Pomogáts Béla:

Anyanyelvünk védelmében

Magyar Hírlap 1996. szeptember 14. 14

Az Egerben megrendezett VIII. Anyanyelvi Konferencia – véleményem és sokak véleménye szerint – sikert hozott: igen színvonalas előadásokat hallgattak meg a résztvevők, a bizottsági üléseken (összesen hét ilyen bizottság ülésezett) életrevaló javaslatok születtek, és a konferencián egyáltalán nem jelentek meg azok a politikai természetű konfliktusok, amelyek a hazai közélet fórumait rendre oly kiábrándító színjátékok szcénájává teszik.

Röviden mégis vissza szeretnék térni az Anyanyelvi Konferencia eseményeire, mégpedig azért, mert az írott és az elektronikus sajtó nem mindig adott hiteles képet arról, ami Egerben történt, és ennek során az anyanyelvi mozgalmat szervező A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának munkája és törekvései is némiképp hamis tükörben jelentek meg a nyilvánosság előtt. A sajtóban rólunk rajzolt képet három kérdésben szeretném kiigazítani.

1. Viszonyunk a Magyarok Világszövetségével. A sajtó általánosságban még ma is úgy állítja be az anyanyelvi mozgalmat, mint a világszövetség valamiféle "szakosztályát" vagy "peremszervezetét", amelynek nincs önálló arculata, önálló kulturális stratégiája, és mindenben a világszövetség útmutatását követi, akár egykor a kommunista pártot a nőszövetség és a szakszervezet. Igen nagy tévedés. Az anyanyelvi mozgalom az 1992-es esztergomi VII. Anyanyelvi Konferencián mint A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága önálló egyesületté alakult, bírósági bejegyeztetés folytán saját jogi személyisége és bankszámlája van, és természetesen teljes függetlenségének birtokában határozza meg stratégiáját és tevékenységét, állítja fel vezető testületeit.

Az anyanyelvi mozgalmat és a világszövetséget az a felelősség állítja egymás mellé, amelyet mindkét civilszerveződés tanúsít a határokon túl kisebbségben és szórványban élő magyarok támogatása és az egymástól elválasztott magyar közösségek kulturális egységének helyreállítása iránt. Ennek a közös felelősségnek a jegyében működik együtt a két szervezet, ennek jegyében kap segítséget az anyanyelvi mozgalom a világszövetségtől, ennek rendjét különben a két szervezet által 1992 végén kötött megállapodás rögzíti. Ugyanakkor az anyanyelvi mozgalom és a világszövetség számos területen különbözik: az előbbi politikamentes kulturális társaság, az utóbbi pedig a politikai térben is tevékenykedő érdekvédelmi szervezet, és természetesen egy nagyságrenddel nagyobb, mint az anyanyelvi mozgalom.

Az anyanyelvi társaság teljesen függetlenül alakítja a maga tevékenységét, és ennek során egyáltalán nem követi szolgai módon a világszövetség politikáját. Az elmúlt esztendők során vitái is voltak ennek néhány vezetőjével, és magam mint az anyanyelvi társaság elnöke nem egy esetben fejeztem ki bírálatomat a világszövetség 1991–92-es átalakulásának vagy szervezeti felépítésének véleményem szerint kedvezőtlen tapasztalatairól. Szükséges volna végre, hogy a közvélemény – és mindenekelőtt a sajtó – tudjon különbséget tenni az Anyanyelvi Konferencia és a világszövetség között, és a feudál-szocialista alárendeltség elve helyett a demokratikus mellérendeltség elvének figyelembevételével különböztesse meg a két szervezetet. A tájékoztatás hitelességéhez ez is hozzátartozik.

2. Nem nyelvművelő egyesület vagyunk. Az anyanyelvi mozgalmat szinte minden sajtótudósítás, amely beszámolót adott az egri konferenciáról, valamiféle nyelvápoló, nyelvújító egyesületként mutatta be. Megkeresett például a televízió egy ifjú riporternője és megkérdezte, mi a véleményem Kazinczy nyelvújító mozgalmáról, majd feltette a kérdést: milyen szavakat újítottunk meg Egerben. Holott az anyanyelvi mozgalom számtalanszor kinyilvánította: alapítólevelében, alapszabályának preambulumában, esztergomi zárónyilatkozatában és most minden egyes egri dokumentumában, hogy feladatát a magyar nyelv és kultúra igen tágasan értelmezett védelmében és a határokon túl működő magyar kulturális szervezetek és intézmények támogatásában határozza meg. Ennek a tevékenységnek része a nyelvművelés és nyelvápolás, az anyanyelvi mozgalom érdeklődése és elkötelezettsége azonban ennél jóval szélesebb kört érint.

