Az általános vita 1. része

Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ughy Képviselő Úr! Azt hiszem, megint félreértés van. Úgy mellesleg említem meg, hogy a Rákosi-korszakban fel sem merült az értelmiség kétnyelvűsége. A sztálinizmus idejében, aki idegen nyelvet tudott, az gyanús volt; Szolzsenyicint érdemes ebből a szempontból tanulmányozni. (Dr. Fazekas Sándor: Ez tévedés!)

De az igazi kérdés az értelmiség kétnyelvűségéhez... Én ifjabb koromban a tudományos munka mellett nagyon sokat foglalkoztam fordítással, és négy nyelvből fordítottam magyarra. Sokat dolgoztam azon, hogy megtaláljam a tudományos kifejezések magyar megfelelőjét; magyar egyetemen ugyan nem taníthattam soha, de a német egyetemen meg amikor néha a moszkvai egyetemen tanítok, akkor mindig azt magyarázom a német és az orosz diákoknak, hogy higgyék el, minden angol szónak van német megfelelője meg orosz megfelelője is, mert mind a két közgazdasági nyelvben rettenetesen terjednek az angol szavak és fordulatok. A magyarral is így van, ezzel én egyetértek. Azzal, amit Glatz Ferenc mondott, szintén egyetértek.

Csak azzal nem, hogy egy magyar értelmiséginek nem kell ugyanolyan szinten kommunikálnia néhány éven belül a maga szakmájában legalább angolul és németül, mint magyarul. Erre fel kell tudni készülni, és ilyen értelemben ugyanúgy, mint a dánoknak, norvégoknak, svédeknek, hollandoknak, belgáknak, görögöknek, portugáloknak, sőt spanyoloknak is, a magyar értelmiséginek igenis kétnyelvűnek kell lennie, ha az előttünk álló világban meg akar élni. És ennek terjedni kell, mert egy nyugati cég azt mondja, hogy ő csak oda fektet be, ahol a művezető is folyékonyan beszél angolul. Ezzel nem lehet szembefordulni. És ebből a szempontból nevezem ezt a törvényjavaslatot csacsiságnak.

Köszönöm szépen.

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Két percre megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak. Tessék!

A felszólalás szövege:

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Szíves elnézést kérek ezen a késői órán a rádióhallgatóktól, elnök úrtól, minden képviselőtől, de úgy látszik, hogy Bauer képviselő úr nem érti.

Ez a törvényjavaslat nem arról szól, hogy a magyar értelmiségnek majd milyen nyelven kell kommunikációképesnek lennie az Európai Unióban. Ez a törvényjavaslat arról szól, tisztelt képviselő úr, hogy ez itt Magyarország, ez itt Budapest, és Mari néninek, ha feljön a tanyáról és megy a Nagykörúton, akkor ne legyen már olyan érzése, hogy Hongkongban vagy nem tudom én, hol van, hanem tudja azt, hogy a cipőboltban cipőt árulnak, mert ki van írva, hogy cipőbolt. Nem érti azt, hogy second hand, kedves képviselő úr, neki ki kell írni, hogy használt ruha. És neki joga van ahhoz, hogy értse a saját hazájában az üzletek feliratait! Semmi köze ennek a magyar értelmiség versenyképességéhez!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

A felszólalás szövege:

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előző vitában kicsit elsikkadt az a kérdés, hogy Magyarországon általánosan mi a helyzet ezzel a követelménnyel, hogy jelenjen meg minden magyarul. Úgy érzem, hogy Magyarország még ötven-száz év múlva is abban a helyzetben lesz, hogy a lakosság többsége, legalábbis profi módon, nem beszél idegen nyelvet. Akkor pedig a szubszidiaritás követelményének megfelelően az államnak gondoskodnia kell arról, hogy ez az állampolgára minden tekintetben szabadon, emberi méltóságában nem megsértve, nyugodtan, felhőtlenül tudja élvezni a saját hazájában a mindennapjait.

Ehhez, úgy érzem, joga van, természet adta joga van, és ilyen szempontból ez a törvény egy nagyon kedvező kezdő lépést tesz meg igen liberálisan, megengedően kezelve ezt az egész kérdéskört. Ez felesleges? Az az ember, aki azt mondja, hogy ez Magyarországon felesleges, nem veszi figyelembe az ország többségét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Dr. Hende Csaba: Úgy van!)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy mellékes megjegyzésem. Ivanics képviselő úr, ha tényleg az lenne a helyzet, hogy ötven-száz év múlva Magyarország lakosságának többsége nem fog tudni idegen nyelvet, az nagyon nagy baj lenne, és akkor ez az ország tönkremenne, de én biztos vagyok benne, hogy nem így lesz. Mert azokban az országokban, ahol ma a lakosság többsége beszél legalább alapfokon idegen nyelvet, ott nem ötven éve, hanem rövidebb idő alatt alakult ez ki.

(19.40)

A másik megjegyzésem pedig: az, hogy a cipőboltra ki legyen írva, hogy cipőbolt, jelenleg sem az van kiírva, hogy cipőbolt, ez akkor volt, amikor... - Kazal Lászlónak volt az a vicce, emlékszik még talán, hogy ki kell írni, hogy cipőbolt, nehogy mást vegyenek benne. A cipőboltra az van kiírva, hogy Humanic, meg az van kiírva, hogy Sabaria, és a többi van kiírva, és mindenki tudja, hogy az cipőbolt. A kérdés azonban nem ez.

A kérdés az, hogy minden józan kereskedő tudja, hogy neki az az érdeke, hogy a vevőkhöz azon a nyelven szóljon, amit a vevők értenek, ez az érdeke, és ezért magyarul szól. A kérdés az, hogy szükséges-e egy olyan törvényi szabályozás, és értelmes-e egy olyan törvényi szabályozás, amelyet önök itt leírtak, és amely olyan merev előírásokat tartalmaz, amelyekre szerintem egyrészt nincs szükség, mert általában ekként járnak el a kereskedők, másrészt, ha nem ekként járnak el, akkor saját maguknak ártanak, és ezért meg is bűnhődnek, mert nem talál el hozzájuk a vevő. Tehát ebben van csak a különbség.

A harmadik megjegyzésem pedig, és ez az egyetlen, amire az államtitkár úr és a kormánypárti képviselők nem reagáltak, az, hogy amiről ez szól, ez nem a magyar nyelv védelme, hanem a magyar nyelv használatának a szabályozása. Tehát az indokolás, amelyet olyan szépen elmondott az államtitkár úr (Az elnök jelzi az idő leteltét.) az expozéjának az elején, nem áll erre a törvényre.

Köszönöm szépen a figyelmeztetést.

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Hende Csaba államtitkár úr kért két percben szót.

A felszólalás szövege:

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnézést kérek, elnök úr, mindenkitől. Én most már tényleg nem tudok mást feltételezni, mint hogy Bauer képviselő úr szokott polihisztori felbuzdulásában megint hozzászól egy törvényjavaslathoz, anélkül, hogy elolvasta volna.

Ha a képviselő úr előveszi a törvényjavaslatot, és elolvassa a címét, az úgy szól: "A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról". Ki mondta, hogy a magyar nyelv védelméről szól? Most ön felró nekünk valamit, kedves képviselő úr, ahelyett, hogy elolvasta volna a törvényjavaslat címét. Természetesen a magyar nyelvet a használatának a szabályozásán keresztül védeni kell, de ön azt állítja, hogy mi nyelvvédelmi törvénynek hívjuk, holott ez a magyar nyelv használatáról szóló törvény, úgyhogy, kérem, ezt még egyszer ne mondja el.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nyolc képviselő vár még tízperces felszólalásra, bízom benne, hogy ez az utolsó kétperces most ebben a szakaszban, Bauer Tamás képviselő úr, SZDSZ; és szeretném valóban, ha lehetőséget biztosítanánk azoknak, akik írásban előre jelentkeztek.

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Jó, akkor ez az utolsó. Elolvastam, és az elég hosszadalmas preambulum második mondata: a magyar nyelv védelme a nemzet jövőjének is záloga. És végighallgattam az államtitkár úr expozéját, meghallgattam Tímár képviselő úr, meghallgattam Ughy képviselő úr mint kormánypárti képviselők felszólalását. (Dr. Hende Csaba: Összevissza beszélsz!)

Végig a nyelv védelméről van szó, én a magam felszólalásában azt próbáltam bizonyítani, hogy a nyelv védelmére szükség van, azzal egyetértek, csak ez nem arról szól, a címe nem arról szól, az indokolása arról szól, kedves államtitkár úr. És arra is példákat hoztam fel, hogy ahol védeni kellene a nyelvet (Dr. Hende Csaba: Ez hihetetlen!), ott a kormány nem védi, hanem idegen szavakat használ ott, ahol magyarul kellene beszélni, erre hoztam példákat az önök törvényalkotási gyakorlatából (Dr. Hende Csaba: Esküszöm, hogy nem szólok többet!), úgyhogy én csak a dolognak a - nem a farizeus szót használom, mert az idegen szó, hanem - képmutató jellegére, az indokolás képmutató jellegére voltam bátor ebben az utolsó kétpercesemben utalni.

Köszönöm szépen.

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Végre megadhatjuk a szót Csapody Miklós képviselő úrnak, MDF. Tessék!

A felszólalás szövege:

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Sajnos, megint minden idekerült, ami sokunknak a magyar nyelv vagy a magyar nyelv védelme, vagy a nyelvhasználat szóösszetétel kapcsán eszünkbe jut, és elfedi előlünk talán, de remélhetőleg mégsem egészen azt, amit valóban pontosan tartalmaz a törvényjavaslat, nevezetesen, hogy a magyar nyelv - reklám és a többi - használatáról szóló törvényről van szó. Én erről szeretnék beszélni.

A magyar nyelv használatáról szóló törvényjavaslatot - és ezt külön is szeretném hangsúlyozni - mint a nyelvi környezetünk védelmére irányuló kezdeményezést, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja természetesen üdvözli. Hogyne üdvözölné, hogyne támogatná, hiszen azt a magáénak is tekinti. Erről a helyről pedig az egész ország, sőt a teljes, határokon innen és túli nyilvánosság előtt is szeretném megköszönni a javaslat alapelveinek megfogalmazását a magyar nyelvtudomány képviselőinek és a nyelvvédőknek is.

