A 16. századbeli Magyarország kedvezõ külgazdasági feltételeke nyújtott:

• A 15. század vége óta megindult az “árforradalom” és ezen belül az agrárárak növekedtek, ez kedvezõ cserearányt jelentett Magyarországnak. Cserearány: A kiviteli cikk ára gyorsabban nõ, mint a behozott termék ára, ez árfolyamnyereséggel jár.
• Nõtt a fogyasztás Nyugat Európában, emiatt bõvült a piac, a magyar export nõtt.

Hátrány:

• Török hatás: Elpusztította az Alföldet, de utat nyitott a rideg pásztorkodásnak. A pusztásodás kedvezett a szarvasmarhának.

Összegezve: A 16. századra az agrártermelés és a kereskedelem fellendült. Ez elsõsorban paraszti, illetve mezõvárosi árutermelés volt.

• Szarvasmarha az alföldi mezõvárosok (Kiskörös, Cegléd, Halas, Debrecen, Szabadka) több tízezer állatott tartott egyszerre (akik a szarvasmarhákat tartották, azok voltak a tõzsérek), ezzel kifejlõdött a magyar szürkemarha (max 500 kg). A kivitelben a tõzsérek mellett a nemesek is bekapcsolódtak (Zrínyi, Nádasdi). Fölvásárolták a marhát és értékesítették (vámmentesek). Csúcspont 1585-1587 között volt, ekkor 200-250 ezer marhát exportáltunk. Fõ piac: Bécs, Szilézia, Velence, Morvaország, Dél-Németország tartományok.
• Szõlõ, bor: Ezt is fõleg a Mezõvárosok termelték. Két nagy bortermelõ vidék volt Hegyalja (Tokaj, Tarcal) innen évente 50 ezer hl bort vittek fõleg Lengyelországba, Sopron környéke, innen 20-30 ezer hl bort vittek Ausztriába.
• Gabona: Paraszti árutermelés jellemezte ezt is, de itt nem alakult ki külkereskedelem, hisz az infrastruktúra nem volt fejlett, tehát ezt fõleg a közeli nagyvárosokba vitték (belkereskedelem).

A nemesség is bekapcsolódott a kereskedelembe, ekkor indította el az allódium (A feudális földtulajdon egyik formája, a földbirtokosnak és a szabad lakosságnak eredeti foglalás alapján szerzett földbirtokai (tehát nem adománybirtok), ez az allodizáció elsõ hulláma. 1540 körül kezdõdött a Dunántúlon. A jobbágytelkek és közföldek csonkításából hozott létre majort (allódiumot). Ennek az oka a megtakarítás, azért termel, hogy ne keljen a piacról drágán felvásárolnia. Kezdetben csak kevés az allódium (10-15 %) robottal és bérmunkával termeltetett.

A 16. században nem dõlt el a fejlõdés iránya:

• Egymás mellett és a jobbágy és a nemesi telek
• Mezõvárosban polgárosodás lehetett volna
• Még a nemesek is polgárosodhattak volna.

A rendiség segítette a nemesek fejlõdését.

Nincs fellendülés, a városokban fõleg a céhes ipar dominál még mindig, de emellett néhány iparág dominál. (ötvös, szabó, fegyverkovács). Sajnos a városok polgárai kereskedelemmel foglalkoznak inkább és nem az iparral. Ezek a kereskedõk nagyobbrészt a nyugati kereskedõk üzletkötõik voltak, ezek voltak a faktorok. A városokra jellemzõ volt, hogy igyekeztek földet vásárolni.

A bányászat is fejlõdött (az arany és az ezüst szerepe csökkent) fõleg rezet (Besztercebánya) és vasércet (Rozsnyó) bányásztak.

• Ekkor van a 15 éves háború (1591-1606) a törökök ellen, ezzel a középsõ, és a keleti rész teljesen elpusztult, ezzel a mezõvárosok elszegényedtek.
• Ekkorra véget ért az árforradalom, ezzel csökkentek a jövedelmek
• Ezután jött a 30 éves háború, ez pont a magyar piacot tette tönkre (a marhaexport a 17. századra az 1/3-ra esett vissza). Erre a nemesek elfordulnak a kereskedéstõl, ezzel megindul az allodizációs folyamat második lépcsõje (Erdély + Felvidék): itt a pusztákat vonták be. Az érték a robot lett, ezzel nõ a robotszám. A majorság (allódium) piacra termel, tehát a földesúr maga kezd árusítani, ezzel tönkreteszi a parasztokat.

