Ezekkel a törvényekkel a nemzeti önállóság kialakítását akarták elérni. 32 cikkelybõl állt, melynek alapjaként az 1831-ben kiadott belga alkotmány tekinthetõ. Az áprilisi törvényeket március végétõl április közepéig tartó lázas törvényhozási munka eredményeként hozták létre. Bécs ugyan megpróbálta hátráltatni a munkát, de az újabb pesti megmozdulás visszavonulásra kényszeríttette az udvart. A törvényeket az uralkodó április 11-én szentesítette, mellyel elismerte, hogy pesten törvényes forradalom zajlott le, és az ez ellen irányuló törekvések törvényellenesek, ugyanakkor az ezekhez a törvényekhez való ragaszkodás nem jogsértõ. Az áprilisi törvények tehát biztosították a társadalom polgári átalakulásának feltételeit. Intézkedések:

• Az önkéntes örökváltság következtében mindössze a parasztság 1%-a vált szabaddá. Az új törvény értelmében a kötelezõ örökváltságnak köszönhetõen a parasztság felszabadult, és 40%-a földtulajdonossá vált (a többi zsellér volt). Eltörölte a földesúri adókat, a terményjáradékot, a pénzjáradékot, a robotot valamint a dézsmát. A parasztok tehát telkeik tulajdonosai lettek. Meghatározták továbbá a kárpótlás összegét is, ami a telek egyévi jövedelmének húszszorosa volt. [9-12. törvénycikk]
• Kimondta a közteherviselést. [8. törvénycikk]
• Eltörölték az õsiség törvényét [15. törvénycikk]
• Kimondták a keresztény felekezetûek egyenjogúságát
• Eltûntek a származási elõjogok, amely egyfajta jogegyenlõséget alakított ki.
• A politikai rendszer is megváltozott, és ezentúl a törvényhozás a népképviseleti országgyûlés kezébe került. [5. törvénycikk].

A népképviseleti országgyûlés szintén két házból állt: az egyre jelentéktelenebb felsõ-házból és az alsóházból, ahol ténylegesen megvalósult a népképviselet.

Mûködése:

Az országgyûlés évenként ülésezett Pest-Budán, és hozzájárulása nélkül nem lehetett feloszlatni, valamint tagjait (a követeket) 3 évenként választották.

A választójog az áprilisi törvények értelmében cenzusos lett, vagyis a korábban választójoggal rendelkezõk megtarthatták ezen jogukat, továbbá választójogot nyertek azok a húsz év feletti férfiak, akik minimum egy telekkel rendelkeztek, vagy minimum egy segéddel dolgozó üzem tulajdonosai voltak, vagy egy legalább 300 forintot érõ ingatlannal rendelkeztek. Választhatók azon a 25 év feletti férfiak voltak, akik rendelkeztek választójoggal, és tudtak magyarul. Ez a rendelet kifejezetten liberális szemléletre utalt, s így az ország 7-9%-a vált választóvá, ami Európai szinten is kiemelkedõ volt ebben az idõben.

Politikai rendszere:

A végrehajtói hatalom élén a kormány állt. Székhelye Pest-Budán volt. Az uralkodó továbbá nem adhatott, hirdethetett ki törvényt addig, amíg azt a szakminiszter aláírásával ellen nem jegyezte. Kimondták továbbá Erdély és a Partium csatlakozását Magyarországhoz [6.-7. törvénycikk], és eltörölték a cenzúra intézményét. A parlamentben és a megyegyûléseken folyó tanácskozásokról korlátlanul lehetett tudósítani, és zárt ülésen nem lehetett érvényes határozatot hozni.

Rendeletet hoztak továbbá a nemzetõrség felállítására, amely a polgárok ideiglenes fegyveres szolgálatán alapuló katonai egység volt, és az alkotmányos rend védelmére szervezõdött.

A magyarok körében az az elképzelés volt jellemzõ, miszerint Magyarország és az Osztrák Császárság tiszta perszonáluniós kapcsolatban áll. Ez volt ugyanis a nemzeti önállóság záloga. Ezt az elképzelést csak erõsítette a szakminiszterek ellenjegyzési joga, és az, hogy az uralkodó távollétében az államfõi jogokat István nádor gyakorolta, aki magyarbarát politikát folytatott (nem is Bécsben élt, hanem Budán volt háza).

Külügy: ennek intézése továbbra is az uralkodói felségjog maradt. A magyar országgyûlésnek nem volt joga beleszólni, hogy a Habsburg birodalom milyen külpolitikát folytat, és mivel Magyarország is a Habsburg Birodalom része volt, ezért azonosulnia kellett a külpolitikájával, sõt támogatnia kellett azt. Ez komoly befolyást biztosított az uralkodónak a magyar ügyekbe.

• Az áprilisi törvények nem rendezték egyértelmûen Magyarország és az Osztrák Császárság viszonyát.
• Nem szervezte át kellõen az igazságszolgáltatás rendszerét: eltörölte ugyan az úriszéket, ám az igazságszolgáltatásban még mindig sok feudális maradvány jelentkezett.
• Az úrbéri viszonyok eltörlése is okozott némi problémát, ugyanis a felszabadult jobbágyságnak csupán 40%-a lett telkének tulajdonosa, ugyanis a törvény nem rendelkezett egyértelmûen a földterületek állapotáról. A közhasznú területeket nem sorolták a telekállományba (ezt ugyan a parasztok megpróbálták elfoglalni, de nem sikerült nekik), a majorsági területeken dolgozó parasztság sem kapta meg az általa mûvelt parcellát, ugyanis az a földesúr magán kezelése birtoka volt, és nem tartoztak a telki állományba az irtásföldek és a telepített szõlõk sem. Ezen kívül megmaradtak egyes földesúri kiváltságok is, mint például az italmérés, a mészárszéktartás, stb. kiváltsága, és bizonyos szolgáltatásokat sem töröltek el, mint például a szõlõdézsmát, ugyanis ezt nem a telek után fizették a parasztok.
• Az áprilisi törvények nem rendezték továbbá a nemzetiségi kérdést sem, és tovább élt az az illúzió, hogy a nemzetiségek megelégedve az egyéni jogokkal, elfogadják majd a magyar vezetést, és asszimilálódnak.