"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható." Kosztolányi Dezső vallomása azonban nemcsak a költő érzelmes tanúságtétele. Megállapítása a rejtett lélektani törvényszerűségek felismeréséből fakad, a szociológia és a mindennapi élet tapasztalati tényein alapszik, hiszen nemcsak nekünk, magyaroknak, de minden egyes embernek élete legnagyobb eseménye, az eszmélethez és a tudatos léthez vezető első útja az anyanyelv maga; akkor is, ha nem mindenki érzi ezt meg, avagy nem képes így meg is fogalmazni, hiszen úgymond szakszerűen a lélegzetvételt is csak a fizika és az orvosi tudományok tudják leírni. Az pedig már különleges magyar tradíció, hogy nemzeti nyelvünk, amint a törvényjavaslat bevezetője mondja, idézem: "a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása, élő közege, amely a magyar kultúra és tudomány legfőbb hordozója, és hogy ez a közös alkotás mit jelent nemzeti önazonosságunk megőrzésében".

"A nemzet nyelvében él." - írta Déry Tibor. - Ha nem akarjuk, hogy kardjába dőljön, fegyelmezzük. Ne csak gazdaságunkat, de eszméletünket is. A nyelv az egyetlen szellemi tényező, amelynek anyagi és gyakorlati ereje és szerepe is van, ezért hatalmas, ezért esendő. A nyelv adománya nélkül nem lehet sem kereskedni, sem országot igazgatni, de aki hibásan beszéli, írja, az a szellem és anyag csodálatos csereforgalma révén hibásan is gondolkodik." Igen, hiszen nekünk a nyelv jelenti a közös otthont és a szellemi hazát, jelenti a kultúrát és a hagyományt, jelenti a kommunikáció rendszerét, jelenti számunkra a mindent, a fohász és a viták nyelvét, az irodalmat és az életet. De jelenti és hordozza természetesen az információt is.

Az alkotmányból más viták idején magam korábban a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeiről szóló 76. -t idéztem többször is, hiába persze, azt javasolva, hogy nemzeti zászlónk foglalja magába az ország címerét is, mint említettem, sajnos egyelőre hiába. Most a magyar nyelv kereskedelmi használatának szabályozását közelebbről, annak védelmezését, a nyelvi környezet védelmezéséről szóló törvényjavaslat vitájában az alkotmány 61. -ára kell utalnunk, mely szerint: a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy - és ez nem látszik, mert dőlt betűvel írtam, tehát felolvasom, de nagy hangsúllyal - a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. A gazdasági reklámok, az üzletek feliratai és az úgynevezett közérdekű közlemények pedig, lévén, hogy ezek teljes köre valamit közölni akar a nyilvánossággal, ha tetszik, a vásárlókkal, igen, értelemszerűen közérdekű adatok hordozóinak tekintendők.

Ezért mondja a javaslat, hogy az alkotmány 61. -ában biztosított információszabadság tényleges gyakorlásának is elemi feltétele, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak lehetőségük legyen a hozzájuk címzett, közérdeklődésre számot tartó közlemények magyar nyelven való befogadására. Miután pedig a magyar lakosságnak sajnos ma még mindig valóban csak 12 százaléka beszél idegen nyelveket, nyilvánvalóan gazdasági érdek is, hogy a reklám- és tájékoztató feliratok és táblák magyarul is olvashatóak legyenek.

A törvényjavaslat lényege egyszerű és világos. A "Shopping center" tíz négyzetméternyi út menti táblája mellé ki kell tenni a "Bevásárlóközpont" tíz négyzetméternyi út menti tábláját is. Nem kicserélni kell az idegen nyelvű feliratot a magyarral, hanem kiegészíteni vele. A többi sem részletkérdés persze, a reklámhordozókról és egyéb közlemények esetében követendő eljárásról, vagy a határidőkről szóló részei a törvényjavaslatnak fontosak, ugyanezt az elvet követik. A javaslat tehát nem tiltó, hanem kiegészítő célzatú.

Ki kell emelni, és lehet, hogy immár tényleg feleslegesen, hogy a törvénytervezet nem tiltja meg a nem magyar kifejezések, táblák és a többi, használatát, hanem egyszerűen azt mondja ki, hogy az idegen nyelvű szövegek, szövegrészek akkor használhatók, ha ugyanott azok magyar nyelvű megfelelője is olvasható vagy hallható, legalább azonos terjedelemben. A javaslat a nyelvi követelmények bevezetésével óhatatlanul együttjáró költségek csökkentése érdekében pedig méltányosan állapítja meg az alkalmazási, átmeneti idő mértékét is, reklámoknál a hatálybalépést követő 120 nap után, feliratoknál pedig egy év elteltével téve kötelezővé a cserét és a kiegészítést.

(19.50)

Nagy kérdés: mi minősül idegen szónak vagy kifejezésnek? Minden, a magyar nyelvben meg nem gyökeredzett nem magyar szó és szóösszetétel. Ezeknek a feliratoknak, sőt fogalmaknak, szavaknak és szókapcsolatoknak mára már az élő beszédben is özönvízszerű méreteket öltött, sőt lassan már néha elmocsarasító használata pedig nemcsak a sokszor teljes joggal szidott globalizációnak a következménye, de a külföld kritikátlan és kivagyi majmolásának, a csiricsáré tudálékosságnak, sőt a kényelmességnek is. Pedig ugye, mondta Déry, "aki magyar anyanyelvét hibásan beszéli, írja, az hibásan is gondolkodik" - nem mintha a Shopping Centert, mondjuk, összetéveszthetné a Magyar Nemzeti Múzeummal. Ellenpélda: a "reklám" szó már nem idegen szó, igaz, jobb, ha helyette mégis inkább hirdetést mondunk, de ez nem a törvényjavaslat témaköre.

Fontos kérdése viszont a tervezetnek a zárórendelkezés, az, hogy a javaslatban meghatározott követelmények természetesen nem érintik a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvét és nyelvhasználatát. Azért mondom, hogy természetesen és magától értetődően nem, hogy tudniillik a tervezet nem érinti a Magyarországon élő, nem magyar anyanyelvű honfitársaink nyelvhasználati jogait, mert először is nem is érintheti, ilyen elgondolása az előterjesztőnek nem volt és nem is lehetett, másodszor pedig a tervezet alapállása - mint szokták mondani -, filozófiája nem a tiltásra, hanem a védelemre épül.

Az már jellegzetes, méltányos és igazságos magyar hagyományt tükröz, hogy éppen a felvidéki magyarok egyik jelképessé vált gondolatát idézzem, önmagunkért és nem mások ellen irányul. Feleslegesnek tartanám tehát, ha lesütött szemmel kezdenénk el magyarázgatni bárkinek is, hogy nem valamiféle nyelvtörvényről van szó, miként sajnos szűkebb környezetünkben többfelé is, hol nacionalista, sőt nyíltan magyarellenes szándékoktól fűtve, hol pedig keletre, ravaszul megcsavarva, körmönfont módon, európai mezbe öltöztetve a valódi rejtett szándékot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény nem nyelvtörvény, hanem az elviselhetőbbnél és szükségesebbnél, az indokolhatónál és a természetesnél erősebb idegen nyelvi hatások ellen irányul. Mi ugyanis nem a mások nyelvét akarjuk tiltani, sőt büntetni, mint néhol mások, nem ezt gondoljuk helyesnek, tisztességesnek és európainak, hanem a magunkét védelmezni, ismét csak másokhoz, de a tőlünk nyugatabbra élő nemzetekhez hasonlóan. Volt már róla szó, hogy igaz, némely hasonló nyugat-európai törvénynél sokkalta enyhébben.

Tisztelt Országgyűlés! Mondandómat azzal szeretném befejezni, amivel a tervezet kezdődik: "A ma élő nemzedékek közös felelőssége a nyelvi környezet épségének megtartása és az utódokra való átörökítése, a nyelv egészséges alkalmazkodóképességének fenntartása." Megvallom: azt, hogy mit jelent a nyelvi környezet épsége, csupán nagyon is viszonylagos fogalomnak, inkább csak a folyamatos változások állapotleírásának tudom tekinteni. A nyelvet romboló és lelket szikkasztó, gondolatot szegényítő és elkényelmesítő pusztításnak a csökkentését, a korlátozását, azt a bizonyos nyelvi környezetvédelmet azonban mindnyájunk közös felelősségének tartom, ezért kérem mindnyájuktól a törvényjavaslat jó szándékú korrigálását, módosítását, ha szükségesnek látják, illetve ezt követően a törvényjavaslat támogatását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnök úr, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Mi is köszönjük, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Hegedűs Loránt képviselő úrnak, MIÉP.

A felszólalás szövege:

IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Isteni bája a szép Hellasnak, római nagyság,/ Francia csín és német erő s heve Hesperiának,/ És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel./ S tí neki semmit nem irigyeltek? Nyelve Homérnak/ S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin,/ Mely szent lantotokat ily híven zengve követné?/ Dörg ő s nem csikorog; fut, ha kell, mint férfi fut a cél/ Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva./ Lángol keble, ajakán mély bánat leble sohajtoz,/ S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. -/ Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk."

Kazinczynak a magyar nyelvet az európai nyelvek sorában méltató szavai a leghitelesebben támasztják alá a világirodalomban a legkifejezőbb erővel s legnagyobb szókinccsel rendelkező nyelvként számon tartott magyar nyelv védelmének szükségességét. Azonban az előttünk fekvő törvényjavaslat inkább az igazságügyi tárca által benyújtott több, úgynevezett nemzeti retorikával, de kevesebb gyakorlati hatással járó előterjesztések sorába illeszkedik. Már a törvényjavaslat általános indoklásának első bekezdésében megtudhatják azok, akiknek a szeme felcsillant a törvényjavaslat címét olvasva, hogy most végre a magyar nyelv hatékony, törvénnyel garantált védelmét mint alkotmányos feladatát hivatalos nyelve vonatkozásában fogja ellátni a Magyar Köztársaság, hogy nem lenne kívánatos egy kirekesztő célzatú úgynevezett nyelvtörvény.