Kényszerpiac: A jobbágynak a feleslegét a nemesnek kell eladnia

Piackényszer: Amit a nemesnek nem sikerül eladnia azt a parasztnak meg kell vennie.

Sajnos a nemesek nem tõkefelhalmozásra “termeltek”, és a nemesek nem is kapcsolódnak vissza a kereskedelembe, ezzel a kereskedelem Magyarországon idegen kézbe került (zsidók)

A 16-17. században van mobilitás. A Jagelló-kor nagy családai kihaltak, ezzel új családok jelentek meg

• 16. század: Zrínyi, Nádasdi, Frangepán, Bottyán, Rákóczy
• 17. század: Eszterházy, Andrássyak, Bethlen

Ezek a családok katonai érdek alapján, házasodással, kereskedelembõl (Thököly kezdetben marhakereskedõ volt) szerzett vagyonból jöttek létre.

Fõnemesség: A hatalma nõtt, vámokat és hadsereget tartott fenn. Így a fõnemesek a helyi politika irányítóivá léptek elõ, õk kapták a fõ méltóságokat (fõispán, stb.)

Köznemesség: Súlyuk csökkent, hisz kevés a birtokuk, emellett katonailag rászorulnak a fõnemesekre. A köznemesek a fõnemesek servitorai voltak. A rendi mozgalmak fõnemes vezetéssel és köznemes támogatással mûködtek. A reformáció révén itt is érvényesült az “Akié a föld azé a vallás” elv. Ekkor erõsödött meg a birtokkoncentráció folyamata is. A 17. században jelenik meg a nemesi föld nélküli nemes (kuriális nemes). Ekkor pénzhiány jellemezte az udvart és emiatt meglehetett venni nemesi címet, tehát a tehetõs paraszt nemes lehetett (jobbágytelken ülõ nemes lett).

Vitézlõ rend: 16-17. században jelent meg ez a réteg. Ez egy köztes réteg volt, fegyverrel szerezte a kiváltságait (hajdúk, végvári vitézek), nem volt földjük, de adómentesek voltak. Emellett nem volt politikai joguk (nem volt képviseletük). Ez a kiváltság csak addig élt, amíg betöltötte a szerepét.

Polgárság: Két réteg volt

• Civitasi polgárok: (ezek fõleg németek voltak), kevésbé iparral, inkább szõlõt mûveltek.
• Oppidiumok (mezõvárosok) polgárai: Igazi parasztok voltak, földet mûveltek, szõlõvel és marhával is foglakoztak.

Jobbágyság: Ekkor “örökös jobbágyság”. A 16. századtól a jobbágyság szerepe romlott.

• Nehéz a költözködés, hisz az 1608-as országgyûlésen hozott rendelet szerint a megye joga eldönteni a költözést (tehát szinte lehetetlen volt költözni).
• Földet is vesztett ekkor a paraszt.
• Nõtt a robotszám (kezdetben 1, 2, 3, majd amennyi kellett).
• A terményadó került újra elõtérbe
• A 17. században nõtt a kilenced és az ajándék értéke.
• Földesúri kiváltságok voltak a kocsma, mészárszék, malom.
• Úriszék ekkor hatalmasodott el, szinte mindent büntettek.

A 17. században a jobbágy nem tudja teljesíteni a követeléseket, emiatt lázongások jelentkeztek. 1631 Heves megyében Császár Péter vezette felkelés tört ki.

Ebbe a nehéz paraszti helyzetbe a parasztok 75-80 %-a kényszerült bele.

Voltak lehetõségek a kikerülésre:

• Lehetett szökni Erdélybe, török földre
• Be lehetett szökni a városba
• Be lehetett állni katonának
• Elment hajdúnak
• A tehetõs jobbágyok ki tudták váltani magukat.

Tehát Magyarországon igazán nem alakult ki második jobbágyság, hisz nem az össze parasztot érintette a folyamat. Csak a 18. század közepén jött létre igazából (mert ekkorra már nem kellett katona).