N. Sándor László:
Fakul a magyar nyelv, de nem fenyegeti pusztulás
2001-04-03 (a nyomtatott Magyar Hírlap cikke)

Megőrzi-e nemzeti vonásait nyelvünk, vagy megfakul a globalizáció hatására? Ez a tét ma, nem pedig nemzetünk léte-nemléte - így foglalt állást Grétsy László, megnyitva a magyar nyelv 35. alkalommal megrendezett hetét Szolnokon.

Fotó: Sárközy György

- Csakugyan nem aktuális Herder 1791-es jóslata: "A mások közé ékelt kis számú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet fölfedezni?" Tudjuk: a minap adtak közre egy UNESCO-jelentést, amely a nyelvi diverzitás (bocsánat az idegenszerűségért: sokféleség) ritkulását vetíti elénk.
- Ezt a nemzetet s ezt a nyelvet pusztulás nem fenyegeti. Igaz, vannak népek, amelyek a felszívódás stádiumában, s mások, amelyek a kihalás küszöbén, illetve állapotában találhatók. De a világ több mint hatezer nyelve közül az első ötven közé tartozik a magyar, ha azt számítjuk, hányan használják anyanyelvükként. Évezredes kultúrája alapján pedig ennél is előkelőbb hely illeti meg.
- Mégis látnak anyanyelvünkre leselkedő veszélyeket mindazok a rokonszenves kulturális és tudományos ismeretterjesztő intézmények, amelyek ezen az ünnepinek mondott héten a nyelv védelmére szólítanak föl. - megnyitó alkalmával is hallottam filippikát a globalizáció ellen.
- A globalizációnak nem egysíkú, hanem árnyalt képét tartom rokonszenvesnek. A 21 században nélkülözhetetlen a globalizáció, elengedhetetlen az idegen nyelvek, legfőképpen az angol magas fokú ismerete, s csaknem ugyanolyan mértékben elengedhetetlen a számítógépes kultúrában, illetve az internet világában való jártasság. De az is tagadhatatlan, hogy vannak veszélyei is az amerikanizálódásnak. Ennél fontosabb hangsúlyozni, hogy a magyarság mégsem csak tudósokból, gazdasági szakemberekből, bankárokból és egyéb olyan pályán tevékenykedőkből áll, akiknek létszükségletük a globalizáció, hanem olyanokból is, akiket közvetlenül nem, hanem legfeljebb közvetve, hatásaiban érint e folyamat, mégpedig nem is mindig kedvezően. Fodor István A világ nyelvei című könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy az ország felnőtt lakosságának mindössze mintegy 12 százaléka ismer valamely idegen nyelvet (kétnyelvű nemzetiségi polgártársainkon kívül), és az iskolázottság remélhető növekedése ellenére sem fogja meghaladni az idegennyelv-ismeret a 25 százalékot, még évtizedek múlva sem. Márpedig a 75 százalékos többségnek az idegen szavak félreértést, értetlenséget, kiejtési nehézségeket okoznak.
- Közismert, hogy az angol nyelv fő terjesztői: a rock és az internet.
- A nyelvtanulási kedv egyre növekszik. Létszükséglet az angol nyelv ismerete, erről is szóltam e konferencián. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a lakosság nagy többsége nem ismer idegen nyelvet, s a következő negyedszázadban igazán jelentős változásra nem is igen van esély. Tehát nekünk nyelvészeknek, íróknak, politikusoknak, általában az értelmiségnek mindent el kell követnünk, hogy az anyanyelv támogatást és ösztönzést kapjon. A nyelv adománya nélkül nem lehet sem kereskedni, sem országot igazgatni, írta Van-e szükség nyelvművelésre? című esszéjében a jeles író, Déry Tibor.