Vajon kinek vagy éppen kiknek akar megfelelni a kormány ezzel a korlátolt és legalábbis az elhitetni kívánt törvényalkotói látszatszándékkal is némileg ellentétben álló kijelentéssel? Ha egy bekezdéssel lejjebb nemkívánatos idegen nyelvi hatásokról szól a javaslat, akkor tisztelettel és alázattal kérdezem: nem kirekeszteni kell ezeket a nemkívánatos idegen nyelvi hatásokat? Nem kell mindent elkövetni annak érdekében, hogy a lehető legmesszebb tartsuk ezeket a magyar közélet, a társadalmi élet egészétől?

Az előterjesztés egyértelműen "a kecske is jóllakjon s a káposzta is megmaradjon" esetét hivatott szolgálni, a gazdasági és pénzügyi körök jóindulatának megtartását - ha egyáltalán van ilyen -, és a választópolgárok bizalmának megszerzését: lám, mi megvédünk titeket a multinacionális cégek és leágazásaik agresszív nyomulásának külső kellemetlen körülményeitől. Ennek érdekében egy sajátos kétnyelvűséget javasol az előterjesztő, legyen szó gazdasági reklámokról, üzletfeliratokról vagy akár közérdekű közlemények közzétételéről.

Ez a javaslat az eddigi törvényhozási munka során a legékesebb bizonyítéka népi íróink, így Németh László látása igazságának: a magyar bennszülötté vált saját hazájában. A kisebbségi sors valóságának ugyanis nem lehet egyértelműbb jele, mint az, hogy a Magyar Köztársaság kormánya védekezik akkor, amikor alapvető alkotmányos kötelezettségének kellene megfelelnie, s itt csak annyit mert kitűzni eleve megvalósítandó célként, hogy egy kis komfortérzetet biztosítson az istenadta népnek, ha már kénytelen az ő szavazataira szorulni a következő évben. Ne riadjon meg annyira a mi magyar polgárunk, ha szertenéz s nem leli honját a hazában, adjunk neki némi támpontot, hogy merje hinni, ez az ő hazája is. Hiszen ismerjük a vitatott eredetű fideszes vagy talán éppen MSZP-s píár-jelmondatot: "Magyarország mindenkié".

Hát úgy is néz ki, tehetjük hozzá mi, akik szentül hisszük, hogy Magyarország a magyaroké. Igen, mi nem szégyelljük kimondani, hogy ki akarjuk rekeszteni az ártalmas idegen hatásokat, többek között a nyelvhasználat területén is. Szerintünk ugyanis erre van valós társadalmi igény, és a javaslat fájdalomcsillapító injekcióként vagy éppen morfiumos kábításként tükrözi legfeljebb mindezt, s nem azt, amit a magyar joggal elvár egy népének mindenestül felelős kormányzattól.

Érthetetlen számunkra, hogy ilyenkor miért nem számítanak a jól bevált eurokonform megoldások, hogy csak a francia példát említsem, bár nemrégiben kormánypárti képviselőtársam más példákat is felsorolt. Vagy talán amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek?

A MIÉP eurokonform megoldást kíván s fog megvalósítani kormányra kerülését követően, egységes törvényi szabályozást, erőteljes szankcionálási feltételekkel, a magyar élet minden területére kiterjedő módon. Dsida Jenő szavaival: "Itt nincs alku, itt nincs semmi de". Ugyanakkor szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy a MIÉP is tiszteletben tartja a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeknek az alkotmány és a kisebbségi törvény által biztosított jogait, így az általunk megvalósítani kívánt leendő magyar nyelvtörvény is biztosítani fogja a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeknek a hatályos szabályozás által garantált legszélesebb körű szabad nyelvhasználatát. Ennek a nyelvtörvénynek a döntő célja kell hogy legyen a globális kultúrszennyáradat visszaszorítása, mert a nyelvvédelemnek az egész tömegtájékoztatásra, a kulturális és szellemi életre ki kell terjednie. Nincs még egy nép ugyanis Európában, mely annyit vesztett volna a Bibó István által jellegzetesen kelet-európai jelenségként értékelt nyelvi háborúban, mint a magyar a XX. században. Azóta kiderült: nyelvi háborúk zajlanak Nyugaton is, bár tagadhatatlan, hogy messze jobb feltételek mellett, mint a Kárpátokban.

Egy azonban bizonyos: nincs semmi okunk a nagyvonalúságra, s nemzetidegen, de legalábbis idegenmajmoló gondolkodásra vall azt állítani, amit úgymond magyar nyelvészek írtak alá még 1997-ben, hogy nem lenne helyes adminisztratív eszközökkel harcolni a nyelvérzékünket mindenkor sértő újítások ellen. Persze mi tagadás, azt már megszoktuk, hogy ha valami nemes nemzeti célért küzdeni kell, akkor a hivatásos janicsárrá tenyésztett értelmiség az, amely elsőként meghátrál, és szakmai álérdekre hivatkozva elkezd fanyalogni, miként az idézett nyilatkozat, demokratikus folyamatként tüntetve fel a szabályozás teljes hiányából fakadó kaotikus állapotot.

(20.00)

Nem is lenne érdemes rájuk több szót vesztegetni édes anyanyelvünkből, ha a törvényjavaslat nem azokra bízná az állásfoglalás kialakítását arról, hogy mi az, ami már meghonosodott idegen nyelvű kifejezés s amelyre így nem vonatkozik a magyar nyelvű kiegészítés követelménye, akik a már fent idézett, a magyar nyelv védelmében mindennémű törvényi szabályozás ellen tiltakozó nyilatkozatot aláírták. A teljesség kedvéért elmondanám, kikről van szó - a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéről és munkatársairól -: Bánréti Zoltán, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens; Kálmán László, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens, Széchenyi-díjas professzor, ELTE MTA elméleti szakcsoport és dr. Komlósy András, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens. Kinyilvánítottan ellenérdekeltekre bízni a törvény minimális nyelvvédelmi tartalommal bíró részének végrehajtását és gyakorlati alkalmazását vagy súlyos tévedés, vagy éppen szélhámosság. Ha ugyanis a fent említett urak minden idegen nyelvű kifejezést meghonosodottnak nyilvánítanak, ami az általuk aláírt nyilatkozat szerint nem elképzelhetetlen, akkor szabad a vásár, a legkisebb maga elé tűzött célt sem éri el az előterjesztő, ha javaslata ebben a formában kerül elfogadásra.

Érthetetlen az általános indoklás azon része is, mely a hazánkba irányuló megnövekedett turistaforgalmat is döntő tényezőnek veszi a kompromisszumos előterjesztés szükségességének alátámasztására. Nem hisszük, hogy a külföldi turista rosszabbul érezné magát Magyarországon, ha nem tömhetnék fejét általa megérthető nyelven elhangzó vagy leírt reklámokkal, mert több mint gyanítható, hogy nem ezért látogat Magyarországra. Álságos magyarázatnak tartjuk a hatályba léptetést követő átmeneti időszakra vonatkozó indoklást is a felmerülő költségek csökkentésére, és döbbenten hallom, hogy a kormánypárti képviselők az átmeneti időszakot még növelni is kívánják. A szabályozás által érintettek döntő többségének ugyanis - miután elég hasznot fölöztek le itt Magyarországon az adófizetőktől, és vitték ki külföldre, a multinacionális vállalatok - bőséges anyagi fedezet áll rendelkezésre ahhoz, hogy az előírásoknak akár azonnali hatállyal is megfeleljen.

Mit mondhatunk mindezek után? Illyés Gyula szavait idézhetjük. "Fölmagasodni/ nem bírhatsz. De lobogsz még,/ szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat/ kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén/ néha a kíntól,/ többször a béna dühtől, megalázott./ Elhagytak szellemeid./ Újra a fű közt, a/ gazban, az aljban./ Mint évszázadokon át a behúzott/ vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem/ fáj fejem aggjai közt. A/ nádkúpban remegő lányok közt, mialatt/ átrobogott a tatár. A/ szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak/ néma ajak-mozgás mímelte a szót,/ mert hangot sem tűr a török, mert/ arcba csap ostor -:/ most mutatod meg,/ most igazán - nekem is, mire vagy jó,/ most a pedigréd: a címered, hajszálgyökerednek/ kőharapó erejét."

Ebben a kőharapó erőben bízva kell sajnálattal közölnöm, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja parlamenti képviselőcsoportja az indokolatlannak tartott önmérséklet miatt ezt a javaslatot ebben a formában támogatni nem tudja.

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiból.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Ivanics Ferenc képviselő úrnak. (Ivanics István: István!) István, igen, de azért gondolkoztam, hátha két keresztneve van. Én tudom, képviselő urat ismerem, de így írták a forgatókönyvben, ezért is csodálkoztam. (Derültség és taps.) Tessék!

A felszólalás szövege:

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): (A mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim!

ELNÖK: Még a hangja is elment a képviselő úrnak.

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Valószínű, mert Ivanics Ferenchez kapcsolták. (Derültség.) Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmünkben számos példa akad, amikor külső erők a magyar nyelv kiűzetésére törekedtek az európai elfogadott nyelvek családjából. Most az a veszély fenyeget, hogy ezt a nyelvi mészárlást mi magunk végezzük el a gazdaság, a gazdagodás oltárán. A folyamat már a nyolcvanas években elkezdődött, amikor az új gazdasági törvények sorra kihagyták a cégnevek, üzletfeliratok, reklámok közérthető magyar megjelenítésének követelményét. Az örvendetes gazdasági fejlődés, az új, sokszor erőszakosnak tűnő reklámipar nagyon vegyes képet alakított ki hazánkban. Úgy érzem, ezeréves államiságunk megbecsüléséhez, felszabadultságunkhoz hozzátartozik a közérdeklődésre számot tartó közlemények magyar nyelven való megismerhetősége. Nem gondolom, hogy természetes jelenség a nyugati határszélen működő fogorvosi rendelő csak német nyelven történő feliratozása vagy a HVG idegen nyelvű hirdetései, vegyesen a magyar nyelvűekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A T/4899. számú törvényjavaslat komoly adósságot törleszt az említett torzulások felszámolására. Elfogadása több kedvező folyamatot indíthat be. Szükségessé teszi nyelvünk folyamatos pallérozását az idegen kifejezések magyar megjelenítésekor. A szubszidiaritás követelménye szerint az állam teljesebben meg tud felelni az alkotmány 61. -ában biztosított információszabadság tényleges gyakorlására szolgáló jogi környezet megteremtésének. Véleményem szerint esélyt teremthet arra is, hogy a mindennapi munkájukban elmerülő, idegen nyelveket nem beszélő emberek - és az ilyenek vannak többségben - jobban érzik magukat saját hazájukban, megszűnik az elidegenedés érzése. Remélem, minden képviselőtársammal együtt vallhatom, hogy a magyar nyelv védelme, fejlesztése olyan közös feladatunk, mely országunk értékességét, kultúránk fennmaradását, a magyar tudomány fejlődését szolgálja.

