Balázs Géza:

Bezárt a Palotai Pipi! Mi vár a nem magyaros üzletnevekre?

Egy levélíróm megkért, hogy védjem meg az V. kerületi jegyzőasszonyt. Mivel annyian támadják az idegen neve (Don Pepe) miatt bezárt üzlet ügyében.

Nincsen őrző-védő káeftém, de talán védelemre   sincs   szükség.   Az   üzletet ugyanis nem az idegen hangzású neve miatt zárták be. Akkor sem, ha a sajtó, a rádiók és a televíziók teliharsogták az országot: idegen neve miatt bezártak egy üzletet a Belvárosban.

Szeretném azonban pontosan idézni az egyik mértéktartó – gazdasági – lapot, amelyben Xantus Judit jegyzőasszony nyilatkozik: Az üzletet nem az idegen hangzású név miatt zárták be, hanem a szellőzőberendezés hibája, illetve a ház lakóinak a zajjal és az ételszaggal kapcsolatos panaszai miatt." Majd hozzáteszi: Az V. kerületi önkormányzat kifejezetten  a névhasználat miatt egy üzletet sem kíván bezárni" (Üzleti 7, 1998. március 16. 3.). Majd a lap ezt teszi hozzá: Valószínűleg hiba volt az V. Kerületi Önkormányzat részéről, hogy a bezárás során az idegen hangzású nevekre vonatkozó kormányrendeletre is hivatkoztak. A pizzéria gyors újbóli kinyitásában kétségtelenül az élénk sajtóvisszhang és az általa kiváltott felháborodás is szerepet játszott. A történtek nyomán elképzelhető, hogy a hatóságok – félve a hasonló botrányoktól – a legindokoltabb esetekben sem fognak fellépni azon  üzletfeliratok  ellen, amelyek  a legelemibb információkat sem adják meg magukról magyar nyelven." Lám, egy gazdasági újság, amely azért mégis a nyelvművelők mellé áll!

Vihar egy pohár vízben? No nem egészen. Lássuk csak, hogy mi a jogszabályi háttere az üzletnév-adásnak!

Létezik az 1989. évi 23. törvényerejű rendelet, amely a bírósági cégnyilvántartásról szól. Ebben az áll, hogy a cég elnevezésében elsősorban magyar, illetve meghonosodott idegen szavak szerepelhetnek. Az 1997-es 145. számú új cégtörvény még további megszorításokat tartalmaz: A cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek a magyar helyesírás szabályainak megfelelően". Ezt erősítette meg, illetve pontosította egy 1997-ben kelt kormányrendelet (4/1997. I. 22.) az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásáról. Néhány fontosabb nyelvi szabály (a rendelkezések lényegét tömörítve, saját megfogalmazásomban adom közre):

A kormányrendelet 1997. február 22-én lépett hatályba. Egy év türelmi időt adtak a rendeletben foglaltak teljesítésére. A türelmi idő idén tavasszal járt le. Az idegen nyelvű feliratokkal díszelgő boltokat tehát a  jogszabályi háttér birtokában névváltoztatásra kényszeríthetik az önkormányzatok.

Ám ez nem jogi, hanem nyelvi folyó-irat. Mit szól ehhez a nyelvész? Először is azt, hogy a szándék helyes: legyenek magyar nyelvűek az üzletfeliratok; beleértve természetesen azt, hogy idegenforgalmi okból második, harmadik és sokadik nyelven is tetszés – és a megfelelő helyesírás – szerint tehessék ki a tulajdonosok felirataikat. Ahogy – nagyon helyesen – a nemzetiségi területeken is többnyelvű feliratokat láthatunk; s ez örömteli információ, hiszen az idegen nyelvű felirat tudósít a hely múltjáról, valamint arról, hogy ott németül, szlovákul, románul vagy bolgárul  is  megértik  az  idegent.  Másodjára azonban egy valóban nyelvészi megjegyzés következik: a rendeletek megalkotásakor – sajnos – nem kérték ki a nyelvészek véleményét. Mert ha kikérték volna, elmondtuk volna azt, hogy nem lehet pontos határt vonni idegen szó – jövevényszó – magyar szó között. Minden nyelvbe érkeznek idegen, mondjuk inkább így: nemzetközi elemek, kifejezések. Ezeket nyelvi szempontból igen nehéz minősíteni: lehet köztük hasznos, de olyan is, amelyre van világos magyar megfelelő. Van olyan, amely sokáig őrzi idegenségét, a másik gyorsan bevonul" a nyelvhasználatba. Persze akadnak egészen nyilvánvalóan idegen és sokak számára nehezen érthető nevek: store, pub, second hand shop, center, Gasthaus, Gaststätte, Ristorante.

