Stark R. László:
Nyelvi romok közt emlékeinkben megfürödve
2001-08-29 (a nyomtatott MH cikke)

Nyelvművelők versenyeznek hétfő esténként a Kossuthon. Grétsy László és Rékai Gábor és Szűts László gondozza az "Értsünk szót", mely Lőrincze Lajos nyomdokaiban jár, és az az illúzió élteti, hogy a mindennapi beszéd közeledvén az irodalmi nyelvhez egyszer majd pallérozottabb lesz. Korszerűbb szemléletet tükröz Balázs Géza Tetten ért szavak című műsora, mely azt kutatja: a gyors társadalmi változások miként hatnak a különböző korosztályok, szubkultúrák nyelvére, melyek olyannyira különböznek már, hogy "tolmács nélkül" aligha érti a kívülálló.
(Balázs Géza izgalmas hangos szótárt állított össze, a kábítószeresek szpíden, füvön élő, vagy "barnát" (heroint) "kerázó" (láng fölött melegítő) drogosok titkos kifejezéseiből.) Ugyanazt a célt szolgálja az angollal kevert magyar nyelv, a pidgin, mint a tinik "tök király" szlengje, hogy demonstrálja a hasonlóképp gondolkodók "törzsi" összetartozását, és ha kell, kommunikációs blokáddal rekessze ki a más generációból, szellemi térből érkező illetéktelen betolakodókat.
Az "Értsünk szót" hallgatói telefonok tartják mozgásban. Sokan fedeznek fel - nemcsak kereskedelmi, hanem közszolgálati rádióban, tévében, s számtalan újságban - "ortopéd" mondatokat, kifejezéseket. Kiújulnak és elenyésznek a "gagyi" hivataloskodó nyelvi divatok. Az "én úgy gondolom" kezdetű mondatok - mellyel időt akar nyerni magának a megszólaló, mikor semmi nem jut eszébe - kiirthatatlanok. Ám úgy tűnik, hogy a "tűnik" ige használata már nem olyan gyakori. A legutóbbi adásból kiderült, hogy most a "mód" a módi. Megesik, hogy valaki "idegenmód" szól, "idegesmód" járkál. A kritika lehet, hogy eljut az érintettekhez, javulásnak azonban semmi jele. Lefülelhetné a műsor akár a nemzeti főadót is, ahol hallható (nemritkán mikrofonengedélyes műsorvezetőktől), hogy a névelőről leszakad a "z" és rátapad az után következő magánhangzóval kezdődő szóra, az "e" kérdőszócska is néha rossz helyre csúszik. (Igaz, az utóbbi főként a meghívott nyilatkozók körében fordul elő.) Emiatt persze ideges lesz "a' zember". S még az is fölmerül benne, "nem-e" kellene határozottabban föllépni a helytelen kiejtés, a megtévesztő hangsúly, a pongyola fogalmazás ellen? Nemigen. Mert a "taplók túlhatalmának" reneszánszát hirdető bulvártévék és magánrádiók éjt nappallá téve dolgoznak a nyelv szétverésén. Így napról napra nő azoknak az önbizalma, akik tizenkét szóból megélnek, és azokat is hibásan rakják egymás mellé. Míg festik, tatarozzák a házakat, épül és szépül az ország, belbecsét tekintve, mentálisan egyre romosabb lesz. Ezért az "Értsünk szót" akár módszeresen is vizsgálhatná a nyelvszenynyező adókat. Kimeríthetetlen "kincsestárra" lelne még olyan komoly médiumban is, mint a kultúrát nyelvi értelemben is mellőző Info Rádió.
Föltáratlan terület a nyelvészek számára az e-mailekbe sűrített, eleven képi gondolkodás természete, a szóredukciókkal, rövidítésekkel képződő tömör, gyors közlésre szánt nyelv törvényszerűségeinek kutatása. Az elektronikus levelezés új formája a társas magánynak. Noha mindenki egyedül ül gépe előtt, mégis egy globális szellemi közösség részének érzi magát.
A "Tetten ért szavak"-ban Szécsi Gábor Kecskemét polgármestere, aki civilben nyelvész, filozófus, azt szorgalmazza, hogy a pedagógiának oda kell figyelni, miként lehet a hagyományos nyelvi értékeket átmenteni az e-mail és az SMS korszakába. Hisz lassanként már úja kell tanítani, hogyan lehet ma alkotó olvasó valaki, hogyan merülhet el megint egy versben, egy míves prózában, hogy megfürdesse azt saját emlékeiben, képzeletében.

Értsünk szót, Tetten ért szavak
Kossuth rádió, augusztus 27.

Stark R. László