- Hivatkozik az Akadémia elnökére, Glatz Ferencre, aki tudományos stratégiai téziseket fogalmazott meg A magyar nyelv az informatika korában című konferencia elé. Mindjárt az első tézis: "Olyan Európában szeretnénk élni, amelyben mind a kis nemzeti nyelvek, kultúrák megtalálják helyüket... Európa jövője a nyelvi szokásrendi sokszínűség és az erre épülő polgári türelmesség." Nem puszta vágyálom egy ilyen Európa?
- Mivel 1995 óta már Finnország, ez a szintén nem indoeurópai, hanem hozzánk hasonlóan uráli eredetű, illetve nyelvű nép is az Európai Unió tagja, kíváncsi lettem, vajon nekik ebből a szempontból jót vagy rosszat tett-e az EU tagság. Íme a tapasztalat. A finn nemzeti kultúra inkább megerősödött az utóbbi években, mintsem hogy elsatnyult volna, a finnek nemzeti tudatának pedig nagyon jót tett ez a csatlakozás. Nyelvrokonaink mióta az unió tagjai, nagyobb gondot fordítanak népi-nemzeti hagyományaikra, népzenéjükre, mint korábban. A finn hazai nyelvek kutatóközpontjában intézményesen foglalkoznak az EU-tagságból adódó nyelvi problémákkal, és azt tanácsolják, hogy ezt a munkát mi még az uniós tagság elnyerése előtt kezdjük el.
- Ön finom megkülönböztetést alkalmaz a nyelvápolás stratégiáját illetően. A nemzeti nyelv fontosságát hangsúlyozza hazai vonatkozásban, a határokon túl a magyar nyelv elismertetésére buzdít, a szórványokban pedig a nyelv újbóli megismertetésére. Van-e tartalmi különbség e disztinkciók mögött?
- Az anyaországba gazdagszik, virágzik, sőt burjánzik a nyelv, de nem azért, mert nagy nemzeti öntudat hajtja, vezérli a beszélőket, hanem egyszerűen azért, mert itt jó termőtalaja van a nyelvnek. Persze a virágok és a haszonnövények mellett a gyomnövényeknek is kedvez a televény, s ez bőségesen ad munkát az anyanyelv ápolóinak. A határokon túl ellenben nagyobb a nemzeti öntudat összetartó ereje, sokkal jobban érvényesül az anyanyelv megőrző funkciója, jóval erősebb az anyanyelv megőrzésére irányuló törekvés. Hozzátenném: nyelvünk rugalmas, gyorsan fejlődik és kreatív, amelyben most is óriási nyelvi energiák hatnak, s még nagyobbak szunynyadnak. Ahol a kreativitás szükségszerűen csekélyebb - kisebbségi és szórványhelyzetben -, ott annál nagyobb a nemzeti tudat, amely többek között kétnyelvű helység- és utcatáblákért, az iskolai osztályzatok anyanyelven való beírásának jogáért, önálló magyar egyetemért vívott lankadatlan küzdelemben nyilvánul meg, ellenben a nyelv spontán fejlődése visszafogottabb. Ahol viszont a nyelv teremtő, alkotó ereje jobban megmutatkozik, azaz idehaza, ott a nemzeti önazonosság-tudat látszik elgyengültnek, megtépázottnak, a spontán fejlődés ellenben észrevehetően lassúbb, visszafogottabb, korlátozottabb.
- Ön a nyelvi törvényt néhány éve élesen ellenezte, most, ha megvalósul, "gyógyírnak tekinti nemzeti önérzetünkre". Mintha az győzte volna meg az államigazgatási beavatkozás esetleges hasznáról, hogy a Professzorok Világtanácsa volt az az intézmény, amely javasolta: ellensúlyozza a kormányzat jogszabállyal az idegen szavak, idegen fordulatok áradatát, s a Magyar Tudományos Akadémia lenne - egyebek között - az az intézmény, amely véleményezné a jogszabályt...
- Önálló általános nyelvtörvényt most sem helyeselnék. - készülő törvény a nyelvhasználat egy szűkebb, de fontos területére irányul, a gazdasági életre és a reklámtevékenységre. Remélhetem, a törvénytervezet nem tilt majd semmit, de azt megkívánja, hogy Magyarországon a lakosság anyanyelvén is megkapja a kellő eligazítást mindabban, ami rá vonatkozik.

N. Sándor László