Mészáros Gyula

Tízmillió anyanyelv

Élet és Irodalom, 50. évfolyam, 16. szám

Magam nem vagyok nyelvész, csupán egyszerű "felhasználóként" beszélem anyanyelvemet - az eddigi visszacsatolások alapján néha helyesen, néha helytelenül. Szigetvári Péter írása (Egy az anyanyelv?, ÉS, 2006/15.) megnyugtatott, hogy felnõtt ember lévén szinte csak helyesen beszélhetek és írhatok, kivéve, ha én magam rendelkezem másként. Ez a felismerés az ÉS szerkesztõihez nem jutott még el, mivel elõfordult már, hogy a beküldött írásaimon szerkezeti változtatásokat eszközöltek, amit ezek szerint rosszul, de legalábbis fölöslegesen tettek. (Szerencsére a többi magyar sajtótermék már régóta a felvilágosodás útjára lépett, és nem riogatják efféle nyelvi terrorral az újságolvasókat és -írókat, lásd például az elválasztás teljes liberalizálását a napilapokban.)

Persze lehet, hogy valamit félreértek. Vizsgáljuk meg részletesebben az írásban az anyanyelvrõl fellelhetõ állításokat! Az elsõ bekezdésbõl ez hámozható ki: nem az az egyetlen létezhetõ változata a magyar nyelvnek, amelyet Tasnádi T. Álmos a gyermekkorában megtanult (Nyelvszabályok nélkül?, ÉS, 2006/14.). Ugyanezt olvashatjuk a második fejezetben is: hamis az az állítás, hogy csupán egy anyanyelv van. Legyen a magyar nyelv változatainak száma n, ahol n nullánál nagyobb egész szám (ti. létezik legalább egy magyar nyelvi változat). A fenti állítás így formalizálható:

n>1

Fölmerül a kérdés: mekkora lehet n? Alsó korlátot már ismerünk, próbáljunk felsõ korlátot megállapítani rá! Ha eltekintünk a magyar nyelvet aktívan, nap mint nap nem használóktól, akkor nagyságrendben az ország lélekszáma adja a felsõ határt. Tehát

n<10000000

Nézzük meg, ad-e további megszorítást a hivatkozott cikk harmadik bekezdése? Egy beszélõ vagy használ általa is hibásnak tartott szerkezetet, vagy nem. Ha nem, akkor a negyedik mondat alapján az nem is lehet semmilyen más ismérv szerint sem hibás, egyszerűen az õ anyanyelvének ilyen a szerkezete. Egyedül a gyerekekre van némi feltételes javaslat az utolsó mondatban, de a szűkebb közösségükön belül õk is kedvük szerinti szerkezetben beszélhetnek. Azaz nemhogy nem tudtunk további megszorítást találni, de bármilyen, a beszélõn kívül álló megszorítás ki van zárva. Szigetvári Péter szerint akár tízmillió különbözõ szerkezetű anyanyelv is létezhet.

Javaslom, ne álljunk meg itt! A magyar nyelvet helyesen beszélõk körét bátran kiterjeszthetjük az egész földgolyóra. Hanzi barátom például, aki München mellett lakik, szintén helyesen beszéli az anyanyelvét, amely miért ne lehetne magyar? Igaz, mások a szavak (szék helyett stúlt mond és Stuhl-nak írja, nagybetűvel, mint egyébként minden fõnevet), és más a szerkezet (toldalékolás helyett elöljárókkal operál usw.), de mindezt kétségtelenül anyukájától, Gréte nénitõl tanulta, és egészen helyesnek véli. Ha sikerülne szigorúan tudományos alapon bebizonyítani, hogy minden nyelv a magyar egy változata, talán a Kálmán László eredeti cikkében (Nyelv és haza, ÉS, 2006/5.) említett nemzetközi konfliktusokat is könnyen megoldhatnánk. És akkor viszszatérhetne végre az anyaország kebelére Borneó és Celebesz...

Mészáros Gyula