Már tárgyalja a kormány a magyar nyelv használatáról
szóló törvénytervezetet, amely a reklámszövegek és üzleti
elnevezések magyaros megszövegezésére ad útmutatást. A
jogszabályt az Édes Anyanyelvünk mozgalom, az Anyanyelvi
Konferencia, az Anyanyelvápolók Szövetsége és más
szervezetek is sürgetik. A majdani törvény betartását az
előterjesztők szerint a területileg illetékes jegyző és a
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség ellenőrzi. A kormány
reméli, hogy a nyelvtörvény ügyében hatpárti egyetértés
lesz. Bízik benne, hogy ez a törvény a szomszéd országok
számára is követendő lehet.
Megkísérlem felvázolni a tervezet útját a törvény
megszületéséig.
A preambulum a kancellária miniszterhez kerül, aki
véleményezésre adja ki a kabinetirodának. Innentől az
Integrációs stratégiai Munkacsoport és az Infrastruktúra és
Környezetvédelmi Referatúra foglalkozik vele. Az első három
paragrafust az Agrármarketing Centrum veszi szemügyre. Ekkor
ismerhetik meg a makro- és mikrogazdaság szereplői a
gazdasági és üzleti elnevezések magyaros kifejezésmódját.
Így alakulhat ki konszenzus a civilszférával. Számítógépes
világunkban igen fontos a magyar helyesírási programok
kifejlesztése és széleskörű alkalmazása is. Ebből a
célból a hatodik szakasz impúruma a Magyar Államkincstár
Software Fejlesztési Főosztályához és
Programfinanszírozási Igazgatóságához, valamint más állami
szervezetekhez kerül. A disputa természetesen nem lehet
parttalan. A kutya sem kíváncsi például a Magyar
Akkreditációs Bizottság, vagy a Magyar
Kereskedelemfejlesztési Intézet Tradeinform Irodája
véleményére. Summa summarum a tervezetet ezután a koalíciós
pártok frakcióülésein vitatják meg, ahová meghívják az
ombudsmant is. Persze a parlament plenáris ülése előtt. És
most jön a kérdés lényege. Hogyan reagáljon egy jól
pozícionált, pszichodinamizált, pragmatikus, konzervatív, de
konfrontációt is vállaló, radikális párt a
nyelvtörvényre? Hát csak úgy, hogy álljon ki bátran a
hajléktalanok mellett, ne irritálja a publicisták,
politológusok, szellemi hajléktalanok fanyalgó stílusa. És
mit tegyen a konstruktív ellenzék?
Ne szóljon bele az ügybe, hiszen hidegszívűségénél fogva
nem is érthet ehhez a fontos kérdéshez. Foglalkozzanak csak a
médiakuratóriumok körüli anomáliákkal, az való nekik. A
törvény megsértőit persze szankcionálni kell. Ezt a Lex
Pokol mintájára bírósági procedurával lehet abszolválni.
Nehogy úgy járjunk, mint a státustörvénynél, ahol az
etnobiznisz érdekeltjei kerekedtek felül.
Úgy vélem, a reklámszövegek és üzleti elnevezések magyaros
megszövegezéséről szóló törvényt hatvan-hetven
százalékos többséggel fogja az országgyűlés elfogadni. Ez
szolgálná igazán az országimázst
(Hólánc)