Nem kis megdöbbenéssel és némi viszolygással olvastam a lapban Kálmán László nyelvész A pincei bogár című cikkét (ÉS, 2005/19.). Ebben Kálmán nemcsak azt állítja, hogy a nyelvművelés "parazitizmus" és "tudománytalan", hanem kifogásolja, hogy a magyar nyelvművelők úgymond "terrorizálják" az igénytelen, rossz nyelvérzékű magyar állampolgárokat, így nemcsak a suk-sükölőket, hanem azokat is, akik más nyelvekből kritikátlanul vesznek át szavakat napi beszédmódjukba. Ezzel azt az álláspontot képviseli, hogy minden nyelvi forma egyaránt elfogadható, amennyiben a beszélőt meg lehet érteni. Egyszóval: nincsenek jobb és rosszabb nyelvi formák, kifejezések.

Ezt, mint a magyar irodalmat elég jól ismerő és sok évtized óta művelő ember, képtelen vagyok elfogadni. Hadd tegyek néhány módszertani megjegyzést, úgy is, mint nyelvtanár és irodalomtörténész, aki 32 évig tanított több nyelvet és irodalmat, köztük a magyart, a cambridge-i egyetemen.

Kezdem ott, honnan veszi magának K. L. a bátorságot ahhoz, hogy egyedül az ő általa képviselt nyelvészetet tekintse "tudományosnak"? Azért mert a "Nyelv" olyan közeg, amelyik (szerinte) úgy is kitisztítja magából a nyelvi torzulásokat, sutaságokat, ostobaságokat?

Olyan valami, amit csak leírni és elemezni szabad, de beleavatkozni alakulásába bűnös kontárság vagy felesleges szőrszálhasogatás? Engem Kálmán a Keynes előtti közgazdászokra emlékeztet, akik fetisizálták és öntörvényűnek kiáltották ki a piacot - a Piacot nem lehet szabályozni! - rikácsolták. Aztán Keynes megmutatta, igenis lehet, sőt a társadalom érdekében be kell avatkozni a piaci folyamatokba. A kérdés csak az, hasznára válik-e ez a társadalomnak. A nyelvművelés pedig általában hasznára válik.

Továbbá: én még az iskolában és az egyetemen (az ELTE-n!) úgy tanultam, van a nyelvtannak helyes használata és létezik jól hangzás, más szóval eufémia is. Nem kell okvetlenül irodalmárnak lennünk ahhoz, hogy ha ugyanarra a fogalomra választhatunk egy jó magyar kifejezés és egy angolból fonetikus átírással átvett szó között, ne az utóbbit válaszszuk. Példának okáért a "kattints rá" sokkal jobban hangzik, mint a "klikkelj rá" és a "honlap" is "jobb", mint a website, legalábbis a magyarul beszélőknek. Ez csak két példa - de nap mint nap zúdulnak a magyarra és a magyarba az új és még újabb kifejezések. Nem akarok a finnekkel példálózni, akik minden egyes idegen kifejezést nyomban "finnesítenek", vagy a francia akadémiára hivatkozni, amelyik purista álláspontról vív reménytelen harcot az angol-amerikai kifejezésekkel szemben. Én nem vagyok purista, de a nyelvművelést nagyon fontosnak tartom. Nem a latinból és görögből átvett, már rég meghonosodott szavak magyarításáért harcolok, hanem az angolt egy az egyben átíró "tóksó" vagy "lúzer"-szerű idétlenségek kiküszöböléséért, illetve megmagyarításáért. De ha ezek tetszenek Kálmánnak, lelke rajta.

És végül az "irodalmi" érvek. Hol lenne a mai magyar nyelv Kazinczyék tízezer új szava nélkül? Hol lenne az igényes magyar próza Kosztolányi remek stílusa nélkül, amelyek (bár ma talán túl puristának tűnik) egy egész nemzedéket tanított meg szépen írni magyarul? Igenis, műveljük a nyelvet, és ha ez nem tetszik Kálmánnak és más nyelvészeknek, próbáljanak meg jobb érveket találni és kevésbé hisztérikus hangú cikkekben érvelni a nyelvművelők ellen.

Egy "parazitaságára" büszke magyar költő és esszéista Angliából.