Mellékletek

Magyar Nemzet Magazin (http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=343127&rvt=22&rvt2=57&pos=10)

Aluliak felügyelete
2006. március 18. (36. oldal)

Balázs Géza
A N Y A N Y E L V Ü N K

Tájékoztató karika a tévé képernyőjének sarkában. Gyermeteg játék, vajon milyen szempont alapján állapítható meg a korhatár. És hogy miképpen sikerült ilyen szöveget kitalálni mellé: „Következő műsorunk megtekintése 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!”

Sokféle formában szerepel. A kereskedelmi televíziókban (a nagy „hangsúlytörőkben”) rendszeresen úgy hangsúlyozzák, hogy „nagykorú felügyelete mellett”. Tehát a felügyeleten van a hangsúly, vagyis ez lehet a mondat lényeges közlendője. Csakhogy előtte ott van a „nagykorú” jelző. A „korhatárosnak” nevezett filmek esetében a nagykorúság a döntő szempont. Tehát ezen van a hangsúly: „nagykorú felügyelete…” Ez áll szemben a kiskorúsággal. Ha a felügyelete szót hangsúlyozzuk, az valamivel való szembeállítást fejezne ki.

További két névutós szerkezet a hivatalos nyelv sajátja: aluliak számára, felügyelete mellett. Mondhatnánk egyszerűbben (vagyis ragos formában): aluliaknak, felügyelettel vagy felügyeletével. Azt a szerkezetet, hogy „tizenkét éven aluliak számára”, a magyar nyelv egyszerűbben is képes kifejezni: „tizenkét évnél fiatalabbaknak”. Vagyis az éven (korhatáron) alul és felül helyett mondhatjuk azt, hogy fiatalabbak, idősebbek.

Azután ott van az „ajánlott” befejezett igenévi állítmány. A mondat alapszerkezete, azaz alany és állítmány kapcsolata ez: „a megtekintése ajánlott”. Mit állítok? Ajánlott. Mi ajánlott? A megtekintés. Sok hasonló szerkezetet idézhetünk: az ellátás biztosított, a tétel bizonyított, a pályaudvar kamerákkal megfigyelt. Vagy hogy a hivatali nyelvre emlékeztető egykori táblaszöveget is idézzünk: „Eb sétáltatása megengedett.” A befejezett melléknévi igenév állítmányként való használata leginkább akkor szokásos, ha igei jellege már elhomályosult (ha melléknévként általános). Például: „Legyen áldott az Úr neve!” Ez megszokott. A megtekintése ajánlott – legalábbis szokatlan. A példamondatok másként (de még mindig hivatalosan) így hangoznának: az ellátás biztosítva van; a tétel be van bizonyítva; eb sétáltatása meg van engedve. De mondhatnánk a határozói igeneves szerkezetet elkerülve az élőbeszédre jobban jellemző cselekvő módban is: az ellátást biztosítják; a tételt bizonyítjuk; a kutyasétáltatást engedélyezték. Itt: a megtekintését ajánljuk. Végül pedig én kitenném a határozott névelőt is. Ezek után föltehetően a korhatárra figyelmeztető szöveg is mondható másként: „A következő műsorunkat 12 évnél fiatalabbaknak csak nagykorú felügyeletével ajánljuk!”

Talán kicsit szokatlan a magyaros hangzású hivatalos mondat, ezért fogalmazzuk meg a különbséget! A mondatból kihagytuk a terjengős (analitikus) formákat, a szerkezetet cselekvővé alakítottuk. Tessék választani!

Persze lenne még javítanivaló! A mondat üzenete álságos. Korábban nem is köntörfalaztak, csak ezt írták ki: Csak 18 éven felülieknek! (Persze ez önmagában „felhívás volt keringőre”, de talán döntse el mindenki, hogy ezek után mit cselekszik.)

Utóirat. Gondolataimat egy nyelvi fórumon közzétettem, ahol javaslataimat vitatták. Bizonyították, hogy az első forma mind hangsúlyozásával, mind pedig szerkezetével tökéletes, hiszen érthető. Megkérdezték: miért baj az, hogy egy hivatalos közlemény hivatalos stílusban hangzik? Miért lenne egyszerűbb a második forma? Egyáltalán: határozzam meg, hogy mi a helyes. Ezek után pedig kifejtették, hogy a nyelvművelők csak egyéni véleményt fogalmaznak meg, diszkriminálják a beszélő közösséget, gátlásokat keltenek. A nyelvművelés: „bűncselekmény”. Ekkor kiszálltam a fórumból, ittam egy pohár vörösbort (nem, kettőt), és tovább írtam ezt a kis cikket! Pontosabban: a célszemély továbbírás tekintetében céljai végett írást eszközölt.