Heckenast László:

HVG POSTA
Elszállt szavak című cikkük... (1997. 08. 02.)

HVG 1997. 31. szám [1997. augusztus 02. 3. oldal]

Elszállt szavak című cikkük (HVG, 1997. június 28.) kapcsán hadd szóljak. Budapesti bölcsészhallgatóként én is abban a nyelvészeti iskolában nőttem fel, amely azt vallja, hogy a nyelv változását nem szabad minősíteni, illetve hogy a nyelv alakítását a beszélőkre kell bízni – nincs szükség központi szabályozásra. Ennek az iskolának a szellemében valóban nem kell elkorcsosulástól félteni a nyelvet, csak azért, mert idegen szavak jelennek meg benne. A földműveléssel kapcsolatban vajon hány szláv szót vettek át a nomád ősmagyarok? Ugyanakkor üdvözlendők a szellemes magyarítási kísérletek is, feltéve, hogy meghonosításukat a nyelvhasználókra bízzák. Nincs azonban nyelvészeti mentség arra a sok silány fordításra, amely egyre gyakrabban üti fel a fejét például a reklámokban. Az „Ez egy kitűnő lehetőség az Ön számára” típusú szlogenekből, ugye, nem nehéz rekonstruálni az eredeti angol mondatot. Ezért nemcsak a fordítók, hanem a reklámokat megrendelő multik is felelősek. Hiszen míg az eredeti jelmondaton sokszor heteken át egy egész PR-csapat dolgozik, és megrág minden egyes szót, a magyar változat elkészítésével magányos fordítókat (vagy rosszabb esetben mindkét nyelven „tudó” munkatársakat) bíznak meg, és jó, ha egy-két napot adnak a munkára. Csak éppen azt felejtik el, hogy míg a cég színeit, a betűtípusokat, egyszóval a „vállalati imázst” át lehet egy az egyben ültetni, a reklámszövegek és jelmondatok csak akkor lesznek minden országban frappánsak, ha nem fordítják, hanem minden nyelven újraírják őket. Ráadásul ettől nem csak a nyelv válna gazdagabbá.

Heckenast László
(London)