Vizsgáljuk meg, milyen módon, milyen eszközökkel valósítja meg a törvényjavaslat a kívánt célt! Megállapíthatjuk, hogy koncepciójában a kiegészítést és nem a tiltást követi. Teljes befogadást tételez fel, kölcsönösségre törekszik. Minden megjeleníthető, hiszen az idegen nyelvű feliratra, reklámra is nem tiltást, hanem párhuzamos magyar megjelenítést is elfogad. Alapigényként anyanyelvünk tisztasága jelenik meg, az ide születettek azon természetes jogával, hogy itthon magyarul tájékozódhassunk bölcsőtől a sírig, és gondolataink is magyarok maradhassanak. A kimondottan lágy szabályozás maga után vonja, hogy a felelősségi kör és a szankcionálási mód is laza. Természetes a területileg illetékes jegyző bevonása a szabályozásba, az új engedélyek kiadásánál, gondolom, nem is lesz problémája, gondja, de ismerve a nagy számú, beavatkozást igénylő üzletfeliratot és a tulajdonosok sokszínűségét, valószínűleg komolyabb erkölcsi és anyagi támogatást kell biztosítani ehhez a feladathoz.

Számomra a legörömtelibb a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének államigazgatási eljárás keretében történő bevonhatósága az esetleges nyelvi vitába. Bárcsak a szakirodalom területére is ki lehetne ezt terjeszteni! Nyelvünk életben tartásához, fejlesztéséhez kell, hogy az élet minden területén megfelelő kritikával, tudományossággal igényességet ébresszünk, a rendezettség irányába haladjunk. Mindezek biztosításához szükséges a tudományos nyelvészet és a mindennapi élet összekapcsolása.

Utoljára marad a szankció vagy büntetés a kihágásokért. Valójában a tervezet ezt áthárítja az államigazgatási és fogyasztóvédelmi körre. Jelen esetben ez bölcs dolog, mert idő és türelem kell az életszerű, a gazdaság világában való elfogadtatásához.

Mindezek figyelembevételével jó szívvel ajánlom a törvénytervezetet elfogadásra minden képviselőtársamnak.

Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm Ivanics István képviselő úrnak. Felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

A felszólalás szövege:

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A hatvanas évek amerikai regényírói voltak azok, akik leginkább felhívták a figyelmet a reklámozás veszélyeire. Csak két címet hadd említsek meg: Száll a kakukk fészkére és Az ügynök halála. Annyira nagyszerűen elemzik munkájukban az életünket végigkísérő reklámozási gondokat, hogy valamennyiünk figyelmébe ajánlom a hatvanas évek amerikai regényíróinak munkáját.

(20.10)

Azt hiszem, hogy a reklám veszélyeit Magyarországon a magyar nyelv intenzívebb, hatékonyabb használatával csökkenteni lehet, hiszen tudomásul kell vennünk, hogy életünket a bölcsőtől a sírig egy dolog mindenképpen elkíséri - szóltam már erről ebben a Házban -: a reklám, a reklám, a reklám mindenek felett.

Már több képviselőtársam és az államtitkár úr is szólt arról, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsa és a nyelvvédő civil szervezetek kezdeményezésére létrejött a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, valamint az egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat. Nem szokásom nekem sok esetben a törvényjavaslatok címét alaposan elemezni, de most ezt tettem. És ha már a magyar nyelvről van szó, én azt javasolom, hogy ezen cím helyett a következő címet adja az előterjesztő ezen törvényjavaslatnak: ikszedik számú törvényjavaslat a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről. Tudniillik az a cím, hogy "közlemények közzététele során való használatáról", egy elég furcsa csavar ebben a mondatrendszerben. El lehetne gondolkodni azon, hogy ezt az igen fontos kérdést - mert valamennyien egyetértünk azzal, hogy nagyon lényeges kérdésről van szó - a gazdasági reklámról szóló törvényjavaslat során kellett volna talán felszínre hozni, és akkor szólni a magyar nyelv használatának fontosságáról.

Hazánkban a globalizáció hajnalán már nem teljes mértékben érvényes középiskolai tanárom, Magyar Zoltán azon gondolata, amely szerint - idézem - "az intelligens embernek az idegen, magyar nyelven is jól kifejezhető fogalmakat is ismerni kell, mert még vannak olyan unintelligens egyének, akik használják azokat". Helyes, hogy a törvényjavaslat figyelemmel van a gazdasági érdekre, az idegenforgalomra, ezért nem tiltó, hanem kiegészítő jellegű követelményeket állapít meg. Nem tiltja az idegen nyelvű kifejezések használatát, hanem előírja, hogy a reklámokon, feliratokon idegen nyelvű kifejezés csak akkor használható, ha annak magyar nyelvű megfelelőjét is feltüntetik. Ez a követelmény egyértelműen az alkotmány 61. -ában biztosított információszabadság gyakorlásából adódik, amely szerint a magyar állampolgároknak a hozzájuk címzett közlemények magyar nyelven való befogadása alapvető szempont.

Ha a jövőben valaki végigsétál Budapesten a Körúton és megfigyeli az üzletek cégtábláit, a reklámokat, remélem, hogy az felér egy alapfokú idegen nyelvű képzéssel is. Szóltam már arról, hogy a Körúton milyen szövegek találhatók, és szóltam arról, hogy jóleső érzés, felüdülés találni egy olyan feliratot, hogy "csirkefogó" baromfibolt.

A törvényjavaslat 1. -a rögzíti, hogy a magyar nyelvű szöveget legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan mértékben kell feltüntetni, mint az idegen nyelvű szöveget. Ennek kapcsán megjegyzem, hogy igen fontos az is, hogy a magyar nyelvű szöveg olvashatósága az idegen nyelvű szövegrésszel legalább azonos legyen. A színdinamika törvényei egyértelműen igazolják, hogy bizonyos színalapon bizonyos színek milyen sorrendben olvashatók leginkább. Például fehér alapon legjobban olvasható a kék szín, majd azt követi a fekete, a piros és a többi. Ha ez így van, akkor nagyon vigyázni kell arra, hogy az idegen nyelvű reklámhoz hasonló legyen a magyar nyelvű reklám felirata is. Emlékszem, amikor a reklámról szóló törvény kérdésében vitatkoztam neves szakemberekkel és elsősorban a dohányipar képviselőivel, nehezen értették meg, hogy az a szöveg, amely szerint a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét, legalább olyan színhatás alapján kerüljön a reklámszövegre, mint maga a reklám. Nehéz volt elfogadtatni velük, de végső soron a törvénybe ez került be, és ez igen helyes.

A 2.  szerint az üzlet elnevezését magyar nyelven kell megjeleníteni, ez jó. Ezt a jegyző ellenőrzi. Azonban nem elégséges az, hogy magyar nyelven is kifejezzük az üzlet nevét, vigyázni kell arra is, hogy az a helyesírás szabályainak is megfeleljen. Pedagóguskollégáim egyértelműen bizonyítják, hogy ők hiába tanítják az iskolában azt, hogy például az "italbolt" fogalmát egybe kell írni, ha az üzleti feliratokon sok esetben, nagyon sok esetben az "italbolt" fogalmát különírják. Sok tanulónak az utóbbi ragad meg az agyában, ezért célszerűnek tartom, hogy a jegyzők vitás, igen vitás esetekben kérjék ki a településen lakó magyar nyelv és irodalom szakos tanárok véleményét is. Nagyon sok olyan példát tudnék mondani, hogy az üzletek cégtáblái milyen sok helyesírási hibát tartalmaznak.

A magyar nyelvű fogalmat, az adott áru jellemzőjét pontosan fejezzék ki. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni azt, hogy amikor egyetemi hallgatóként a Margitszigeten cigarettával a kezemben a szemben jövő cigarettát szívó embertől tüzet kértem, ő azonnal kijavította kérésem, hogy nem tüzet, hanem parazsat ad. Ránéztem a segítőmre, és csodálkozva láttam, hogy egykori középiskolás magyartanárommal, a neves Szathmári István nyelvésszel találkoztam. Köszönöm most is, hogy segített a magyar nyelv alaposabb megismerésében.

Széchenyi István írja: a magyar nyelv olyan fontos és nélkülözhetetlen, mint fognak a zománc. Óvjuk ezt a zománcot a globalizáció hajnalán is!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Dán János képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Tessék, képviselő úr!

A felszólalás szövege:

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Most, túl a vita hevén, azt hiszem, azt kell mondani, hogy sokszor egy nyelven, de mégis két nyelven beszéltünk képviselőtársaimmal, és tulajdonképpen annyi gondolat gyűlt fel bennem, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket leírtam, szépen összehajtogatom és a belső zsebembe teszem, mert zömét képviselőtársaim már az előzetes hozzászólásaikban elmondták, és igyekszem a saját gondolataimat, azokat, amelyek a vita során gerjesztődtek, indukálódtak, összefoglalva ebben a tíz percben elmondani.

Felvetődött a kérdés, hogy kell-e egyáltalán új törvény, egyáltalán végre lehet-e hajtani, nem lehetett-e volna beépíteni egyéb törvényekbe, reklámtörvénybe, s a többi, s a többi. Én úgy érzem, hogy itt egy nagyon jó folyamat indult meg azzal, hogy igaz, csak a használatáról, a nyelv használatáról szóló törvény alkotódik meg, és nem a védelméről, de ha játszunk a szavakkal, akkor úgy érzem, hogy a használatáról szóló törvény is a nyelv védelmében, a magyar nyelv védelmében fog megalkotódni. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk, hogy a magyar nemzeti azonosságunk egyik legfőbb kifejező eszköze, a magyar népnek itt a Kárpát-medencében, trianoni határokkal földarabolva a legfontosabb kovásza a magyar nyelv, és amikor ezt a törvényt ilyen hosszú vitával alkotjuk, akkor egy nagyon magasztos nemzeti célt szolgálunk.

