 23. 21

Anyanyelvünk a tömegtájékoztató eszközökben címmel tart ülést a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága ma az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar nyelvészeti könyvtárában. A délután fél háromkor kezdődő rendezvényen napilapkorrektorok is részt vesznek.

Amint az a résztvevőknek előzetesen megküldött történeti összefoglalásból is kitűnik, a nyelvművelés és a sajtó kapcsolata legfeljebb köszönőviszonynak nevezhető. És ez azért baj, mert tán a napisajtó tehetné a legtöbbet a nyelvművelésért, mégpedig nem elsősorban az 1990 óta sajnálatosan hiányzó nyelvművelő rovatok, hanem éppenséggel a maga nyelvezete révén. A napilapkorrektorok egy, a nyelvművelésért szerveződő csoportja szerint az átlagolvasó – a hibás és nem kellően egységes gyakorlat következtében – sokszor a helyesírási szabályok szerinti megoldást véli hibásnak, ám a korrektorok éppen ezért szorgalmazzák a szabályok következetes betartását, ezáltal a napilapolvasók nyelvi kulturáltságának javítását, a helyesírási eszközökkel kifejezhető nyelvi árnyalatok közkeletűvé tételét. Nincs benne a megküldött tanulmányban, de a nyelvi bizottság figyelmére érdemes, hogy napilapjaink többségénél egy idő óta az olvasószerkesztői munkakör fölöslegesnek találtatott, s így a sajtó maga segít elfeledtetni az olvasóval a magyar újságírás felelevenítendő hagyományait. Az újságíró Török Sándor 1947-es javaslatára legfeljebb néhány nyelvész emlékszik, de a tanulmány szerzője, Zimányi Árpád kandidátus okkal hivatkozik rá. "Nagy napilapjaink – írta volt Török Sándor – régebben megtették, hogy tartottak egy-egy írót, aki a kéziratokat átfésülte. Talán ha a sajtó újra megengedheti magának, hogy sajtó legyen, akkor a kiadó ismét ehhez a bevált módszerhez folyamodik. " A kiadók figyelmébe ajánlható ezért a tudós nyelvész Bárczi Gézának a nyelvi bizottság által felidézett két mondata. "A nyelvhelyesség gondolatának meg kell nyerni azokat a tényezőket, melyek az egész magyarság nyelvi irányítói, melyek mindenhova eljutnak, hatásukat mindenütt éreztetik. Ez elsősorban a sajtó, mégpedig a napisajtó, melynek példányai mindennap szétfutnak az egész országba, eljutnak a legkisebb faluba, mely tekintélyt épít és rombol, s egész szellemi életünk mindennapjának irányításában oly jelentős szerepet visz. "

Aczél Gábor