SZÉKY JÁNOS: |
méd levelek |
Miután 1987 júniusában az Észak-Magyarországról érkező
Grósz Károly lett a miniszterelnök, a nyilvánosságban -
beleértve a Magyar Rádiót is - pillanatok alatt elterjedt a
-tól, -től ragos hasonlító határozó ("a tavalyitól
sokkal többen indultak a versenyen"). Ez a forma
nyelvjárásinak minősül, tehát nem "helytelen", de
a magyar köznyelv grammatikája szerint szabálytalan. Pontosan
tizenegy évvel később a minisztériumok felsorolásáról
vitatkoztak a demokratikus parlamentben. Egy ellenzéki
képviselő fölvetette, hogy a "Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériuma" elnevezés rossz, mert a magyar
nyelvtan idevágó szabálya szerint az efféle birtokos
szerkezetet határozott névelőnek kell megelőznie (így:
"A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma",
különös tekintettel arra, hogy a magyar nyelvtan is a nemzeti
kulturális örökséghez tartozik). Ismétlem: ez esetben sem
úgynevezett nyelvhelyességi, hanem közönséges grammatikai
szabály megszegéséről volt szó. A kiigazításra tett
jámbor javaslatot a kormánytöbbség leszavazta (de lehet, hogy
csak kiröhögte). Újabb négy évvel később - a nemzeti
érzület jegyében - ugyanez a kormánytöbbség forszírozza
(pardon: erőlteti) a nyelvtörvényt.
A nyelvtan mi vagyunk.
Ha ennyire szorosan összefonódik a mondattan a hatalommal, nem
kell csodálkozni azon az aggodalmon - sőt, ne kerteljünk,
félelmen -, amely az Értsünk szót némelyik
betelefonálójának hangjából érződik. Az a kedves hallgató
("G. Mária beszélek Budapestről"), aki
"borzasztó slendriánságnak" tartja az
"innentől, onnantól" formát (mondván, hogy
"nem igazán felel meg esztétikailag az
elvárásoknak"); az, aki kételkedik a "meg szeretném
beszélni, meg szeretném próbálni" igekötős alakok
helyességében (mert egy régi professzora germanizmusnak
mondta); az, akinek "baja van" a Kossuth Rádión
gyakorta hallható "öt perccel múlt el hét óra"
fordulattal; akinek bántja a fülét a "tegyél",
"vegyél"; aki helytelennek és a szláv hatás
eredményének véli a "nehogy" szót - az bizonyára
nem részesül a nyelvtanba beleszóló hatalomból. Az nem
csupán félti a nyelvet, hanem fél is az ismeretlentől.
Grétsy László és Rékai Gábor amúgy barátságos
hangvételű rádióműsora mindent megtesz, hogy eloszlassa a
nyelvi babonákat éppúgy, mint a nyelvi dolgokra érzékeny
hallgatók konkrét aggodalmait. Ezenkívül mindent megtesz
azért, hogy ne oszlassa el azt a félelmet, miszerint csak az
beszél "tisztán", "helyesen" magyarul, aki
betartja a nyelvhelyességi előírások hétköznapi halandónak
áttekinthetetlen tömegét - és hogy a nyelvi szabályokat nem
a köznyelvet beszélők közössége határozza meg, hanem még
a nyelvészvilágon belül is egy viszonylag szűk csoport.
Mint a nyelvtörvényről zajló vita bizonyítja, ez utóbbi
elgondolás fölöttébb kényelmes a politikusoknak. Ha már nem
tudnak anyanyelvükön (ez ugyanis a magyar nyelvtan ismeretét
feltételezné, nem pedig azt, hogy fölismerjék a restaurant
vagy a change szó idegen voltát), akkor a legegyszerűbb olyan
személyekre bízni az őrködést, akik e feladatra mindenki
másnál alkalmasabbnak nyilvánítják magukat. Mert akkor
nyugalom lesz.
De miközben a miniszterek és államtitkárok a reklámnyelv
purifikálásával vannak elfoglalva, föl sem tűnik nekik az a
veszély, amely a gazdasági és informatikai hatalom részéről
fenyegeti tulajdon hadállásaikat is - nem a
"nyelvhelyességet", hanem a nyelvet, a gondolatok
autonóm kifejezésének lehetőségét. A legutóbbi műsorban
még egy nyugdíjas hallgató és Grétsy László is
megemlítette a szóelválasztó programok tévelygését - nem
nehéz észrevenni -, de a dolog ennél súlyosabb. Tökéletesen
fölösleges helyesírási tanácsadó szótárt csinálni, ha a
Microsoft Word automatikusan kijavítja a pluszt plusszra (és
még a csinál igét is van képe "kerülendő"-nek
minősíteni). Hasonló magyarázat van arra, hogy ma már minden
hivatalos és félhivatalos iratban nagybetűvel szerepel a
hónapok neve. Jelen cikkben a Word zöld cikcakkal húzta alá a
harmadik bekezdés második mondatát, jelezvén, hogy túl
hosszú a mondat - mióta van köze hozzá? Ami a magyar irodalom
kilátásait illeti, e fényes korszakban roppantul megnehezül a
dialógusírás. Ha ugyanis az ember egy bekezdést
gondolatjellel kezd, akkor a program a következőket is
gondolatjellel kezdi, ráadásul beugrasztva, mint egy
bevásárlólistát, hacsak kemény munkával le nem állítom,
vagy ha nem nyomozom ki, hogy ezt a beállítást az Eszközök
menüpont Automatikus javítás alpontjának abban az
alpontjában lehet kikapcsolni, amely Microsoft-magyarul az
AutoFormázás beíráskor nevet kapta. Megjegyzem, az
AutoFormázás is alá van húzva pirossal a monitoromon, mert
nem szerepel a Word nyelvi ellenőrző szótárában. A jelek
szerint nemcsak a gondolatellenőrzést sikerült gépesíteni,
hanem a cenzúra ostobaságát is. Kíváncsi vagyok, mikor
tiltakoznak majd ez ellen a parlamentben.
Bár az is igaz, hogy volt már ettől rosszabb.
(Értsünk szót!, Kossuth, november 19.; a Microsoft Word "Nyelvi ellenőrzés" és "Automatikus javítás" menüpontja)