(20.20)

A nyelvtörvény, ez a használatról szóló törvény, úgy érzem, csak előszobája, kezdete annak, amit mindannyian vagy nagyon sokan a szívünkben érzünk, és amit esetleg törvénnyel nem lehet megvalósítani. Úgy vélem, ha ennek a törvénynek szellemisége lesz, szellemisége van, akkor ennek a törvénynek a kisugárzása pontosan oda fog hatni, hogy a hétköznapi nyelvben, a médianyelvben és a nyelv minden használatában igyekezni fogunk, hogy az idegen szavak használatától mérsékeljük magunkat, és miután igen bő a magyar szókincs - Tímár György képviselőtársam említette, hogy mintegy egymillióra becsülhető a magyar szókincs -, azt hiszem, ebben bőven találunk olyat, amivel a magyar nyelvet használva kifejezhetjük magunkat.

Történelmünket végignézve, természetesen a Kárpát-medencébe való idevándorlásunk során is millió hatás érte - akár Levédia, akár Etelköz, akár itt a Kárpát-medencében megtelepedve -, és az elmúlt évezred során igen huzatosnak minősült ez a Kárpát-medence, tehát természetes az, hogy a magyar nyelv idegen hatással kapcsolódik, idegen hatások hatnak rá. Az elmúlt évtizedekben, egy emberöltővel ezelőtt még főleg a német hatás volt érzékelhető, és jelenleg - valószínűleg a globalizálódás felgyorsulása miatt - egyre inkább az angol nyelv hatása érvényesül.

Úgy érzem, a nyelvi határok, amelyeket nem lehet szűken behatárolni, mindenféleképpen arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ezzel a témakörrel foglalkozni kell. A törvényjavaslat használható a reklámfeliratok, üzletfeliratok és egyéb közcélra szóló szövegrészek esetében, az idegen nyelvi környezettől, az idegen szavak használatától óv, illetve nagyon pozitív ebben a törvényben, hogy nem tilt, hanem kötelezővé teszi, hogy az idegen kifejezések mellett a magyar kifejezések megjelenjenek. Úgy érzem, az én személyemnek, aki a választókörzetéből eredően kimondottan vidéki térséget, kimondottan egyszerű népréteget képvisel, fokozottan óvnia kell és fokozottan szólnia kell az érdekükben, amikor - ahogy az államtitkár úr is említette - az idős néni bemegy a városba, és már a sok idegen felirat között nem bír eligazodni. Ez valóban elsősorban a nagyvárosokra, a fővárosra, illetve az idegenforgalmi, turisztikai, potenciális vendéglátóhelyeinkre, turisztikai kirándulóhelyeinkre vonatkozik. Természetes, hogy ezekben az esetekben a reklámhordozók az üzleti érdekük miatt kénytelenek az idegen feliratot használni. Azt hiszem, ez a szabályozás nagyon finom, miután nem tilt, hanem kötelezővé teszi a magyar megfelelőjét is.

Ha a törvénytervezet szellemiségében továbbmennénk - itt már tulajdonképpen az én gondolatom szabadon szárnyal -, akkor azt kell mondani, hogy ennek első lépcsőnek kell lennie, ez rávilágít, reflektorszerűen, fénycsóvaszerűen ráirányítja a figyelmünket arra, hogy ezzel a témakörrel foglalkozni kell, de azt hiszem, ezen kívül nagyon sok teendőnk lenne. Ivanics István képviselőtársam említette, hogy az 1988-as gazdasági vállalkozások indításánál ez bizony nem volt leszabályozva, és nagyon sok olyan idegen hangzású cégnév, kft.-, bt.- és a többi név keletkezett, amelynek megfejtése a magyar fül számára, a csak magyar nyelvet ismerők számára szinte lehetetlen. Azt hiszem, hosszú távon azon is gondolkodni kellene, hogy egy bizonyos határidőtől a cégnevek igenis magyaros hangzásúak, magyar elnevezésűek legyenek.

Van egy olyan szakasz, van egy olyan szegmens, amelyet a törvénytervezet nem érint, mert nem érinthet, de azt hiszem, az általános vitában ezt elmondhatom. Nevezetesen: a Magyarországon használatos utónevek széles skálájáról van szó. Azt hiszem - Tímár György képviselőtársamra visszautalok -, a magyar nyelv van szókincsében olyan bő, másrészt az eredendően magyar utónevek skálája van olyan széles, hogy elsősorban abból kellene választani nevet az újszülött gyermekeinknek, és nem olyan idegen hangzású neveket, amelyeknél esetleg gondolkozni kell, hogy ugyan mit is jelent, egyáltalán milyen nemet is takar ez az elnevezés. Ezt így szabályozni szerintem nehéz, de ha a törvény szellemisége él, akkor mindenféleképpen visszautal erre.

A végrehajtásra térve, nagyon sokan felvetették, hogy hogyan végrehajtható. Szerintem az intézményi rendszere ennek megvan, mind a fogyasztóvédelmi felügyelőség, mind a jegyzői feladat, mind a kereskedelmi felügyelőség - természetesen a hatóság az egyik oldala. Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha mindannyian nyitott szemmel, nyitott füllel járunk, és mindig felhívjuk a figyelmet arra, ami helytelen, ami rosszul hangzik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a törvény az általános vita, illetve a részletes vita után megalkotódik, akkor úgy érzem, már nem éltünk hiába, és szabadjon azt mondani, hogy egy polgári kormány egy parlamenti ciklus alatt egyetlenegy törvénytervezetet a magyar nyelv ügyének szán. Nagyon sok egyéb fontos törvényt is hozott már és valószínűleg még fog hozni, de higgyék el - legalábbis az én szívem, érzésem szerint -, ez teljesen egyenrangú a többi törvényünkkel, ugyanolyan fontosságú, mert ahhoz, hogy jól érezzük magunkat itt a Kárpát-medencében és hosszú távon jól érezhessük magunkat, és a gyermekinknek, utódainknak legyen mit átadni, az nemcsak anyagi javakban, nemcsak tárgyakban testesülve mérhető, hanem bizony ezekben a dolgokban is.

Visszautalva a globalizáció veszélyére, ha a meginduló többnyelvűségben - tudjuk azt, hogy az európai polgár legalább két vagy három nyelvet beszél - igyekszünk azon lenni, hogy megtartsuk a magyarságunkat, és az Európai Unió olvasztótégelyében nem veszünk el, akkor véleményem szerint ebben a 2-2,5 órás vitában nem töltöttük feleslegesen az időnket.

Végezetül szabadjon azt mondani, hogy én ezt a törvénytervezetet rendkívül jónak tartom, rendkívül időszerűnek tartom, de csupán egy alapnak, amely lehetőséget ad arra, hogy a következő ciklusban vagy a következő ciklusokban ezt továbbépítsék.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

A felszólalás szövege:

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is ugrálni fogok, ezért időnként olyan lesz, mintha félbeszakítanám a mondanivalómat, de nem akarok elmondani olyan dolgokat, amelyeket előttem már sokan elmondtak.

Elsőként abba kapaszkodnék bele, hogy a jelenlegi kormány már többször elkövette azt a jogalkotási formulát, hogy egy törvényjavaslatban több törvényt módosít. Azért hivatkozom erre, mert itt szeretnék visszanyúlni ahhoz a gondolathoz, amit Lezsák képviselő úr már a bizottsági véleményében is megfogalmazott, és szeretném oldani azt a feszültséget vagy problémát, ami itt látszólagos. Elismerve mindazt, ami itt mint nyelv fontos - a nyelvünk megóvása vagy a nyelvünk fejlődése -, azt az alkotmányos jogot is, hogy az információszabadság kérdése hogyan érvényesüljön, a magyar állampolgárok hogyan jussanak az információkhoz, éppen ezért és hivatkoznék arra, ami a törvényjavaslat általános indoklásában van. Mit is mondott a Magyar Professzorok Világtanácsa? Azt, hogy a reklámok területén határozza meg a nyelvi követelményeket, és ennek a bekezdésnek az utolsó mondata az, hogy nem lenne kívánatos egy kirekesztő célzatú nyelvtörvény.

Nekem ez a gondom, és ezt látom a bizottsági vita óta, és ezt látom itt a parlamenti vitában is. Van egy cél, amivel feltehetően mindannyian egyetértünk, csak a hogyannal, a mikénttel nem értünk egyet.

(20.30)

Ezt merem mondani azért, mert úgy vettem észre, hogy Dán János képviselőtársam is, nem nyelvbotlásként, de használta a kifejezést, hogy törvényt alkot a Ház a magyar nyelvről, holott az államtitkár úr és mindannyian azt mondjuk, hogy nem nyelvtörvényt alkotunk. Tehát ha azt tette volna az igazságügy-miniszter asszony, hogy benyújt egy törvényjavaslatot, amelyben módosítjuk a gazdasági reklámokról szóló törvényt, a belkereskedelmi törvényt és amit még kívánatos, akkor ez a gyanú fel se merülhet bennünk.

Azért adok én ennek ilyen nagy hangsúlyt, tisztelt államtitkár úr, mert én azt gondolom, hogy amikor törvényt alkotunk, akkor arra is figyelnünk kell - ahogy a vitában korábban tényleg elhangzott -, hogy ezt a határon túl valaki felhasználhatja-e esetleg olyan célra, amire mi nagyon nem szeretnénk, pont azért, mert őket a beltartalom nyilván nem érdekli, hanem az, hogy mi van ebben a címben.

Innen hadd lépjek egy másik, nagyon nagy lépéssel oda, hogy tényleg ki viseli ennek a költséghatásait - ezt érintette Hegedűs képviselő úr is. És innen van a konfliktus, hogy az oktatás, a tudomány területén dolgozó kollégáink nálunk is azt mondják, hogy igen. Mi, akik gazdasági oldalról közelítjük ezt, azt mondjuk, nem mindegy, hogy mibe kerül, mert ezt a fogyasztónak meg kell fizetnie. Tehát ezért vannak további kifogásaink ezzel a törvényjavaslattal szemben, és éppen emiatt fogunk mi magunk is módosító javaslatokat benyújtani a hatályba léptetéssel kapcsolatban.