Bizony, nem nyelvészeti kérdés, sokkal inkább társadalomlélektani: hogy a kereskedők, vállalkozók miért választanak idegen nevet; illetve, hogy ezt miért kedvelik jobban egyes hazai fogyasztói rétegek. Mert – ne dugjuk homokba a fejünket –: az idegen név, felirat nagyon sokak számára vonzó. Ha ugyanis nem lenne az, akkor ezek a boltok üresek lennének. És nem üresek.

Az idegen nyelvű feliratok ugyanis valamiféle misztikumot árasztanak. Sokan valóban  nem  ismerik  a  feliratok  valódi jelentését; de a kirakatból, környezetből azonosítani tudják, hogy mire is számíthatnak; s bemennek, vásárolnak ott olykor sokkal merészebben és többet is, mert az idegen név vonzó számukra. Ezt az érzést használják ki a kereskedők. Mert ők mindenekelőtt: kereskedők – el-adni akarnak.

A saját kultúrának, nyelvnek ilyen fokú, önkéntes feladásával bizony ritkán találkozunk a történelemben.

Mit tehet a nyelvész? Keveset. A tiltott gyümölcs még vonzóbbnak hat. Nyelvi kérdésekben tiltani valamit – nem érdemes. Nyelvrendőrséget létrehozni nem szabad (van rá elég közeli példa, mi ne legyünk olyanok, mint ők). A nyelvész leginkább szakmai tanácsot adhat. Elmondhatja,  hogy  vannak  kifejező,  felhívó, vevőcsalogató formák. Hogy milyenekre gondolok? Baráti körömben ezeket hozzák föl példaként: Csirke-fogó, Főzelékfaló, Zöldfaló, avagy Böngészde, Turkáló. Kedves név: a Szomjas Horgász. Egyszerűen alliterál és mindent elmond a Borbolt.

A  magam  kedvence  pedig: a Palotai Pipi. Rákospalotán van. Azaz volt. Bezárták. Talán nem a neve miatt.

Védelmezzem a jegyzőasszonyt? Persze, védelmezem. Mint minden anyanyelvi beszélőt, mint az anyanyelvet. A fő-város közigazgatási hivatalának vezetője egyébként állásfoglalást adott ki arról, hogy a budapesti önkormányzatok jegyzői miként értelmezzék a névhasználatra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Jó  volna  tudni: vajon  az  értelmezéshez igénybe vettek-e nyelvészi segítséget?

1. Az üzlet, illetve a cég elnevezésének az üzlet alapvető tevékenységét és tényleges formáját kell tükröznie; nem kelthet ezekkel ellentétes, megtévesztő látszatot.
2. A cég elnevezésének és rövidített elnevezésének az ország területén azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kell.
3. A cég elnevezése tartalmazhat vezérszót, olyan kifejezést vagy mozaikszót, amely a névben az első helyen áll, és elősegíti a cég azonosítását.
4. A cég elnevezése tartalmazhatja az egyéni vállalkozó cégtulajdonos sa-ját nevét, a gazdasági társaság cégének elnevezése pedig tagjainak nevét is.
5. A cég elnevezésében elsősorban magyar, illetve meghonosodott idegen szavak, valamint a bejegyzett saját védjegyre, szabadalomra utaló kifejezések szerepelhetnek. Nem kizárt azonban idegen szavak, kifejezések alkalmazása sem. Az általános szabály az, hogy az elnevezésnek meg kell felelnie a magyar nyelv és helyesírás szabályainak. Idegen szó esetén általában az adott nyelv helyesírását kell alapul venni, de ha Magyarországon ismert, a magyar helyesírás szerint átírt" kifejezésről van szó, akkor a magyar változat is elfogadható.
6. Ha többnyelvű név mellett döntenek, egyéb szempontokra is figyelemmel kell lenniük: a magyar és az idegen nyelvű elnevezéseknek megegyezőnek kell lenniük, az idegen nyelvű résznek az adott nyelv helyesírási szabályait kell követnie.
7. A történelem kiemelkedő személyiségeinek nevét a Magyar Tudományos Akadémia engedélyével lehet felvenni.
8. Olyan megnevezést, amelyhez valaki másnak jogi érdeke fűződik, csak akkor lehet felvenni az elnevezésbe, ha ahhoz a jogosult hozzájárult.