Az "anyanyelv" mint fogalom a mi értelmezésünk szerint nem pusztán egy idiómát jelent, hanem kultúrát és mentalitást is, az anyanyelv védelme ezért a magyar kultúra teljes körének védelmére irányul. Ahogy az egri konferencia zárónyilatkozata kimondja: "a társaság eredményes nyelv- és kultúravédő programokat kíván kidolgozni és megvalósítani, a legszélesebben értelmezett anyanyelvi kultúra védelme: az iskolai oktatás, az irodalom, az írott és elektronikus sajtó, a színház, a nyelvápolás, a felnőtt és ifjúsági képzés, az egyesületi élet és az egyházi munka érdekében. " A nyelvművelő tevékenységet különben külön egyesület: a Magyar Anyanyelvápolók Szövetsége végzi, ezzel az egyesülettel az anyanyelvi mozgalom szorosan együttműködik.

3. Nem kívánunk nyelvtörvényt. Az egri konferencia munkájának interpretációja során talán ez okozta a legtöbb félreértést: az írott és az elektronikus sajtó ugyanis a legszélesebb körben terjesztette azt az információt, miszerint az Anyanyelvi Konferencia valamiféle "nyelvtörvény" kidolgozására szólította volna fel az illetékeseket. Egy nyelvtörvény-javaslat valóban szóba került, a tanácskozás azonban erről nem nyilvánított véleményt, sőt többen, például a szlovákiai Grendel Lajos és az erdélyi Kántor Lajos határozottan elleneztek bármiféle ilyen tervezetet.

Magam sem vagyok híve ilyen törvénynek, ugyanis véleményem szerint nincs rá szükség: Magyarországon fölösleges külön törvényben kimondani azt, hogy az államélet, a közigazgatás, a bíráskodás és az oktatás nyelve a magyar, ellenkezőleg, azt kell törvényben rögzíteni – és ezt a magyar országgyűlés által elfogadott kisebbségi törvény már rögzítette –, hogy milyen módon kell a hazai kisebbségi közösségek nyelvhasználati jogait érvényesíteni. Egy nyelvvédő törvénynek csupán a kereskedelmi feliratok magyarságának védelmében, az utcaképet valóban máris meghatározni látszó "amerikanizmusok" vagy képtelen öszvérszavak visszaszorításában volna szerepe. Ezt a feladatot azonban meg tudja oldani egy már régebben közreadott, csak éppen végre nem hajtott (még belkereskedelmi) minisztériumi rendelet, amely a cégbejegyzések és üzleti feliratok nyelvi ellenőrzését és erre a célra egy nyelvi zsűri felállítását rendelte el. Egy esztendeje éppen az Anyanyelvi Konferencia – és vele együtt a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Írószövetség és a Magyarok Világszövetsége sürgette ennek a rendeletnek a végrehajtását, egyelőre eredménytelenül.

Nyelvtörvényt azért sem támogatunk, mert ez a pozsonyi és bukaresti kormány etnokratikus politikájának színvonalára szállítaná le a hazai művelődéspolitikát, sőt Meciárék hírhedett "nyelvtörvényét" igazolná, amire semmi szükség. A magyar nyelv valóban védelemre szorul, elsősorban a határokon túl élő magyarság körében, ezt a védelmet magyarországi törvénnyel nem lehet megadni. A hazai nyelvvédelemnek pedig lényegében megvannak az intézményes feltételei, csak éppen érvényesíteni kell a már meghozott döntéseket, emellett társadalmi szinten kell fellépni a közéletben és az üzleti életben, a rádióban és a televízióban terjedő magyartalanságok ellen, és erősíteni kell az iskolai anyanyelvi nevelést.

Az egri tanácskozás hiteles képének bemutatásához mindez hozzátartozik. És még valami. A VIII. Anyanyelvi Konferencia hitet tett a nemzetközi PEN Klub barcelonai kongresszusán elfogadott Nyelvi jogok egyetemes nyilatkozata mellett, és felkérte a magyar országgyűlést, hogy ezt a nyilatkozatot, amely széles körű közösségi jogokat követel a nyelvi kisebbségek számára, a katalán tartományi parlament ez irányú akciójához hasonló módon támogatás céljából terjessze elő a strasbourgi európai parlamentben. Nagyon hasznos lenne, ha az országgyűlés valóban megtárgyalná és elfogadásra ajánlaná a barcelonai nyilatkozatot: a nemzetközi íróközösség javaslatai ugyanis éppen azokat a jogigényeket kívánják kielégíteni, amelyeket a magyar nyelv védelmében mi itthon és a kisebbségi magyar közösségek a határon túl oly régóta szorgalmazunk.

Pomogáts Béla