Ugyanitt a feladatokat illetően: azt gondolom - és itt hadd hivatkozzam Takács Imrére és sokakra, akik konkrét példákat mondtak, csak a Körútról -, tessék végiggondolni, hogy mit fog tenni a jegyző vagy a jegyző alárendeltségében lévő apparátus annak érdekében, hogy megállapítsa, kinek kell az üzleti feliratát megváltoztatni, másképp kialakítani vagy egyáltalán plusz szövegeket hozzátenni. Éppen ezért érdekes a számomra, hogy a törvényjavaslat 1. -ában szó is esik arról, hogy ideértve a szlogeneket is. Tessék ezt végiggondolni! Ahogy körülnézek, mindenki tudja ezt. Magyarországon egy időben jellemző volt, hogy n számú szövetbolt vagy n számú cipőbolt volt. Ma pedig mindenki arra törekszik, hogy valami kicsi plusszal megkülönböztesse magát a szomszédtól, a másik utcában lévő vállalkozástól vagy kereskedőtől. Ezek beletartoznak ebbe, államtitkár úr, hogy jelmondat, szlogen vagy üzletnév. Én szándékosan egyetlenegyet sem fogok felsorolni, mert nem akarok itt reklámot csinálni, de úgy gondolom, ezeknek a cseréje gond.

A másik, amiről még úgy érzem, beszélni kellene: bennem kétely merül fel, hogy milyen eljárási rend lesz akkor, amikor valaki azt mondja, hogy most következik az a bizonyos szakasz, amikor a Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete következik. Ennek van-e olyan hatálya, ami halasztó? Tehát amíg ők nem mondanak véleményt, addig marad a régi felirat? (Dr. Hende Csaba: Szakhatóságnak hívják!) Jó, szakhatóság, de ő nem szakhatóság! A Tudományos Akadémia ilyen szempontból... (Dr. Hende Csaba: Most az.) Jó, szóval én azt gondolom, hogy ezt konkrétabbá kellene tenni.

A másik, amit még szeretnék megfogalmazni: államtitkár úr, a Közlekedési Főfelügyeletnek a feladata valami egészen más. Azt gondolom, hogy egy olyan céget - hadd nevezzem őket cégnek -, amelyiknek műszaki, biztonsági és egyéb feladatai vannak, ezzel felruházni felesleges lenne. Tehát összességében azt kérem és azért vagyok szkeptikus... És itt hadd hivatkozzam vissza, nem bántó szándékkal - körülbelül ugyanilyen közegben ültünk itt -, Lezsák képviselő úr is azt mondta, hogy bizony hihetetlenül magyartalan megfogalmazás van egy törvényben, és ő tett ígéretet arra, hogy a bizottság korrigálja ezt. Én nem nyújtottam be a kapcsolódó módosító indítványt, eltettem nyugdíjas éveimre - úgy maradt a törvényben!

Szóval emiatt vagyok én szkeptikus, hogy van-e esélyünk arra, hogy a hatpárti egyeztetés során tényleg a gazdasági reklámokról, az üzletek nevéről vagy közérdekű közleményekről és feliratokról lesz szó, nem pedig egy úgynevezett, idézőjelbe tett "nyelvtörvényről."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

A felszólalás szövege:

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! E nagyon rövid terjedelmű törvényjavaslat általános vitájában két érzés küzd az anyanyelvüket féltő törvényhozókban: az egyik örömteli, hogy no végre érdemi elmozdulás történik az elhanyagolt nyelvművelés területén. A másik érzés hiányérzethez hasonlítható, mivel ez a törvényjavaslat távolról sem elégséges annak a nyelvrongáló és nyelvromboló folyamatnak a megfékezéséhez, aminek a sodrásában van ma a magyar nyelv.

Nyelvvédő, nyelvvédelmi, nyelvhasználati törvényeket olyan országokban hoznak, amelyekben értéknek tekintik az anyanyelvet. Hadd idézzek például az 1999. évi lengyel nyelvtörvény ünnepélyes bevezetőjéből, amelyben kinyilvánítják, hogy a lengyel nyelv a nemzeti önazonosság alapvető elemét képezi és önmagában nemzeti kultúrkincs. Ilyen nyelvvédő törvénnyel rendelkezik Finnország vagy Franciaország is. Még a nagyon elterjedt nyelveknek is szüksége van a nyelvvédelemre, hiszen amiatt is kerülhet veszélyeztetett helyzetbe egy nyelv, hogy nagyon sok más anyanyelvű beszéli, és emiatt gépiesen egyszerűsíti és szegényíti. Nem véletlenül törekszik nyelvvédő törvényre az Angliában és Amerikában terjedő "közérthetően angolul" nevű mozgalom is.

Tisztelt Ház! A nyelvvédő törvényektől egyértelműen meg kell különböztetni a nyelvterjesztő, a kisebbségeket nyelvi kultúrájukban veszélyeztető törvényeket, amelyeknek semmi közük nincs a valamely nyelv tisztaságát, helyes nyelvtanát, stílusát védelmező törvényekhez. Ilyen jellegű a szerb, a szlovák, az ukrán és a román nyelvtörvény. Nem vagy nemcsak a nyelv tisztasága az ilyen törvények célja, hanem hogy minél többeket rákényszerítsenek egy hivatalos államnyelv használatára, akár olyan áron is, hogy ezáltal az államnyelv állaga megromlik. Természetesen mindig akadnak olyanok, akik rossz szándékból azonosságot tesznek az anyanyelvet védő és az anyanyelv használatát sértő törekvések között. Tavaly például a Nagy-Románia Párt egyik vezetője, a készülő magyar nyelvtörvényre hivatkozva, ellenezte a magyar nyelv hivatalos használatát, holott az előttünk fekvő törvényjavaslat egyetlen hazai kisebbség nyelvhasználati jogosítványait sem csorbítja semmilyen területen.

Ugyanilyen rossz szándékról tanúskodik annak a hazai ellenzéki lapnak a tárcaírója is, aki szerint a jövőben nacionalista követelésre minden "stop" jelzésű utcai táblához ki kell majd írni magyarul is a "megállj" szót. Ezek a külföldi és hazai magyarellenes indulatok és rosszízű heccelődések mindig is jelen lesznek, akkor is, ha bármilyen kismértékben védeni kívánjuk anyanyelvünket, azt a nyelvet, amelyen megszólalt Balassi és Csokonai, Vajda és Petőfi, Arany János és Ady, József Attila és Nagy László.

Lőrincze Lajos - több évtizeden keresztül a nyelvművelés apostola - vallotta, hogy nyelvi, stilisztikai önművelődésünk halálunkig nem érhet véget. Ennek az intelemnek, tisztelt Ház, különleges a mai fontossága, hiszen szemünk és fülünk előtt, újságot olvasva, utcát és várost járva tanúi vagyunk a rongáló és romboló változásoknak. Tevőlegesen kell hozzájárulnunk anyanyelvünk őrzéséhez, gondozásához. Nem lehet ezt a feladatot a véletlenre vagy a nyelv öntisztuló képességére bízni. Sajnos az anyanyelv ma szabad prédája mindenkinek, aki hozzáférkőzhet a nyomtatott és elektronikus sajtóhoz. Igenis védeni kell ezt az örökölt kincset, erkölcsi szinten is, de védeni szükséges írott jogszabályok révén is. A már idézett lengyel nyelvtörvény például kötelességeket is megfogalmazott, melyek szerint a Lengyel Köztársaság valamennyi szervének és közintézményének kötelessége a lengyel nyelv védelme.

(20.40)

A mi törvényjavaslatunk nem állít ilyen követelményeket a hazai közintézmények elé, talán azért, mert ezt természetesnek tartja.

Tisztelt Ház! Az elmúlt két és fél évszázad kiváló nyelvművelőinek, nyelvújítóinak volt távlatos elképzelésük, amely egészségesen szolgálta és fokozta egyrészt a nyelv öntisztuló és öntisztító képességét, de a nyelv művelésének hatékonyságát is.

A jelen törvényjavaslatunk - én nyelvhasználati törvénynek nevezem - a jelenkori tudatos nyelvpolitika első komoly kormányzati megnyilvánulása. Ezeknek a kérdéseknek ma Magyarországon nincs szervezett intézménye. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében nyelvelméleti kutatások folynak, nincs nyelvművelés. A Magyar Tudományos Akadémián Glatz Ferenc elnök úr a nemzeti stratégiai kutatási program keretében foglalkozik anyanyelvünket védelmező kérdésekkel. Ezt a tervező-elemző munkát Balázs Géza irányítja, de ez nem intézményesített forma, és ez a program idén véget is ér.

Lengyelország az elfogadott nyelvtörvényében létrehozta a lengyel nyelvi testületet. Finnország az EU-csatlakozás előtt létrehozta a hazai nyelvek kutatóközpontját.

Jómagam egyetértek a tudósok és képviselőtársaim egy részének javaslatával, amelynek lényege az, hogy tekintettel a megnövekedett feladatokra, az Országgyűlés hozzon létre egy magyar anyanyelvi bizottságot, amelynek négyfős állandó és négyfős kétévente választott testülete van tudósokból, nyelvészekből, művészekből, közéleti személyiségekből. Ez a testület foglalkozzon a nyelvvédelmi törvény végrehajtásával, a magyar nyelv sürgető kormányzati segítséget kívánó helyzetével, valamint a mai magyar nyelv időszerű kérdéseivel, például a szókincsgyarapítással, a határon túli magyar nyelvváltozatok kérdéskörével vagy például az európai uniós szakkifejezések ésszerű magyarításával. Egy ilyen tudatos nyelvpolitikát vállaló testület átfogóan és távlatosan szolgálhatja a magyar nyelv legfontosabb jellemzőinek megőrzését, egészséges formálódását, nyelvészeti sajátosságait, hanglejtését és hangsúlyát, különlegességeit, a szókincs gyarapítását, beszédünk és írásunk nyelvtani helyességét.

