Nyelvtörvénytelenség

 

Ez itt a reklám helye: az alábbi cikk a Kreatív című újság legutóbbi számában jelent meg Kaszás György barátunk, harcostársunk és kollégánk tollából.

 

Kedves nyelvtársak!

Sághy belkereskedelmi miniszter idejéből idézem az 1986/18. sz. Törvényerejű rendelet 14. § 3. bekezdését: "Az üzlet elnevezésében - a nemzetiség által lakott településeket kivéve - csak magyar, illetve meghonosodott idegen szavak szerepelhetnek."- írja. Vagyis, anno már a kommunizálók is taktikai megoldást erőltettek egy stratégiai problémára, sikertelenül. Ők se tudták bürokráciával regulázni az élő nyelvet. Mert a nyelvnek nem lehet parancsolni. Mert a nyelv spontán és folyamatos változását lehetetlen törvényileg betiltani. Mert a nyelv változásaira adandó választ rá kell bízni a társadalomra, az emberekre, a nyelv használóira. Mert a nyelvészek többsége szerint is holt nyelv az, amely nem építi be folyamatosan magába a jövevényszavakat.

Nincs új a Nap alatt, barátaim. Mostanság az igazságügy-miniszter asszony és csapata szemét bántják az idegen nyelvű szövegek a reklámokban, továbbá a boltok ajtaja felett. Mondván: nem érti azokat mindenki. És az érvelésük folytatódik is: az Alkotmány szerint mindenkit megillet a közérdekű információhoz való jog. (Tény viszont hogy a szavakra oly érzékeny miniszteri szemet nem bántotta a sok érdekes felirat azon a bizonyos Fradi-Dózsán. Pedig azokat mindenki értette, csak ő tett úgy, mintha egyedül ő nem. Nem értek a focihoz, mondta. De hát ez egy másik furcsaság, hagyjuk is.) Ezért aztán, úgymond - idézem - "a magyar nyelv védelme, a nyelvi környezet épségének megtartása és az utódoknak való átmentése" érdekében törvénytervezetet készítettek. Azt a kormány jóváhagyta, nemsokára kezdődnek a tárcaközi egyeztetések, s ha minden rosszul megy, akkor valamikor ősszel egy újabb reklámellenes törvénnyel dicsekedhet a T. Ház. Attól kezdve minden reklámszöveg és cégfelirat csak magyar nyelvű lehet vagy kötelező az idegen nyelvű szöveggel azonos terjedelemben magyarul is megjeleníteni azt. Hogy mi számít magyarban meghonosodottnak, azt majd egy nyelvészcsapat dönti el. (Mint annak idején az elvtársak sanzonbizottsága, amely az ifjúsági zene hatalmas részét vágta haza hivatásszerű alapossággal.)

A címfestők és a nyelvtudósok a megnövekedő bevételeik okán nyilván aranyba foglalják majd az igazságügyi miniszter nevét. A bolttulajdonosok és a reklámozók viszont némiképp eltérően látják a dolgot. Sőt.

Nekem pedig nem marad más, mint eltűnődni. Mezei magyar állampolgárként már az sem fér a fejembe, hogy a reklámnyelvvel miért az igazságügy-miniszter bíbelődik az illetékes, a gazdasági tárca tulajdonosa helyett. Ha a saját területével foglalkozna, az nyilván érzékelhetően jótékony hatással lenne az igazságügyi közállapotokra.

De hát ráadásul itt ez a bizonyos "a magyar nyelv védelme, a nyelvi környezet épségének megtartása és az utódoknak való átmentése" kitétel a törvénytervezetben. Aminek okán kíváncsi lennék arra, hogy egyáltalán mi értelme van csak a reklámnyelvet regulázni a magyar nyelv védelme érdekében, érintetlenül hagyva az összes többit.

 

Értékelem, ha a politika védeni kívánja a nyelvet. De elvárom tőle, hogy akkor védje is. Agrárium. Koalíció. Korrupció. Frakció. Politikai platform. Státus. Globalizáció. Lobbizás. Reformkommunista. Liberálbolsevik. Konzervatív. Plenáris. Szenátor. Píár. Konfrontálódás. Imázs. Ombudsman. Interpelláció. Csupa-csupa veretes, ősmagyar kifejezés, amelyek jelentését Böske néni Simagöröngyösről is keni-vágja ugyebár. És megjegyzem, a parlament szó sem Árpáddal érkezett Vereckénél hozzánk. Ráadásul a politika egy valóban közérdekű szakma. Mi hát a helyzet a saját portán való söprés lehetőségével?