Tisztelt Ház! Az előterjesztett törvényjavaslat elsősorban a gazdasági reklámok és üzletfeliratok területén kíván gátat vetni az idegen divatszavak használatának. A reklámvilág különösen hatásosan alkalmazza a vevők által pontosan nem is értett, emiatt valami nagyon újnak, korszerűnek tűnő kifejezéseket. Ennek egy általános formája például az angol szavak és szövegek nem angol nyelvű területen való, fordítás nélküli alkalmazása. Az angol-amerikai szövegek fordítatlan átvétele általában primitív fogyasztói manipuláció, a reklámszövegek érthetetlensége gyakran az eladott, silány minőségű portéka valódi értékét fedi el, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a népi hős, Lúdas Matyi az orvosi latint használta a tudatlan hajdúk előtt.

A reklámok szinte már egyáltalán nem szólnak olyan termékekről, amelyek magyar nyelvet viselnének, még akkor sem, ha történetesen magyar alapanyagból, magyar tulajdonban lévő üzem magyar szakemberekkel készíti. Arról nem is szólva, hogy egyre többet találkozhatunk olyan reklámmal, amely már egyáltalán nem magyar nyelven szól hozzánk, és az áruk használati utasításait is egyre gyakrabban a magyar nyelvet alapfokon sem ismerők fogalmazzák meg.

Végezetül egy kérdés, tisztelt Ház: minden nyelvi változásnak ellent kell állnunk? Nyilván nem. A múlt és a jelen nyelvi jelenségeiből bizonyos nyelvi jövőkép már kirajzolódik, valószínűsíthető, hogy tovább gyorsul a beszédtempó, az igekötő- és névutórendszer gazdagodik, tovább szaporodik a többszörösen összetett szavak száma, ugyanakkor egyszerűsödési, rövidülési folyamatok, következmények is tapasztalhatók. Mégis, a korábbi évtizedek nyelvművelő szakirodalma és a tények sorra bizonyították, de a magam nyelvtanári tapasztalata is ezt erősíti bennem, hogy a nyelvi változások menetét a nyelvművelés bizonyos mértékig képes befolyásolni és a kívánatos irányba terelni, gondoljunk csak a XX. század első felében folyamatosan történt sportnyelvújításra vagy a számítástechnikai kifejezések napjainkban történő, sok helyen sikeres magyarítási törekvéseire.

Tisztelt Ház! Én magam köszönöm a törvényt előkészítők felelős és eredményes munkáját, jó reménnyel módosító javaslatommal támogatom ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Bauer Tamás képviselő úr.

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Kedves Lezsák Sándor Képviselő Úr! Az, hogy nem értünk egyet, gyakran megesik, azt azonban szeretném kérni, hogy amikor arról beszél, hogy van egyfajta álláspont, amit képviselnek a szomszéd országokban, meg, mint mondta, képvisel egy ön által ellenzékinek mondott magyar lap, akkor ne minősítse magyarellenesnek, hiszen ő legalább olyan magyarpárti lehet, mint ön, csak másképp látja, hogy mi jó a magyaroknak.

Engedje ezt meg neki is, engedje meg valamennyiünknek, és ezt a magyarellenes szóösszetételt, amit románellenesként is, szlovákellenesként is, csehellenesként is, lengyelellenesként is, oroszellenesként meg szovjetellenesként meg minden változatban annyit hallottunk az elmúlt ötven évben, szerintem ne használja azzal szemben, akivel nem ért egyet.

Köszönöm szépen.

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

A felszólalás szövege:

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Hosszú évek óta járok Nagycenkre, Sopronba Széchenyi kapcsán, és számomra igen fájó a magyar nyelv mellőzése reklámokon és üzletfeliratokon olyan történelmi helyeken, mint Sopron és környéke.

Már Ivanics képviselőtársam mondta, hogy a nyugati határon mennyi orvos írja ki az ajtajára, hogy Zahnarzt, de Sopronban lehet találni olyan házat is, ahol két-három fogorvos, Zahnarzt dolgozik. Csoda, hogy megélnek! - tudjuk, hogy miért. Sopron történelmi múltjánál fogva is jó lenne, ha odafigyelne arra, hogy mellesleg írják már ki azt is, hogy fogorvos. Ha a Széchenyi térre ellátogatnak Sopronban, annyi meg annyi idegen fogalommal kapcsolatos reklámot és üzletfeliratot találunk, hogy nem igaz.

Mindenütt fontos, hogy a magyar nyelv az idegen fogalmak mellett megjelenjen, de vannak - még egyszer mondom - olyan történelmi nevezetességgel bíró településeink, városaink, ahol ezt különösen kellene hangsúlyozni, és bosszantó az, hogy a lokálpatrióta soproniak ezt nem vetik fel, de sorolhatnék még más településeket is.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

A felszólalás szövege:

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Majd a jegyzőkönyvben el tetszik olvasni, hogy melyik ország melyik pártvezetőjére utaltam, és állítom, hogy igenis magyarellenes, magyarellenes volt minden ilyen jellegű megnyilatkozása. Hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak magyarellenes, de románellenes is, tehát a saját népét is ezzel állandóan veszélybe sodorja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): (A mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! (Közbeszólások: Nem szól!)

ELNÖK: Tessék bekapcsolni!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Lassan három és fél éve dolgozunk a Magyar Országgyűlésben...

ELNÖK: A kézi készüléket tessék odatenni a képviselő úr elé! (Megtörténik.) A jól bevált kézi készülék!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Ház! Lassan három és fél éve dolgozunk a Magyar Országgyűlésben, jó néhány fontos, nyugodtan mondhatjuk, az évkönyvek oldalaira is bekerülő, történelemre gyakorolt hatásában is mérhető törvényt tárgyaltunk, illetve fogadhattunk el.

(20.50)

Aligha kétséges, hogy nem túl bő terjedelme ellenére az előttünk lévő javaslat is ilyennek tekinthető. Nem hiszem, hogy mindez, amit elmondtam, túlzás lenne. Sőt, ha akár jelenlegi, akár bővített vagy javított formában elfogadásra és alkalmazásra kerül, évek múlva láthatjuk, hogy ez a kiemelés meg fogja állni a helyét. Ennek a ciklusnak az egyik legjelentősebb tervezete az, amelyet most tárgyalunk, hiszen a cél: közterületeink megtisztítása a külföldi kifejezések áttekinthetetlen zűrzavarától - és ez végrehajtható.

Nem elég egyfajta önművelő, nyelvművelő mozgalom, ezt láthatjuk, az állam hatékony szerepvállalása és beavatkozása szükséges, és ehhez komoly érv az, hogy más országokban sem megy másként. Ezért jelentős az aktív állami szerepvállalás megkezdése, az első lépés.

Tisztelt Képviselőtársak! Parlamenti közhely, hogy egy jogszabály annyit ér, amennyit végre lehet belőle hajtani. Itt is elhangzott ez a kérdés. Itt megfogalmazódtak kételyek is. De miért ne lenne végrehajtható az előttünk lévő törvény? Az alapfeltétel ugyanis megvan: ez a magyar nyelv hihetetlen gazdasága. A több mint egymillió szavas szókincsünk, a mindig bővülő és megújuló nemzeti kifejezésvilág megadja a hátteret a végrehajtáshoz, és ez a legfontosabb tőke, a legbiztosabb háttér.

A tervezet - mint ahogy már elhangzott - első lépés arra, hogy a gazdasági élet adott területein a magyar nyelvet visszahelyezzük jogaiba. Lehet, hogy alaposabb szabályozás is kidolgozható - elképzelhető. A rendszer zártabban is biztos, hogy működik, de a megcélzott modell kellő társadalmi támogatással elérhető, rákapcsolódhat egyfajta nyelvvédő, nyelvmegőrző öntevékenység is, amely jelenleg csak nyomokban figyelhető meg; sőt, kiegészítheti azt, és megerősödhet általa. A törvény azért is támogatandó, mivel fontos választ ad azokra a megkeresésekre, melyek legalább 10-15 éve érkeztek minden eddigi kormány címére, egyre inkább elkeseredetten már a végén, segítséget kérve az anyanyelvet kiszorító zagyvalék reklám- és cégtáblafeliratok ellen. Kár, hogy az előző kormány nem vállalta fel ezt a kérdést akkor, amikor már magyar cégtáblát alig és magyar reklámot is már csak ritkán lehetett látni. Ránk maradt tehát a feladat, hogy megtegyük az első lépéseket, és ha kell, nyitva van a lehetőség újabb szabályok alkotására is.

A társadalmi hasznosság aligha kétséges. Vissza lehet szorítani a pontatlan és kusza kifejezéseket, elő lehet segíteni az anyanyelv alkalmazkodását. Ez is fontos. Közterületeink képe is előnyére változhat, ez aligha kétséges. Védjük az idegen kifejezéseket is, hiszen azokkal ma inkább leromlott formájukban találkozhatunk. Erősíthetjük nemzeti önbecsülésünket, hiszen elgondolkodtató, hogy miért is kell nekünk angol, német és ki tudja milyen feliratokat böngészve, erőlködve olvasnunk cégtáblákat és reklámokat.

Kérem szépen, szembesülnünk kell azzal az adattal, ténnyel, hogy országunk lakossága körülbelül 80 százalékának tájékozódását igenis nehezíti a helyzet, amely az adott területen kialakul. Nehezíti a tájékozódást és felháborítja azokat, akik nem bírják az olyan gyöngyszem kifejezéseket, mint midimarket, hardver, szoftver, PC, center s a többi. Az idézett és általam kimondhatatlan Philips-hirdetés és más hasonlók a szöveget nem értőket egyfajta másodrendű státusba taszítják. Ezt pedig nem engedhetjük meg. Torz megítélés az, ha azok a tájékozottak és műveltek, akik ebben a bábeli nyelvzavarban állítólag eligazodnak, és azok az elmaradottak, akik erre nem képesek, akik csak magyarul tudnak, és nem bírják a közép-európai pidgin-Englisht. Ők nem lehetnek másodrendű helyzetben, és mi nem hagyhatjuk őket magukra, hiszen az anyanyelv, annak egysége és szépsége lehet az a bázis is, amely képessé tesz más nyelvek megtanulására. Hiszen akinek anyanyelve leromlik, elsekélyesedik, az idegen nyelveket is aligha tudja megtanulni.

Nem két- vagy többnyelvűvé kell tehát válni, mivel az mást jelent, mint amit autodidakta polihisztor képviselőtársunk kívánatosnak hisz. Ez a kifejezés mást jelent, mint ami Nyugat-Európában bizonyos értelmiségi körökben megfigyelhető. A kétnyelvűség nem azonos az idegen nyelvek ismeretével, de azonos a nemzettudat feladása előtti utolsó fázissal, a nyelvcserével. Ez pedig nem lehet célunk - ebben ugye egyetérthetünk.

Kötelességünk - ha szükségét látjuk - módosító javaslatainkkal is elősegíteni a törvényjavaslat tökéletesítését. Tegyük ezt meg! Fogadókészek vagyunk itt, a kormányoldalon is ez irányban.

Néhány MSZP-s véleményt is szeretnék a továbbiakban érinteni. Podolák György hiányolta, hogy a magyar nyelvet gazdagító szabályozás hiányzik - idéztem - az indítványból. Remélem, nem tiltakozna, ha egy ilyen címen szereplő tervezetet akarnánk beterjeszteni mi akként, hogy ez nem törvényhozási, hanem nyelvészeti kérdés.

Tóth András azt fejtegette, hogy nem önálló törvényt, hanem a meglévő jogszabályok kiegészítését kellett volna beterjeszteni. Persze, ha ezt tesszük, alighanem támadhatóvá válunk, úgymond az egységes koncepció hiánya miatt. Azt hiszem, ez egy rutin jellegű képviselői vélemény volt részéről.

Göndör István képviselőtársunk hozzászólásából arra szeretnék kitérni, amikor arra utalt, hogy a határon túli magyarok nyelvhasználatát korlátozó romániai nyelvtörvényhez adhat, mondjuk, hátszelet egy ilyen szabályozás. Én nem tudom, hogy jól hallottam-e, amit mondott, de ebből visszakövetkeztetéssel az is levezethető, hogy esetleg Iliescuékat befolyásolná az, hogy mi elfogadunk-e itt valamit vagy sem.

Én azt hiszem, ezeknek a dolgoknak a hordereje egész máshol keresendő. Ők elfogadják a saját szabályozásukat akkor is, ha mi itt nem csinálunk semmit, és akkor is, ha mi egy teljes részletességre kiterjedő nyelvtörvényt akarnánk alkotni. Tehát én azt hiszem, ez a felvetés legalábbis aligha komoly.

Bauer Tamás képviselőtársunk ugyan eltávozott, de azért ami magyarellenes, az magyarellenes. Ez a kifejezés sajnos él, akkor is, ha esetleg vannak, akik nem használják. Személy szerint én sem tartom okvetlenül helyesnek minden esetben ellenességre és ilyen antitételekre alapozni, de ami tény, az tény.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, a javaslat megfelelő eszköz a kitűzött cél eléréséhez. Nyilván az adott területen erre képes, de kiegészülhet más, bővebb szférák szabályozásával is. Ezt semmi sem gátolja, sőt a megszerzett tapasztalatok be is építhetőek egy átfogóbb törvénybe.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

A felszólalás szövege:

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársam! Az első az, hogy én egyetlen országot meg nem említettem. Én összesen csak annyit mondtam, hogy itt nekünk mint törvényalkotóknak arra is kellene figyelni, hogy amikor valamikor teszünk, azt ne lehessen félreérteni vagy félremagyarázni máshol. Mindössze ennyit mondtam, mert azt hiszem - és ezt vallom ma is -, hogy ezzel igenis segíthetünk, közvetve, de segíthetünk a határon túl élő magyaroknak.

Ha mi lehetőséget és táptalajt adunk arra, hogy ott valaki ezt magyarellenesként fölhasználja, akkor igenis rosszul tesszük. Én nem véletlenül idéztem az általános indoklásból azt a mondatot, hogy nem lenne szerencsés, ha ez nyelvtörvénynek látszana, és a vita alapján elég sokan próbálják ezt nyelvtörvénynek bemutatni, holott nem az, valójában nem az, én ebben egyetértek az államtitkár úrral. Ezért mondtam azt, hogy sokkal egyszerűbb lett volna körülbelül három vagy négy törvényt módosítani, de én azt is megértem, hogy önök akkor bajban vannak, mert akkor nem mondhatják úgy, mint ahogy Dán János mondta, hogy regnálásuk alatt legalább alkottak egy magyar nyelvtörvényt.

Köszönöm szépen.

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Bauer Tamás képviselő úr.

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Lezsák és Fazekas Képviselő Úr! Lezsák Sándor, aki velem egyidős, pontosan tudja, hogy ezekben az egykori szocialista országokban azt, aki a rendszer vagy a rendszer uralkodó politikája ellen volt, azt hívták magyarellenesnek, lengyelellenesnek, szovjetellenesnek s a többi; nem azt, aki az állammal avagy a néppel, vagy a társadalommal állt szemben, hanem azt, aki az adott politikával, az adott uralkodó politikai erővel, az adott rendszerrel állt szemben - ezt hívták így. (Dr. Fazekas Sándor: Pártellenesnek hívták!) Téved, Fazekas képviselő úr! Ezt a kifejezést is használták 50 éven keresztül. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Soha! El kell olvasni!) Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy rendkívül ártalmas ennek a szóhasználatnak a felelevenítése, akármelyikük teszi is. Kérem önöket, próbáljanak meg ettől tartózkodni.

Köszönöm szépen.

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót végül Zakó László képviselő úrnak, független.

(21.00)

A felszólalás szövege:

ZAKÓ LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! E kései órán rövid leszek, de én már három év után megtanultam, hogy Bauer képviselőtársamra nem szabad hivatkozni, amikor nincs az ülésteremben, mert a fülére szorított zsebrádióján értesül az itt történtekről, visszajön, és gombot nyom.

Négy rövid pontban foglalnám össze azt, amit szeretnék elmondani, és ezek között van olyan, amit még senki nem említett, és pont ezért nem szeretnék ismételni, tehát rövid leszek.

Én voltam az a gazdasági bizottságban, akire hivatkozott Horváth János képviselőtársam, hogy elkésettnek tartom ezt a törvényt. A magam részéről éppen tizenegy évvel ezelőtt kerítettem volna erre sort; akkor, amikor a demokratikus átalakulás után mindenki az új életben új vállalkozásba kezdett. Ha akkor megfékezzük ezt az elburjánzott idegenkifejezés-használatot, akkor most valóban kevesebb költséggel vagy olcsón lehetne a cégtáblákat cserélni, de úgy gondolom, hogy a vállalkozók költségvetésébe bele fog férni a feliratok átírása.

Ami kicsit nem tetszik nekem a törvényjavaslatban, hogy egy kicsit védekező felállást vettünk fel, és most előírjuk, hogy a magyarnak is szerepelnie kell. Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, úgy gondolom, hogy majdhogynem azt kellene megengedni, hogy idegen nyelven is fel lehessen írni azt, amit kívánnak az üzlettulajdonosok, és nem fordítva.

Nyolc vagy kilenc módosító javaslatot készítettem, azt hiszem, holnap fogom beadni. Az egyik pont olyan, hogy ahol azonos méretben és láthatóságban van előírva a magyar felirat, az nemcsak hogy azonos méretű és azonosan látható legyen, hanem az idegen kifejezés előtt, illetve fölött szerepeljen, attól függ, hogy milyen geometriai formát ölt a hirdetőtábla. Tehát ez az egyik megállapításom.

A másik, hogy ugyan nem a törvény részeként, de azért valamilyen utalást szerettem volna látni, hogy az önkormányzatok hirdetőfalán egyfajta szószedetet függesszenek fel az érintettek, hogy az eljáró hatóságokat már ily módon is tehermentesítsük, hogy ne rohangáljon be mindenki megkérdezni, hogy a shop meg a nem tudom milyen stúdió meg szalon, meg egyéb kifejezések helyett milyen szót használjon, hanem menjünk elébe az eseményeknek, és egyfajta támpontot nyújtsunk.

A harmadik - a preambulumban az alkotmányra hivatkozik az előterjesztő. Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat - de lehet, hogy én gondolom rosszul -, hogy egészséges dolog-e egy törvény preambulumában az alkotmány meghatározott paragrafusára hivatkozni, mint ahogy itt ez történik. (Dr. Hende Csaba bólogat.) Mert ha ez a törvény netán nagyon jól sikerülne, akkor lehet, hogy tíz év múlva is ezt a törvényt használjuk, de közben az alkotmányt lehet, hogy vagy módosítjuk, vagy egy teljesen új lesz már, amire elég nagy igény mutatkozik. Tehát kell-e számszerűen megnevezni egy alkotmány paragrafusát? Erre biztosan kapok majd választ.

A negyedik pedig az, hogy én a törvényjavaslat címét is át kívánnám definiálni, én a "gazdasági" jelzőt a reklámok előtt levenném, és általában a reklámokra tenném kötelezővé ezt az előírást. Való igaz, hogy az én gyerekkoromban még kétféle hirdetés vagy tévéreklám volt; amit trombitaszó kísért, meg volt a Magyar Hirdetőnek a dobszólóval kísért reklámja, de nem tudom, hogy mi volt a különbség akkor a kettő között. Mert a politikai hirdetés is egyfajta reklámja annak a pártnak, amelyik azt közzéteszi, de én el tudok képzelni olyan politikai pártot, amely esetleg nem magyar kifejezéssel szólna a választókhoz, és olyan kulturális vagy sport vonatkozású hirdetést - zárójelbe teszem, reklámot - is el tudok képzelni, amely a törvény hatályán kívül esik, és mégsem közérdekű, mint ahogy a cím folytatásaként esetleg ráhúzható lenne arra a hirdetésre vagy reklámra.

A magam részéről kicsit félősnek tartom azt a hangvételt, amelyet sugall ez a törvényjavaslat. Sokkal korábban és sokkal bátrabban kellett volna fellépnünk, úgy gondolom.

A magam részéről ennyit szeretnék elmondani. Módosításokkal minden bizonnyal el fogja ezt fogadni a parlament. Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Hende Csaba államtitkár urat, kíván-e válaszolni. Jelzi az államtitkár úr, hogy most nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a csütörtöki ülésnap végén kerül majd sor.

A SZAVAZÁS EREDMÉNYE