De ha már itt tartunk, hadd jegyzem meg azt is, hogy az anyanyelv védelme nem csak a bizottságilag engedélyezett szókészlettől függ. Hanem a módtól is, ahogyan a szókincset használjuk. Igazat mondunk-e vagy többnyire hazudunk? Ádázul mocskoljuk-e egymást vagy megpróbáljuk legalább az európai kommunikációs kultúra alsó szintjég felküzdeni magunkat a Parlamentben is? Hogyan ítéljük meg a szalonképesség elemi szabályainak felrúgását az ország tévényilvánossága előtt? Mit gondolunk például arról az esetről - hogy csak egyet idézzek itt -, amelyben háttértévézés okán meggondolatlan háziasszonyok és otthon játszó kisgyerekeik tömege volt tanúja és áldozata a délelőtti parlamenti közvetítésnek, amikor is az egyik tisztelt képviselő úr - nyilván a magyar nyelv védelme, a nyelvi környezet épségének megtartása és az utódoknak való átmentése érdekében - egy kollégájának címezve azt találta mondani a mikrofonjába, miszerint: Te pedig b...... meg a k..... anyádat? Szóval: milyen példát is ad a politika - amelynek a reklámnál összehasonlíthatatlanul erősebb a befolyása, a mintaképző hatása a mindennapokra - az országnak, a magyaroknak? Mit örökít át az utódoknak?

Kilóg a lóláb, mondhatnánk, de ez a helyzet már oly durva, hogy itt már a lónak egy egész más testrészére kell utalnunk.

Második pont: "az Alkotmány szerint mindenkit megillet a közérdekű információhoz való jog", hivatkozik az új törvénytervezet. Nos, csak, hogy tudd, az Alkotmány szó szerint a következőket írja: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (XII. Fejezet Alapvető jogok és kötelességek 61. § (1)) De, hogy mit kell értenünk közérdekű információn, arról az alaptörvényben már egy kukk sem olvasható. Ezért aztán nagyon ügyes jogásztrükk erre hivatkozva reklámellenes törvényt hozni.

 

De a dolog nem ily egyszerű. Van ugyanis egy olyan hatályos törvény, amely egyértelműen eligazít bennünket, hogy mi is tekintendő közérdekű adatnak: ez az 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról. Ennek első fejezete 2. § 3. pontja szerint "közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat."

Szemérmes kérdésem a reklámnyelvvel kapcsolatos új rendelkezés kiötlőihez és beterjesztőihez: hogy tetszenek érteni, kedveskéim, azt a kitételt, hogy az indokolja a reklám nyelvezetének szabályozását, hogy az Alkotmány szerint mindenkinek joga van a közérdekű információkhoz?

Mert - ahogyan világosan láthattuk - a törvény, a hatályos jog szerint a közérdekű közlések fogalmának köze nincs a reklámüzenetek világához. Merthogy a reklám és a boltfelirat nem közérdekű, hanem üzleti érdekű közlés. Merthogy közzétételéért a reklámozó fizet. Tehát a reklám elsősorban az ő érdekeit szolgálja. Másodsorban a célcsoportét. A köz érdekeit semmiképp. (Azt a reklámfajtát, amely a köz érdekeit szolgálja, úgy hívják: közcélú reklám.) És amennyiben a reklámozó a célcsoportja számára dekódolhatatlanul (bocs: megfejthetetlenül) kommunikál, az a reklám kibocsátójának a rizikója (bocs: kockázata). (Lásd még: kereskedelmi szólásszabadság és környéke.)

Ez tehát tiszta. Most már csak az a kérdés, hogy a legújabb törvényhozói reklámdorga kinek az érdekeit szolgálná. Ha azt vesszük, hogy - a politikának is köszönhetően - hol tart manapság a reklám társadalmi reputációja (bocs: elismertsége), akkor nyilvánvaló, hogy a reklámszakma csesztetése nem egyéb, mint kovácsolás. Politikai tőke kovácsolása. Közel a választás, hölgyeim és uraim.

Ez meg azért érdekes, mert pont a reklám az a tömegkommunikációs műfaj, amely az összes többi közül a legnagyobb összgazdasági hasznot hajtja, s amely a legalacsonyabb hibaszázalékkal dolgozik. Mögöttes érdekek mentén, szükségtelen restrikciókkal (bocs: korlátozásokkal) akadályozni a munkáját több mint szűklátókörűség. Ezt már leírtam többször is, s addig ismételgetem, ameddig a politikai szféra is kapizsgálni kezdi.

A saját kárára mindenkinek jogában áll hülyének lenni, mondta az ismert pénzügyi szakember kb. 2 éve, egy elhíresült esetét kommentálva. Remélhetem csak, ott még nem tartunk, hogy a más kárára is joga van.

A reklámszakma politikasemleges. Nem lehetne a politika meg reklámsemleges? Már csak viszonzásképp. Hadd javaslom hát a tisztelt nyelvtársaknak, aludjanak erre az ügyre még egyet! Frissen ébredve talán másképp látják a világot.

Kaszás György